DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS
DR. CSER-PALKOVICS ANDRÁS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Kezdjük egy olyan kérdéssel, ami természetesen meghatározza ennek a napirendi pontnak a tárgyalását is, mint minden olyan napirendi pontét, amely összefügg a média kérdéseivel, a médiaszabályozás kérdéseivel Magyarországon. Azt is mondhatnánk, nincs új médiaszabályozás, és természetesen ennek vannak hatásai, például egy olyan napirendi pont tárgyalására is, mint az ORTT 2008. évi beszámolója. Egyrészt tudjuk, hogy ez bizony veszélyezteti a digitális átállás sikerességének kérdését. Elnök úr is beszélt az uniós irányelvekből következő problémákról, és azt is elmondhatjuk, hogy bizony a meglévő problémák egy részét ez a médiatörvény, a mostani hatályos médiaszabályozás nem tudja kezelni, nem tudja megoldani. Ez mindenképpen hozzátartozik azokhoz a témákhoz, amelyek a média kérdéseit tárgyalják itt az Országgyűlés vagy a szakbizottság előtt.
Szeretném azzal kezdeni magáról a beszámolóról alkotott véleményünket, hogy maga a beszámoló egy nagyon gazdag, színvonalas anyag. Azt hiszem, ha valaki egy beszámolót a kezébe vesz, akkor nem egy hatszáz oldalas, szinte könyvformátumra gondol Magyarországon, ez pedig az, mindenképpen olvasmányos, tanulságos és nagyon komoly szakmai tartalmat is visel, ezt mindenképpen megköszönjük. A minőség és a mennyiség itt együtt járt, azzal együtt, hogy azon persze lehet vitatkozni, hogy minden tartalmi résznek egy beszámolóban kell-e helyet kapnia, de egyáltalán nem baj egyébként, hogy ezt is a kezünkbe vehettük. Csatlakozom Jánosi Györgyhöz, aki azt mondta, talán ennél nagyobb figyelmet is megérdemelne ez az ügy, hiszen a média az a kérdés, amihez valóban mindenki hozzászól, mindenki ért, és mindenkinek van róla pozitív vagy negatív véleménye, esetleg kritikája, talán komolyabb vitát is megérdemelne. De erről biztosan nem azok tehetnek, akik itt vannak, úgyhogy térjünk is rá a beszámolóra.
Az értékeit én magam is néhány gondolattal összefoglaltam, illetve az előttem szólók megtették, egy-két helyen még én is ki fogok térni rá, alapvetően azonban mégis a kritikai megjegyzésekre helyezném a hangsúlyt. Jeleztük, hogy általános vitára alkalmasnak tartjuk a beszámolót és az előterjesztést, viszont elfogadni nem fogjuk. S hadd utaljak megint Jánosi György szavaira, aki azt mondta, hogy a 2008. esztendő az ORTT tekintetében - és ezt a beszámoló is hűen tükrözi - egyfajta kettősséget mutat, a folytonosságot és a változásokat egyaránt. Mi elsősorban a folytonosság miatt tartjuk ezt a beszámolót még olyannak, amit nem kívánunk elfogadni.
Mik is ezek a kritikák? Alapvetően azt lehet általánosságban elmondani, azután néhány konkrét dolgot is mondanék, hogy egyértelmű folyamatok figyelhetők meg a média tekintetében, és itt most a tartalom oldaláról közelíteném meg ezt a kérdést.
(17.30)
Egyértelműen egyre erőszakosabb, egyre agresszívabb, egyre brutálisabb az a tartalom, ami megjelenik, és nemcsak a kereskedelmi, hanem sajnos egyre nagyobb számban és arányban bizony a közszolgálat tekintetében is. Ez pedig mindenképpen nagyon komoly probléma, amire ha nem figyelünk oda, akkor hiába beszéltünk itt ma a nap folyamán ifjúsági stratégiáról, az ifjúság és a nevelés kérdéseiről, akkor igazán eredményesek nem tudunk lenni, mert amit a családok felépítenek adott esetben, azt egy-egy tévéműsor pillanatok alatt le is tudja rombolni. Tehát erre mindenképpen oda kell figyelni.
Miért is van ez a probléma? Azért, mert láthatólag a média a reklámbevételekre törekszik, azaz mindenáron a nézettséget hajszolja. Bizony, ez aztán együtt jár azzal is, hogy ha a megjelenő igények - bár én azok közé tartozom, akik azt mondják, hogy a média teremti ezen igények jelentős részét, önmagában nem biztos, hogy ezek meglennének, de ezen lehet természetesen vitatkozni -, tehát ha az igények arra mutatkoznak, hogy erőszakos, brutális, agresszív műsorokat, tartalmat állítsanak elő és mutassanak be, akkor ezt is fogják tenni, mert ebből aztán azt gondolják, hogy nézettség fakad, abból pedig reklámbevétel fakad, és ha így van, akkor ők ezt fogják tenni. Úgy látjuk, hogy bár rossz a törvényi szabályozás, és ezt az előbb is elismertük, minden évben elismerjük, és talán egyszer lesz egy jobb és egy új médiaszabályozás, de amíg ez van, természetesen ennek mint keretnek a függvényében lehet dolgozni és az ORTT-t is számon kérni.
Azt látjuk, hogy azért nem eszköztelen az ORTT a jelenlegi hatályos médiatörvény tekintetében sem. Az eszközökkel ugyan él, de nem mindig, és a mi véleményünk szerint általában nem kellő szigorral és kellő eréllyel, bár kitérnék majd arra, hogy ebben bizonyos változások talán az utóbbi időben tapasztalhatóak voltak.
Ha azt mondjuk, hogy “lopok, na és?” - van egy ilyen műsorszám-felirat, amit Tellér Gyula el is mondott a kulturális bizottság ülésén, ha egy ilyet gyakorlatilag következmények nélkül meg lehet tenni, legalábbis a dolog tartalmi oldalán lévő problémához képest nagyon enyhe következményekkel, akkor ott valami baj van, és nem feltétlenül a médiaszabályozással, mert szerintünk az ilyen kérdésekben igenis van szankciórendszer, az alkalmazottnál sokkal hatékonyabb is. Hiszen mit látunk? Annak ellenére, hogy bizonyos súlyos és általában azt is elmondhatjuk, hogy sorozatos törvénysértések figyelhetők meg, általában a szerződések meghosszabbításáról sokat vitatkoztunk már ebben a Házban, de mondhatnánk a büntetések elengedését, vagy nem a legsúlyosabb szankciók alkalmazását, és azt is mondhatnánk, hogy a szerződések ellenőrzése sem történik meg sok esetben a műsorszolgáltatók részére. Vagy ha ez az ellenőrzés meg is történik, sőt bizonyos értelemben beszámolási kötelezettségük is van, akkor se látjuk, hogy ennek igazán hozadéka lenne a másik oldalon, azaz a következmények oldalán.
Mindenképpen összefoglalva azt látjuk, hogy igazán nincs ellenőrzés, nincs szankció és nincs beszámoltatás. Természetesen ez egy sarkos megfogalmazás, és mint minden általánosítással, bizonyos értelemben természetesen ezzel lehet vitatkozni. Itt meg is említeném, hogy 2009-ben látunk bizonyos elmozdulást ebben a tekintetben, mondjuk azt, hogy kezdeti lépéseket. Ezeknek örülünk, a 2009-es beszámolónál majd lehet ezeket értékelni, de itt azért szerettük volna azt megjegyezni, hogy nem a 2008-as beszámoló tárgya ez a kérdés, de mindenképpen mi arra biztatnánk az ORTT-t, az ORTT elnökét is és az egész testületet, hogy ebben a tekintetben ezen az úton egy kicsit gyorsabban előrehaladva szerintünk komolyabb eredményeket lehet elérni.
Itt egy kicsit az önszabályozás kérdésére is rátérnék, hiszen tudjuk, hogy ez manapság egy olyan kérdés, amelyik pont az egyik legvitatottabb, erőszakos, agresszív műsorfajta vagy tartalom esetén merült fel. Én egy kicsit kevésbé vagyok optimista, mint Jánosi képviselőtársam, bár természetesen örülnék, ha neki lenne igaza, és már az önszabályozással is meg lehetne oldani ezeket a kérdéseket. De egyrészt akkor eddig is meg lehetett volna oldani, és sajnos kevés jó példát látunk, másrészt az önszabályozás a jogalkotást nem válthatja fel. Vonjuk be természetesen a médiapiac szereplőit a jogalkotásba, vonjuk be egy új szabályozás megalkotásába; én magam ebben egy kicsit jobban hiszek, mint az önszabályozás tekintetében, mert eddig is volt erre lehetőség, hiszen a médiatörvény egyébként erre biztosít keretet és lehetőséget.
Ezzel kapcsolatban, ha már jogalkotásról beszélünk, az ORTT-nek is vannak jogosítványai, megint csak a hatályos médiatörvény tekintetében is, és itt bizony, bár érzékeli az ORTT a problémákat - ez a beszámolókból is egyértelműen kiderül -, nem látjuk az utóbbi időben azokat a lépéseket, amelyek adott esetben kezdeményezések is lennének, akár a finanszírozási problémák tekintetében, akár az előbbi kérdéskörben. Tehát ha látjuk, hogy egy folyamat a médián belül hová vezet, és annak milyen társadalmi következményei vannak, akkor mit kívánunk ez ellen tenni, és ki más tehetne javaslatot, ha nem éppen az a testület, amelyik egyébként erre leginkább szakmailag hivatott. Tehát mindenképpen ebben is egy kicsit nagyobb bátorságot javasolnánk, illetve kérnénk.
S miután itt szinte mindenki, aki hozzászólt, beszélt a médiatudatosságról szóló kampányról, aminek mi is örülünk, és mindenképpen pozitívnak tartjuk, de azért hozzátennénk, hogy ez önmagában kevés eredményre fog vezetni akkor, ha egyébként eltűrjük azt, hogy adott esetben azok a tartalom-előállítók, ahol mondjuk, ez a hirdetés vagy ez a kampány megjelenik, közben öt perccel előtte vagy öt perccel utána, ahogy ez a hirdetés lement, egyébként homlokegyenest mást tesznek a műsoraikba vagy azokba a tartalmakba, amelyeket bemutatnak. Erről beszéltem az elején. Tehát igenis, úgy látjuk, hogy bizony az erőszak, az agresszivitás és a brutális tartalom előretör, és hiába van kettő ilyen tartalom között egy ilyen hirdetés, ha előtte és utána egyébként pont ellenkező hatások érik azt, aki egyébként éppen azt a médiát nézi.
Azt gondoljuk, hogy a szülőket ebben a tekintetben segíteni kell, a családokat segíteni kell, és ezt nem elég azzal elintézni, hogy van egy ilyen kampány, még akkor is, ha kampányra is szükség van, mint ahogy oktatásra is egyértelműen szükség van, ebben is egyetértünk.
Tehát itt igazán a vita, ha szabad azt mondanom, úgy érzem, nem abban van, hogy mit hogyan ítélünk meg, mert abban én olyan óriási nézetkülönbséget nem látok, hanem hogy mit tehet vagy mit nem tehet az ORTT ez ellen. Inkább ebben érzékeljük mi a vitát, és bízunk benne, hogy a 2009-es beszámoló tekintetében - ahogy már az előbb is mondtam - talán előremozdulásról lehet majd szót váltani.
Néhány konkrétum, ami egyértelműen úgy érzékeljük, hogy konkrét kritika, hiszen akkor járunk el korrekten, ha az általánosság mellett konkrétumokat is mondunk. Egyrészt érzékelünk egyfajta kettős mércét; közéleti hírcsatornák kiegyensúlyozottságának kérdésében mintha nem ugyanúgy ítélné meg az ORTT az egyes műsorszolgáltatókat. Gondolok itt az egyik oldalon, mondjuk, a Hír TV-re, az Echo TV-re, a másik oldalon pedig a többi televízióra. Idevehetnénk a Nap-kelte kérdését, ami mind a szerződés tekintetében, mind annak tartalma tekintetében éles vitákat szokott kiváltani, akár itt a plenáris ülésen, akár a kulturális és sajtóbizottság ülésén. Tudjuk, hogy bizony itt az előkészítő iroda sokszor konkrét intézkedéseket javasolt, amit aztán a testület nem tett meg; ennek egészen biztos, hogy van oka, de ezt az okot itt most nem érdemes talán firtatni.
Ott van a Tilos Rádió jogosultságának öt évvel történő meghosszabbítása, ami megint bizonyos értelemben érthetetlen, és jogilag is azt gondoljuk, hogy aggályos. Mint ahogy aggályos az, hogy korlátlanul engedett szabad teret az ORTT egy olyan, egyébként kormányzati intézkedéseket népszerűsítő reklámspotnak, ami azt gondoljuk, hogy egy nagyon rossz gyakorlatot eredményezhet. Ez az Új Magyarország nevű kampánya volt a kormánynak. Most ennek a tartalmától függetlenül inkább azt jegyezném meg, hogy ez lehetőséget ad a bármikori kormánynak arra, hogy ezzel a szerintünk az ORTT által bizony túl tágra nyitott tereppel visszaéljen, mert szerintünk ezek egyértelműen politikai típusú hirdetések, és eszerint is kellene azokat elbírálni. De ott vannak olyan kérdések, mint például a Gold Rádió kérdése. Ez az Advertum csoporthoz tartozó rádió, ahol bizony tudjuk, hogy történtek lépések, de a nyíregyházi és a miskolci rádiójuk tekintetében ezek aztán elmaradtak. Látunk nyilvánvalóan irreális árajánlattal megszerzett frekvenciákat, ahol utána aztán nem történik díjfizetés.
(17.40)
Azt gondoljuk, hogy ez is kérdéseket vet föl, és egyáltalán a kiegyensúlyozottság kérdése, ami persze bizonyos értelemben nehéz kérdéskör, de mégiscsak vannak azért a világban és Európában jól működő modellek, a magyar médiatörvény pedig ebben a tekintetben teljesen egyértelmű, amikor azt mondja, hogy kiegyensúlyozottságot ír elő, és ennek, azt gondoljuk, a parlamenti arányokat le kellene képeznie. Ez ma nincs így. Számos példát mondhatnánk, de csak egyet ragadnék ki. Mondjuk, az MTV1 déli Híradójában volt, amikor 71 százalékos volt a kormányzat megjelenésének aránya. Ez nemcsak a közvélemény-kutatásokhoz képest irreális, hanem a mostani parlamenti arányokhoz képest is, azt gondolom, irreális; mint ahogy az is, hogy egyébként a közvélemény-kutatások szerint igen komoly támogatottsággal rendelkező Fidesz, mondjuk, 24 százalékos részvételi arányt tud ezekben a műsorokban elérni.
Folytathatnánk persze ezt a kérdést, de igazán a problémát vetnénk föl most már egyébként sokadszorra. Szinte minden évben ezek a számok visszaköszönnek. Itt is úgy érzékeljük, hogy bizony, ezen a területen lenne mit tennie az ORTT-nek. Mint ahogy lenne a betelefonálós műsorok tekintetében is mit tenni, vagy a telefonos nyereményjátékok tekintetében is mit tenni. Főleg az utóbbi persze fölvet fogyasztóvédelmi kérdéseket is, fölvet társszabályozási kérdéseket is, és azt is készséggel elismerjük, hogy itt a GVH döntései is bizonyos hatással vannak természetesen az ORTT mozgásterére is, de azt gondoljuk, hogy pont az emberek, a fogyasztók védelme érdekében itt szintén határozottabb lépésekre van szükség.
Szóba került a vitában a nemzetközi együttműködések kérdése. Azt hiszem, örvendetes az a tény, hogy az ORTT ezekbe az együttműködésekbe belépett, ilyen nemzetközi testületek munkájában részt vesz. Többször fölmerült, hogy egy ilyen testületben a román médiahatósággal gyakorlatilag együtt ül a magyar médiahatóság. Kérdés, hogy ez miért nem tud akkor a Cool TV problémája tekintetében valamilyen megoldási irányt legalább megmutatni, ami sok sebből vérzik, és amikor - akkor még - ötpárti egyeztetés zajlott a médiatörvény tekintetében, de már a digitális átállásról szóló törvény tekintetében is, akkor ez mindig egy kicsit állatorvosi ló volt, pozitív vagy negatív oldalról megközelítve, de mindig egy szabályozási kérdés volt. Nem vitatom, ez sem egy könnyű terület, de a mi szakértőink azt mondják, hogy igenis lehetne és kellene is lépni.
Mindenképpen szeretnék még kitérni a gyerekműsorok kérdésére, hiszen a kiskorúak védelme mindig szóba kerül egy ilyen vitában, teljesen jogosan, hiszen tudjuk, hogy bizony a fiatalok, a gyermekek médiafogyasztók. Zárójel: most már internetfogyasztók is, egyre alacsonyabb életkorban; ez újabb problémákat és kérdéseket vet föl természetesen. Ezen a területen is számos olyan probléma van, ami megoldásra vár, és nem érezzük, hogy kellő szankciórendszerrel és hangsúllyal lépne föl az ORTT, pedig szerintem szülőként, nagyszülőként mindenki nap mint nap tapasztalja azt, hogy áldatlan állapotok vannak ezen a területen a televíziókban, elsősorban a kereskedelmi televíziókban, és olyan műsorszámok jelennek meg korhatár nélkül, vagy olyan összemosások történnek, amelyek bizony egyértelműen veszélyesek a kiskorúak fejlődése tekintetében. Itt tehát mindenképpen szintén határozottságot javasolnánk.
Még egy kérdést vetnék föl sok más mellett, ami elmarad, az pedig az európai és a magyar kvóták alóli folyamatos mentesítés kérdésének a dolga. 2008-ról beszélünk, mindig hangsúlyozni szeretném, hiszen bizonyos területeken történtek - még egyszer mondom - előrelépések. Ezen a területen ez érthetetlen, hiszen egyébként a jogalkotói szándék is, amikor arról beszéltünk, hogy milyen lenne egy jó médiaszabályozás, függetlenül attól, hogy ez úgy néz ki, hogy egyelőre nem jön létre, ez kulcskérdés volt, és nem érzékeltünk a politikai oldalak között komoly eltérést. Ha pedig így van, akkor lehet, hogy itt az ORTT munkájában is egységesebb, viszont sokkal határozottabb és keményebb fellépésre lenne szükség a magyar tartalmak vagy az európai tartalmak erőteljesebb megjelenése érdekében.
Ezek azok a kérdések, amelyek talán konkrétumokat is tartalmaznak, és indokolják azt, hogy miért nem fogadjuk el a beszámolót, azzal együtt, hogy próbáltam a kritika mellett azokat a pozitív jegyeket is előhozni, amiket láttunk. Inkább összefoglalnám a kérdést azzal, hogy határozottabb és keményebb szankcionálást és fellépést várunk el az ORTT-től, mert a mostani, hatályos médiatörvény is ad erre lehetőséget, főleg a sorozatos törvénysértést elkövető műsorszolgáltatók tekintetében. Biztatnám arra elnök urat, hogy a 2009-ben elkezdődött folyamatok felgyorsulva, 2010-ben aztán egy olyan beszámolóval kapcsolatos vitát eredményezzenek, amikor azt lehet majd kimondani, hogy erre gondoltunk, mondjuk, 2008 szeptemberében.
Köszönöm szépen.
