PAIZS JÓZSEF
PAIZS JÓZSEF
PAIZS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! Az elmúlt év decemberében a törvény vitájából egy tipikusan halmozottan hátrányos kistérségi társulás elnökeként és mint kisvárosi polgármester vettem ki a részemet. Éjszakába nyúltak ezek a viták. Akkor egyértelműen érzékelhető volt, hozzáteszem, teljes joggal, hogy az indítvány körül komoly indulatok keletkeztek. A szakemberek mellett véleményt formált az utca embere, a szaksajtó, és több más sajtóorgánum is többször hosszasan foglalkozott a törvény tervezetével. Az is érzékelhetővé vált, hogy a szakma, a politika és a közvélemény mellett a média is erősen megosztott volt nagyon sok részletkérdésben. A vita egyik alapelemeként vetődött fel, ne kapjon segélyt, aki nem tartja be a társadalmi együttélés szabályait, és életvitele alapján nem felel meg a közösségi elvárásoknak.
Most is képviselem és elismerem: a társadalom részéről ez jogos elvárás. A fenti alapvetésnek nagymértékű volt a frakciók, a szakbizottságok, illetve képviselők általi támogatottsága. Nagyon sok jogos kérdés merült fel az indítvány részletes vitájában. Ilyenek voltak többek között, hogy ki fogja megszabni a betartandó szabályokat, milyen típusú közösségi elvárásoknak kell megfelelni, elfogadható-e a program működtetésének technikai és informatikai háttere, mi lesz a közfoglalkoztatást szervezők feladata. Hosszan lehetne sorolni az akkori vita elemeit és felvetéseit, de hadd tegyem rögtön hozzá: a program a hibák ellenére alapvetően eredményes és sikeres volt. Menet közben a tanulás és akarat folyamata átírta, felülírta a problémák jelentős részét.
Mindezek után a teljesség és a részletezettség igénye nélkül az “Út a munkához” program országos, de főleg helyi, települési, kistérségi tapasztalatairól szeretnék szólni. A program indulásakor 210 ezer fő tartozott a rendszeres szociális segélyezettek táborához, ez gyors ütemben növekedett, május-júniusra 280 ezerre. Összességében egy 80 milliárdos programról van szó, emiatt is érdemes odafigyelni rá. A szigetvári kistérség 46 településén 1008 fő, ebből városunkban 279 fő került alkalmazásra. Ez több száz családot, több ezer embert érint, ami nagyon jó dolog, és nagyon jó dolog, hogy hasznos és értelmes munkát végeznek, hasznos és értelmes munka valósul meg az esetek túlnyomó többségében, hiszen a szakképzettek számára együttműködési megállapodás keretén belül a foglalkoztatottak több mint 10 százalékát alkalmazzuk.
Tapasztalat az is többek között, hogy nagyon sok az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező ember, akit be kellett vonni a munkába. Bizonyos szabályozási hiányosság, hogy a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény az alkalmi munkavállalói könyvvel történő munkavégzést figyelmen kívül hagyja a szociális ellátásokra való jogosultság megállapításánál. Igaz, e munkavégzés időszakos, de a segélyezetteknek még mindig jobban megéri a bruttó havi 71 500 forint helyett, ha elmegy alkalmi munkavállalói könyvvel dolgozni, és emellett más szociális ellátási formát is kap, akár 30 ezer forint is lehet a különbség. A romák külön kezelése a mi kistérségünkben - a kiscsoportos tájékoztatás, a roma munkavezetők kiválasztása, az elkülönült munkacsoportok, véleményük meghallgatása és befogadása - jó döntésnek bizonyult.
Az is jó, hogy 200 nap foglalkoztatást követően nem rendelkezésreállási támogatásba kerülnek vissza a foglalkoztatottak, hanem álláskeresési segélyre. Bizonyos anomáliák érzékelhetők a bérfinanszírozás kérdésében, mivel utófinanszírozásról van szó, ezáltal keletkeznek munkabértartozások, és ezeket a munkabértartozásokat nehéz behajtani. Amit nagyon szeretnék kiemelni, a programmal kapcsolatosan kevés fanyalgó önkormányzat volt, ők is inkább az önkormányzatok saját ereje miatt ágáltak. De hadd mondjam el, hogy a segélyezettek foglalkoztatottá váltak, életükben ez egy döntő változás, hiszen munkát kell vállalniuk, végezniük, és már nem segélyt, hanem munkabért kapnak.
Végszóként: ha az önkormányzatok számára is szeretnénk spórolni, akkor bizonyos ellenőrzési és bekerülési feltételeket szigorítani kell. A program végül is nem más, mint egy lehetséges módszer, hadd tegyem hozzá, jó módszer, nem recept, csak egy út a munkához, amelyet a tapasztalatok figyelembevétele mellett megítélésem szerint jövő év elejétől folytatni kell.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
