BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Megint azzal a bejelentéssel kezdem a hozzászólásom, hogy szabad demokrata képviselőként az idősügyi nemzeti stratégia elfogadását javasolom a tisztelt Országgyűlésnek, és magam is erre fogom biztatni a saját frakciómat.
Ugyanazzal a dilemmával küzdünk, mint amiről az ifjúsági stratégia kapcsán beszéltünk: időnként összekeveredik a jövőre vonatkozó pozitív céltételezés megfogalmazása a jelen valósággyakorlatával kapcsolatban talán indokoltan megfogalmazható kritikával. Hallhattuk ezt az előttem szóló kereszténydemokrata képviselőtársamtól is.
Azzal szeretnék foglalkozni, hogy szerintem mi a legnagyobb értéke annak az anyagnak, amiről most véleményt kell mondanunk. Én ezt egyértelműen úgy fogalmaztam meg a magam számára: a legnagyobb értéke az, hogy idősügyi stratégia lévén nem csak az idősekről szól. Természetesen szól róluk is, azokról a feladatokról is, amelyeket a mai idősekkel kapcsolatban tenni és változtatni kell. De nagy hangsúllyal, talán nagyobb hangsúllyal a ma még nem idősökhöz szól, azzal is foglalkozik - s még egyszer mondom, nagy hangsúllyal -, hogy mi mindent kell tenni a pozitív céltételezés elérése érdekében a még nem idősekkel.
Szóval, egyfajta generációk közötti új társadalmi szerződés megkötése az az alapgondolat, ami ebben a stratégiában megfogalmazódik, ez a legnagyobb értéke, ez a legfontosabb, ezért nem lehet erre a stratégiára senkinek - hitem szerint ellenzéki képviselőknek sem - nemet mondani.
Az anyag, szerintem egyébként nagyon helyesen, definíciós kérdés felvetésével kezdődik, hogy tudniillik kiket is tekintünk időseknek, és nagyon korrektül megkülönböztet legalább négyféle szemléletet, amelyek nem feltétlenül esnek egybe. Az első megközelítés értelemszerűen a kronológiai szemlélet. Mindenkinek van életkora, lehetne egyszerűen határvonalat húzni, hogy e felett az életkor felett idősnek tekintünk valakit, szoktunk is ilyet megjelölni, általában a 65 év az Európában elterjedt határvonal. De van biológiai életkor is, és ha ezt a metszetet nézzük, akkor azt látjuk, hogy nagyon nem egyformán vagyunk öregek, attól függően, hogy a kronológiai mérőszámunk mit mutat, hiszen szerencsére mindannyian ismerünk nagyon egészséges és aktív 90 éves embereket - képviselőtársaink között is akadnak ilyenek -, ugyanakkor vannak nagyon-nagyon elhasználódott, beteg középkorú, elvileg még aktív emberek is. De gondolkodhatunk az életkorról pszichológiai metszetben is. Az is egy más olvasata ennek a problémának, hogy ki milyen öregnek vagy mennyire fiatalnak érzi magát. Nem esik ezzel egybe a szociológiai metszet, hogy a társadalom kire mondja: ő már öreg; Vidorné képviselőtársnőm is utalt erre a beszédében. Nagyon nehéz ez a probléma, ennek a problémának a felfejtése ezek miatt a szempontok miatt is, ezért is örülök annak, hogy ebben az anyagban eléggé megnyugtatóan sikerült ezt a témát kezelni.
Hadd mondjam el, hogy a 73 oldalas anyag első kétharmad része értelemszerűen a helyzetértékeléssel, a helyzetelemzéssel foglalkozik, és ebbe bizony rendesen beleférnek kellőképpen kritikus elemek is, mint ahogy nagyon sok tekintetben az idősek jelentős része problémákkal küszködve él.
(12.10)
Kitér az anyag a nők helyzetére, szerepére is, rámutat arra az összefüggésre, hogy mennyivel több idős nő van, mint férfi, hogy egyrészt a társadalomban majdnem fele-fele arányban van jelen a két nem, egy picivel több a nő, ha az egész lakosságot tekintjük, de ha már a 65 év feletti lakosságot tekintjük, akkor bizony 62 százalék a nő és csak 38 százalék a férfi, és hogy ebből mennyi szociológiai összefüggésű probléma, kezelni való probléma fakad: hiszen ez azt is jelenti, hogy az időslakosság jelentős része, az idős nők jelentős része kénytelen élete utolsó szakaszát a párja nélkül leélni.
Van egy index, amiről azt gondolom, az anyag szempontjából a legfontosabb, és ez az öregedési index. Egy társadalomban fontos tudni, hogy a fiatalok és az öregek aránya hogyan viszonyul egymáshoz, a 60 év felettiek és a 19 év alattiak aránya mit mutat. Azt kell mondani, hogyha a demográfiai adatokat nézzük, akkor ez baljós tendenciát mutat. Nagyon figyelmeztető, hogy míg 2001-ben ez az arányszám 0,88 volt, tehát még egy kicsivel több fiatal élt a magyar lakosság soraiban - itt a 60-as szám szerepel az adatok között -, mint a 60 év feletti, addig a jelenlegi demográfiai tendenciák előrejelzése alapján 2050-ben már 1,88, tehát majdnem megkétszereződik az idősek aránya a 19 év alattiak javára. Azt gondolom, ezek a legfontosabb jelzések azzal kapcsolatban, hogy bizony ezzel a kérdéssel minden kormánynak kellő súllyal foglalkoznia kell.
Nem akarom nagyon részletesen felidézni az anyag második felében a stratégiai elemekből azokat a prioritási területeket, amelyeket hallhatunk itt az előterjesztőtől is, de tényleg fontos, hogy az aktivitással kezdődik, hogyan is lehet az idősödő korban az aktivitást megőrizni, ezzel párhuzamosan a függetlenséget megőrizni, és természetesen nagyon fontos, hogy a biztonsággal folytatódik, többek között a jövedelembiztonsággal, azzal, hogy az időskorban garantált jövedelem, amire az emberek számítani tudnak, hogyan alakul.
Ez az anyag is úgy van megszerkesztve, hogy egy-egy ilyen céltételezés mögött kifejtésre kerülnek a fejlesztendő területek elemei. Amit egyébként hiányoltam, különösen az ifjúsági anyaggal összevetve, hogy ezt nem követi az a blokk, ahol a kapcsolódó mutatószámok szerepelnének, hogy hogyan is lehet majd mérni azt a változási folyamatot, ahogyan egy-egy fejlesztendő terület, a területhez kapcsolódó lépések alakulása megmutatkozik.
A foglalkoztatási szint az első és legfontosabb elem ebben a dologban, hiszen addig, ameddig egy ilyen idősödő ember foglalkoztatva van és aktív, addig egészen más a saját életérzése, önbecsülése, a környezetének a becsülése az ő irányába. Sajnálatos módon Magyarországon ez az arány is meglehetősen nagyobb. Abban a korosztályban, amit még aktív korosztálynak lehet nevezni, tehát az 55-65 év közötti mezőben az idős emberek alig egyharmada van foglalkoztatva.
Tudjuk, Magyarország foglalkoztatási adatai országosan lényegesen alacsonyabbak, mint az Unió átlaga. Azt gondolom, fontos erre az elemre megkülönböztetetten odafigyelnie a kormánynak, hogy az időskorhoz közeledő korcsoport hogyan van foglalkoztatva.
Az anyag foglalkozik a szociális és gondozási rászorultság területével, ennek a dolognak a megkülönböztetésével éppúgy, mint ahogy a szociális és egészségügyi szolgáltatások biztosításának a problematikájával is, hiszen itt egy olyan határterületről van szó, ami össze-összecsúszik, nincs igazán jól szétválasztva, vagy éppen az a probléma, hogy nincs igazán jól koordinálva, minthogy a feladatok két különböző tárcához tartoznak, miközben tudjuk, hogy nagyobb jelentősége, eredménye lehetne a házi gondozás segítésének; erre mind a mai napig viszonylag keveset fordítunk, tehát sajnálatos módon az alapszolgáltatás fejlesztése elmaradott. Még egyszer visszautalok arra, hogy a helyzetértékelésben kellőképpen kritikus észrevételeket is tartalmaz az anyag.
Ami a jövedelembiztonságot illeti, ezzel kapcsolatban látható legkönnyebben, hogy mennyire fontos az aktív életszakaszban az időskorra előregondolkodva tervezni, hiszen az aktív szakaszban alapozódik meg, hogy valakinek mennyi lesz a nyugdíja, egyáltalán lesz-e nyugdíja. Ha az időskori jövedelembiztonságról beszélünk, akkor nem hallgathatunk arról, hogy bizony azok a tendenciák, amelyek jelenleg is tartanak, és már jó pár éve tartanak, nagyon hangsúlyosan baljósak.
Számítani lehet rá, hogy az idősödő emberek jelentős része nem tud annyi szolgálati időt megszerezni, nem tud olyan magas jövedelmet szerezni többek között a fekete- és a szürkefoglalkoztatás miatt, hogy majd normális, szerény, de mégis biztonságos életet garantáló nyugdíja keletkezzen. Ezzel a problémával nem majd, öt, tíz, húsz év múlva kell az érintett korosztálynak foglalkoznia, jelenleg kell szembesülnie azzal, hogy bizony, a jövőre vonatkozó biztonság kérdőjeleződik meg, ha az emberek kénytelenek belemenni az ilyen fekete- meg szürkefoglalkoztatásokba.
Tisztelt Ház! Ez az anyag, túl azon, hogy prioritásokat fogalmaz meg, és két ütemben tervezi meg annak a cselekvési programnak a létrehozását, amelynek majd a konkrétumokat kell tartalmaznia, szerényen azonnali lépéseket is megfogalmaz idénre is és jövőre is. Hadd emeljem ki: az anyag a vége felé szól a jó gyakorlatokról, az Unióban elterjedt jó gyakorlatok felsorolásával megpróbál egyfajta pozitív hozzáfordulást, viszonyulást kialakítani a témához.
A jó gyakorlatok felsorolása az idősbarát önkormányzatoktól kezdve a “kattints rá, nagyi”-ig nagyon sok olyan konkrétumot tartalmaz, ami már élő valóság, aminek a használata, alkalmazása segítheti a már idősek mindennapjait és a jövőre irányuló szemléletváltásunkat is.
Ott szeretném befejezni, hogy nagyon fontos érzékelnünk, ha ez egy 25 éves stratégia, ami majd igazán megmérné, hová is jutottunk 2034-ben, lehet, hogy a 65 évesek, akik 2034-ben 65 évesek lesznek, azok ma még csak 40 évesek.
Ez a legnagyobb jelentősége annak, hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, ezért gondolom, jól tesszük, ha elfogadjuk ezt a stratégiai javaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
(12.20)
