DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR
DR. KÉKESI TIBOR, az összefoglalt bizottsági állásfoglalás ismertetője: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 2008 meghatározó eseménye, úgy is mondhatnám, hogy meghatározó élménye a válság volt, ami az Egyesült Államokból egy másodlagos jelzálogpiacon kialakuló válságból indult ki, és természetesen a XX., XXI. századnak megfelelő pénzügyi globalizáció hatásaként gyorsan átterjedt a fejlett világra, köztük Magyarországra is. Ennek hatásait már 2008 elején lehetett érzékelni, viszont az ősz folyamán egy szintén amerikai befektetési bank csődje volt az, ami alapvetően megrázta a pénzügyi piacokat, azonnal éreztetve a hatását minden országban, így Magyarországon is.
A pénzügyi válság azonban nem állt meg ennek a szférának a határainál, áttevődött a reálszférára, a reálgazdaságban is éreztette a hatását, így nyomván rá a bélyegét, ahogy említettem, 2008-ra.
Természetesen, ahogy egy év zárszámadását igen nehéz kiszakítani, bár egy teljes esztendő folyamatáról egy adott fordulónappal próbálunk beszámolni, mégsem tudunk elvonatkoztatni a korábbi és a későbbi időszakoktól, hiszen visszatekintve, utólagosan mondunk erről véleményt, úgy a 2008-as esztendő költségvetési végrehajtásáról szóló jelentése kapcsán sem tudjuk figyelmen kívül hagyni a környezetet és időben is, hogy mi történt azóta. Így most már tudjuk, állíthatjuk, hogy 2008 a válságnak csupán az első éve volt, és érzékeltük a későbbi időszakban is, hogy milyen hatásokat fejtett ki mind a gazdasági folyamatokra, mind a fiskális folyamatokra.
Magyarország egy konvergenciaprogram mentén és a költségvetési gazdálkodásának a centrumába helyezve ezt a programot kell hogy gazdálkodjon. A korábbi évek - 2006-tól kezdődően - meghatározó folyamata az volt, hogy minél hamarabb teremtsük meg a költségvetésnek először a stabilitását, majd egyensúlyát, illetve őrizve a versenyképességet, minél hamarabb érjük el azokat a konvergenciakritériumokat, más néven maastrichti feltételrendszerből adódó mutatókat, amik az Európai Unió előírásai, illetve az euróövezeti csatlakozás, az euró bevezetésének feltételeként a számunkra is megszabottak, adottak.
Hazánk elég jól haladt ezen az úton, mert a 2006-ot már jellemző költségvetésihiány-csökkentés nemcsak 2006-ban, 2007-ben - ahol sikerült megfelezni például durván a költségvetési hiányt -, hanem 2008-ban is jelentkezik. Ugyanakkor ez a nemzetközi tendenciával ellentétes folyamat, hiszen a válságra magára majd’ minden ország egy kínálati, egy keresletnövelő gazdaságpolitikával kísérelt meg reagálni, ez pedig Magyarország számára éppen az említett konvergenciaprogram vállalásai miatt nem volt lehetséges. A már eddig is sok áldozattal, megtakarítással járó kiigazító program 2008-ban is adott feltételrendszer mellett várta el, hogy teljesítsen az ország, és ezért a válság, a globalizált piacon jelentkező gazdasági válság a számunkra még nagyobb erőpróbát jelentett, és természetesen az alkalmazkodási folyamat számos területen konfliktusokat hozott a felszínre.
Ahogy említettem, természetesen a gazdasági év sem ragadható ki a környezetéből, úgy egy-egy gazdasági adat sem különíthető el és abszolutizálható önállóan. Természetesen kell hogy beszéljünk róla, de az egészet együtt kell tekintenünk, együtt kell értékelnünk.
(11.30)
Lássuk azokat a makrogazdasági folyamatokat, amelyek 2008-ban jellemezték hazánkat is. Az első ilyen adat, amit mindenki számba vesz, az a gazdasági növekedés értéke. Magyarország az év elején egy dinamikájában is növekvő, tehát emelkedő gazdasági növekedéssel köszönt be. Ezt a szintet fél évig tartotta is, ugyanakkor el kell mondjuk, hogy a csúcspont sem érte el azt a tervezett gazdasági növekedést, amit a költségvetés készítésénél figyelembe vettünk. A félévet követően pedig már megmutatkoztak a válság jegyei, a harmadik negyedév már csökkenő számot produkált, és sajnos a negyedik negyedévre - ahogy a piaci sokk beköszönt hozzánk, ugye, október hónapban - már negatív számot, egy 2 százalék alatti negatív számot produkált. (Babák Mihály: Bajnai nem ezt mondta.)
Ezzel együtt azt gondolom, hogy dicséretes ilyen körülmények között, hogy éves átlagban legalább pozitív, egy 0,6 százalékos pozitív gazdasági növekedést tudott felmutatni az ország. Értelemszerűen ezzel, mivel Magyarország korábban a tervezett értékkel sem tartozott a legjobban teljesíteni szándékozó országok közé - a kiigazítás, ugye, növekedési áldozattal jár -, így ezzel a 0,6 százalékkal sem vagyunk az élmezőnyben, de még egyszer hangsúlyozom, a 2008. évet legalább egy pozitív gazdasági növekedéssel zárta az ország.
A gazdasági növekedés lefelé mutató trendje és az év során megmutatkozó beruházás mértéke, ami egy negatív szám, tehát mínusz 2,6 a beruházás változásának nagyságrendje, már utal a gazdasági válság mélységére is. Ugye, sok vita folyik arról, hogy milyen is lesz ennek a kimenetele, milyen alakú ez a válság. Most, a 2009. év folyamán már érzékeljük azokat a számokat, amik akár a tervezésnél, akár az ellenőrzésnél visszaköszönnek, de ezek a számok már utaltak arra, hogy bizony ebbe a régióba, ebbe a tartományba is el fogunk érni a hatások, a külső és belső hatások együttes eredményeként.
Ahogy említettem, persze nemcsak rossz számok vannak, hanem jó számok is vannak. Ilyen az export-import teljesítmény, bár önmagukban ezek az értékek is jelentősen elmaradnak a tervezett mértéktől, sőt a teljesítményt nehezítette, hogy különösen az energiaárak tekintetében mutatkozó mintegy 30 százalékos áremelkedések miatt hazánk exportteljesítményében - illetve a külkereskedelemben, akkor így fogalmazok - egy romló cserearány is nehezítette az egyenleg tartását, de mégis egy 4,6 százalékos kiviteli dinamikával és csak egy 4 százalékos behozatali dinamikával találkozunk. Tehát megtartottuk a pozitív szaldóját a külkereskedelemnek a növekedés tekintetében, és az egyenleg is gyakorlatilag nullává vált, plusz 0,2 százalék a külkereskedelem egyenlege, gyakorlatilag nullává vált, tehát az áruforgalom tekintetében már egyensúlyba hoztuk az országot.
Kétségkívül a folyó fizetési mérleg, ami az adósságszolgálat teljesítését is magában foglalja, nehezebbre sikeredett, elhangzott: egy 8,9 milliárd eurós összeg az egyenlege, ami a GDP 8,4 százalékát teszi ki, ez a tervezett mértéket meghaladó.
A finanszírozást természetesen a tőkemérleg segíti, és például ez is egy jó adat, amikor a részleteket vizsgáljuk, hogy a hazánkba áramló tőkebefektetések nem változtak, ha úgy tetszik, stagnáltak, ugyanazt a 4,4 milliárd eurós bevételt tudjuk nyilvántartani, amelyet az előző, még válságmentes esztendőben regisztrálhattunk.
A foglalkoztatási mutatók érzékeny jelzői a gazdasági környezet változásának. Ugyan van a kiigazításnak, a konvergenciapályának egy stratégiája, hogy szűküljön a közszféra; ez értelemszerűen nemcsak a kiadásokban, hanem a foglalkoztatotti létszámban is meg kell mutatkozzon. Ez a program ebben az értelemben sikeres, hiszen 3,5 százalékkal csökkent a közszférában dolgozó alkalmazottak száma, ugyanakkor a törekvés másik fele, hogy a versenyszféra próbálja meg felszívni az így a közszférából kikerülő, egyébként nyilván magasan kvalifikált alkalmazottak körét. Sajnos, erre a versenyszféra már az ismert körülmények között csak egy 0,7 százalékos növekedést produkálva nem volt képes. Összességében a foglalkoztatás enyhén, 0,4 százalékkal csökkent, és a munkanélküliség a munkanélküliségi rátán keresztül mérhető módon növekedett, 7,8 százalék lett az év egésze tekintetében. (Babák Mihály: Ez zárszámadás!)
Az infláció szintén sajátos pályát futott be, a tendenciája jó. Egy viszonylag magas szintről indulva, kedvező folyamatot mutatva májusban egy lokális mélypontot ért el, majd a nyáron belépő adóváltozások következtében magas szintre emelkedett, ezt követően viszont ismét meredeken csökkent. (Babák Mihály: 2008, zárszámadás!) Az év végi, a decemberi adat rendkívül biztató, 3,5 százalék, éves átlagban azonban a tervezett mértéket meghaladó, 6,1 százalékos átlagos infláció volt hazánkban. Ehhez képest a jövedelmek akképpen alakultak, hogy a bruttó jövedelemnövekedés 7,5 százalékos növekedést mutatott, a nettó jövedelememelkedés azonban csak 0,7 százalékos mértékű volt.
A makroadatok elemzésének a fiskális oldalról van két mutatószáma, és amikor áttekintjük, az összes adatot egybefogjuk, akkor valójában ez a két adat az eszenciája. Egyik ilyen adat a költségvetési hiány alakulása, nyilván a GDP-hez mérten, beszélhetünk ugyan számokról is, de az arány, a százalék a lényeges. Itt már, ahogy jeleztem, a konvergenciapálya következtében 2006-ban már sikerült a várható hiányból visszalépni, 2007-ben sikerült megfelezni és a tervet jóval meghaladó módon teljesíteni a hiányértéket, és ugyanezt az eredményt produkálta 2008 is, ahol a tervezett 4,5 százalékos hiány értéke 3,4 százalékra teljesült.
Itt a hiány szempontjából kétféle értékről beszélünk. A költségvetésünk pénzforgalmi szemléletben készül, ilyen értelemben természetesen a törvény jóváhagyásának tulajdonképpen ez az alapja, de az uniós összevetés és egyébként egyfajta szabatosabb közgazdasági szemlélet érdekében beszélünk az eredményszemléletű hiányról is, amely két notifikáción, két felülvizsgálaton megy keresztül az Unióban. Az elsőn túl vagyunk, amelyik jóváhagyta a magyar adatokat, a másodikon még nem vagyunk túl, természetesen minimális mozgás adott esetben elképzelhető, de lényegében ugyanezek az eredmények, így beszélhetünk arról is, hogy a maastrichti kritériumok teljesítése szempontjából 2008-ban még a nyugdíjrendszerben megmutatkozó magyar különlegesség, hogy a magánnyugdíjpénztárak miatti korrekció lehetősége annak 40 százaléka mértékéig lehetséges, 2009-ben még majd a 20 százalék mértékéig lehetséges.
(11.40)
És ezzel a 40 százalékos korrigálási lehetőségünkkel már a maastrichti hiánymutatót, a 3 százalékot - annak ellenére, hogy a konkrét szám 3,4 - a korrekcióval már teljesítjük. Tehát egy 2010-re várható adatot sikerült 2008-ban előállítani.
Az adósságmutató a másik ilyen érték. Ennek tervezett mértéke jóval meg lett haladva, 73 százalékos a konkrét adat, ami a maastrichti mutatóként értékelhető. Ugyanakkor erről az adatról el kell mondjuk, hogy ahogy a világgazdasági válság szinte minden országot - jelesül Izlandot, amely a leghangosabb, de Németországot például állampapír kibocsátását is jellemezte -, így Magyarországot is befolyásolta, elszívva nemcsak a versenyszférától, hanem az állami szféra finanszírozási lehetőségétől is azokat a forrásokat, azokat a pénzeket, amelyek a különféle államkötvény-kibocsátásokon keresztül hosszú ideje szolgálták a költségvetési gazdálkodás céljait.
Természetesen ez eléggé nehéz helyzetbe hozhatta volna Magyarországot. Először a csökkenő, tehát a hozamában fölfelé menő hatás ért el bennünket, majd - ahogy közgazdászok szokták mondani - kiszáradt az állampapírpiac, nem lehetett felvenni kibocsátás kapcsán forrásokat. Ezért Magyarország rákényszerült egy IMF-, európai uniós és világbanki hitelcsomagra, aminek jelentős részét már 2008-ban realizálták is, realizáltuk is. Viszont ezeknek a forrásoknak a nagy része nem folyó kiadásokra, nem adósságtörlesztésre került felhasználásra, hanem éppen a magyar fizetőeszköz elleni spekuláció és az árfolyam rontása elleni védekezés formájában vagy annak a biztosítékaként a jegybankban, jegybanki tartalékként került elhelyezésre. Jelentősen megnövekedett így az ország kockázatviselő, spekulációt elhárító képessége.
Tehát ha azzal az adattal korrigáljuk, a jegybanki tartaléknövekedéssel korrigáljuk az adósságmutatót, akkor egy jóval szimpatikusabb, 67,4 százalékos hiányérték jön ki, ami persze továbbra is magas, a törekvési irány természetesen az, hogy ez majd csökkenjen, bár itt nyilván nem a következő egy-két évről beszélünk még ebben a tekintetben.
Sokszor hallottuk azokat az észrevételeket, hogy Magyarország az utolsó, kullog a sor végén a mutatók tekintetében. Én most csak ennek a két mutatónak az érdekében... - és már nyilván lezárt, tehát konkrét, mindenki által összehasonlítható viszonyokat mutatnék be, a múltra nézvést; azóta is történtek dolgok, tehát ezek változhattak. Az adósságmutató tekintetében elfoglaljuk ugyanazt a pozíciót az európai 27-ek között, amit korábban. Nem előztek meg a mögöttünk levő országok, nem sikerült ledolgozni a hátrányunkat az előttünk levő országokkal. Él a több évtizedes determináció. A korrekcióval is csak a 23. helyen állunk - ahogy említettem - az uniós tagállamok között.
A hiány tekintetében, ha a nyugdíjkorrekciót nem veszem figyelembe, akkor a 18. helyen vagyunk a 27 tagállamból. Azt nem mondhatom, hogy az újonnan csatlakozók között az elsők vagyunk, mert néhány régi tagállam is mögénk csúszott, de ez a szám, azt hiszem, jól jellemzi azt, hogy Magyarország egyáltalán nem a legrosszabbul teljesítő európai uniós tagállamok közé tartozik, pláne nem a világon a legrosszabbak közé. És a szám kellően biztató, hiszen már - ahogy említettem - ismerjük a 2009-es adatokat, kellően biztató ahhoz, hogy azt mondhassuk, hogy 2009-ben talán még előrébb tudunk sorolni, mert Magyarország egy ellentétes pályát jár be; míg a többi ország a költségvetési hiány drasztikus növelésével, a jövő generációinak eladósodásával reagált a gazdasági válságra, addig Magyarország a kiigazítás mentén megmaradt a takarékos és éppen ezért hiánycsökkentő folyamatok mentén.
Áttérve különféle valóságos, tehát nem a makroadatokra, hanem a folyamatok alakulására, a bevételek tekintetében azt látjuk, hogy ahogy azt már a Számvevőszék a költségvetés tervezésével kapcsolatos véleményében is jelezte, jóval jobb adótervezés végén vagyunk. Látjuk, hogy összességében több adóbevétel folyt be, és ugyan változó a mértékük, de mint említettem, az adóbevételek összessége meghaladja a tervezett adatokat.
A kiadások tekintetében azt látjuk, hogy számos tétel alulteljesítésével szembesülünk. Tehát érzékelhetjük, hogy például a közszolgálati műsorszolgáltatás 95, a fogyasztóiár-kiegészítések 92, a lakásépítések támogatása 97, még a családi támogatások sem érik el a 100 százalékos teljesítést, a szociális 98 százalékon vannak. Egy ilyen tétel, a közösségi közlekedés az, ami 50 százalékkal meghaladja a tervezett mértéket, és túlteljesítést eredményez.
A bevételeknél - ahogy említettem - az összbevétel mintegy 250 milliárd forinttal meghaladja a tervezett mértéket, addig a kiadásoknál éppen ezen számok tükrében egy 10 milliárdos nagyságrendű túllépés van. Természetesen itt a központi költségvetésről beszélek.
A funkcionális megoszlása sem változott érdemben a költségvetési kiadásoknak. Az állam működése nagyjából most is a 16 százalékot némileg meghaladó mértéken alapul. A jóléti funkciók teszik ki a legnagyobb részét hagyományosan a felhasznált forrásoknak, ez 61,4 százaléka a költségvetés főösszegének. A gazdasági jellegű tevékenységek finanszírozása 2 százalékos aránycsökkenést mutatva 13,3 százalékon jelentkezik, és a kamat, az államadósság-törlesztésre vonatkozó viszonyszám 8,6 százalék, ami nagyságrendileg viszonyítva azért egy jelentős emelkedés a korábbi esztendő 7,8 százalékos mértékéhez képest.
Itt kell néhány gondolatot fordítanom arra, hogy a maradványérték alakulása mindig fontos jelzője annak, hogy a költségvetési gazdálkodás mennyire volt az adott évben sikeres, eredményes. Itt azt látjuk sajnos, hogy mintegy 180 milliárdos növekmény keletkezett az előző évhez képest. Az előző évben nagyjából a normál, 300 milliárdos nagyságrendnek nevezhető normál pénzmaradványhoz közelítettünk. Itt most a növekedés - nyilván a válsággal összefüggésben - egy takarékos felhasználás és a pénz nem mindenáron történő elköltésének egy jelzője lehet, és talán ezt az állítást igazolja az, hogy ebből a 180 milliárdos növekményből közel 100 milliárd az, ami kötelezettségvállalással nincs is terhelve.
A tb-alapokról csak röviden annyit, hogy a minimális többlettel került tervezésre, és lényegében a Nyugdíj-biztosítási Alapnál jelentkezik az az egyösszegű, nagy összegű, 67 milliárdos túllépés és egyben hiány, ami az egész alapot ilyen értelemben deficitessé tette.
(11.50)
Az Egészségbiztosítási Alap egyensúlyban volt, és mindez annak tükrében történt, hogy azokat az ellátásokat, amelyek nem járulékfizetéssel vannak lefedezve, azokat az állam mintegy 831 milliárdos támogatással ösztönözte.
Az önkormányzati szegmens egy 3500 milliárdot meghaladó mértékű forrásfelhasználással bír, ennek körülbelül az egyharmada az, ami a központi költségvetésből eredő kapcsolatból ered. Eredetileg egy 111 milliárdos hiánnyal kalkuláltunk, és 16 milliárdos pozitív egyenleggel zárt az önkormányzati szegmens. Talán akkor az önkormányzatok nincsenek is akkora nagy bajban, bár a terheiket, a problémáikat azért nem szeretném kisebbíteni sem (Közbeszólások.), ugyanakkor egy nagyon érdekes folyamatot kell érzékelni itt is.
Az önkormányzatok gazdálkodásában a hitelfelvételnek van egy korlátja, és ezt a hitelfelvételi korlátot az önkormányzatok kötvénykibocsátással most már évek óta megkerülik. Ennek megvan a magyarázata, hogy a tárgyévre kell ezt figyelembe venni, moratóriummal, az előtörlesztési időszak viszonylag kedvező tőke- és kamatfizetési kötelezettségével, valamint a hosszú futamidővel sikerül eltolni a törlesztés lényegét, a nagyobb összegeket a távoli jövőbe. Ugyanakkor a kötvények állománya rendkívüli kockázattal nyomja a költségvetés egészét, hiszen az értékelésbe, a hiányszámításba bizony az önkormányzati rendszer hiányát is bele kell számítani. Ez a kötvényfelvétel elérte a 442 milliárdos nagyságrendet. Ennek közel fele 2008-ban keletkezett, és ennek a betétben, kamatozó banki betétekben történő elhelyezése a magyarázata annak, hogy végül is pozitív szaldójú az önkormányzatok egyenlege.
Az európai uniós kapcsolatok tekintetében azt látjuk, hogy a befizetési kötelezettségünk minimális, az árfolyamváltozásból eredő okok miatt egy 211 milliárdos szinten teljesült. A felhasználások vonatkozásában látjuk a költségvetésen belül is a pozitív szaldót, egy 380 milliárdos nagyságrendű közvetlen bevétel van a költségvetésben. De ne feledkezzünk meg a közvetett, az ilyen szempontból közvetlen termelői felhasználású forrásokról, amelyek a tervezett szinten alakultak, és 156 milliárdos tétellel növelték Magyarország pozícióit, javították Magyarország pozícióit ebben a kérdésben.
Itt megint egy érdekes folyamat, hogy nagyon jól állunk az európai uniós országok között a lekötés, a szerződések tekintetében. Mindig megképződik az a tartalék, ami arra van, hogy ha esetleg nincs teljesítés, akkor ne vesszen el uniós pénz, ugyanakkor - bár nyilván az elbírálás, a befogadás más országokat is érintő folyamatába építve - bennünket is sújt az uniós bürokrácia ilyen értelemben vett lassúsága. Azt azért sajnos mégis észre kell vennünk, hogy vannak olyan fejezetek, ahol csak az egyharmadát - ez az Új Magyarország fejlesztési terv -, más területeken pedig - a korábbi NFT I.-nél, illetve a vidékfejlesztési programnál - csak a kétharmadát sikerült a költségvetési előirányzatoknak teljesíteni. A pénz persze nem veszett el, csak a tárgyévben a terveket ilyen értelemben nem sikerült hozni.
Az Állami Számvevőszék jelentésével kapcsolatban: alapos munkát végeztek, köszönettel tartozunk mind az elnök úrnak, mind a vezetőknek és a dolgozóknak. Az észrevételek most is alapvetően a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő környékén sűrűsödve, de volt, ahol el nem fogadással, volt, ahol korlátozással értek véget, azonban az alapokat, illetve magának az ÁSZ-nak a tevékenységét a választott könyvvizsgáló, az egészét pedig a Számvevőszék összességében megalapozottnak, elfogadhatónak, valósnak ítélte.
A különféle bizottságok is így látták, a nemzetbiztonsági bizottságot kivéve, és természetesen a költségvetési bizottságot mint főbizottságot is beleértve, a többség mindenhol támogatta az általános vitára való alkalmasságot, majd annak későbbi elfogadását.
Elnök úr, köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)
