BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Magyar Országgyűlésben hagyománya van annak, hogy a fogyatékos személyek jogaival kapcsolatos törvények, törvénymódosítások egyhangúlag kerülnek elfogadásra. Én szeretnék erről a törvényjavaslatról egy kicsit tágabb összefüggésben beszélni, áttekintve azt a környezetet, amibe beágyazódik ez a most előttünk fekvő jelnyelvi törvényjavaslat.
Megnézhetjük a közvetlen előzményeket is, és ilyen értelemben természetesen szerepe van annak az országgyűlési határozatnak is, amire beszéde végén képviselőtársam utalt, de legalább ennyire fontos, vagy talán még fontosabb az az ENSZ-konvenció, ami 2006-ban született meg, amit 2007. június 25-én ugyancsak egyhangúlag elsőnek az ENSZ országai közül Magyarország hirdetett ki. Elsőnek ratifikálta 2007. június 25-én, bocsánat, márciusban, és júniusban már ott tartott a Magyar Országgyűlés, hogy törvényként kihirdettük ennek a konvenciónak az elfogadását. Én erre nagyon büszke vagyok. Büszke vagyok arra, hogy amikor éppen most a közelmúltban, szeptemberben New Yorkban volt a fogyatékosügyben egy konferencia, akkor Magyarország kihúzott, egyenes derékkal az első sorban ülhetett, és nem kellett szégyenkeznünk, nem sereghajtók voltunk; ez az életnek egy olyan területe, ahol azt gondolom, hogy élen járunk, nem csak egyszerűen lépést tartunk a kor szellemének a követelményeivel.
És büszke vagyok arra is, hadd emlékezzem meg róla, hogy a konvenció megszületése előtt közel tíz évvel Magyarországon megszületett a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvény. Azt gondolom, máig azt gondolom, hogy ez egy úttörő jelentőségű lépés volt Magyarországon, egy olyan kezdet, amitől a fogyatékosüggyel való foglalkozás nagyobb figyelmet kapott, és hogy úgy mondjam, felgyorsult. Valójában ilyen jogszabályok kétféleképpen születnek: úgy is, hogy igazából követik, szentesítik azokat a változásokat, amiket az élet hoz magával; de úgy is, hogy elindítanak változásokat, generálnak változásokat, generálnak szemléletmódváltást a társadalomban. Azt kell mondani, hogy ez a törvény, a '98. évi XXVI. törvény - amire máig büszke vagyok, és úgy tekintem, mint a húszéves parlamenti képviselői munkám egyik legjelentősebb eseményét, hiszen személy szerint nekem is részem volt abban, hogy megszülessen ez a törvény -, ez egy ilyen úttörő jelentőségű lépés volt.
Ami a konvenciót illeti, az sem új joganyag, nem új jogokat fogalmaz meg, hanem a jogokat egy koherens rendbe összegyűjtve ebben a dokumentumban együtt szerepelteti. Egyfelől a jogokat, amikkel a fogyatékkal élő embereknek is rendelkezniük kell, másfelől pedig a tiltásokat, hogy hátrányos megkülönböztetés nélkül kell működnie az államnak, illetve a fogyatékossággal élők környezetének.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a mostani törvény, a jelnyelvi törvény abban a szellemben fogalmazódott meg, ahogy az akadálymentesítésről már a '98. évi XXVI. törvény is szól. Nagyon fontosnak tartom, hogy már az a törvény is tartalmazza azt a gondolatot, hogy az akadálymentesítés mint olyan, nemcsak fizikai értelemben vett kifejezés, hanem igenis információs értelemben is.
(14.40)
Tehát amikor a ’98. évi XXVI. törvény akadálymentesítést emlegetett, akkor nemcsak a mozgássérültekre és az épületek akadálymentesítésére gondolt, hanem igen, az információhoz való hozzájutás lehetőségére például vakok és például siketek számára. Ez a jelnyelvi törvény, ahova végre eljutottunk, ez valóban attól jelentős, hogy törvényi szinten ismeri el a jelnyelvet, és a siketek közösségét mint egy nyelvi kisebbséget ismeri el ez a joganyag.
Rátérve magára a törvény szövegére, fontosnak tartom, hogy egyfelől a szolgáltatás biztosításának a körülményeit több szakaszban leírja, a szolgáltatók működésének a körülményeit, és kitér arra, hogy itt van egy olyan kommunikációs lehetőség, ami nem önmagában létezik, hanem ezt tanulni és tanítani kell ahhoz, hogy tényleg nagyobb számban használni tudják az emberek siketek és nem siketek közötti párbeszéd céljából.
Már itt említették előttem képviselőtársaim, hogy egy szakasz szól az országos névjegyzékről, a jelnyelvi tolmácsok országos névjegyzékéről. A titoktartási kötelezettségről is szól ez a törvény, illetve a finanszírozás szempontjairól is, mert mi tagadás, egy ilyen törvényhez pénz is kell, egy ilyen törvény működtetéséhez pénz is kell, a képzéshez, a szolgálatok működéséhez, a szolgáltatások biztosításához. Erről is szól a törvény, hogy ezeket a költségeket hogyan is osszák el, és kik viseljék ezeket a költségeket.
Maga a törvény kis terjedelmű anyag, összesen 29 paragrafus, és ebből 15 paragrafus valójában más törvények módosításáról szól, kapcsolódó módosításokról, hiszen az eljárási szabályok jó néhány törvény esetében, a polgári perrendtartástól kezdve a büntetőjogon keresztül az országgyűlési képviselők jogállására, az önkormányzati képviselők jogállására vonatkozóan egy-egy szakasz erejéig módosul, módosítanunk kell a közjegyzőkről szóló törvényt, a honvédelemről, a Magyar Honvédségről szóló törvényt, a rádiózásról és a televíziózásról szóló törvényt is.
Itt ennél az utóbbinál hadd álljak meg, mert azt gondolom, ez is egy kardinális kulcskérdés, és amit a törvényben olvashatunk egy szakasz erejéig, azt gondolom, racionális és mértéktartó abban a kívánalomban, hogy hogyan is fog elterjedni, egyre szélesebb körűvé válni annak a feladatnak a megoldása, hogy valamennyi film és filmsorozat bizonyos időintervallumban magyar nyelvű felirattal, illetve jelnyelvi tolmácsolással együtt legyen elérhető. Ehhez ez a törvény egy hatéves intervallumot tartalmaz, kezdve a két órán keresztüli, tehát a filmekre, sorozatokra szánt együttes időből két órán keresztüli tolmácsolással odáig, hogy 2015-re már teljes egészében ígéri a tolmácsolás megoldását a televízión keresztül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én magam is nagyon fontosnak tartom, hogy elfogadjuk ezt a törvényjavaslatot, egy lépésnek, egy fontos lépésnek tekintem azon az úton, hogy a fogyatékossággal élő embertársaink, ez esetben nevezetesen a siketek és nagyothallók minél teljesebb életet tudjanak velünk együtt közösen megélni. Azt gondolom, ez az egy lépés egy sorozatba illeszkedik, fontos, hogy megtegyük ezt a lépést, és kifejezem azt a reményemet, hogy ezúttal is egyhangúlag fogja elfogadni a tisztelt Országgyűlés ezt a törvényt, éppúgy, mint annak idején, ’98-ban a fogyatékos személyek jogairól szóló törvényt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
