DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ
DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ
DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ, az Országos Rádió és Televízió Testület elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Országgyűlési Képviselő Urak! - hölgyeket nem tudok mondani, mert nem látok hölgyeket. Főtitkár Úr! Megjelentek! Köszönöm szépen a lehetőséget, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület 2008. évi tevékenységéről szóló beszámolóhoz szóbeli kiegészítést fűzhetek most önök előtt.
A beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítésemben hat tárgyat is szeretnék érinteni, hadd mondjam el, hogy melyek ezek. Először is szeretnék beszélni az alkotmányos működés és az alkotmányos jogvédelem témaköréről, utána szót ejtenék a nemzetközi kötelezettségek, illetőleg a nemzetközi együttműködés problémaköréről, majd beszélnék a digitális átállás problémájáról, ezek után a társhatóságokkal folytatott együttműködés kérdéséről, a belső működésünk nyilvánosságának a kérdéséről, valamint a műsorszolgáltatókkal kiépített partneri viszonyról, illetőleg a tudatos médiafogyasztás kérdéséről.
Először tehát az alkotmányos működés, az alkotmányos jogvédelem problémájáról. Ma sem Európában, sem a világon nem teljesen vitathatatlan kérdés az elméleti értelemben, hogy olyan típusú jogkorlátozó, illetőleg jogvédő tartalommal foglalkozó hatóságoknak, mint amilyen az Országos Rádió és Televízió Testület, létjogosultságuk legyen. Korábban az elméleti megalapozása ezen hatóságok létrejöttének a frekvenciaszűkösség volt, azonban ezt a doktrínát az amerikai legfelsőbb bíróság már jó régen kiiktatta az általa alkalmazandó doktrínák közül. Mindazonáltal Európában ezeknek a hatóságoknak a megléte egyfelől egy kötelezettség, másfelől pedig a magyar Alkotmánybíróság 2007-es és 2008-as határozataiban ennek az alkotmányos követelménynek a meglétét megerősítette. Az Alkotmánybíróság megfogalmazásában a médiában megjelenő vélemények sokszoros hatása az, amelyik az ilyen típusú intézményrendszer fenntartását szükségessé teszi.
Ha megnézzük a médiát általában, akkor azt látjuk, hogy a legkevesebb korlátozás az új média, az internet világában figyelhető meg, ennél komolyabb korlátozásokkal találkozunk az írott sajtóban, és a legszigorúbb követelmények az elektronikus médiában, a rádiókban és a televíziókban állnak fenn, és ezeknek a tiszteletben tartását kell biztosítania az Országos Rádió és Televízió Testületnek.
Ha megnézzük a 2008-as évet, akkor egyrészt azt látjuk, hogy ebben az évben április 1-jén az Országos Rádió és Televízió Testület újjáalakult, új testületet választott a parlament, és azt is látnunk kell, hogy a változó körülmények között egy változó szemlélet jellemzi az Országos Rádió és Televízió Testületet. Ez a beszámoló is ki tud arra térni, hogy számos olyan eleme van a munkának, amely korábban vagy sokkal halványabb volt, vagy egyáltalán nem volt felismerhető.
Ezek közé tartozik az, hogy az Országos Rádió és Televízió Testület 2008-ban az alapjogi döntések hosszú sorát hozta meg. Ezek az alapjogi döntések a gyűlöletbeszéddel voltak kapcsolatosak, kapcsolatosak voltak a közösségek méltóságának a kérdésével. Egy ilyen beszámoló, mint amilyen az enyém most, szerintem az egyik legfontosabb, Magyarországon a legfájóbb közéleti problémát, a magyarországi romák helyzetét nyilvánvalóan nem hagyhatja említés nélkül. Ebben a tekintetben is új fejlemények vannak a működésünkben, erre még szeretnék a későbbiekben is visszatérni.
A személyes méltósággal kapcsolatos döntések, a vallásszabadság érvényesülésével kapcsolatos döntéseink is voltak ebben az évben, és némiképp új teret adott ennek a munkának az, hogy az Alkotmánybíróság egyik, számunkra nagyon fontos 2007-es döntése, ha nem is a tenorban, illetőleg a kötelező határozati részben, de az indoklásban egy új elemet jelenített meg. Ezt az új elemet legrövidebben úgy tudnám összefoglalni, hogy az ORTT feladata az, hogy a képernyő, illetőleg a hangszóró által közvetített üzenet alkotmányos tartalmát értékelje, nem pedig az emögött meghúzódó, egyébként alkotmányosan vagy törvényesen ugyancsak kifogásolható tartalmakat.
Ez azért is érdekes, mert ebben az évben - és erre is ki fogok még térni - eléggé gyümölcsöző, és azt hiszem, hogy hosszú távú és fontos együttműködést építettünk ki társintézményekkel, ezek között pedig ebből a szempontból kiemelkedően fontos az ombudsmani hivatallal folytatott együttműködésünk.
Az alapjogi döntések közé sorolom én, noha a médiatörvény ezt nem oda teszi, a kiskorúak védelmével kapcsolatos joggyakorlatot, és ezzel kapcsolatban jelezni szeretném azt, hogy az eltelt időszakban ez ugyancsak lényegesen - hogy mondjam - hangsúlyosabb lett az ORTT működésében, annak ellenére, hogy az ORTT által kidolgozott jogalkalmazási doktrínák között éppen a kisebbségek védelme volt az, amelyik már korábban is kifejezetten fejlett volt. Nem is annyira a jogalkalmazás fejlesztése volt a feladatunk, inkább a következetesebb számonkérés, a nagyobb szigor.
A következő témakör, amit ígértem, a nemzetközi kötelezettségek, illetőleg a nemzetközi együttműködés. Ennek több szintje van. Az egyik az Európai Unióban folytatott együttműködés, a másik pedig a közép-európai együttműködés problémája. Itt szeretném megjegyezni, hogy az európai uniós együttműködés szoros összefüggésben van a magyar jogalkotási kötelezettségekkel is, tehát erre is ki szeretnék ennél a pontnál természetesen röviden térni.
Van egy alapvető probléma. Ez az alapvető probléma az, hogy 2009, tehát ez év novemberében az implementációs határidő lejár. Most már egészen bizonyos, hogy a Magyar Köztársaság az európai uniós direktíva átültetésével kapcsolatos implementációs kötelezettségét nem fogja teljesíteni. Ennek két következménye van. Az egyik nem nagyon örömteli, nevezetesen az, hogy nem akarom azt mondani, hogy szégyenpadra, de a nem jól teljesítő uniós országok közé tartozunk. Csekély vigasz, hogy azt hiszem, hogy nem leszünk ezzel egyedül.
A másik következmény pedig az, hogy 2009 novemberétől az európai uniós direktívának vannak olyan részletei, olyan rendelkezései, amelyek közvetlenül alkalmazandók.
(16.40)
Tehát anélkül, hogy a magyar parlament ezzel kapcsolatban törvényt hozott volna, néhány helyen, igaz, meglehetősen szűk körben, szociológiai értelemben a törvény módosul, hiszen közvetlenül alkalmazandóvá válik az irányelv néhány szabálya.
A másik, amelyik szerintem sokkal örvendetesebb, ez a közép-európai együttműködés. 2008 decemberében a korábbi, már kiépített, nagyon-nagyon gyümölcsöző román-magyar hatósági együttműködés megkoronázásaként együttműködési megállapodás jött létre a román és a magyar médiahatóság között, amelynek a mintája egyébként az Egyesült Királyság és Svédország között létrejött megállapodás. Ennek a megállapodásnak az a tárgya, hogy miután önök jól tudják, az Európai Unióban maguk a műsorszolgáltatók is meglehetősen nagy szabadsággal változtathatják a joghatóságaikat és a telephelyeiket, amelynek gyakran persze kimondatlan célja az, hogy a meglehetősen szigorú magyar követelmények alól szabaduljanak, ez a megállapodás pedig azt irányozza, hogy a magyar állampolgárok jogvédelme - mindenekelőtt a kiskorúak jogvédelme - ne szenvedjen csorbát amiatt, hogy sok magyar műsorszolgáltató elhagyja Magyarországot, és ezek közül jó néhányan Romániában, általában Nagyváradon települnek le. Azokról beszélek, amelyek nagyrészt vagy kizárólag Magyarországra sugározzák a műsoraikat.
Hadd jelezzem azt, hogy azóta is dolgozunk azon, hogy ezt az együttműködést közép-európaivá szélesítsük. Hosszas megbeszélések voltak a szlovák, illetőleg a cseh médiahatósággal. A cseh médiahatósággal a következő napokban találkozunk, és van remény arra, hogy ezt a kétoldalú megállapodást többoldalúvá tegyük, amelynek haszonélvezői a magyar állampolgárok, hiszen az nem jellemző - előfordul, sokkal ritkább -, hogy külföldről Magyarországra jöjjön műsorszolgáltató, a fordítottja a tipikus. Tehát nekünk kifejezetten előnyös ez az együttműködés.
Említettem, hogy visszatérek még a jogalkotás problémájára. Ennek az az apropója, hogy az implementációs feladatot az átfogó médiatörvénynek kellett volna megoldania. Szokatlan módon készítődött elő 2008-ban a médiatörvény, hiába volt meg mögötte az ötpárti egyezség, nem a jogalkotásért felelős Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumban készült a törvényjavaslat, és most már nyilvánvaló, hogy nagyon komoly tartalmi problémák miatt ez a törvényjavaslat elbukott. Jó lett volna, ha egy szűkebb célt kitűző, második terv is rendelkezésre állt volna, amelynek a célja kifejezetten az implementációs, kötelező változtatások törvénybe iktatása lett volna. Ennek egyébként két legfőbb területe, ami tényleg azt kell mondjam, hogy teljesen politikamentes, az a reklámok szabályozása, a másik pedig a kiegészítő médiaszolgáltatásokkal, illetőleg a nem lineáris szolgáltatásokkal kapcsolatos előírások megalkotása. Ezzel most már mindenképpen csúszunk.
A másik egy egy esetre szóló törvényjavaslat volt, amely az analóg rádiós frekvenciáknak gyakorlatilag a pályáztatás nélküli továbbvitelét célozta. Ezt a köztársasági elnök úr nem írta alá, noha a parlament elfogadta, majd az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek minősítette. Ennek következtében - azt kell mondanom, hogy örömömre szolgálóan - folyik ezeknek a frekvenciáknak a pályáztatása, amely reményeim szerint fair lesz.
Említeni kell két alkotmányos mulasztást, a 46/2007-es meg a 37/2008-as alkotmánybírósági döntések alapján kell említeni: az egyik a pályáztatással, a másik a díjmegállapítással kapcsolatos médiatörvénybeli hiányosságokat minősíti alkotmányellenesnek.
A következő téma a digitális átállás, amely a 2008-as évben igencsak előtérben volt. Ennek kereteit szerencsére időben, bár nyilvánvalóan nagyon nehéz jogalkotási tárgy, nem hibátlanul, de azért sok tekintetben mégis alkalmazhatóan a digitális átállási törvény, a LXXIV. törvénye a 2007-es évnek állapította meg. Néhány nagyon fontos előírása van. Ezek az előírások például arról szólnak, hogy negyven csatorna erejéig szerződéskötési kötelezettsége van a műsorszolgáltatóknak. Ennek értelmezésével egyébként közös munkában dolgozunk a Nemzeti Hírközlési Hatósággal. Az ORTT-nek lesznek ebben és vannak is feladatai, nem olyan tágak, mint a társhatóságé.
Ami viszont az ORTT felelőssége szerintem jelentős részben, az a digitális átállás forrásainak felhasználása, amelyre jelentős forrás volt és van is az ORTT kezelésében. Ezeket a forrásokat sikerült megvédenünk. A Nemzeti Hírközlési Hatósággal, illetőleg a kormánnyal, valamint a Gazdasági Versenyhivatallal egyeztetéseket kezdeményeztünk, ezek a szakértői egyeztetések folynak. Elvben máshol is vannak források a digitális átállással kapcsolatosan, például a társadalom tájékoztatásával a set boxok elterjesztésével kapcsolatos feladatokra. Ez a munka, ha nem is nagyon látványosan, de valamelyest halad.
Itt említenem kell egy igen fontos követelményt, ez a médiahatóságok közötti konvergens működés problémája. Ebben is nagyon sokat haladtunk előre. Azt mondhatom, hogy ma a Nemzeti Hírközlési Hatósággal az ORTT együttműködése rendszeres, folyamatos. Az irányító testületek, tehát az ORTT testülete, illetve a Hírközlési Hatóság tanácsa is többször találkozott már egymással, én az elnök úrral ugyancsak folyamatos kapcsolatban vagyok, és a két intézmény közötti szakértői együttműködés is folyamatos.
Azt gondolom, hogy ugyancsak a fogyasztók számára üdvös együttműködést alakítottunk ki a Gazdasági Versenyhivatallal. Hihetetlenül érdekes, számomra legalábbis, ahogyan ezzel a problémával mélyebben találkoztam, hogy ugyanaz a probléma, amit a médiajogban a belső és a külső pluralizmus kérdéseként írunk le, a gazdasági versenyjogban mint a gazdasági erőfölény kérdése merül föl, és noha különböző a megközelítés és a jogi szabályozás is, a két megoldás mint egy sínpár két sínje párhuzamosan fut egymás mellett. Ezért azt gondolom, hogy nagyon fontos a GVH-val az eddig kiépített és továbbmélyített együttműködés.
Említettem az ombudsmani hivatallal folytatott együttműködést. Mint erre utaltam, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosával folytatott együttműködésre nagyon nagy súlyt helyezünk, hiszen nagyon nagy a felelőssége az elektronikus sajtónak abban, hogy táplálja a romákkal szembeni előítéleteket, illetőleg ismeretek terjesztésével, a problémák őszinte bemutatásával, illetőleg az egész problémahalmaz morális oldalának a felmutatásával segít ennek a majdnem megoldhatatlan kérdésnek a megfelelőbb kezelésével.
Eseti együttműködés is van a két hivatal között, ami áll abból, hogy az ombudsmani hivatal által átküldött panaszokat a legjobb gondossággal kivizsgáljuk. Ezen túl van egy általános szintű együttműködés, ez pedig az, hogy a cigányság médiaképének jellegzetességeiről 2008-ban készült egy tanulmány, ennek legfontosabb megállapításait az éves jelentésünkben megtalálják. Ezen túl a 2009-es évben további kutatásokat végeztünk, további elemzések járulnak ehhez, például az önök által nyilvánvalóan jól ismert kereskedelmi televíziók kibeszélőshow-inak a vizsgálata is kitér erre a problémára, hogy mennyiben fűtik az előítéletességet ezek a műsorok. Tudják, hogy miről beszélek.
(16.50)
A következő nagyon fontos együttműködési terület az adóhatósággal, az APEH-hal folytatott együttműködésünk. Ennek a legfőbb tárgya a televíziókészülékek üzemben tartási díjával kapcsolatos adóbeszedési kérdés. A szállodák és a vendéglátó-ipari üzemegységek kötelesek ezt fizetni - nem nagyon szeretik befizetni. Az együttműködésnek azért van eredménye, és érdemes dolgozni: a 2009. évben nagyjából a dupláját szedte be az APEH ennek - ez egy sajátos adónem, annak kell neveznem - a sajátos adónak, mint az előző évben, és ebben nyilván szerepe volt az együttműködésnek.
A következő kérdés a belső működésünk reformja. Kiemelkedőnek tartom a belső működés nyilvánosságának a kérdését. 2008. szeptember 17-e óta minden ülés jegyzőkönyve szó szerint kerül rögzítésre, és az interneten közzétesszük. Hadd utaljak két XVIII. századi idézetre: az egyik azt mondja, hogy a titkosság illetlenség - angol liberalizmus. A másik azt mondja, hogy a korrupció a rejtett zugokban tenyészik - ezt nálunk senki nem érti jobban, hogy ez mit jelent. Az, hogy nyilvánossá lettek ezek a jegyzőkönyvek, az közvetlenül kihat meggyőződésem szerint az ORTT működésének a színvonalára, a pozitív, nagyon is pozitív színvonalára.
A másik a digitális adattár. Körülbelül ötmillió órányi televíziós és rádióműsort őrzünk, és ezt ugyancsak megnyitottuk a nyilvánosság számára. Újságírók, országgyűlési képviselők, diákok - elnézést, még egy vagy két perc türelmüket kérem, és akkor befejezem - használhatják.
A legfontosabbak közé tartozik a műsorszolgáltatókkal kiépített partneri viszony. Ez alatt két dolgot szeretnék én magam szerint érteni: az egyik az önszabályozásnak a pártolása, a másik pedig az, hogy amikor szankcionáljuk a műsorszolgáltatókat, akkor alkalmat teremtünk a jogsértések közös elemzésére. Az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézetben 2008-ban egy nagyon fontos konferenciát tartottunk “Felelős műsorszolgáltató magatartás krízishelyzetekben” címmel - ez rendkívül hasznos volt -, majd ezt követően, igaz, hogy ez már 2009 elején volt, a tényfeltáró újságírás határairól tartottunk konferenciát.
Végül egy nekem ugyancsak nagyon kedves törekvésünkről szeretnék két szót ejteni: ez a tudatos médiafogyasztással kapcsolatos kampány. Ez is feladata egy médiahatóságnak. Ennek a kampánynak az első, nagyon nagy sikerű része az a kampány volt, amelynek az volt a szlogenje, az volt a címe, hogy ne a televízió nevelje fel a gyerekeket, és amely a gyerekek ellenőrzés nélküli, számukra káros tartalommal való szembesülésnek a veszélyeit taglalta, az erőszakot, a szexualitást abban a korban, amikor arra a gyerek nincs megfelelően felkészülve, és az ilyen horror jellegű, alaktalan félelmeknek a veszélyeit. Ezt a kampányt a jövőben helyes lenne folytatni, vannak is erről elképzeléseink.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket, és elnézést, hogy némileg túlléptem a rendelkezésemre bocsátott időt. Köszönöm szépen. (Taps.)
