ÁGH PÉTER
ÁGH PÉTER
ÁGH PÉTER (Fidesz): Én nem vagyok olyan régóta a parlamentben, mint Lamperth Mónika képviselő asszony, de remélem, ezért nem vet meg engem. Elnézést.
Tisztelt Elnök Úr és Bókay Képviselő Úr! Bízom benne, az ön számára az nem jelent egyenlőségjelet, ha a költségtérítéses képzést és az általános tandíjat egymás mellé rakjuk. Az nyilvánvalóan nem ugyanaz a rendszer. Ha önökön múlt volna, akkor a magyar fiatalok nagy többsége fizetett volna tandíjat. S nem hiába hivatkoztam arra, hogy miután megtörtént ez, az azt követő évben jelentősen csökkent a felsőoktatási intézményekben az államilag finanszírozott képzésre jelentkezők száma. Erre hivatkoztam. Meg lehet nézni az adatokat, ön is ezt fogja látni, s azt gondolom, hogy akkor nem fog ebben kételkedni.
Winkfein képviselő úr arról beszélt, hogy 2002-ig jó lett volna látni egy olyan csomagot, stratégiát vagy valamit, ami a fiatalokkal foglalkozott volna. Csak hogy címszavakban mondjak pár intézkedést, Winkfein képviselő urat emlékeztetném a diákhitel bevezetésére, az akkori tandíj eltörlésére, az otthonteremtési támogatásra, a családi adókedvezményre és arra, hogy a fiatal pályakezdőknek akkor sokkal jobb lehetőségeik voltak, mint most. S akkor például volt ifjúsági minisztérium, amely kidolgozta az ifjúsági törvény tervezetét. Akkor már egy törvény megszületett, s önök az azt követő évben azt ígérték, hogy lesz egy stratégia. Ki lehet számolni, hogy 2003 óta hány év telt el.
Szóba került még az, hogy mi milyen fiatalokat szeretnénk látni tizenöt év múlva. A következő két percben azt is elmondom, hogy szerintünk milyen országot szeretnének látni a fiatalok, milyenben szeretnének élni.
