SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS
SOLTÉSZ MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Keller László hozzászólására szeretnék röviden reagálni néhány gondolatban. Ne haragudjon, képviselőtársam, sokat segített volna a vitában, ha ön elolvasta volna ezt a határozati javaslatot. (Keller László: Elolvastam. - Babák Mihály: Nem olvasta el!) Ha pedig elolvasta, akkor pedig sajnálom, hogy megértési gondjai voltak (Babák Mihály: Diszlexiás!), többszörösen is. Többszörösen is, hiszen egyszerűen nem vette észre, hogy ez az előterjesztésünk nemcsak úgy összevissza kiszórná a pénzt mindenkinek, aki hitelt vett fel - a gyorshiteltől kezdve akármilyen területen, más területen az országban -, hanem kimondottan a lakásukat, otthonukat elvesztők vagy pedig a bajba jutottak érdekében és kimondottan olyanokról szól, akik egyébként önhibájukon kívül kerültek ilyen helyzetbe. Nem akarom önt megbántani, de így már értem az államtitkári cserét, mert a vita kezdetén az államtitkár úr ezt a részt teljesen elfogadta és támogatta, és nemcsak ő támogatta, hanem a szociális bizottság minden tagja elfogadta ezt a felvetésünket. Sajnálom, hogy ön teljesen más irányba vitte el a vitát.
Göndör frakcióvezető-helyettes úrnak volt az a kérdése, hogy honnan vennénk el a pénzt. Tisztelt Göndör Úr! A javaslataink legtöbb része nem kerül pénzbe. Ha önök komolyan megnézték volna ezt a javaslatot, és elolvasták volna, az államnak semmi pénzébe nem került volna a javaslatok többsége - egyszerűen egy erős államba kerülne. Erős állam, amely megvédi a polgárait, erős állam, amely odaáll a polgárai mellé akkor, amikor bajban vannak. Nemcsak az adóját szedi be, nemcsak feléli azt a pénzt, amivel annak idején - még egyszer hangsúlyozom - a GDP emelkedéséhez hozzájárultak, hogy lakást vásároltak, otthont építettek, ezáltal adót fizettek, ezáltal a munkásokat foglalkoztatták és így tovább, hanem amikor bajban vannak, akkor is az erős állam odaáll melléjük. De úgy látszik, önöknek az emberek nem annyira számítanak, tehát erre nem tudok mit reagálni.
A másik kérdés pedig, hogy honnan lehet pénzt venni. Ha a Magyar Fejlesztési Banknak arra van pénze, és ezt önök állították az előző törvény vitája során még júniusban, hogy 50-70 milliárd forintot akartak félretetetni erre a célra a Fejlesztési Bankkal, akkor miért nincs meg ugyanez a pénz és lehetőség a banknak arra, hogy közvetlenül is támogassa a bajbajutottakat?
Itt szeretnék még egy tévhitet eloszlatni, legalábbis a rossz irányról elterelni a gondolkodást, amit megint csak Keller László mondott, miszerint majd az önkormányzatok, miután megvásárolják a lakást, és bérbe adják ugyanazoknak a bajbajutottaknak, miből fogják kifizetni a bajbajutottak az önkormányzatoknak. Kinek lesz megint kára? Az önkormányzatoknak, mert vagy kiteszi a nem fizető ott lakót, vagy pedig nem kapja meg a pénzét. Kicsit a gondolkodást érdemes lenne továbbvinni, továbbgondolni ezt a kérdést. Ezért javasoltuk azt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank közvetlenül szálljon be, és közvetlenül segítse az embereket.
Amikor önök arról beszélnek, és államtitkár úr, az ön felvetésére hadd reagáljak, miszerint a Fejlesztési Bank nem akar lenni lakossági bank lenni, én azt gondolom, minden állam, illetve minden pénzügyi vezetés azt dönt a bankja fölött, ami a saját bankja, amit akar. Azt gondolom, hogy ha önök segíteni akarnak az embereken, akkor igenis van olyan időszak, pláne ha az önök állítása szerint pénz is van abban a bankban, akkor segítenek nekik, és úgy segítenek, hogy valamilyen módon megoldják ezt az időszakot. Mi nem arról beszélünk, hogy az idők végezetéig. Nem arról beszélünk, hogy ha egy család pénzügyi helyzete helyreáll, és mondjuk, újra állást kap az az ember, akkor is folytatódjék ez a gyakorlat. Mi azokról beszélünk, akik elvesztették az állásukat, akiknek az önök és a gazdasági válság okozta bajok miatt lerövidült a munkaidejük, és kevesebb pénzt visznek haza.
Mi azokról beszélünk, akik egyszerűen már nem tudják kifizetni a többi rezsivel és minden egyéb költséggel az élet költségeit, mert oly mértékben nehezültek meg az önök tevékenysége által. Ha csak egy úgynevezett válságkezelő intézkedést vagy kettőt említhetek: mi van azokkal a közszolgákkal, akiktől elvették a 13. havi fizetést? Mi van azokkal az emberekkel, akiknek mind megemelték az áfáját 5 százalékkal, ezáltal az egész energiaköltségük, minden-minden erre rárakódik? Ezek az emberek nem gonosz emberek, nem sumákok. Ők nem akarnak kilógni a fizetési kötelezettség alól.
(16.50)
Még egyszer hangsúlyozom Keller Lászlónak, csak azért, mielőtt ezekről az emberekről azt mondják, hogy ők úgy vették föl a hiteleiket, hogy nem is tudták, hogy mit csinálnak, felelőtlenek voltak: őket a bankok mindenféle módon végigvizsgálták, megnézték, hogy valóban érdemesek-e arra, hogy hitelképesek legyenek.
Tisztelt Államtitkár Úr! Néhány dolgot azért szeretnék még a szociális területen eloszlatni, mert én azt gondolom, nem visz jó irányba az, ha ön arról beszél, hogy a fölső decimálisban és az alsó decimálisban élő emberek helyzete hogyan változott, milyen nagyszerűen került egymás közelébe ez a két társadalmi réteg, a fölső tíz százalék és az alsó tíz százalék.
Tisztelt Államtitkár Úr! Én kérem szépen, hogy akkor olvasson más statisztikákat is, nézze meg, hogy miért van az, hogy 3 millió olyan honfitársunk volt négy évvel ezelőtt, akik létminimum alatt vagy annak közelében éltek, most pedig miért emelkedett ez 3,5 millióra. Miért van az, hogy 40 százalékos a gyermekszegénység, és ez 850 ezer gyermeket érint? Miért van az, hogy önök egyébként saját maguk mondták azt, hogy a gyermekszegénység ellen egy külön programot kell behozni, mert olyan nagy gondot okoz ebben az országban? Tehát ha valóban az önök, úgymond áldásos tevékenysége során javult volna a helyzet az országban, akkor én azt gondolom, hogy nem kellene ezekkel a problémákkal egyáltalán foglalkoznunk, és nem lenne ilyen helyzet, hiszen akkor egy erős állam egy erős nemzettel és erős állampolgáraival ellen tudott volna állni ennek.
Tisztelt Országgyűlés! Önök valóban - és ezt senki nem vitatta, én mondtam is a bevezető hozzászólásomban, a fölvezetésben - próbáltak néhány törvényt módosítani vagy törvényt behozni a hitelkárosultak érdekében, de ezek nem segítettek azokon az ezreken, akik bajba jutottak. Alkalmatlannak bizonyult, vagy csak nagyon minimálisan segít egy-két emberen. Hangsúlyoztuk azt is, hogy önök csak - idézőjelben mondom persze a “csak”-ot -, azt kell mondani, a tavaly szeptember 30-át követően bajba jutottakon akartak segíteni, és azokon, akik azelőtt veszítették el az állásukat, azelőtt kerültek bajba, önök nem akarnak segíteni, és ez igenis ennek a helyzetnek a következménye.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Önök az elmúlt hét év áldásos tevékenysége következtében megduplázták Magyarország hitelállományát, eladtak szinte mindent, ami mozdítható Magyarországon, amit építettek, annak egy jó részét koncesszióban építették, mégis itt tartunk. Akkor legalább ezen a területen búcsúzóul próbáljanak meg segíteni az embereknek, próbálják komolyan venni ezt a határozati javaslatot, és próbáljanak egy olyan törvényt idetenni a parlament elé, amely valóban azonnal segít az embereknek, és igenis egy erős állam képét mutatja az embereknek, amely akkor is megvédi őket, ha bajba kerülnek, nem csak akkor szükségesek az államnak, amikor adót kell fizetniük!
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
