BOTKA LAJOSNÉ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az oktatási és tudományos bizottság szeptember 14-ei, azaz tegnapi ülésén tárgyalta meg a H/9965. számú országgyűlési határozati javaslatot a nemzeti ifjúsági stratégiáról. A bizottság döntésével támogatta és általános vitára alkalmasnak találta a határozati javaslatot, a nemzeti ifjúsági stratégiát 12 igen, 4 nem és 4 tartózkodás arányában.
Hosszasan és érdemben foglalkozott a bizottság az előttünk álló dokumentummal, három részterülettel foglalkoztunk. Megismertük a stratégia elkészítésének folyamatát. A szükségességét nem vitattuk, hiszen országgyűlési határozat 2007-ben kötelezett bennünket, az Országgyűlést, a kormányzatot a stratégia elkészítésére. Nem vitattuk, sőt elismertük - kormánypárti képviselők szóban is többször - az elkészítési folyamatot, azt, hogy szakszerű, tudományos igényű és reális helyzetelemzés készült; azt, hogy a stratégia nem egyszerűen csupán ideális célok meghatározásáról szól, hanem a megvalósításhoz, monitorizáláshoz teljesítményindikátorokat is rendelt, vagyis megítélte azt is, mikor mondjuk, ha egyes célok megvalósítottnak tekinthetők.
Fontosnak tartottuk azt is a folyamat jellegét, az elkészítési folyamatot illetően, hogy a szakmai és ifjúságkutatói megállapítások mellett széles körű társadalmi egyeztetés és vita előzte meg a mai tárgyalást, a dokumentum végleges formájának az elkészítését. Több száz hozzászóló magánemberként is, illetve ifjúsági szervezetek, különböző szervezetek mondtak véleményt a készülő stratégiáról. Az is nagyon üdvözlendő, hogy mielőtt a parlament elé került a dokumentum, parlamenti pártok ifjúsági szervezetei, mint hallottuk, egyházak, hallgatói önkormányzatok, szóval mindazok a szervezetek, akik az ifjúsággal kapcsolatban tevékenykednek, egyhangúlag támogatták ennek a stratégiának az Országgyűlés elé kerülését.
Mégis a döntésben, a bizottsági döntésben nem az egyhangú támogatásról szóltam. Ez a következő két nagy egységből következik. A stratégia műfajának a megítélésében is voltak véleménykülönbségek. Mi úgy ítéljük meg, hogy a stratégia műfajából adódóan értékeket, irányvonalat határoz meg, célokat, prioritásokat, és mindezeket úgy tekintjük, mint a következő 15 év kormányzati és parlamenti tevékenységéhez egy pontos iránytű, a “merre haladjunk, mit szeretnénk elérni” kérdését. Nagyon fontosnak tartottuk ezt azért is, mert megismertük, hogy a stratégia végrehajtásában egy új típusú kormányzati munkamódszert igényel, mégpedig egy olyan horizontális együttműködést, amely a szaktárcák aktuális döntéseiben az összhangot teremtheti meg éppen az ifjúságpolitika területén.
Nagyon-nagyon fontosnak tartottuk a megvalósítást - mint a vita harmadik nagy egységét érintő vitában elhangzott véleményeket -, miszerint garanciát kell állítanunk a stratégia megvalósítása mellé, hiszen, mint ahogyan elhangzott, stratégiát alkotni tudunk, szépeket írni tudunk, de a megvalósításhoz garanciák és felelősségek kellenek, hogy társuljanak. Ezt a felelősséget olvastuk ki abból az országgyűlési határozati javaslatból, miszerint kétévenként, illetve - mint hallottuk - a 15 évre szóló stratégia utolsó időszakában háromévenként a mindenkori kormányzatot ez a stratégia és az országgyűlési határozat cselekvési program elkészítésére kötelezi, amelyben aktuális teendőiről ad számot, amely számon kérhető, amely tervezhető és kiszámítható - akár fordított sorrendben is mondhattam volna.
A garanciális elemek sorában ellenzéki képviselőtársaim többnyire az aktuális, mindennapi - vagy ha úgy tetszik, a mostani - állapotot szembesítették egy 15 év múlva bekövetkező ideális megoldás elvárt eredményével, ebből származott a nézetkülönbség közöttünk. Mindenesetre a bizottság döntésének megfelelően az általános vitát támogatjuk, és nagyon reméljük, hogy a kezdeményezett vitanap mellé állva valójában a parlament is társul majd, és partnerként fog hozzáállni mindazon szervezetek mellé, akik ezt egy társadalmi megegyezés dokumentumának tekintik.