KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS
KORÓZS LAJOS szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Nagyon szépen köszönöm. Tisztelettel köszöntöm én is képviselőtársaimat. Tisztelt Ház! Hallatlanul fontos törvényjavaslat fekszik önök előtt. A hazánkban élő siket és nagyothalló honfitársaink régi álma, hogy mindazt, amit most tervezetben olvashatnak, törvény mondja ki Magyarországon, hogy a hallássérült embereket megillető úgynevezett kommunikációs jogok hazánkban is biztosítottak legyenek.
Ennek azért van különös jelentősége, mert a hallássérült, elsősorban siket emberek jelentős része számára nem a hangok, hanem a jelek, nem a beszélt és írott magyar nyelv, hanem a magyar jelnyelv a kommunikáció elsődleges eszköze. Ez az a csatorna, amelyen anyanyelvi szinten képesek gondolataikat és érzelmeiket kifejezni, és amelyen keresztül a legkönnyebben és legbiztonságosabban juthatnak információkhoz.
Nem halasztható tehát a jelnyelv jogi státusának rendezése, vagyis a jelnyelv elismeréséről, a jelnyelv oktatásáról és a jelnyelven történő oktatásról, valamint a jelnyelvi tolmácsszolgáltatásról szóló törvény megalkotása.
Az érdekvédelem által immár több mint egy évtizede hangoztatott törekvésnek a nyilvánvaló társadalmi és erkölcsi elvárás mellett jelentős hangsúlyt ad a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény is, amelyet hazánk 2007-ben ratifikált. Az egyezmény számos, a jelnyelvvel és a jelnyelvi tolmácsszolgáltatással kapcsolatos kötelezettséget ró hazánkra, egyebek mellett kimondja, hogy a nyelv fogalma magában foglalja a jelnyelvet és a nem beszélt nyelv egyéb formáit is. A részes államok kötelezettségévé teszi a szakképzett jelnyelvi tolmácsoláshoz való hozzáférés feltételeinek megteremtését, deklarálja a fogyatékos emberek információhoz való hozzáférésének jogát - a hallássérült emberek esetében természetesen jelnyelven -, előírja, hogy a hallássérült és siketvak személyek oktatása a számukra legmegfelelőbb nyelven, kommunikációs módszerekkel és eszközökkel történjen. Az egyezmény ezeket a jogokat a siketvak, azaz az egyidejűleg hallás- és látássérült személyek számára is biztosítja.
“A jelnyelvek védelme az Európai Tanács országaiban” című európai parlamenti ajánlás ugyancsak a jelnyelv hivatalos elismerését, a jelnyelvi tolmácsok és jelnyelvi oktatók képzését, továbbá a jelnyelven történő oktatást sürgeti.
(13.50)
Láthatják tehát, hogy a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvényjavaslat korántsem előzmény nélküli. A tervezet megalkotását éveken át tartó, komoly szakmai fejlesztőmunka előzte meg. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium már 2002-ben elkezdte kiépíteni a jelnyelvi tolmácsszolgáltatás országos hálózatát, amely azóta megyei szintű szolgáltatássá fejlődött, 2007 óta pedig már a siketvak személyek ellátása is biztosított.
A jelnyelvi tolmács szakképesítés 2003 óta szerepel az államilag elismert szakképzések között, az akkor még 360 órás képzési idő mára öt félévre, 1200 órára bővült. A jelnyelv oktatásához, illetve az úgynevezett bilingvális, azaz kétnyelvű oktatáshoz szükséges szakmai feltételek megteremtése a szociális tárca által biztosított forrásokból a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítványnál kezdődött meg. Így például elkészültek az európai normáknak is megfelelő jelnyelvi alap-, közép- és felsőfokú tanfolyamok, a nyelvtudást mérő vizsgák, az uniós forrásból a közalapítvány és az Eötvös Loránd Tudományegyetem közreműködésével folyamatban van a jelnyelv szakos tanári és bilingvális módszert alkalmazó gyógypedagógusi felsőfokú képzési programok megalapítása is.
Az elmúlt időszak modellprogramjai, szakmai fejlesztései mára eljutottak ara a pontra, hogy továbbfejlődésük, egységes és működőképes rendszerré válásuk csak egy átfogó, konzisztens jogi szabályozás támogatásával valósítható meg; egy olyan törvény megalkotásával, amely egyrészt lefekteti a hallássérült és siketvak embereket megillető nyelvi kommunikációs jogokat, másrészt biztos háttérként szolgál az előttünk álló évtized további szakmai fejlesztőmunkájához is.
Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A siket és nagyothalló emberek kommunikációjának és kultúrájának alapját a jelnyelv alkotja. Az oktatáshoz, kultúrához, információhoz és a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférésük ezért nagyrészt a jelnyelv használatának jogi szabályozásával biztosítható.
A jelnyelv tanulásához és a jelnyelven való tanuláshoz való jog deklarálása, a jelnyelvi tolmácsszolgálatok működésének és a jelnyelvi tolmácsok munkájának jogi szabályozása, a hivatali eljárások során történő jelnyelvi tolmácsolás szabályainak egységesítése vagy a televíziós feliratozás és a tolmácsolás kötelezettsége mind ebbe az irányba hat. Egy olyan törvény elfogadásával, amely komplexen rendezi a hallássérült és a siketvak emberek mindennapjait érintő élethelyzeteket, óriási lépést tehetünk társadalmi integrációjuk, valódi esélyegyenlőségük megteremtése felé.
Igen lényegesnek tartom továbbá, hogy az önök elé terjesztett törvénytervezet a nyitott jogalkotás elvének alkalmazásával készült. Az előkészítésben részt vett a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége, a Siketvakok Országos Egyesülete, a Jelnyelvi Oktatók Egyesülete, a Jeltolmácsok Országos Szövetsége, az ELTE Bölcsészettudományi Kara és a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, a Hallássérültek Iskoláinak Szövetsége, a Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közalapítvány, illetve a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal. Az előterjesztést támogatta az Országos Fogyatékosügyi Tanács.
Mindezek alapján kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy tegye meg ezt a lépést, vitassa meg és fogadja el a törvényjavaslatot. Továbbá megjegyzem, kedves képviselőtársaim, hogy az ENSZ alapokmányán, az ENSZ által megfogalmazottakon és az Európa Tanács által ajánlásként hozzánk eljuttatott feltételeken túl azért is fekszik itt ez a törvény az Országgyűlés előtt, mert közel egy évvel ezelőtt én ezt önöknek megígértem.
Köszönöm szépen. (Taps.)
