DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A stratégiából nagyon sok részt önök már idéztek, nem szeretnék én se közhelyeket pufogtatni itt a következő percekben, de azért pár kérdést hadd mondjak el ezzel a dokumentummal kapcsolatban; egyrészt, hogy mit érhet egy olyan stratégia, amelyik teljességgel ideológiamentességre törekszik, és a végrehajtásra semmiféle garanciát nem tartalmaz. Mind a dokumentum, mind az államtitkár úr az expozéjában valahogy balanszírozni próbált az értéksemlegesség, ideológiamentesség témakörében, de ez valamelyest a szavakkal való játék. Ha az egész dokumentumot végigolvassuk, nem látjuk, hogy mi lenne az az él, amire kifut, nem látjuk, hogy mi az a tulajdonképpeni cél, értékvállalás, ami mentén egy hosszú távú jövőképet, egy 15 éves jövőképet a fiatalokról el tudunk képzelni.
A másik része pedig nyilván a végrehajtása. A korábbi időszakban indikátorok sora volt a dokumentumban, még talán egy évvel ezelőtt is, meg akár fél évvel ezelőtt is, amely konkrét feladatokat jelentett. De nem voltak mögötte semmiféle költségvetési források, olyasfajta bevételek, amelyek megjelölik, hogy bizonyos típusú adóbevételek, bizonyos típusú járulékbevételek, bizonyos típusú bírságbevételek egy az egyben visszaforgatandók az ifjúság valamilyen céljára, és egy az egyben hosszú távon fedezetet kínál a fiatalok számára fontos állami vagy önkormányzati funkciókra.
(10.40)
Mert hiszen még maga a dokumentum is fölsorolja, ezek a funkciók sincsenek fölsorolva, hiszen akár a helyi, akár a megyei önkormányzatoknál csak egy általános felsorolás található, semmifajta konkrét feladatmegjelölés nincs ott.
Mint ahogy erre már az előbbiekben is sok-sok felszólalás volt, a jelenlegi tendenciák, akár a mostani költségvetés, akár az előző évek, pont ellentétes irányba mutatnak, mint ami itt van, hiszen egyrészről, mondjuk, esélyegyenlőségről beszél az oktatásban és a napközbeni ellátásban, másrészről kétharmadával csökkenti a mostani költségvetés-tervezet a gyermekétkeztetésre fordítható támogatásokat az iskolában. (Korózs Lajos: Nem igaz, nem így van, el kell olvasni a költségvetés-tervezetet!) Hogy lehet az, hogy egyszerre csökken az a normatíva kétharmadával, és egyszerre írja elő a stratégia, hogy a fiatalok számára, pontosabban inkább még a gyermekkorúak számára ezt a fajta esélyegyenlőségi feltételt is biztosítani kell?
Ugyanakkor nyilvánvalóan azért nem szabad afölött elmennünk, hogy itt jó pár szakembernek egy hosszú, két-hároméves munkája ezt az eredményt, ezt a stratégiát megelőzte. Ők tényleg komolyan gondolták. Én magam is többször jártam náluk mint ifjúsági szervezet vezetője, és azt éreztem, hogy igyekeznek mindenkinek a véleményét komolyan venni. Több olyan dolog van, ami visszaköszön a mostani verzióban, amire emlékszem, hogy magam is fölvetettem, vagy mi, fiatal kereszténydemokraták is fölvetettük ebben a konzultációban, és nagyon örülök, hogy belekerült.
Ugyanakkor az is látható, hogy az egyeztetési folyamatban az volt a stratégiakészítők stratégiája, hogy mindenkinek minden javaslatát belevették, és mindent kiszedtek belőle, amit valaki elfogadhatatlannak tartott. Ezáltal szűnt meg valamelyest teljesen a karaktere ennek a stratégiának, és vált egyfajta kívánságlistává vagy közhelylistává, de olyan szinten, ami senkinek az érzékenységét nem sérti, de ugyanakkor semmifajta kitörési pontot a fiatalok számára nem jelent. Ettől függetlenül azért örülök, hogy az európaiság felvállalása és az európai kultúrára nevelés mellett megjelent a mi javaslatunkra a nemzeti kultúrának és a nemzeti nevelésnek a fontossága, nagyon örülök, hogy ez nem maradt ki mégiscsak a nemzeti ifjúsági stratégiából; illetőleg nagyon örülök, hogy a családra nem csak mint egy jogi, érzelmi, de egy gazdasági közösségre is tekint a stratégia, ez is a fejlődésének volt a folyamata. Ez magában foglalja azt, hogy a családra mint egy közösen adózó vagy egy közösen gazdasági tevékenységet - nem vállalkozási, hanem mindennapi gazdálkodási tevékenységet - folytató egységre tekintsünk, ezáltal is erősítsük meg a családokat; hiszem, hogy ez gazdasági közösséget is jelent, aztán a családok stabilitását is előtérbe helyezi.
De ettől függetlenül azért az összeollózásnak, a többféle anyagból való összeállításnak az érzése továbbra is fennáll, ez az ismétlésekben is és sok más tekintetben is figyelembe vehető, de ahogy az előbbiekben elhangzott, nagyon jó alapot jelentett az “Ifjúság 2000”, “Ifjúság 2004” kutatás a készítőknek. A 2008-as kutatás már szinte egybeesett, úgyhogy abból nem sok minden látható benne. Ugyanakkor ahogy a korábbiakban is elhangzott, az “Ifjúság 2008” kutatás fiatalok problématérképe teljesen átrendezte a korábbi képünket, és azok a korábbi problémák, amiket a fiatalok említettek, háttérbe szorultak, és az első három-négy helyre csupa megélhetéssel, jövőképpel kapcsolatos probléma került. A létbizonytalanság, a munkahely, a jövőkép hiánya, a munkahely-, lakásproblémák kerültek előtérbe. Ez sokaknak furcsa lehet, hiszen azt gondolják, hogy egy fiatalnak a kreativitás, a szabadság, az utazás, a nemzetközi területen való tanulás lehetősége a legfontosabb, de nem. Az utóbbi kutatás óta, tehát 2004 és 2008 között teljesen átrendeződött a fiatalok problématérképe, és sokkal inkább a sokak által az idősügyi stratégiába gondolt értékek, mint a lakás, a megélhetés, a biztonság, a személy- és vagyonbiztonság, kerültek előtérbe.
Viszonylag keveset foglalkozik a még meg nem született fiatalok kérdéseivel, demográfiai kérdésekkel a stratégia, bár a családrésznél erre sok-sok utalás történik. De azt azért ne felejtsük el, hogy a legfontosabb célja az kell legyen a nemzeti ifjúsági stratégiának is, hogy megállítsa azt a rohamos népességfogyást, ami Magyarországot jellemzi, és ami 2050-re 8,7 milliósra csökkentheti a magyarok lakosságát, ebből pedig óriási mértékűre növelheti az idős, inaktív korosztály részét, ami teljesen fenntarthatatlanná teszi az egészségügyi rendszert, fenntarthatatlanná teszi a nyugdíjrendszert, és nyilvánvalóan minden más állami újraelosztó rendszert is, ha a befizetők aránya csökken. Itt radikális változtatásra van szükség, mert a 80-as évek közepe óta oly mértékben csökken a születendő gyermekek száma, hogy az már vállalhatatlan.
Az utóbbi öt évben viszont ezt tetézi egy tendencia, hogy az a gyerek, aki megszületik, fölnő, és diplomát vagy szakmát szerez, az elvándorol. Itt az előző számokhoz képest sokkal nagyobb számokat mond az Állami Foglalkoztatási Szolgálat. Ők a 2004-es EU-csatlakozás óta, tehát az elmúlt öt évben százezresre teszik azt a mennyiséget, ami főként fiatalokból áll, és aki elhagyta Magyarországot, élve az Európai Unión belüli munkaerő szabad áramlásának a lehetőségével. A stratégia nem tér ki erre, nem nyújt erre semmiféle konkrét, kézzelfogható és láthatóan hatékony választ, de a fiatalok részéről mégiscsak ez a legnagyobb probléma. Én magam fel tudom sorolni, vagy ha mi, fiatalok fölmegyünk, és végignézünk a közösségi portálokon, hogy hány ismerősünknek a lakhelye van már külföldön, azok közül, akikkel együtt jártunk gimnáziumba, együtt jártunk egyetemre, elképesztő arányokat mutat. Ha ezek a fiatalok tényleg öt év alatt százezres nagyságrendben hagyják el Magyarországot, akkor ki fog itt dolgozni, ki fogja megtermelni az egészségügyi ellátás, a nyugdíjellátás költségeit, ki fog új szabadalmakat bejegyeztetni, ki fog új vállalkozásokat indítani?
Azok a fiatalok, akiknek már megvan a nyelvtudása, megvan a friss tudása, a képesség, a készség, akinek olyan szakmája van, amire az európai gazdaságban szükség van, százezres nagyságrendben hagyták el az országunkat, és ezek azok a fiatalok, akik nyilván a magyar adófizetők pénzén magyar egyetemeken tanultak, és ott szerezték meg akár a középiskolában a szakképzettségüket, akár egyetemen, főiskolán a felsőfokú képzettségüket. Ez talán a legnagyobb probléma, az elvándorlás, hiszen a fiatalok körében egy legutóbbi kutatás szerint 81 százalék nem tud mondani olyan dolgot, ami Magyarországon tartaná őt, csak 19 százalék az, aki tud érveket felhozni az itthonmaradás mellett, a többiek mind az ország elhagyását tartják fontosnak.
De szintén az ifjúságkutatás döbbentett rá minket arra, hogy mennyire nem bíznak a magyar fiatalok akár a magyar állami, de legyünk önkritikusak, egyházi és más pártszervezetrendszerekben sem, és mindegyik a negatív tartományban szerepel. Ez mind-mind az elvándorlást segíti elő.
(Móring József Attila elfoglalja jegyzői székét.)
Ha már az egyházaknál tartottunk, fontosnak tartja mindig hangsúlyozni a diszkriminációmentességet az oktatásban maga a stratégia is, ugyanakkor jól látjuk, hogy az egyházi iskolák sok tekintetben hátrányosabb helyzetbe kerülnek, mint az önkormányzati fenntartású intézmények. Ez a stratégia is akkor ér valamit, ha elfogadása után az ilyesfajta különbségek megszűnnek.
Itt a vitában is és az anyagban is sok szó esik az ifjúságszakmáról, az ifjúságkutatásról, az ifjúsági munkáról. Emlékszem, az indikátorok tekintetében valami horribilis összeg szerepelt az ifjúságszakmai kiadásoknak körülbelül a megharmincszorozására; én még egy ilyen változatot is olvastam. Ugyanakkor nem hiszek abban, bevallom őszintén önöknek, hogy ha egy állami intézményrendszert felállítunk, akkor az nagyobb mértékben fogja segíteni a fiatalok helyzetét, nagyobb mértékben segíti elő a lelki, testi egyensúlyuknak a megtartását, mint ha a családokat és a közösségeket segítjük meg. Szerintem egy pótcselekvés, hogyha különböző segítő hálózatok sorával próbálunk a fiatalok helyzetén javítani. Nem, a családok helyzetén kell javítani, a családok stabilitását is meg kell őrizni, mint ahogy arra egyébként utal a IV. fejezetében többször is a stratégia; akkor nem lesz szükség ezekre az ifjúsági segítőkre olyan nagy mértékben, akkor nem kell az államnak erre sokkal több összeget áldozni.
Magának a stratégiának a nyelvezete a kezdeti időszakban szinte egy az egyben olyan volt, mint a különböző európai uniós pályázati kiírások vagy stratégiák szövege. Nekem a kedvenc szavam mindig ebből az “érzékenyítés” kategória, amit mindenki úgy tud megfogni, ahogy éppen érti a dolgot. Sokat fejlődött ebben a tekintetben, tehát sokkal inkább olvasható, és mivel szélesebb körben hozták nyilvánosságra, és tényleg sokan olvasták, sokan fűztek hozzá véleményt, ez javított azért az anyag nyelvezetén és magyarságán, és kevésbé ez a bikkfanyelv, ez az EU-s pályázatokra jellemző érthetetlen szöveg, ami volt, de ettől függetlenül, mondom, az “érzékenyítés” és hasonló szavak benne maradtak.
Mint az elhangzott, korábban egy minisztérium foglalkozott az ifjúság ügyeivel, tehát ha elfogadjuk, elfogadja a parlament ezt a stratégiát, akkor egy minisztérium hajthatta volna ezt végre a maga infrastruktúrájával. Ez ma a Szociális Minisztériumban egy két szobából álló, hétfős stábnak lesz körülbelül a feladata, akikkel az volt a szerencséje igazából annak, aki elment ezekre a konzultációkra az ifjúsági stratégiával kapcsolatban, hogy az összes embert megismerte, aki ennek a végrehajtásával foglalkozni fog, és ez nem igényelt egy nagyobb asztalt, hogy körbe tudják ülni. De ugyanakkor valószínűleg nem lesz több pénz a végrehajtására, és ahogy késett maga a benyújtás is, hiszen tavaly december 31-e helyett csak most, nyáron került benyújtásra, nincs kétségem, hogy bár maga a stratégia az első kétéves cselekvési végrehajtási tervnek is december 31-ei időpontot ír elő, tehát még pár hónap alatt el kellene készíteni és be kellene nyújtani a parlamentnek, pénzösszegekkel, indikátorokkal, felelősökkel, határidőkkel; ha nem sikerült a korábbi stratégiát megalkotni, nincs illúzióm, hogy ez elő fog-e kerülni.
(10.50)
Az ifjúsági törvény kapcsán még visszalépnék ahhoz képest, ami korábban elhangzott. Elhangzott, hogy több mint 330 millió forintot költött előbb a Medgyessy-kormány ennek a törvénynek az előállítására, holott egy fillért sem kellett volna költenie, hiszen ez 2002-ben már készen volt, meg is volt a tervezete, s ezt ismerhették mind a két oldal politikusai. Erről szintén széles körű konzultáció folyt a pártok és mások között is. Tehát 2002 óta készen van a törvényjavaslat, a szerkezete is körülbelül hasonló, az ifjúsági szervezeteket egy átfogó törvényjavaslattal szabályozni, a fiatalok számára nyújtandó szolgáltatásokat listába venni, ezt az élethelyzetet leírni, s létrehozni tán a legfontosabb, ebben a témakörben rejlő szervet, a nemzeti ifjúsági tanácsot, amelynek a szervezeti felépítése ugyanaz volt akkor, mint az azóta létrehozott törvénytervezetekben, különböző élethelyzetenként kamarákba szervezni a fiatalok szervezeteit, és így minél inkább szakmai és minél kevésbé politikai befolyású véleményformálásra, önálló véleményalkotásra késztetni a fiatalokat. Igazból tehát a teljes 330 millió forint kidobott összeg volt, hiszen már létező törvényjavaslat előkészítésére folyt el a pénz.
Összefoglalva úgy gondolom, hogy minden jóérzésű, gondolkodni tudó ember által támogatandó célt foglal magában ez a stratégia. A készítők szinte teljesen kihúzták belőle azokat a célkitűzéseket, amelyek bárkinek is szálkát jelentettek volna, ugyanakkor egy jövőkép nélküli, általánosan minden országban, minden fiatalnak az élethelyzetére szinte ráhúzható stratégia készült. Nem látom benne azt, hogy hogyan tudja itthon tartani és itthoni jövőképpel felruházni a fiatalokat. Hogy Török képviselő úr szavaival éljek: a kéró, meló és okosság hármas garanciáit nem látom benne. Ha viszont nincs benne ez a fajta konkrétság, nincs benne ez a fajta ütemezett cselekvés, egy irányba történő egyértelmű és határozott lépés, akkor ez nem egy ifjúsági stratégia, hanem egy nemzeti ifjúsági puha utópia, amiben nagyon szép elképzeléseket fogalmazunk meg, de a végrehajtásához nem rendelkezünk semmiféle eszközrendszerrel.
Ettől függetlenül, ha ebben a kérdésben lépni akarunk, mivel ez tizenöt évre szól, csak úgy fogadhatjuk el, ha teljes körű a konszenzus mind az érdekeltek, mind a parlamenti pártok, mind a különböző szakbizottságok véleményei között, pontosan azért, mert ez a kormány már nem fogja végrehajtani, a következő kormány és az utána következők - amelyekben valószínűleg többféle politikai színezet lesz - fogják ezt végrehajtani, ezért lenne ostobaság olyan dolgot elfogadni most, amelyik nyilvánvalóan nagyobb átállásra, nagyobb garanciákra, nagyobb beleszólásra szorul a fiatalok részéről.
Ezért úgy gondolom, ahhoz, hogy jó szívvel tudjuk támogatni, látnunk kell, hogy ez nemcsak egy puha utópiasor, nemcsak egy ígéretsor, nemcsak szép szólamok gyűjteménye marad, hanem a fiataloknak ettől valóban jobb is lesz, mint ahogy azt az előszóban, a bevezetésben a jelmondat is tartalmazza.
Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)
