BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai magyar társadalom meglehetősen sok megoldatlan problémája közül, azt gondolom, hogy a legneuralgikusabb a romák integrációjának a kérdése. A rendszerváltás számos negatív következménnyel járt együtt, tömegessé vált a munkanélküliség, tömegessé vált a szegénység. Azt gondolom, ma már egyértelműen kimondhatjuk, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztesei a romák, a roma lakosság.
Míg a rendszerváltás előtt a szegénység alapvető jellemzői inkább demográfiai összefüggésűek voltak - ahol sok gyerek volt egy családban, vagy egyedülálló, idős ember élt, azok voltak nagyobb valószínűséggel szegények -, ma a szociológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy ott nagyobb a szegénység, ahol alacsony az iskolai végzettség, ahol munkanélküliség van, ahol olyanok az élet- és lakáskörülmények, hogy egészségre ártalmasak, járványveszélyesek, ahonnan nem is lehet sikerrel munkát keresni, és kikapaszkodni ebből a helyzetből. Ez pedig nagyobb volumenben éppen a romatársadalomra jellemző.
(13.20)
Tisztelt Országgyűlés! Van romaintegrációs program - papíron. Én a tavasz folyamán több interpellációt fogalmaztam meg az aktuális kormányhoz azzal kapcsolatban, hogy hol tart a romaintegráció kérdése; hol tart lakhatás tekintetében, telepfelszámolást illetően, hol tart a romák foglalkoztatásának a segítését illetően, az oktatás szegregációjának a felszámolását illetően, illetve az egészségügyi állapotuk javítása tekintetében.
Szeretném hangsúlyozni, egy pillanatig sem gondolom, hogy egyetlen kormány felelőssége és feladata ennek a súlyos társadalmi problémának a kezelése. De azt látjuk az elmúlt húsz év alatt, Ladányi János szavaival élve - aki éppen a múlt heti Élet és Irodalomban közölt egy nagyon kitűnő írást ezzel kapcsolatban -, hogy antiszociális a szociálpolitikánk. Az jellemzi, hogy éppen a végekre nem jutnak el a támogatások, éppen oda nem jutnak el, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Hogy legfeljebb beszélünk a rászorultság elvű szociálpolitikáról, de valójában a támogatási összegek túlnyomó többsége nem ért célba.
Mint ahogy 2003-ban már egy komoly oktatásiszegregáció-ellenes program is indult, de ha ma megnézzük az iskolarendszerünket, azt látjuk, hogy szegregáltabb, mint valaha; nincs esélyük tömegeiben a roma gyerekeknek a kikapaszkodásra, a magasabb tudás megszerzésére.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a szegénység, ez a körülmény, amit leírtam vázlatosan, társadalmi kirekesztettséggel jár együtt, és hogy pont ez a téma az, amit rendszeresen a kormányok szőnyeg alá söpörnek, valószínűleg azért, mert a nem roma lakosság ellenállásával is meg kell küzdeniük ahhoz, hogy érdemben segíteni tudjanak.
Jó példa erre mindaz, ami a múlt héten történt, az a hír, hogy az elnyert pályázati összeget valamelyik kistelepülés Somogy megyében inkább visszaadja, semmint hogy vállalja azt a helyi konfliktust, ami helyben keletkezik azáltal, hogy a romákat megsegítené a település.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy megkésett lépéseket tesz most a kormány például akkor, amikor kétszáz köztisztviselőt alkalmaz, de szükséges lépést tesz. Azt gondolom, hogy ha európai polgárként, demokrataként és nem utolsósorban liberálisként gondolkodunk ezekről a tennivalókról, feladatokról, akkor csak a békés megoldásokat támogathatjuk, csak azt, hogy végre érdemi, hathatós, eredményesebb lépések történjenek a romák integrációja érdekében.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.)
