SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Bevezetésképpen hadd mondjam el, hogy miért is van szükség erre az országgyűlési határozati javaslatra.
Az elmúlt évek rossz gazdaságpolitikája már megmutatta azt a szociális válsághelyzetet, ami nem egy éve, nem fél éve alakult ki, hanem évekkel ezelőtt kialakult. Mind a díjhátralékosok számának drasztikus növekedése, emelkedése, mind pedig a főleg kisebb áruhiteleket felvevők fizetésképtelensége bemutatta azt, hogy itt elindul egy olyan folyamat, amit valamilyen módon meg kell állítani, vagy elébe kellene menni.
2007-ben a Fidesz-KDNP-frakciószövetség képviselői már benyújtottak egy olyan törvényjavaslatot, amely részben abba az irányba indította volna el a közgondolkodást és egyben a törvénykezést, hogy álljunk ki a hitelfelvevők mellett, és a bankok egyoldalúan ne módosíthassák a szerződésüket, az erőfölényükkel ne élhessenek vissza, és ne tehessenek bármit a hitelfelvevőkkel.
(14.40)
Sajnos ezt a javaslatot - ha jól emlékszem - hatszor vagy hétszer utasította el az Országgyűlés MSZP-SZDSZ-es többsége, és bizony ez odáig vezetett, hogy nem készült fel az ország arra a helyzetre, ami azután sajnos tavaly, 2008 őszén, szeptemberén beütött. Beütött az a pénzügyi és gazdasági válság, amelyre először az akkori kormányfő, Gyurcsány Ferenc és gazdasági minisztere, Bajnai Gordon még úgy reagált, hogy Magyarországot nem fogja érinteni, vagy csak nagyon kis mértékben érinti.
Azt gondolom, ez a gondolkodás és a válságnak ez a rossz irányba való kezelése vagy lebecsülése vezetett odáig, hogy mostanra több ezer, több tízezer ember került olyan helyzetbe, akiken segíteni kell. Segíteni kell azonnal, mert hiszen ugyanúgy állampolgárai az országnak, és ugyanúgy bajba kerültek, mint ahogy esetleg a gazdaság, esetleg a bankok, amelyeknek a támogatásáról pedig igenis szó volt az elmúlt években.
Tisztelt Országgyűlés! Azt kell mondanunk még, hogy azok a lépések, amelyeket a kormány megpróbált megtenni az elmúlt egy évben, vagy elégtelennek bizonyultak, vagy kevésnek, vagy pedig nem is veszik igénybe azok, akik igénybe vehették volna. Néhány napja jelent meg az a felmérés, miszerint több ezer ember fordult a kormány törvénymódosító javaslata alapján és a hitelkárosultak megsegítése érdekében tett javaslata alapján a bankokhoz, de akik aztán igazából fel is vették vagy igénybe vették azt a támogatási lehetőséget, azok száma már csak néhány tucatnyira tehető.
Ugyanígy az önkormányzatoknak azt a lehetőségét, miszerint a Magyar Fejlesztési Banktól vegyenek fel hitelt, illetve ők vásárolják fel a rossz hitelesek, a nehéz helyzetbe került emberek ingatlanjait, majd utána - miután az önkormányzatok ezeket a hiteleket átvették - tulajdonba kerül az önkormányzat, a fizetni nem tudók pedig a lakásukban nem mint tulajdonosok, hanem bérlők maradhatnak csak, ezzel sem tudnak nagyon élni az önkormányzatok, vagy nem élnek. Hogy miért? Nyilván önök is tudják. Egyrészt az önkormányzatok nagy része eladósodott. Amikor ezt a törvényt június végén elfogadta az Országgyűlés, rá két hétre bejelentette a pénzügyminiszter vagy a kormányfő, hogy 120 milliárd forintot fognak elvonni az önkormányzatoktól, illetve az államháztartási törvénynek azt a passzusát is figyelembe kell venni az önkormányzatoknak, miszerint akármilyen szintig nem adósodhatnak el. Éppen ezért azt gondoltuk, hogy igenis valami olyan hathatós lépést kell tenni - és minél sürgősebben -, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, és segítsünk ezeken az embereken.
De mielőtt a konkrét javaslatokról néhány mondatot szólnék, szeretném elmondani, hogy kikre gondolunk, kiket céloztunk meg. Mindenképp hangsúlyozni kell, hogy azokat, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe. Tehát nem azokat, akik sumákolnak, nem azokat, akik már eleve úgy vették fel a hiteleket, hogy nem is tervezték a visszafizetését, és majd valamilyen módon kikerülik azt.
Azokon akarunk segíteni, akik egy-két-öt vagy tíz éve jó hitelfelvevőnek bizonyultak, akiket a bankok megvizsgáltak, és azt mondták, hogy rendben van, nekik adunk hitelt, hiszen jó a gazdasági helyzetük. Azoknak akarunk segíteni, akik hittek annak a szocialista-szabad demokrata szlogennek, hogy dübörög a gazdaság, minden rendben lesz az elkövetkezendő években, tehát bíztak a gazdasági helyzetben, bíztak abban, hogy megmarad az állásuk, hogy fizetni tudják a törlesztőrészletüket.
Azoknak akarunk segíteni, akik annak idején, amikor a hitelt felvették, nemcsak hogy jó hitelfelvevőnek bizonyultak, hanem ezen felül otthonvásárlásukkal, lakásvásárlásukkal vagy -építésükkel igenis hozzájárultak az akkori gazdaság növekedéséhez, hozzájárultak az akkori GDP emelkedéséhez. Azt hiszem, ez egy alapvető dolog, hogy azokat az embereket, akik akkor, annak idején az államot segítették ezzel a - végül is - bátorságukkal, hogy hitelt vettek fel, most, hogy bajba jutottak - még egyszer hangsúlyozom: önhibájukon kívül -, kötelességünk megsegíteni.
Mit javasol a Fidesz-KDNP-frakciószövetség, és milyen módon? Először is, ez egy országgyűlési határozati javaslat, amely arra kéri - és nyilván szólítja fel - a kormányt, ha ezt elfogadjuk mindannyian, hogy készítsen el október 15-éig egy olyan törvényt, amely valóban megvédi a hitelkárosultakat, valóban melléjük áll, és azonnali hathatós segítséget nyújt nekik.
Néhány dolgot hadd emeljek ki, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztelt Országgyűlés. Ami talán a legfontosabb, hogy azonnali szabályozást kell alkotni arról, hogy a kilakoltatásokat ebben az időszakban megelőzzük. Nagyon fontos, hogy ne kerüljenek családok úgy az utcára, hogy utána az életlehetőségeik, életkilátásaik sokkal nehezebbek lesznek később. Mindenki nagyon jól tudja, hogy ha gyorsan segítünk egy családon, az anyagilag sokkal kevesebb, sokkal kisebb összeget jelent az állam, az önkormányzatok számára, mint ha később szociális segélyekből, szociális lakásban kell elhelyezni őket, és így kell támogatni őket. A gyors segítség, a hathatós segítség sokkal olcsóbb hosszú távon is. Arról a méltatlan helyzetről már nem is beszélve, amelybe családok kerülnek: esnek szét adott esetben, kerülnek gyermekek gyermekvédelem alá, vagy akár otthonba is, szakad szét a család, amely helyzet senkinek sem jó, méltatlan a családnak is, méltatlan a társdalomnak is.
Amit a második határozati javaslatunkból kiemelnék, az az, hogy van egy olyan gyakorlat, miszerint amikor ki akarják lakoltatni a károsultakat, vagy pedig el akarják árverezni a lakásukat, akkor bizony beteszi a lábát a maffia. Tudom, hogy az utóbbi hónapokban hál’ istennek ezen a területen előrelépések történtek, de mégis, nemegyszer van, hogy a gyors eladások miatt, a gyors pénzhez jutás miatt igazából nem érdekeltek abban, hogy milyen áron adják el az adós lakását, csak minél hamarabb túl legyenek rajta, így az sokszor ára alatt történik. Nem egy országban igenis lehetőség van arra, hogy ha már minden kötél szakad, és nem lehet megoldani más módon a család gondjait, problémáit, akkor ők maguk árulhassák a lakásukat, mi azt javasoljuk, hogy 6, legfeljebb 12 hónapos időszakon keresztül.
Mindenképpen nagyon fontos a most mutatott időszak, amikor az euró 300 forint fölé emelkedett, vagy a svájci frank nagymértékben emelkedett, hogy volt olyan helyzete a családoknak, az adósoknak, amikor a hitel, amit felvettek, sokkal több volt, mint amennyit ért az ő lakásuk. Ezt a helyzetet valahogy rendezni kell, mert azoknak az embereknek, akiknek ilyenkor eladják a lakásukat a fejük fölött, nemcsak hogy megszűnik a lakásuk, hanem a különbözetet is valamilyen módon ki kell termelniük, és még katasztrofálisabb helyzetbe kerülnek.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Néhány gondolatot még hadd emeljek ki. Mindenképp fontosnak tartom azt a javaslatot, amely arra vonatkozik, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Zrt. közvetlenül is kiválthassa a fizetésképtelen adósok hiteleit, vagyis az állam valamilyen módon alkossa meg azt a szabályozást.
Tudom, hogy azt fogják felvetni pénzügyi és banki szakemberek, hogy az állam ilyen módon nem avatkozhat bele közvetlenül, és nem kapcsolódhat közvetlenül az adósok helyzetébe, de ha az önkormányzatoknak lehetőségük lehet erre, hogy ők vegyenek fel hitelt, ott viszont a bajbajutott már nem tulajdonosként maradna bent a lakásában, hanem bérlőként, a bérleti díjat ugyanúgy fizetnie kell, a gond ugyanott van.
Itt szeretnék kitérni egy olyan kérdésre, hogy Magyarországon a lakásállomány nagy része tulajdonban van, és milyen nagy baj - hangoztatják sokan -, hogy kevés a bérlakás. Azt gondolom, nem lehet összehasonlítani az európai, tőlünk nyugatabbra lévő országok gyakorlatával, hiszen ott ötven éven keresztül ugyanaz a kapitalista - vagy szabadpiaci - rendszer folytatódott, ami nálunk a háború előtt volt. Magyarán megmaradtak a bérlakás-tulajdonosok, és a bérlakás-tulajdonosoknak az volt az érdeke, hogy öt-tíz, sőt akár ötven éven keresztül is bérbe adják valakiknek a lakásokat. Nem az azonnali haszonszerzés volt a feladatuk, hanem hogy később is megmaradjon az az ingatlan, és a bérlő is minél tovább ott maradjon, természetesen akkor, ha megfelelő volt egymás között a kapcsolat.
(14.50)
Magyarországon nem ez alakult ki. A ’88-89-90-es évben eladták az önkormányzatok azokat a lakásokat, amelyeket ők egyébként nem tudtak felújítani, rábízták az emberekre, és 95 százalékban vagy még nagyobb mértékben tulajdonba kerültek az emberek. Másrészt pedig a magyar munkaerő - lehet azt mondani, hogy ez baj, lehet azt mondani, hogy egyben jó is - nem mobil, nem akarnak az emberek az ország egyik végéből a másikba menni, éppen ezért ragaszkodnak a tulajdonukhoz.
És van még egy olyan felvetés is vagy észrevétel is, miszerint sok esetben a lakások bérleti díja megközelíti a banki törlesztőrészlet mértékét, és ezért voltak sokan, akik azt mondták, inkább hitelt veszek fel, inkább saját tulajdonba megyek, hiszen nemcsak saját magamnak, családomnak, hanem később a gyermekeimnek is, unokáimnak is segítek, ha tulajdont adok át.
Tehát éppen ezért, visszatérve, hogy miért ragaszkodunk és tartjuk fontosnak, hogy lehetőség szerint az állam úgy segítse meg ezeket a bajbajutottakat, hogy tulajdonban is maradjanak, ezen indokok alapján javasoljuk azt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank Zrt.-n keresztül kapjanak közvetlenül lehetőséget arra, hogy rossz hiteleiket kiváltsák, és megmaradjanak a tulajdonukban. Természetesen a feltételeket, hogy milyen módon kell fizetni, azt ki kell dolgozni. Tehát nem arról van szó, hogy nyakra-főre fölvehessenek bárkik hitelt, bármilyen módon kijátszva ezzel végül is a köz vagyonát, mert nem ezt akarjuk támogatni.
És befejezésül még annyit hadd tegyek hozzá a javaslatainkhoz, hogy azokon a bajbajutottakon is kell segíteni, nemcsak azokon, akik a tavalyi év szeptember 30-át követően kerültek bajba, hanem az azelőttieken is, ugyanis a törvény most azokra vonatkozik, akik az ezt követő időszakban kerültek bajba, de aki előtte veszítette el az állását, de előtte meg jó hitelfelvevő volt, azon véleményünk szerint ugyanúgy fontos segíteni. Még egyszer hangsúlyozom, azért is, mert utána szociális szempontból, szociális segélyezési szempontból sokkal többe fog kerülni, mintha átmenetileg ezek a családok megkapják a segítséget.
Tisztelt Országgyűlés! Nem húzom tovább az önök idejét, mert azt gondolom, hogy elég sok feladatot kapna a kormány abban az esetben, ha önök is támogatnák. Akkor, amikor augusztusban a szociális bizottság rendkívüli ülését végül is sikerült összehívni, és végül is a kormánypárti többség is támogatta ennek a bizottsági ülésnek a létrejöttét, akkor a kormány jelen levő képviselői több tekintetben is támogatták ezt a határozati javaslatot. Én arra biztatom önöket, abban az esetben, hogy ha ez a megoldás így nem tetszik, vagy bármilyen pluszt szeretnének hozzátenni, legyen. Ha a kormány, amikor elkészíti a törvényjavaslatot, és természetes lépcső- és védőrendszereket bele akar tenni a dologba, tegyen, hiszen ez a feladata, hogy másik oldalról a fölösleges pénzkiáramlást is védje. De az biztos, hogy azok az emberek, akik most bajban vannak, azok hathatós, gyors és azonnali segítségre szorulnak. És ha mi nem segítünk, akkor a bankok nem fogják őket megvédeni. Nem fogják megvédeni, mert ők nem arra szerződtek, nem az ő feladatuk, hogy szociális segítséget adjanak azoknak az embereknek, akikkel annak idején egyébként megkötötték a szerződést.
Ebben kérem az önök hozzájárulását, együttműködését, illetve abban az esetben, ha ezt a határozati javaslatot elfogadja az Országgyűlés, akkor a kormánynak a gyors munkáját, és ha lehet, akkor ne is október 15-éig várjunk ezzel, hanem minél hamarabb kerüljön újra az Országgyűlés elé már maga a törvényjavaslat.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Vígh Ilona és dr. Lanczendorfer Erzsébet tapsol.)
