LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS
LÁSZLÓ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Ebben az ügyben is, a banki hitelkárosultak megsegítésének az ügyében is a permanens hazugság árát fizettetik meg a hitelfelvevőkkel. Hol érhető tetten ez a hazugság? Egyik képviselőjük, egy kormánypárti képviselő hirdette, hogy dübörög a gazdaság, pannon pumáról álmodozott, hogy minket irigyel egész Európa, és ez vetítődött le abban, hogy a bankok hihetetlen kampánnyal óriási hitelfelvételekre buzdították az embereket, és az emberek pedig úgy jártak, mint a viccben az egérke, amelyik az elefánt mellett kel át a hídon, és mondja az elefántnak: ugye, milyen klassz, hogy dübörgünk? Ez történt. Ehhez képest az államnak azonnal észrevételeznie kellett volna, egy gondos, figyelő államnak, amely a gazdasági, társadalmi folyamatokon rajta tartja a kezét, figyelemmel kellett volna lennie ezekre a folyamatokra, és azonnal meg kellett volna húzzon néhány határvonalat ebben az esetben. Érdekes, hogy Sólyom Lászlónak egy újévi beszédében ez már elhangzott, de az önök figyelmét elkerülte.
Néhány határvonalat most a beszédem elején mindjárt meg is húznék. Tokajban a főutcán látható egy nagyon szép kereskedőház, amelynek íves kapuján, a boltozat közepén a gyámkőben egy 4-es szám olvasható. Miről szól ez a 4-es szám? Arról szól, hogy kérem szépen, akik itt élnek, ezek a kereskedők 4 százalékban maximálják a hasznukat, 4 százalékban maximálják azt az összeget, amellyel ők megelégszenek, ezt kiteszik a homlokzatra. Ez egy régi ókori törvény. Ez a 4 százalék a gyámkőbe vésve a XVIII. században jelent meg. Akkor volt egy olyan 50-60 év, amikor feltehetően ezért volt egy gazdasági konszolidáció és fellendülés, mert ezt betartották az emberek, a 7 bő esztendőt és a 7 szűk esztendőt nagy figyelemmel tudták követni és kísérni. Akkor itt mindjárt egy második határvonal is jelentkezik, ez az a bizonyos 7 sovány tehén, 7 kövér tehén, amely megjelenik a fáraó álmában, és amiről József - nagyon jellemző, hogy fogolynak kell lenni az álomfejtőnek - azt mondja, hogy kérem szépen, ez a 7 bő esztendőről és a 7 szűk esztendőről szól. És mit tesz a fáraó? Azonnal hatalmas raktárakat épít, és azt mondja, hogy a 7 bő esztendő termésfeleslegét tegyük be a raktárakba, és gondoskodjunk az emberekről a 7 szűk esztendő, a 7 sovány tehén által jelképezett szűk esztendő idején.
Ez a történet egy gondos gazdáról szól, egy gondos, figyelmes államról, államfőről, kormányfőről, a nép iránt elkötelezett miniszterekről szól. Ehhez képest mit látunk? Már eleve azt gondolom, árulkodó, hogy egyáltalán ilyen fogalom megjelenhet, hogy banki hitelkárosultak, ez bejutott a közbeszédbe. Ez egy jelzésértékű dolog. Azt gondolom, hogy ez a közbeszédben megjelenhetett, ez az állam felelősségét, a kormány felelősségét különösen súlyossá teszi. Ez a jelenség tömegessé vált. Az államtitkár úr devizahitelről beszélt. Kérem szépen, ez nem devizahitel volt, hanem devizaalapú hitel volt. Amikor az emberek szorult helyzetükben azt mondták, hogy visszafizetjük devizában, akkor azt mondták, hogy ja, nem kérem, ez csak virtuális. Tehát az államnak már akkor be kellett volna avatkoznia, amikor kiderült, hogy itt bizony valamiféle virtuális hitelnyújtásról van szó.
Azt halljuk, hogy már több ezres nagyságrendű a kényszerárverezés, a kényszer-kilakoltatás. Nem akarunk mi számháborúba bocsátkozni, mert azt gondoljuk, hogy egyetlen ember kényszer-kilakoltatása is rendkívül súlyos dolog, de itt ráadásul ezres nagyságrendről van szó, itt az egész jelenség értékelésében tér el, úgy látjuk, a vélemény. Mi azt látjuk, hogy ez egy eróziós jelenség, egy olyan eróziós jelenség, amely könnyen vezethet földcsuszamláshoz, ezért kellett volna a jelenség észlelésekor már azonnal beavatkoznia az államnak.
De mit látunk a kényszerárverezésekben? Azt látjuk, hogy nem biztosított a tulajdon védelme. Csak egy példát mondok: egy 20 milliós értékű ingatlan 5 millió forintért elkelhet, de a 15 millió forint adósság még ott ketyeg annak a családnak a nyakában. Tehát mi azt látjuk, hogy bizony itt a tulajdon védelme egyáltalán nem érvényesül. Nagyon árulkodó az, hogy a PSZÁF elnöke, aki lényegesen több információval rendelkezik, mint az ellenzéki képviselők, a szociális bizottság augusztus 18-i rendkívüli ülésén már arról nyilatkozott, hogy iparággá fejlődött a kényszerárverések maffiaszerű bonyolítása. Kérem szépen, azóta eltelt egy hónap, de előtte már érzékelnie kellett volna a PSZÁF-nek, hogy ilyen folyamatok zajlanak ebben az országban. Hol volt a PSZÁF? Hol volt a kormány? Hol volt a belügyminiszter? Hol voltak azok a felelősök, akiknek ezeket a tényeket azonnal érzékelnie kellett volna a legelső előfordulásukkor?
A hitelszerződések egyoldalú módosítása esetén nem érvényesül a kockázatmegosztás és a felelősségmegosztás elve. Kérem szépen, mégiscsak nonszensz az, hogy a bank minden kockázatot és minden felelősséget ráhárít az adósra, a hitelfelvevőre. Hol van a nagyobbnak és az államnak a felelőssége ebben a kérdésben?
Azt látjuk, hogy a gazdasági válság következtében, amelynek a magyarországi súlyosságában a kormánynak óriási szerepe van, családok tízezreinek megélhetése vált bizonytalanná egyik napról a másikra. Ezek jó adósok voltak. A jövőt az önök által felvázolt jövőkép mentén tervezték, tehát nem valamiféle nem tudom, milyen álomvilágban éltek, hanem azt követték, amit önök mondtak. Ennek alapján tervezték meg az életüket úgy, hogy egymillió fölötti család vett fel olyan hitelt, amit jelzálog terhel. A lakosság bevételeinek folyamatos apadása mellett a forint/euró árfolyam romlása következtében jelentős mértékben megnövekedtek a családi kiadások. Nem tudom, ön miről beszél. Feltehetően arról a statisztikákról, amit önök folyamatosan hangoztatnak, tessék elmondani, mondjuk, az újpalotai lakótelepen élők esetében vagy olyan családok esetében, akik több gyermeket nevelnek, hogy ezek a statisztikák mennyire igazak. Mi azt látjuk, hogy egyrészt a középosztály leszakadása mérhetetlen mértékű, lehet, hogy a legfölső és a legalsó decilis közötti különbség valóban ilyen módon változik, de a belső arányok, a kettő közötti rész rendkívüli mértékben romlik. A munkahely elvesztése, az árfolyamromlás tragikus következményekkel járhat és jár is.
Mit látunk? Látjuk a gyenge államot, azt a gyenge államot, amely egy ilyen helyzetben azt mondja, hogy hozzunk magatartási kódexet. Gyakorlatilag a bankok a Ptk.-t folyamatosan felrúgják. De a Ptk. miről szól? Azt mondja, hogy egy szerződés két fél megegyezése esetén módosítható, illetőleg akkor, ha rendkívüli helyzet áll elő. A rendkívüli helyzetnek természetesen vannak ismérvei, és pontosan meghatározható, hogy mik is ezek a rendkívüli helyzetek. A bankok magatartási kódexe itt van a kezemben. Nem mondom a bank nevét, de nagyon árulkodó, hogy június 15-i dátummal augusztus 5-én postázták, tehát amikor a tárgyalások folytak és a megállapodások a kormány szerint már közel jártak, akkor juttatták ezrével ezeket a leveleket a lakosság, a családok felé, nem kis felháborodást okozva.
Ebben 23 olyan pont van, amely felsorolja, hogy mely esetekben lehet egyoldalúan módosítani a hitelszerződést. Kérem szépen, csak néhány megdöbbentőt hadd soroljak fel ebből! A bank által nyújtott szolgáltatás kockázatának, illetve kockázati tényezőinek változása portfóliószinten. Tehát ő azt mondja, hogy az egyes hitelfelvevőre ráterheli a teljes portfóliójának a bizonytalanságát és kockázatát. Kérem, ez önmagában nonszensz, és úgy gondolom, hogy ez sehol, egyetlen bíróság előtt nem áll meg. Azt mondja, hogy a bank által igénybe vett technikai eszközök, ingatlanok használatáért, illetve bérletéért fizetett bankköltségek hátrányos változása. Kérem szépen, az elmúlt tíz-húsz évben a bankok évente nem 4 százalékos, mint az elején említettem, hanem 20-30 százalékos haszonhoz jutottak, abból építettek hatalmas székházakat.
(15.20)
Most hogyha ő egy még nagyobb székházat épít, és az végül is többe fog kerülni, akkor ezt most rá fogja terhelni az egyes adósra?
Vagy mondok még csodálatosabbat. Azt mondja: dologi, informatikai, illetve biztonságtechnikai feltételeinek biztosításáért fizetett bankköltségek hátrányos változása. Vesz új számítógépet, és akkor azt az adósnak kell majd állni? Kérném szépen, hol van a bank felelőssége és a kockázatvállalása?
Azt mondja: számítástechnikai, illetve adatvédelmi alkalmazások követelményeinek változásából eredő bankköltségek hátrányos változása. Hol élünk? A PSZÁF egy hónap múlva veszi csak észre, hogy ilyen levelek ezrével mennek ki a lakosság irányába?
De még csodálatosabb, azt mondja: a bank működési költségeinek hátrányos változása. Ezt nem a bank dönti el, hogy ő hogyan működik?
Vagy mondok még: postai, távközlési, internet-szolgáltatás feltételeiben, illetve ezek szolgáltatási díjaiban történő hátrányos változás. Mi köze ehhez a hitelfelvevőnek?
Azt mondja: külső szolgáltató által biztosított szolgáltatások elvégzéséért felszámított, továbbterhelt díjak, jutalékok, költségek hátrányos változása. Mi köze ennek a hitelfelvevőhöz? Semmi! Abszolút semmi! És önök ezt egyszerűen szó nélkül hagyták.
Én úgy gondolom, nem véletlen az, hogy a legfrissebb hír, pont tegnapi hír, hogy lemondott a Bankszövetség elnöke, Felcsuti Péter, aki megígérte feltehetően Bajnai Gordonnak vagy Oszkó Péter miniszter úrnak vagy éppen önnek, hogy minden rendben lesz, a bankok el fogják fogadni a magatartási kódexet, ne aggódjunk, minden rendben lesz. Ehhez képest úgy tűnik, hogy a bankok azt mondták a magatartási kódexre, hogy kérem szépen, van nekünk kódexünk, minket ez különösebben nem érdekel. Tehát feltehetően ez a vita vezetett oda, hogy a Bankszövetség elnöke lemondott.
A bankokkal szemben a bizalom helyreállítása egy alapvető szükségesség, tehát alapvetően fontos volna, hogy visszaállítsák a bankok iránti bizalmat, amire az országnak óriási szüksége van. Ez például azonnal megtörténhet úgy, hogy mindazoknak, akiknek ezeket a leveleket eljuttatták, írnak egy másikat, és azt mondják, hogy tévedtünk, nem eszerint kell nekünk eljárni, hanem sokkal szerényebb és sokkal visszafogottabb módszerekkel kell nekünk dolgozni a hitelfelvevőkkel szemben.
Azt mondjuk, hogy mindenkinek a maga dolgát kell tenni. A bank viselkedjék bankként, az állam viselkedjék államként. Nagyon nagy baj az, az nem jó, ha az állam viselkedik bankként, a bank pedig államként, mintegy állam egy államban. Tehát ezt látjuk, ezt a folyamatot érzékeljük, és azt látjuk, hogy bizony itt óriási problémák vannak.
Ebben az ügyben egyszerre most három előterjesztés, három javaslat is áll előttünk. Itt van előttem az MSZP előterjesztése. Dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi, az Országgyűlés ifjúsági, szociális és családügyi bizottságának elnöke egy tájékoztatót adott ki a lakáshitelesek helyzetéről, támogatásukról, néhány óhaj-sóhajjal, és ebben az szerepel utolsó mondatként, hogy a bizottság felkéri a kormányt, hogy az erre vonatkozó törvényjavaslatokat szeptember 15-ig terjessze be az Országgyűlésnek. Hányadika van ma? Szeptember 15-e. Egyetlen törvényjavaslat nincsen benyújtva az Országgyűléshez.
Úgy látjuk - mint ahogy augusztus 18-án ezt el is mondtuk -, hogy a magatartási kódex egy írott malaszt. Bizony törvénnyel kell szabályozni ezeket a kérdéseket, mert hiszen - mint mondtam - a bank bankként viselkedik, az államnak pedig államként kellene viselkednie.
A Fidesz előterjesztése egy határozati javaslatban konkrét lépésekre készteti a kormányzatot, és úgy gondoljuk, hogy ez a helyes irány, hogy egy olyan ügyben, amiben azonnal kell lépni, bizony azonnal kell lépni, és azonnal kell törvényekkel garantálni az emberek biztonságát.
A KDNP egy vizsgálóbizottságot működtetne. Úgy gondoljuk, hogy nagyon helyes ez, mert azokat a folyamatokat vizsgálni kell, ami ehhez a késedelmeskedéshez, a késedelmesszívűséghez vezet el. Vagy Ady Endre szavaival élve, aki azt mondja: mi mindig mindenhonnan elkésünk. Ezt száz évvel ezelőtt mondta, de azt gondoljuk, hogy ideje lenne végre ezt a késedelmesszívűséget abbahagyni. Az önök kormánya minden esetben késedelmesszívűként viselkedett.
A konkrét határozati javaslat részletezését Soltész Miklós képviselőtársam már elmondta. A végén egyetlenegy gondolatot mondanék. Visszatérek ehhez a fáraópéldához, a hét bő és a hét szűk esztendő képéhez. A hét bő esztendőben a bankok nem tartalékoltak, az állam nem késztette őket arra, hogy ebből az óriási haszonból valamennyi jusson majd a hét szűk esztendőre (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és most azt látjuk, hogy a hét szűk esztendőben bizony a rendkívül lesoványodott teheneket is feji, az alultáplált teheneket is feji ez a kormányzat.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
