DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Ismételten köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Munkatársak! Kedves Idősek! Én azt gondolom, hogy nagy nap ez a mai, mert eljutottunk odáig, hogy az idősügyi nemzeti stratégia immár itt van a Ház előtt. Nem mondom azt, hogy soha ilyen tökéletes stratégiát még nem alkottunk, de ebben a témában ez az első és az egyetlen, és arra vár, hogy a viták befejezése után, még azt is megkockáztassam, hogy ez legyen a legjobb, ami valaha születik és született.
És miért mondom ezt? Azért, kedves képviselőtársaim, mert ennek a stratégiának az elkészítését és ennek a stratégiának az elfogadását nem előzetes indítványok, nem előzetes kormányhatározatok, nem előzetes országgyűlési határozatok, hanem maga az élet kényszerítette ki. Kényszerítette ki azért, mert ahogy államtitkár úr expozéjából hallgattuk, nagyon örvendetes, hogy így megnőtt a születéskor várható életkor. Nagyon örvendetes, hogy ma már a 80, 90, sőt 100 éves korú állampolgárok nem ritka, hogy köztünk élnek, és jó egészségben élnek. És bizony, erre az időszakra nekünk fel kell készülni, hiszen nem vagyunk gyakorlottak ebben egyikünk sem, hogy hogyan is kell ezt az életszakaszt kezelni. Én még emlékszem a gyermekkoromra, bár már viszonylag régen volt, hogy azért akkoriban egy 50 feletti, egy 60 év felé járó emberre azt mondtuk, hogy öreg, és azt mondtuk, hogy ő már ugye abban a leszálló ágban van, kicsit még elfoglalkozik az unokával, aztán annyi. Hát, kérem, rá kell jönnünk, és látni kell, hogy egy 50, 60, 70 éves, ne soroljam tovább, életkorban lévő emberre nemhogy azt kell mondanunk rá, hogy öreg, hanem olyan értékek tára, mondjam így, hogy kincstár, amelyet joggal meg kell becsülnünk, viszont ezeket a kincseket kezelni is kell.
Elhangzott a mai vitanap elején már, hogy nem véletlen, kedves képviselőtársaim és kedves hallgatók, hogy együtt beszélünk mi a mai napon, vagy kezdjük meg a vitáját az ifjúsági stratégiának és az idősügyi stratégiának. És én azt gondolom, egy kicsit az idősügyi stratégiát bevárta ez az ifjúsági azért, hogy együtt tárgyaljuk, de én azt gondolom, és megnyugtatom kedves képviselőtársaimat, akik nehezményezték, hogy miért csak most jött az ifjúsági stratégia, higgyék el, nagyon fontos, és nem csak szimbolikus jelentősége van ennek. Két okból. Egyrészt azért, mert még a látszatát is el szeretnénk kerülni, azt gondolom, itt mindannyian a Házban mi, törvényhozók, hogy bármelyik generációt kijátszanánk egymás ellen, bármelyiket a másik elé helyeznénk, bármelyiknek a hátrányát akarnánk a másik előnyéért. Erről szó nincsen. Ezt példázza, hogy együtt tárgyaljuk a két stratégiát.
A másik ok pedig az, hogy az idős korra természetesen már a gyerekkorban, az ifjúkorban, az egész életünkben készülni kell. Föl kell készülnünk arra, arra az életszakaszra, amely most már évtizedekben mérhető, fel kell készülnünk arra, hogy valóban aktívan, egészségesen töltsük ezeket az éveket. Ezen a bizonyos bizottsági ülésen egyik kedves képviselőtársunk, hadd plagizáljam tőle, egy nagyon tréfás kis rajzot készített, amelyben lerajzolta, hogy ül egy idős ember a kerékpáron sportcipőben, az egyik kezében egy számítógép terminálja, a másikban a cédula, hogy mi mindent kell vásárolni, a tetején egy kalap, adóvevő, és így tovább, és így tovább. Jót derültünk rajta, és mondtuk, hogy hát erről szól az idősügyi stratégia? Hát, kedves képviselőtársaim, erről is szól az idősügyi stratégia. Mert mit jelent ez igazán?
Azt szeretnénk megfogalmazni, és ezt rögzíteni egy stratégiában, hogy hogyan képzeljük el, hogyan szeretnénk, hogy 25-30 év múlva, amikor már mi is lassan megöregszünk, hogyan néz ki akkor az időskorú társadalom helyzete. Mit várunk tőle, mit álmodunk róla vagy vizionálunk? - és annyiféle szót használtunk erre. Nekem tetszik a “stratégia” megfogalmazás, hogy egyfajta küldetés ez, hogy mi megpróbáljuk megrajzolni, hova szeretnénk eljutni ebben a harmadik és nagyon fontos, nagyon hosszú életszakaszunkban.
Vitatkozva egy kicsit az előttem szólókkal, akik az ifjúsági stratégiában hiányolták ezeket a most ezt csináljuk, most ekkor ide, és olyan előírásokat, ez a bizonyos cselekvési terv. Tudniillik, kedves képviselőtársaim, mi, akik itt dolgozunk a parlamentben most már hosszú évek óta, tudjuk, hogy a törvényalkotás egy nagyon izgalmas és érdekes feladat. De miről szól igazából a törvényalkotás? Egy kialakult élethelyzetet megpróbálunk rendezni, pontokba szedve átláthatóvá tenni, végrehajthatóvá tenni, szó szerint rendezni, ahogy az imént említettem. Ez a mi munkák egyik része, kétségtelen, nagyobbik része. De a mi munkánkban az is benne van, hogy jelöljünk ki irányokat, jelöljünk ki célokat, amelyeket majd el kell érni sok-sok, majdan meghozandó törvény alapján és útján.
És megint azokhoz csatlakozom, akik azt mondották, hogy egy ilyen stratégiát megalkotni csak konszenzussal érdemes. Nem érdemes másképp. Együtt kell abban működnünk, valóban csak azokat a pontokat kell ebben a stratégiában fölvázolnunk, amelyek mindannyiunk számára támogathatók, mert így nem lesz csak írott malaszt majd ez a stratégia. Így várható el, hogy bármikor bármilyen kormány jön, akik ugye négyévente, nyolcévente, tizenkét évente, mikor hogy hozza a sors, váltják egymást, váltaniuk kell, a demokráciának ez egy alapfeltétele, de nem válthatóak a célok négyévenként, mert akkor nem fog előremenni az ország, és nem fog előremenni mindaz, amit mi megálmodtunk és tervezünk.
Kicsit visszatérve megint az ifjúsági stratégiára. Amikor a vitában elmélyedünk majd a részletekben, én rögtön ott is fogom mondani, most is jelzem önöknek, az egyik és legfontosabb pontjának tartom azt, hogy ha mi azt gondoljuk, és azt szeretnénk és azt várjuk, hogy az időskorú lakosság aktív legyen és egészséges, azt megalapozni ott kell majd gyermek- és ifjúkorban. Meg kell néznünk, hogy az ifjúsági stratégia cselekvési terve hogyan fogja tudni körülbástyázni, előírni, számon kérhetővé tenni, hogy a gyermekeink egészségtudatos nevelést kapjanak, hogy a gyermekeink környezettudatos nevelést kapjanak, hogy a gyermekeink tudatosan készüljenek föl a majdan remélhetőleg bekövetkező időskorukra. Merthogy az időskor aktivitása, az időskor egészsége ezen fog múlni.
Persze nem tekinthetünk el már azoktól az idősödő és idős emberektől, akiknél nem tudtuk sajnos ezt már gyermek- és ifjúsági korban elkezdeni. Ővelük, az ő egészségükkel is megvannak a magunk feladatai. Ezt is tartalmazza a stratégia, és a cselekvési tervnek, terveknek megint az lesz a feladata, hogy pontosan megmondja. Ha a stratégia leírja, én azt szeretném, mi azt szeretnénk itt a képviselők, hogy egészséges, aktív időseink legyenek, akkor meg kell teremteni azokat a lehetőségeket, hogy jó levegőn sportoljanak kedvük szerint, sétáljanak, nordic walkingozzanak, hiszen nagyon sok minden történt ezen a területen, ezeket kell egy csokorba összefogni, és ezeket a lehetőségeket kell megteremtse a cselekvési terv, mi több, számon kérje.
(11.30)
Amikor itt üdvözölte államtitkár úr az idősügyi szervezetek delegáltjait, én is azt mondom, hogy ennek a munkának a megalkotásában múlhatatlan érdemük van, amit a magunk, mindannyiunk nevében megköszönök. Másrészt ők a garanciái is annak, és mi vagyunk a garanciái annak, hogy ezek az elképzelések, ezek a cselekvési tervek megvalósuljanak; mert egyszerűen számon kell kérnünk ezeket.
A szocialista frakció nevében beszélek: mi az a nagyon fontos egy-két dolog, ami miatt külön szeretném kiemelni ennek a stratégiának a támogatását? Van benne két kulcsszó, számomra vagy számunkra legalábbis kulcsszó: az aktivitás, erről már beszéltünk, a másik a függetlenség. A mi olvasatunkban a függetlenség az idős ember számára az egyik legfontosabb elérendő cél. Függetlenség nemcsak anyagilag, és erről külön fogok majd egypár szót ejteni, hanem fizikailag, lelkileg, önmegbecsülését, társadalmi elfogadottságát tekintve. Ez a kettő együtt adhat csak egy teljes jó érzést, teljes jóllétet, ahogy ez a stratégia fogalmaz. Természetesen nem mehetünk el amellett, hogy a valódi függetlenséget vagy a függetlenség egy bizonyos formáját az anyagi függetlenség jelenti. Nem mindegy, hogy miből, hogyan él meg a nyugdíjas, nem mindegy, hogy milyen költségei vannak, nem mindegy, hogy mennyit kell neki az egészségére, a betegségére, a gyógyszereire, az ellátására szánni.
Ennek a stratégiának nem része a nyugdíjrendszer változtatása, de azt önök tudják, és gondolom, mindenki, aki az utóbbi évek történéseit figyelemmel kíséri, pontosan tudja, hogy folyik egy nagyon nagy lélegzetű munka a nyugdíj-politikai kerekasztal gondozásában. A bizottságunknak külön albizottsága van ebben a témában, amely a részletekkel is foglalkozik. Azt reméljük, hogy belátható időn belül ezt a programot, ezt a tervet leteszik az asztalra, de csak egy része, mint jeleztem, ennek a stratégiának az anyagi biztonság - nagyon fontos része. És nagyon fontos része az anyagi biztonság megteremtésének az, hogy már most meg kell tanulnunk gyermekkorban, ifjúkorban, fiatalkorban az öngondoskodásra való kényszerűségünket. Meg kell tanulnunk azt, és el kell tudni pontosan különíteni, hogy mi az, amit várhatunk az államtól, mi az, ami onnan kell jöjjön, és mi azt, amit egyéb forrásból és úton-módon kell megteremteni, és bizony ezeket a magatartásformákat, ezeket a cselekvéseket nekünk tanulni kell; de rendkívül fontos a függetlenség megteremtése céljából.
A másik, amire azt mondtam, hogy függetlenség, az egy lelkileg hihetetlenül nagy adomány tud lenni, vagy pedig nagyon visszaveti az idős ember társadalomban elfoglalt helyét. Itt gondolok nemcsak azokra az aktívakra, akik majd megtanulják ezt a társadalmat érteni, érezni és kommunikálni vele, hiszen már most is nagyon sok jó példa van a számítógép-kezeléstől kezdve az internetes kapcsolaton át, hanem nagyon fontos, hiszen előbb-utóbb ez is eljön egy életszakaszban, amikor ápolásra szorul az idős ember. De ott is meg kell teremteni azt a fajta függetlenséget, hogy soha ne érezze azt, hogy kiszolgáltatott bárkinek és bárhogyan. Meg kell teremtenünk azt az ellátórendszert, amelyik a legteljesebb és legtisztességesebb szolgáltatással áll majd mellette, mellettünk abban a korban, amikor ez eljön.
És ha azt a kérdést teszem fel, hogy például én személy szerint mit várok ettől a stratégiától, akkor két dolgot hadd emeljek ki. Az egyik az, hogy amikor valóban megadjuk az irányt, hogy errefelé szeretnénk elmenni, így képzeljük el az időskorunkat, akkor már tudunk hivatkozni egy következő törvényalkotásban, ahogy Béki Gabriella képviselőtársnőnk az ifjúsági ügyben mondotta, hogy kell egy zsinórmérték, és azt tudjuk mondani, hogy kérem, ha azt akarom elérni, akkor ilyen és ilyen szabályozásra van szükség; például az idősek ellátásában, ápolásában a kórházi és az intézményi, valamint az otthoni ellátás ma még mindig nem egészen tiszta és átlátható és jól kezelhető rendszere. Nagyon várom, hogy ez például ennek a stratégiának a mentén kialakulhat.
A másik, amit nagyon várok: a generációk együttélése, a generációk egymásra utalása és a generációk egymás iránti közös tisztelete. Nem vagyunk ezzel sem rendben, kedves képviselőtársaim, és azt gondolom, hogy pontosan ezen a téren, és nemcsak az ifjúság oldaláról, ott is és erőteljesen, de bizony az idősödő társadalom, az idősek oldaláról is, ezen az úton egymás felé egyszerre kell elindulnunk, és ebben persze nagyon sokat segíthet a média. Remélem, lesz olyan izgalmas ez a téma, hogy ráharapjanak, és ebben segítsenek nekünk.
Végül, de nem utolsósorban egy abszolút személyeset engedjenek meg nekem. Bárhol szerencsém volt járni külföldön, európai országokban, mindig megérkezett egy autóbusz, 15-20-25 évvel ezelőtt is, amiből mindig kiszálltak a német nyugdíjasok. Azt gondoltam, ha azt el tudjuk mi érni, el tudom én érni, el tudom önökkel együtt érni, hogy belátható időn belül ne legyen olyan európai ország, ne legyen olyan külföldi utazás, ahol nem jelenik meg egy-két magyar busz, ahol leszállnak az aktív, egészséges és jókedvű idősek, akkor ezért kell élnünk és dolgoznunk. Ezt várom ettől a stratégiától, és azt várom önöktől is, hogy ahogyan az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság képes volt ehhez a kérdéshez nyúlni, úgy fogja majd az egész Ház támogatni és tartalommal megtölteni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
