BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Bizottságunk mint kijelölt bizottság e hó 9-én tárgyalta a H/10377. számú előterjesztést, amelyet még aznap javaslatomra tárgysorozatba is vett, és le is folytattuk a vitát az általános vitára való alkalmasságról.
Mint már az előterjesztők, a Fidesz-KDNP-frakciószövetség képviselői részéről hallhattuk, gyakorlatilag egy régebbi javaslat felelevenítéséről van szó, amikor talán jobb helyzetbe kerülhettünk volna, ha időben reagálunk erre a problémára, de ha már akkor nem, akkor most szükségesnek látjuk ennek a problémának a kibeszélését és jogszabályban történő megoldását. Nevezetesen arról a problémáról van szó, amikor is azt látjuk, hogy a nyár folyamán egyre nagyobb mértékben indulnak árverezések, egyre több család feje fölül viszik el a tetőt, és kerülnek lehetetlen helyzetbe, többek között amiatt, mert egy spekulatív bűnözés rátelepszik erre a helyzetre, illetve nagyon egyoldalúak az erőviszonyok a hitelfelvevők és a hitelnyújtók jelenlegi helyzete között.
A bizottságban, annak ellenére, hogy azért a problémát látják mind a két oldalon, alapvetően négy olyan kérdéskör volt, amiben nem értettek egyet a kormánypárti és az ellenzéki képviselők. Az egyik az, hogy a “hitelkárosult” elnevezés a kormánypárti képviselők szerint megtévesztő és populista lehet, hiszen összemossa azokat az embereket is, akik rosszhiszeműen vagy felelőtlenül mentek bele hitelbe, azokkal, akik ténylegesen önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe. Míg az ellenzék azt mondja, hogy azokat az embereket kívánja megsegíteni, és ez alatt azokat érti, akik valóban önhibájukból, a hitelezési gyakorlatból és esetleg rossz információk miatt kerültek ilyen helyzetbe. Nem értettünk egyet abban, hogy a probléma nagysága mekkora. Kormánypárti képviselők próbálták kisebbíteni a probléma nagyságát, ellenzéki képviselők pedig próbálták reálisan összeszedni azt, hogy ténylegesen hány család és milyen körülmények között került ebbe a helyzetbe. Nézeteltérés volt az állami szerepvállalás mikéntjében és nagyságrendjében, erre már az előttem szólók is kitértek. Ezen nyilván vitatkozni fog a tisztelt Ház.
Egyetértett a bizottság három kérdéskörben. Abból az egyik az volt, hogy elismerték minden oldalon, minden frakció részéről, hogy igen, a probléma valós, a jelenség létezik, és erre mindenféleképpen törvényi szabályozások, megoldások szükségesek. Egyetértettünk abban is, hogy valóban meg kell ismerni ezt a problémakört, pontosan tudni kell, hogy kik milyen okok miatt és egyáltalán milyen helyzetbe kerültek. Egyetértettünk abban, hogy különbséget kell tenni és meg kell tudni különböztetni azokat a helyzeteket, amikor valóban önhibán kívül került valaki ebbe a helyzetbe, azoktól el kell tudni választani, akik - mondjuk - előre megfontolt szándékkal mentek bele olyan helyzetbe, amiről tudták, hogy később nem is kívánják visszafizetni ezt a hitelt. És meg kell tudni különböztetni azt is, amikor jóhiszeműen hitelt felvevők esetleg rossz vagy megtévesztő tájékoztatás vagy reklám miatt mentek bele olyan hitelbe, ami miatt aztán most nehéz helyzetbe kerültek.
Mindezek figyelembevételével a bizottság alkalmasnak tartja az előterjesztést az általános vitára, mégpedig nagyon nagy többséggel: 25 igen szavazattal, 1 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett általános vitára javasolja a tisztelt Háznak.
Köszönöm. (Taps.)
