DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttem szólók sok mindent elmondtak már a beterjesztett törvénytervezetről, a zárszámadásról. Óhatatlan, ez egy olyan műfaj, hogy néhányukat ismételni fogom, de igyekszem, mondjuk, más megközelítésben is elmondani a mondandómat, mint ahogy az itt elhangzott.
Varga Mihály az előbb az expozéjában azt mondta, hogy ad egy gazdaságpolitikai értékelést. Ő gyakorlatilag azzal az állítással indított, hogy a 2008-as év eseményeit nyilvánvalóan nem lehet önmagukban értékelni, ezért gyakorlatilag 2002-re visszatekintve adott egy kitekintést. Én erre nem vállalkozom, egyrészt mert ő ezt elmondta. Én csak, mondjuk, ennek a szűkebben vett választási ciklusnak az elejéig nyúlok majd vissza, tehát 2006-ra, mert azzal mélyen egyetértek, hogy 2008 eseményei önmagukban nem értékelhetők. És nem fogok sokat beszélni azokról a törvényességet érintő kérdésekről sem, amit Varga Mihály, de már előtte Domokos László képviselő úr is szóba hozott.
Domokos László képviselőtársamnak volt egy olyan mondata, hogy ott, ahol a vagyongazdálkodás átláthatatlan és éppen ezért felelőtlen, ott nem is várható el, hogy egy normális költségvetési gazdálkodás legyen. Ezt az egyszerű, hétköznapi ember is tudja. Ha valakinek van egy családi vállalkozása és ott számára átláthatatlanok a vagyoni viszonyok, az a vállalkozás eleve halott. Most egy ilyen kormányzati időszakot éltünk, amikor a gazda, a kormány sem tudja - vagy úgy csinál, mintha nem tudná -, hogy mi történik. Én egyébként azt sejtem, hogy nagyon jól tudja, hogy mi történik. Minket képviselőket, sokszor még a szocialista képviselőket is homályban tartanak azért, hogy a zűrös ügyeiket valamilyen érdekek mentén lefolytassák.
Képviselőtársam itt szemben már velem ugyan most nem kiabál, de látom a mimikáján, hogy elégedetlen. Őszöd, az őszödi beszéd, Kovács képviselő úr, ezt mondatja velem, mert ott a miniszterelnök úr úgy leckéztette önöket, önöknek olyan mondatokat mondott, amelyekből nekem azt kell sejtenem, hogy önöknek fogalmuk sem volt az akkori kormányzati valóságról. Amikor a miniszterelnök azt mondja, hogy hazudtunk az elmúlt években, és elfedtük a valóság lényegi folyamatait, akkor a kormány képviselőjeként a miniszterelnök önmagáról, a kormányról beszélt. Önöket az az őszödi beszéd ugyanolyan váratlanul érte (Varga Mihály: Mindenkit.), mintha mi hallgattuk volna meg ezt az őszödi beszédet. Mi csak a sajtón keresztül értesültük róla, mert minket, ellenzéki képviselőket megdöbbentett és váratlanul ért. Én jóindulatú vagyok önökkel szemben, tisztelt képviselőtársaim, valószínűleg önök is megdöbbentek azon, hogy mit hallottak (Varga Mihály: Szóhoz sem jutottak.) akkor a kormányfőtől. Valószínűleg szóhoz sem jutottak, igen. Akkor a megdöbbenésükben hallgattak, utána meg a valóságot akarták elhallgattatni. Na, ez már közös teljesítmény volt, a szocialista frakció és a kormány teljesítménye együttvéve.
De hogy rátérjek a 2008-as költségvetési év értékelésére, ha pozitívumot keresek 2008-ban, akkor azt kell mondanom, hogy a korábbi évekhez igazodóan az valahol teljesítmény, hogy képes volt a kormány - igaz, hogy szédületes magasságokból indítva - a hiányt csökkenteni. A központi költségvetés hiánya 2006-ban még 1961 milliárd volt, 2007-ben 1398 milliárd és 2008-ban már csak 807 milliárd. Ez egy jelentős csökkenés. Azért mondtam, hogy szédítő magasságokból indult a kormány, mert 2006 nyarán, közvetlenül a választások után, amikor a parlament nem a nyári szünetét élte, hanem rendkívüli ülésszakot tartott, akkor az államháztartás hiánya 11,6 százalék volt a GDP arányában év közben. Innen kellett indítani ezt a hiánycsökkentést. Ezt azóta eredményesen teljesíti a kormány.
Az egy teljesen más kérdés - de erről még persze nyilvánvalóan beszélni fogunk -, hogy ennek a drasztikus hiánycsökkentésnek milyen hatása van a reálfolyamatokban és a reálgazdaságokban, mert ezt a kormány egy pillanatig sem vizsgálja, nem vizsgálta 2008-ban, nem vizsgálja most sem, amikor a következő év költségvetését készíti elő. Egyszerűen a kormány semmi mást nem akar, mint ezt a hiányt csökkenteni, persze erős kényszerek működnek itt, nemcsak azért, mert a kormány akarja, hanem mert muszáj csökkentenie, és ilyen szempontból megfelelni a nemzeti pénzügyi világnak azért, hogy Magyarország visszanyerje azt a hitelességét, amit a szociálliberális kormány valószínűleg nagyon hosszú ideig tökéletesen eljátszott. Ez az egyetlen mutató, ami gyakorlatilag pozitívan teljesül 2008-ban, ez a hiány.
Maga a törvénytervezet is, amikor az általános indokolását az ember fellapozza, önkritikusan megállapítja, hogy a benyújtotthoz képest, tehát a 2008-ban benyújtott törvénytervezethez képest a reálfolyamatok egészen másként alakultak, mint ahogy azt a kormány tervezte, és a valóság számai sokkal kedvezőtlenebb képet mutatnak, mint amit a törvénytervezet megcélzott.
A törvénytervezetben én indokként azt olvasom, hogy a 2007 nyarán Amerikában indult jelzálogpiaci válság hatásait, ami már 2008-ban egy globális válság, nem voltak képesek semmilyen szinten prognosztizálni, mondja önkritikusan ez az anyag. Én ebben nem vagyok biztos, én ebben kételkedem. Valószínűleg nem is akarták prognosztizálni, mert meggyőződésem, ha a Pénzügyminisztérium szakemberei készíthetnének törvénytervezetet, és ők hoznák az Országgyűlés elé, akkor ilyen tévedéseket nem tartalmazna, mint amilyeneket mi, parlamenti képviselők rendszeresen megélünk az ilyen tervezések során.
Ha ez az állításom igaz, vagy ezen a gondolati úton elindulhatok, akkor mi történik még, és mi másként. Nem hiszem azt, hogy az apparátusok ennyire gyengén becsülik meg a költségvetés folyamatait.
(13.20)
Egyszerűen a politika, a kormány, a szociális-liberális kormány szándékai torzítják el mindig a számokat.
Ugyan azt mondtam önöknek, hogy nem fogok 2002-ig visszanyúlni, de mondjuk, 2006-ig, erre választási ciklusra visszanyúlok. 2006-ban, amikor önök, elhazudva az ország akkori állapotát, nagyon minimális különbséggel, de megnyerték a választásokat, akkor korrekciót tettek az ígéreteikben, elfelejtették az addigi, törvényben beígért ötéves adócsökkentést, és adóemeléseket hajtottak végre. Erre mondta Varga Mihály az előbb, hogy önök az akkori válságszituációt rosszul kezelték, és az akkori gazdaságpolitikai lépéseket a reálgazdaságban nem lehet visszaigazolni. Akkor, 2006-ban azt is kommunikálták az ország felé, hogy jó-jó, most jön újra az adóemelés időszaka, 2006 nagyon nehéz lesz, 2007 is még nehéz lesz, de 2008-tól kezdve már egy kicsit fellélegzik az ország (Kovács Tibor: Ez így lett volna, ha nem lett volna a válság!), és 2009-ben megcélozták már megint a boldog békeidőt, hisz 2010-ben választásokat kellett volna - nyilvánvalóan az önök elképzelései szerint - önöknek nyerniük. Nem kalkuláltak, nyilvánvalóan nem kalkulálhattak a világgazdasági válság hatásával, ami ezeket a kormányzati ciklusra vonatkozó elképzeléseket természetesen romba döntötte.
Az én állításom tehát az: a Pénzügyminisztérium szakemberei előkészítenek valamit, és a kormány a saját szándékai szerint, a saját politikai, sokszor sanda politikai szándékai szerint egy kicsit áttervezi a valós folyamatokat, azért, hogy a saját politikai céljaihoz igazítsa a valóságot. Ez persze, mint már sokszor bebizonyosodott, nem tud működni.
2007-ben már, tisztelt képviselőtársaim, intő jelek voltak egyrészt a világban, másrészt a magyar költségvetés is megmutatta ezeket az intő jeleket. Ugyanis 2007-ben a gazdasági növekedést a 2007-es terv 2,2 százalékra prognosztizálta, és a tény már csak 1,2 százalék volt - tehát látszott az, hogy a magyar gazdaság nagyon jelentősen lassul. Akkor - és ezt megint a törvénytervezetből olvasom ki - ezeket a tényeket, ezt a lassulást a kormányzat egyszerűen betudja még a mezőgazdaság rossz teljesítményének. Igen ám, de ha vizsgálták volna, és érdemben vizsgálták volna a 2007. év alakulását, tehát a gazdasági növekedés alakulását negyedévenként - benne van a törvénytervezetben -, ott világosan látszik egy folyamatos lassulás: 2007 első negyedévében a növekedés még 102,6 százalék, 2007 negyedik negyedévében már csak 100,7 százalék, és a közte lévő negyedévekben ez a lassulás fokozatosan megfigyelhető.
Tehát nem lehetett egyszerűen a mezőgazdaság rossz teljesítésére utalni a rosszabb gazdasági növekedést, mert a mezőgazdaság rossz teljesítésének az adatai nyilvánvalóan csak a második félévben derülnek ki, akkor, amikor betakarít a mezőgazdasági miniszter. Tehát intő jel kellett volna már legyen ez a 2007-es éves nagyon szerény, 1,2 százalékos növekedés. A kormány mégis optimistán prognosztizál 2008-ra, és megcéloznak egy 2,8 százalékos növekedést, amiből év végére csak 0,6 százaléknyi növekedés lesz. Erre mondja Kékesi Tibor képviselő úr, hogy még növekedés volt - ez egy boldog időszak volt, tudjuk, hogy utána mi következett be.
2008-ban a folyamatokat elemezve is látható volt, hogy ugyan átmenetileg van egy nagyobb növekedés, mert az első negyedév 101,8 százalékon teljesül az egy évvel korábbi adatokhoz képest. Az előterjesztésből azt olvasom, hogy a 2007. évi korrekciók eredménye az, ami megjelenik 2008-ban. Ez valószínűleg így is van, de ugyanakkor tudatosabb és előrelátóbb tervezéssel, én azt gondolom, megjósolható lett volna az, hogy 2008 végére bekövetkezik az a nagyon szomorú lassulás, amikor is az akkori negyedévi adatok az előző negyedévhez viszonyítva már csak 97,5 százalékban teljesültek. Tehát akkor, ha úgy tetszik, a gazdaság lassulása már tetten érhető, meg is állapítja a törvénytervezet általános indokolása, hogy a külső feltételek rohamos változása 2008 negyedik negyedévében már tükröződik a magyar költségvetésben. 2008-ban is azt mondják még, hogy jók voltak a mezőgazdaság teljesítési eredményei, de az ipar már stagnált, sőt - ahogy az előbb említettem - a negyedik negyedévben bekövetkezett egy drasztikus lassulás.
Igaza van Varga Mihály képviselő úrnak, hogy a kormány még akkor is másként kommunikálta a valóságot, amikor a magyar cégek, és elsősorban a multik, az exportra érzékeny multicégek már lereagálták a válság hatásait, mert a kölcsönzött és részmunkaidős embereiket elbocsátották, a munkanapok számát szűkítették, a műszakok számát csökkentették, sőt kényszerleállások Magyarországon is bekövetkeztek. Ezeknek az eredményeként persze 2008-ban meg is ugrik a munkanélküliség, és 7,8 százalékra teljesül. Az építőipar, amelyről szintén beszélt Varga Mihály, 6,3 százalékos csökkenést szenved el. 2008-ban a fogyasztói árindex 6,1 százalékkal növekedik - 2007-ben ez 8 százalékos volt -, 2008-ban itt is megterveznek 4,5 százalékot, és ez 6,1 százalékra teljesül. Tehát itt is igaz az, hogy egyetlen számot sem tudott tartani a költségvetés, mindössze a hiány alakult jobban, sokkal jobban, mint ahogy azt tervezték volna.
Az államadósság kérdése, ami persze a hiánnyal összefüggő kérdés, 2008-ban 5,2 milliárd euróval növekedik, a GDP arányában ez 3,6 százalék. Nem nagyon értem azt a magyarázatot, amit a törvénytervezetben olvastam, mert mentegetve magunkat ott van, hogy az egy egyszeri tételből adódik, az IMF és az Európai Unió hitelkeretének a lehívása. Igen, hogyha ehhez a hitelkeret-lehívási lehetőséghez nem jutottunk volna hozzá, akkor az ország 2008 közepén csődbe ment volna, amit azóta már a kormányzati tényezők is elismertek.
Szeretnék még beszélni az önkormányzatokról is, mert az a megközelítés, ahogy itt az önkormányzatokról Kékesi Tibor képviselőtársam is beszélt, az enyhén szólva hamis. Mert hát persze ki lehet emelni azt, hogy 2008-ban az önkormányzatok pénzforgalmi egyenlege - tehát hitel- és értékpapírügyletek nélkül - 15,6 milliárdos szufficitet, többletet mutat. Ha csak ezt a számot mondjuk, akkor úgy tűnik, mintha az önkormányzati világban nagy lenne az elégedetlenség (Sic!), nagy a jólét, ezért onnan lehet forrásokat elvonni - meg is teszi a kormány, legalábbis szándékai szerint, jövőre 120 milliárd erejéig. De hogyha már azt is mondjuk, hogy emellett a 15,6 milliárdos megjelenő szufficit mellett a terv 111 milliárdnyi hiány volt, és hozzátesszük azt is, hogy ennek a viszonylag pozitív egyenlegnek az oka az, hogy egyszerűen a betervezett kiadások nem teljesültek, 145 milliárd forint értékben az előirányzathoz képest nem teljesültek, tehát nem valósultak meg ezek egyrészt a kiadási oldalon, a bevételi elmaradás, ahogy az anyag fogalmaz, csak 18 milliárd forint volt, és a bevételek kedvező alakulásában, az önkormányzati bevételek kedvező alakulásában nagyon fontos az a tétel, amit az uniós támogatások előlege jelentett, az 40 milliárd forint volt, ami 2008-ban odakerült az önkormányzatokhoz, és a kötvények kamatbevétele is hozott 40 milliárd forintot - hogyha ezeket a számokat mind-mind együtt látjuk, akkor azt mondom, hogy a szufficit mögött ott vannak az elmaradó kiadási tételek és viszonylag jól alakuló bevételek, mert, mondom, a beruházások előkészítésére az önkormányzatok már nyilvánvalóan forrásokhoz jutottak, és a kötvényeikkel gazdálkodtak, tisztelt államtitkár úr.
Ezt tettük mi is Baranya megyében, mert ameddig nem tudtunk betonozni, nyilvánvalóan forgattuk ezt a pénzt, határidős devizaügyletekkel és mindenfajta, jogszabálynak megfelelő trükkökkel megpróbáltunk a pénzből több pénzt csinálni. Ezt meg tudtuk csinálni addig, ameddig a beruházásaink nem indultak el. Most már, hála istennek, építünk, mondjuk Pécsen is, most fizetnünk kell. Tehát a felvett kötvények, amelyekkel meg akartuk teremteni az európai uniós forrásainkhoz a bevételeinket... - a pénz eddig ugyan több pénzt hozott, de holnaptól kezdve kiadásaink vannak ebből, ami egyrészt persze örvendetes, mert azt tudom mondani, hogy építünk.
(13.30)
De ez azt is jelenti, hogy ha mondjuk, egy Baranya megyei önkormányzat 14 milliárdos költségvetésének bevételi oldalát jövőre megkurtítják 1 milliárddal, mert ennyi lesz a Baranya megyei önkormányzat költségvetési kiadása, ezzel ennek az önkormányzatnak a gazdálkodását ellehetetlenítik; egy olyan önkormányzatét, amelyik nem gazdálkodik pazarlóan, amelyik nem éli fel a jövőjét. Nézzék meg az Állami Számvevőszék jelentését, most vizsgálta a megyei önkormányzatunk jelentését, és ott pozitív dolgokat állapított meg az Állami Számvevőszék. De az, aminek jövőre neki kell mennünk, egyszerűen kilátástalan helyzetet eredményez számunkra. Az önkormányzat vezetőjeként egyelőre ezt sajnos így látom, de ez önöket nyilvánvalóan nem érdekli.
Szeretnék én is viszonylag részletesen beszélni arról a válságkommunikációról, ami 2008-at jellemezte. Nagyon könnyű helyzetben vagyok, és itt megemlítem a folyóiratot is, mert a dicsőség az övék, az Index egy jó héttel ezelőtt egy írásában tökéletesen összegyűjtötte azokat a mondatokat, amelyek a válságkommunikáció kapcsán elhangzottak, és amelyek így, egy év távlatából már kellően komikusnak tűnnek. Én azonban nem gondolom annak, mert az egész mögött, mondom én, tudatosságot sejtek, a szociálliberális kormánynak, ma már csak szociális kormánynak azt a tudatosságát, hogy ha valamit kommunikálunk, azzal elfedhetjük a valóságot. Ez a politika sokáig sikeresnek bizonyult. Ezzel a politikával és a gyalázatos kormányzati teljesítménnyel meg tudták nyerni kétszer is a választásokat. Ha a világgazdaságnak nincs ez a hatása, ami nyilvánvalóan a magyar költségvetés, a magyar gazdaság nehézségeit csak felmutatta, akkor lehet, hogy most is optimistábban mehetnének neki a 2010-es választásoknak, amelynek a megnyerési lehetőségéről, a parlamenti hangulatot látva, önök, hála istennek, már letettek.
Na, akkor nézzük az Index segítsége alapján, hogy mi is hangzott el ebben az országban, többek között ebben a parlamentben! 2008. szeptember 17-én Király Júlia, a Nemzeti Bank alelnöke említi, hogy a tornádónak csak az oldalszele fogja elérni Magyarországot. Szeptember 24-én, néhány nappal később Veres János mondja, hogy bankrendszerünkre csekély hatása lesz ennek a válságnak. Megjegyzem, Almunia, az akkori és még most is hivatalban lévő biztos azt mondja, hogy az eurózóna gazdaságai erősek, képesek megbirkózni a válsággal. Hozzáteszem, hogy amikor az eurózóna gazdaságairól beszélt, nem gondolt Magyarországra, mi csak szeretnénk egyszer ennek az eurózónának tagjai lenni, és az eurózóna gazdaságai is nehezen birkóznak a válsággal. A forint akkor, azokban a szeptemberi hetekben 243 forinton állt az euróhoz képest, és ez akkor egy három hónapos mélypont volt, mert korábban még erősebb volt, mert 230 forintért is lehetett eurót venni. Akkor egy háromhavi mélypont kapcsán mondja Csányi Sándor, az OTP főnöke, hogy a devizahitelezés nem az ördögtől való. Amikor ezt a mondatát elmondja, két hét sem telik el, és a magyar bankok a devizahitelezést korlátozzák vagy leállítják. Vannak olyan bankok, amelyek kezdetben csak a svájci frank alapú hitelekkel teszik ezt.
Ez az az időszak, amikor Gyurcsány Ferenc kormányfő 2009 kapcsán még egy 3 százalékos növekedést tervez. A valóságot tudjuk, hogy mi lesz 2009 végén, 6,7 százalék mínusz a 3 százalék növekedés helyett. Veres János - és ezek az adatok nem hangzottak még itt el, ezért fontos ezeket megemlíteni - azokban a napokban trendfordulóról beszél az államadóssággal kapcsolatban. Azt mondja, hogy idén, ugye, 2008-at kell alatta értenünk, a GDP-hez képest 66 százalék körül tetőzik majd az államadósság. Jövőre, mondja akkor Veres János, azaz 2009-ben már elindul egy csökkenés, 65,1 százalékra mérséklődik az államadósság. Ezzel szemben a valóság az most, 2009 második negyedévében, hogy már 77 százaléknál tart az államadósság, és 2009 végére meg fogja közelíteni a 80 százalékot. Ennyit ahhoz, amit Veres pénzügyminiszter úr akkor, azokban az őszi hónapokban előre látott.
Érdekesek az Államadósság Kezelő Központ vezetőjének, Borbély Lászlónak a mondatai. Október 3-án nagy büszkeséggel mondja azt, hogy az államadósság finanszírozása eddig soha nem okozott gondot Magyarországnak. Nem telik el négy nap, és a Portfolio.hu-n azt lehet olvasni, hogy nem jegyezték le teljes mértékben a magyar állampapírokat. Október 10-én (Kovács Tibor: És ezt a Fidesz tudta előre.), egypár nappal később… Képviselő úr, azonnal szót fog kapni ön is. Az írásban bejelentkezettek után pár óra múlva ön is szót kap, mert látom, nincs bejelentkezve. Tehát október 10-én pedig az MTI már arról tudósított, hogy az egy hét múlva esedékes államkötvény-aukciót egyszerűen sztornózza a magyar kormány. Magyarán, már nem mert nekimenni ennek a kísérletnek, helyesen, mert nyilvánvalóan kudarcot vallott volna.
A parlamentben október 6-án Gyurcsány, Veres és Bajnai urak még mindig arról beszélnek, hogy a válság nem érinti Magyarországot, vagy ha érinti, akkor elhárítottuk vagy elhárítjuk ezt a válságot. Varga Mihály idézte, én is megemlítem, mert ezek beszédes mondatok, október 6-án Veres miniszter úr azt kommunikálja, hogy nincs szükség a magyar bankbetétek nagyobb védelmére. Persze, értem a pénzügyminiszternek azon szándékát, hogy nyilvánvalóan nem akarja a tüzet szítani, ha bölcs, akkor úgy kommunikál, hogy az ne okozzon pánikot. De ezeket a mondatokat akkor mondja, amikor a boldogabb és gazdagabb európai országokban, amelyek bankrendszere nem instabilabb, mint a miénk, már mind-mind meghozták ezeket a védőintézkedéseket, és jobban védték a bankbetéteket. Nem két hétre, ahogy elhangzott, hanem két napra rá, és innentől kezdve nevetséges a dolog, megint ő bejelenti azt, hogy 6 millióról 13 millió forintra emelik azt az összeget, ami után garantálják az emberek bankbetéteit. Október 27-én jut el Veres János pénzügyminiszter arra a szintre, hogy beismerje, a válság elérte Magyarországot is, és csak a következő év január 16-án mondja azt, hogy a gazdaság számos területén is vannak válságjelenségek Magyarországon.
A megtervezett növekedés kapcsán ismerjük azt a szinte komikus helyzetet, hogy hogyan változtak a beterjesztett költségvetés számadatai. Már utaltam arra, hogy egy ilyen szituációban 3 százalék növekedéssel kalkuláltak. Semmi más indoka nincs, tisztelt képviselő úr, sikeresnek kell felmutatni azt az országot, ami ugyan nem az, és ehhez növekedést kell hazudni, növekedést kell tervezni. Szeptember végén volt ez a 3 százalékos időszak. Október 9-én már visszavonulnak 1-1,5 százalék körüli helyzetre. Igen, akkor hangzanak el Gyurcsány kormányfőnek azok a legendás mondatai, amikor a 2010-es választások előtti időszakra ígéri azt, hogy bent leszünk az eurózóna előszobájában, csatlakozni fogunk az ERM-2 árfolyamrendszerhez.
Pichler Ferencet is megemlíti az Index krónikája, ő sem saját mondatait mondja, nyilvánvalóan a Pénzügyminisztérium a sajtófőnökén keresztül a pénzügyminiszter mondatait kommunikálja. Október 15-én azt mondja, hogy a kormány köszöni, de pénzügyi segítségre nem lesz Magyarországnak szüksége. Nem telik el két hét, és az IMF megajándékoz minket azzal az óriáscsomaggal, ami Magyarországot gyakorlatilag megmentette a csődtől.
Ha azt nézzük, hogy a forint árfolyama hogyan alakul az euróhoz képest: 2009. január 13-án 276 forint egy euró, egy héttel később 287 forint, januárhoz képest egy hónappal később pedig a 300 forintot is átlépi az euró árfolyama. Ennyit arról, amikor a kormányzat vezetői azt kommunikálták, hogy nem lesz gond a magyar forinttal. Veres János azt is mondja, hogy alaptalan a forint gyengülésére játszani. Magyarországnak nincs árfolyamcélja, mondta Simor András jegybankelnök. Ezt a mondatot Varga Mihály volt pénzügyminiszter úr már szintén idézte, igen, úgy is reagált a nemzetközi pénzügyi világ az ilyen mondatra, ahogy kell, aminek eredménye lett az, hogy tovább gyengült a forint, és átlépte a 300 forintos szédítő határt.
(13.40)
Varga Mihály kitért arra, én csak megemlítem: igen, én is azt gondolom, hogy a Nemzeti Bank is nemcsak furcsán kommunikált, hanem furcsán értelmezte ezt a válságszituációt. Október 8-án a banki szakemberek azt mondják, hogy nincs sem szükség, sem igény a beavatkozásra. Október 20-án még nem nyúlnak a kamathoz, és utána eltelik két nap, október 20-án pedig bekövetkezik az a drasztikus alapkamat-emelés, amely bekövetkezett. (Sic!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Varga Mihály azt az indítványt is megtette, hogy függesszük fel ezt a vitát addig, ameddig bizonyos tételekben, moszkvai ingatlaneladás, Sukoró ügye és egyéb dolgokban tisztán nem lát az Országgyűlés. Nincs házszabályi, törvényi akadálya annak, hogy ezt megtegyük. A zárszámadás elfogadására igazán semmi nem hajt minket; ha ezek a vizsgálatok eredményre vezethetnek, akkor erre a kis időre tényleg felfüggeszthetjük ezt a vitát. Nem hiszem, hogy önök ezt megteszik, hiszen nem ebben érdekeltek. Önök a baj elfedésében érdekeltek; önök abban érdekeltek, hogy elleplezzék azt a sikertelen és korrupciógyanús vagyongazdálkodást, amely 2008-at is jellemezte. (Kovács Tibor: Majd amikor a Fidesz...) Ezért én csatlakozom Varga Mihály indítványához - és örülnék, ha Kovács képviselőtársam is egyetértene velem, de félek tőle, hogy ezt nem fogja megtenni.
Mi ennek a zárszámadásnak az elfogadását nem támogatjuk.
Még egy mondattal szeretnék csak elköszönni önöktől, és itt a szocialista képviselők lelkére próbálok beszélni. (Kovács Tibor nevet.) Itt vannak még az Állami Számvevőszék emberei. Az nagyszerű, hogy mondjuk, egy költségvetés vagy egy zárszámadás kapcsán elhangzanak azok az udvarias mondatok, ami mögött, remélem, tartalmat is gondolunk, hogy megköszönjük az ÁSZ-nak, hogy a költségvetés vagy a zárszámadás értékelése kapcsán helyzetbe hozták többek között a parlamenti képviselőket. Ennél azonban köszönésképpen, én azt javaslom, kicsit menjünk tovább, és tegyünk többet. Az Állami Számvevőszék dolgozóit kéthavi pluszjuttatás illeti meg, egy kétharmados törvény ígéri nekik ezt a juttatást, mert ők azok a szakemberek, akik nem fusizhatnak munkaidő után, mert szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak rájuk. Az önök kormánya mégsem adja meg ezt a kéthavi pluszjuttatást, vagy amikor erre hajlandóságot mutat, akkor az önök többségével a parlament ezt az indítványt leszavazza.
Kétszínű az, amit önök csinálnak. Köszönetet mondanak az Állami Számvevőszéknek, ehhez mi is csatlakozunk, de mi támogatjuk az ő kéthavi pluszjuttatásaikat, amit önök viszont ellopnak egy kétharmados törvény ígérete ellenére. Szakítsanak ezzel a folyamattal! Erre az intézményre szükség van, mert ezeket a korrupciógyanús ügyeket az ő segítségük nélkül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) feltárni nem fogjuk tudni. Adjanak ehhez segítséget, ameddig tehetik még!
Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
