DR. NAGY ZOLTÁN
DR. NAGY ZOLTÁN
DR. NAGY ZOLTÁN, a Gazdasági Versenyhivatal elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen a hozzászólásaikat, azokat is, amelyek támogatják a hivatal munkáját, de azokat is figyelemmel hallgattam, amelyek kritikával illették a hivatal tevékenységét. Azt hiszem, teljesen természetes, ha a hivatal egyrészt aktívan, másrészt viszonylag karakteresen dolgozik, akkor viták is kialakulnak. Göndör képviselő úr külön is utalt arra, hogy a villamos energia ügyében már hosszú-hosszú évek óta, pontosan nem tudom, de talán öt-hat éve folyamatosan különböző szakmai álláspontokat fejtünk ki azzal, hogy elfogadjuk egymás érveit. S mi rendre hozzátesszük - mint ahogy Göndör képviselő úr is mondta -, hogy különböző közpolitikák vannak. A közjó nagyon sokszínű dolog, és amikor valaki a közjót akarja elérni, akkor nem biztos, hogy egy elemét kell annak kiemelni, mert annak több eleme is van, és a több elem közt kell olyan egyensúlyt teremteni, ahol van versenyszempont, ellátásbiztonság, és még egyéb szempontok is vannak. Természetesen mi ezt mindig figyelembe vesszük, azzal együtt, hogy tudjuk, az utolsó szót mindig a parlament mondja ki abban, hogy mondjuk, a harmadik energiacsomag majd milyen irányba megy el, de addig nyilván még sok vitát lefolytatunk. Azt hiszem, hasonló cipőben járunk.
Annak a vitának a második évében, amiről Font képviselő úr beszélt, tavaly a bábolnai kihelyezett ülésen hangzott el először, hogy a hivatal keveset foglalkozik a mezőgazdasággal, keveset foglalkozik azzal, hogy milyen a mezőgazdasági termelők jövedelmezősége a feldolgozókéhoz és a kereskedőkéhez képest. Mi erre úgy reagáltunk - mint arra bizonyára emlékeznek a mezőgazdasági bizottság tagjai is -, hogy elkezdtünk a korábbiakhoz képest jóval alaposabb tanulmányokat és elemzéseket készíteni arról, hogy szerintünk miről is van szó. A mi szempontunk mindig versenypolitikai megközelítés, illetve a mi szempontunk mindig az, hogy a hosszú távú fogyasztói jólétet hogy lehet úgy elérni, hogy közben az ágazat legalapvetőbb érdekei ne sérüljenek. Ha mi a fogyasztóra nézünk, akkor természetesen nem a termelő primer érdekeit követjük. Viszont mindig azt mondjuk, hogy a fogyasztói jólét nagyon fontos közérdek, és ahhoz, hogy a termelők szempontjait is figyelembe vegyük, jó szót érteni egymással - ettől nem félek -, másrészt mindig azt mondjuk, hogy vannak olyan egyéb más közigazgatási szervek - például a kormány -, amelyeknek különösen arra kell figyelniük, hogy ha a termelők érdeke, a termelők jövedelemképessége van első helyen, akkor azt támogassák. Mi meg a fogyasztók szempontjait támogatjuk, és a kettő hosszabb távon összhangba hozható.
Mint a villamos energia is mutatja, hosszabb távú vitáink is vannak. Ezt azért mondtam előre, mert ilyenkor mindig elsősorban a kritikákra kell reagálni, s mint a gazdasági bizottság ülésén mondtam, mi is gondolkozunk azon, hogy a jövedelmi aránytalanságokat hogyan lehet hosszú távon orvosolni. Szabályozással lehet, ha aszimmetrikus a viszony a termelők, a feldolgozók és a kereskedők között. Olyan finom szabályozásokat lehet beépíteni, amelyek az egész rendszert - mondanom sem kell, hogy mi a piacgazdaság hívei vagyunk - nem rogyasztják össze. Ugyanakkor az aszimmetria esetleg jobban kedvez azoknak, akik gyengébb tárgyalási pozícióban vannak. Ennek az ígéretemnek a keretében tegnap el is juttattam a mezőgazdasági bizottság néhány tagjának - például elnök úrnak, valamint Herbály, Jakab, Medgyasszay, Velkey és Karsai képviselő uraknak - egy javaslatot arra, hogy szerintünk abban a helyzetben, hogy Sólyom elnök úr visszaküldte megfontolásra az előző törvényt, hogyan lehetne egy olyan konstrukciót csinálni, ahol figyelembe veszünk minden érdeket, beleértve az aszimmetrikus viszonyt is.
Mi arra teszünk javaslatot, hogy először talán a kereskedelmi törvényhez lenne érdemes hozzányúlni, amivel erősíteni lehetne a termelőknek az aszimmetriából adódó gyenge pozícióit. Most hagyjuk ki a feldolgozókat; a termelők és a kiskereskedők közti viszonyba be lehet még néhány olyan elemet építeni - erre teszünk javaslatot is -, ami védettebb helyzetbe hozza a termelőket, ami persze önmagában biztosan nem oldja meg az egész ágazat nagyon általános és alapvető problémáját.
Hadd mondjak egy példát anélkül, hogy hosszan húznám az időt itt a pulpituson. Azt mondjuk, lehetséges, hogy a termelők maximálhatják azt az árat, amelyen továbbadható az ő termékük. Ez azért érdekes, mert többször felmerült, hogy olcsón adják a szlovák meg a lengyel tejet, míg a magyar tejet drágábbra árazzák be a kereskedők. Ez egyébként sok más terméknél is előjött. Hozzánk ilyen panaszok jönnek. Ez esetben lehetséges, hogy a termelő maximálja, milyen áron adható az ő terméke a kereskedelemben. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a haszonnak egy kisebb része csapódik le a kereskedőnél, másrészt azt, hogy a termék iránt nagyobb lesz a kereslet, ami piacélénkítő hatással bír. Ezt azért mondom, hogy lássák, számos olyan technika van, ami nem versenytörvény-ellenes, s nemcsak a magyar, hanem az uniós versenytörvénnyel sem ellenkezik. Mi hat-nyolc ilyen kis apró lépést írtunk le vitaalapnak, amelyek az aszimmetrikus viszonyt egy picit jobb irányba mozdíthatják. Mindig leszögezzük azonban, hogy ez önmagában az egész ágazat teljes problematikáját messze nem tudja megoldani - ezt akartuk leírni ebben a tanulmányban is bővebben -, sok-sok más tényező is kell ahhoz, hogy így legyen.
Engedjék meg, hogy nagyon röviden végigszaladjak a hozzászólásokon. Az egyik dolog az, amit Göndör képviselő úr kapcsán már mondtam is, hogy többféle közérdek van, amiket a kormánynak és a parlamentnek kell összehangolnia. Mi középen, a fogyasztók pártján vagyunk, a hivatal ilyen irányban dolgozik az eljárásaiban, s azok az ajánlások, amiket évről évre teszünk - most is az eredetvizsgálattól kezdve a jelzálog alapú hitelezésig, meg a hitelek hordozhatóságáig -, mindig ezt célozzák. S itt van az, amiről Latorcai képviselő úr beszélt, hogy próbáljuk meg a piaci viszonyok irányába elterelni azokat a részterületeket, amelyek nem piacszerűen működnek, illetve ahol erősebb piaci zavarok vannak. A javaslatainkban mi szabályozást mondunk. Számos esetben azt mondjuk, hogy ahol a piacgazdaság egyes tényezői nem úgy működnek, mint ahogy mi azt optimálisnak tartanánk - ez a távközléstől a bankszektoron át számos más szabályozott területig így van -, ott szabályozni kell. Szabályozási javaslatot nem egy és nem két esetben teszünk is.
Varju államtitkár úrnak köszönöm, hogy a kormány támogatja a munkánkat.
Végh képviselő úr esetében: jók a mosolygós reklámok, de a hozzánk érkező panaszok is számos esetben arról szólnak, hogy a reklám mosolyog, de ha az ember megveszi a terméket - egy távközlési, internetes vagy egy kábeltévés szolgáltatást -, lefagy a mosoly az arcáról, amikor érzékeli, hogy a szerződésnek milyen apró részletei vannak, esetleg két- vagy hároméves távra hűségnyilatkozatot kell kötni, illetve ha bemegy a vevőszolgálatra, kevesebbet kap a pénzéért annál, mint amit elvár. Mindig arra törekszünk, hogy a hirdetéseket megfogjuk olyan szempontból, hogy amikor az félrevezeti a fogyasztót, akkor azt meg tudjuk tiltani. A fogyasztók kapcsolata az üzleti szereplőkkel máshova, például a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz tartozik.
Godó képviselő úr beszélt a jövedelemeloszlás aránytalanságáról. Elkezdtük keresni azt a tanulmányt, amelyre hivatkozva elhangzott a 10-20-70 százalékos jövedelemmegosztás. Megkeressük a tanulmány szerzőjét - azt már tudjuk, hogy egy debreceni tudósember -, mert e pillanatban nem látjuk a metodológiáját, hogy hogyan jött ki a 10-20-70 százalék, se azt a számhalmazt, amiből kijött. Első lépésként mindig azt kell megértenünk, hogy hogyan jött ki az, amit többen is idéztek a képviselők urak közül direkt vagy indirekt módon. Azt már tudjuk, hogy ki számolta ki és azt is, hogy milyen forrásban jelent meg, de megpróbálunk egy kissé pontosabban is utánajárni a dolognak.
Megerősítem azt, amit a mezőgazdasági bizottság különböző hozzászólói mondtak. Én a közös szakmai munka híve vagyok. Ez általában hasznos szokott lenni, mert az ember jobban megismeri a másik oldal szakmai véleményét, másrészt több munkára készteti a Versenyhivatal dolgozóit. Adott esetben ez történt nálunk a tanulmány elkészítésekor.
Járvás képviselő úr szóba hozta a globális vircsaftot. Igen, vannak olyan ágazatok, ahol jelen van a globális vircsaft.
(14.30)
Ilyen az olaj-, a gázpiac az egyszerűség kedvéért, de más területeken is másfajta szabályok érvényesülnek. Olyan szabályok is érvényesülnek, amelyek ellen a magyar versenyhatóság sem tud mit tenni, de az uniós versenyhatóság sem tud mit tenni, sőt a világ számos más vezető államának versenyhatóságai sem tudnak mit tenni, jobb esetben a kormányok képesek arra, hogy valamilyen közös akarattal átalakítsanak olyan világgazdasági folyamatokat, amelyek egyébként a nemzeti érdekeik ellen hatnak.
Amit Göndör képviselő úr mond, annak kapcsán még azt szeretném felvetni, hogy Göndör képviselő úrtól visszahallottuk azt, hogy az első magyar versenytörvény 1931-es volt. Ez különösen azért érdekes, mert valóban így van, abban az időszakban a piacgazdaság már olyan szinten működött Magyarországon, hogy felmerült a tisztességes piac védelme. A kartellek elleni védelem is annak a korszaknak az alapesete volt, amikor a cégeket egyenesen a kartellezés irányába nyomta a gazdaságpolitika, és volt egy új hullám, amikor a kartellezés elleni törvények megszülettek.
A következő, amiről beszélni szeretnék Font képviselő úr kapcsán: egyrészt azt nagyon fontosnak tartom, azt gondolom, hogy ami a világválságot okozta, abban nem a piac bukott meg, hanem a rosszul szabályozott ágazatok buktak meg. Itt kifejezetten egyértelműen elmondható, hogy amikor a válság kirobbant, a rosszul, kevéssé szabályozott bankszektor volt az - itt egyébként filozófia volt, hogy kevéssé kell szabályozni, de ez tényleg filozófiai kérdés -, ami az egész válságot kirobbantotta, ami továbbgyűrűzött, és a kevéssé szabályozott bankszektor működéséből alakult ki egyébként az, hogy olyan hiteltúlkínálat alakult ki, ami olyan módon felpörgette a világgazdaság egységének számos elemét, amiből az következett, hogy rendes túltermelési válság alakult ki, és az egész így terjedt szét a világon. Mi ennek a túltermelési válságnak a levét isszuk Magyarországon is. Azt gondolom, a filozófia valóban gyökeresen átalakul abban az értelemben, hogy a piacgazdaság igen, és emellé nagyon szigorú, nagyon precíz szabályrendszert kell beépíteni a különböző részterületekre. Ez nemcsak a bankszektorra igaz, ez igaz egyébként más elmondott példákra is, a távközlési szektortól az agrárágazat egészének a szabályozásáig.
Még néhány dolgot szeretnék mondani a kereskedelmi törvény kapcsán. A kereskedelmi törvénynek ezt a verzióját, ami most működik, erősen támogattuk, sokkal többet vártunk tőle olyan szempontból is, hogy milyen hatással lesz a piacra, és olyan szempontból is többet vártunk, mi kifejezetten arra készültünk, hogy számos panasz, számos bejelentés lesz. Úgy emlékszem, akkor már Gráf miniszter úr volt a miniszter, és megállapodtam Gráf miniszter úrral, hogy a különböző terméktanácsok, szakmai szövetségek panaszait átcsatornázza a hivatalhoz. Most ehhez képest erősen meg vagyok lepve, a mai napig nem értem teljesen pontosan, de az az igazság, hogy a panaszok száma a nullához közelít.
A hozzánk eljövő panaszosok névtelenségét egyébként tudjuk garantálni. Számos olyan ügyünk van, ahol olyan panaszosunk van, aki névtelenséget kér, és ezt biztosan tudjuk garantálni. Egyszer sem történt meg az, hogy itt valami hiba történt volna a hivatal munkájában, ez nagyon fontos, de a névtelenséget felhasználva sem panaszolják be olyan módon ezeket a kereskedelmi cégeket, ami alapján ügyet tudnánk indítani. Nem arról van szó, hogy kevés információt hoznak, hanem arról van szó, hogy nem hoznak információt. Én e helyen is azt javasolom mindenkinek - egy másik dolog is jelez -, arra kérem önöket, hogy ami önöktől telik, segítsék a munkánkat. A kereskedelmi törvény kapcsán mi felkészültünk a munkára, figyeltünk rá, megnéztük egy csomó más ország példáját, hogy más országokban milyen problémák vannak, hogyan működnek a versenyhatóságok, de ehhez képest valójában nincs információnk.
Itt hadd térjek ki arra, amit Latorcai képviselő úr mondott a közbeszerzéses kartellekről. Igen, ezek nagyon fontosak, de ezt úgy tekintjük, hogy ez lopás, egyszerűen lopás. Úgy látom, mi bizonyos értelemben eljutottunk a munkánk határáig, amivel nem magamat akarom mentegetni, de azt tapasztaljuk, hogy több esetben a kiírás pillanatában születnek meg a kartellek. Úgy definiálják a közbeszerzést, hogy ott, abba bele van építve a kartellezés lehetősége, és ha bele van építve a kartellezés lehetősége, az ember nem is gondolja, hogy rosszra törekszenek a kiírók, de be van építve a kartellezés lehetősége, és amikor a következő körben a kiírók nem figyelnek, hogy milyen kérdések jönnek be, és nem látják, merre mozognak a cégek, ott meg is születnek a kartellek, utána ennek meg bottal üthetjük a nyomát.
Arra akarnánk felhívni és kérni a tisztelt képviselőket, ebben segítsenek, hogy ahogyan definiálják a közbeszerzést, ott kellene másképp definiálni. Ahhoz mi tudunk segítséget adni, és feltehetőleg belátható időn belül ehhez külön is tanácsot adunk azoknak, akik tanácsot kérnek tőlünk. Ennek utánajártunk, és kezdjük ismerni, van elmélete, hogyan fogalmazzunk meg egy kiírást - közbeszerzéses kiírásról beszélek -, amely nehezíti a kartellezést.
A másik lépés az, amikor valaki egyszerű kis piaci pletykákból értesül, hogy azok, akik pályáznak, szétosztják egymás között a piacot, és mondjuk, úgy osztják szét, hogyha az egyik első helyen van, a másik második helyen lesz, és hogyha megnyerik bármilyen kombinációban, ugyanazt a munkát fogja bármilyen kombinációban elvégezni az a három cég, amelyik a piacon mozog. Nekünk akkor időben kell szólni, és sokkal könnyebb elkapni őket. Információszinten utólag, amikor már ezek a kapuk előttünk bezáródnak, ha nincs dokumentum, akkor nem fogunk indítani, mert én sem vagyok ebben biztos, másrészt bíróság előtt biztosan elesik a dolog. Ez volt egyébként a tavalyi dinnye-, alma- s a többi botrányoknál, hogy némelyek túl korán beszéltek arról, hogy feltehetőleg kartelleznek a beszerzők, és mire mi mentünk, addigra biztosan nincsen nyom; ha nincsen nyom, akkor csak azért nem indítunk eljárást, hogy három hónapig zajosan mondjuk, hogy kartelleztek, és mi elkaptuk, de pontosan tudjuk, hogy a bíróság előtt kellő bizonyíték nélkül megbukunk. Hogy így fogalmazzak, ilyen játékot nem játszunk, nem szabad ilyen játékot játszani.
Latorcai képviselő úr még beszélt a villamos energiáról is. Én is várom, hogy a harmadik energiacsomag kapcsán mi magunk és a szakértőink is sokat beszéljenek róla. Amit a pénzügyi szektor kapcsán mond a képviselő úr, igen, erősítünk, erősítünk. Remélem, hogy a törvényalkotó munkának, és ami most kódex címen készül, annak is haszna lesz. Mi magunk továbbra is a fogyasztóvédelem területén és az erőfölényes ügyekben is aktívan tovább akarunk dolgozni.
Köszönöm szépen a figyelmüket, és köszönöm a segítő hozzászólásaikat.
Köszönöm. (Taps.)
