HORN GÁBOR
HORN GÁBOR
HORN GÁBOR (SZDSZ): Csak azért kértem szót most két percben, mert egyetértek Varga Mihállyal abban a dologban, hogy szerényebben mindannyian. Ezt egyébként bizonyos értelemben önökre is értem, de ezt, ha tetszik, zárójelbe is teszem, de ránk mindenképpen, az itt ülőkre, rám is, az SZDSZ-re is, de legalább ennyire az MSZP-re is.
Azt gondolom, hogy az ország jelenlegi állapotáért nagyon komoly felelősségünk van, és ezt a felelősséget nem lehet egyik pillanatról a másikra félretenni, meg a felelősségnek egyébként a választásokon meglesznek a következményei. Tehát szerencsére Magyarországon demokrácia van, és nem itt kell ezt a csatát megvívni, a jövő tavasszal erről az emberek szavazhatnak.
Látni kell azt, ellentétben államtitkár úrral, aki itt pozitívumként említette például a keresetnövekményeket, én úgy látom, hogy ezek a keresetnövekmények az esetek egy jó részében indokolhatatlan, indokolatlan keresetnövekmények voltak akár a nyugdíjasok életében, akár a közszféra életében. Nyilván a Fidesz ezt nem így gondolja, de most nem is erről van szó, az a kérdés, hogy milyen állapotban van ez az ország. Magyarország rossz állapotban van, rossz állapotban van gazdaságilag, rossz állapotban van társadalmilag, súlyos gazdasági és társadalmi válság kellős közepén vagyunk, és ebben megvan mindannyiunknak a felelőssége.
Ezzel a felelősséggel akár egy zárszámadás kapcsán is természetesen el kell tudnunk számolni, nem kell úgy csinálnunk, mintha ez ne lenne így. Ez szerintem fontos üzenet, ha tetszik, ha ez volt a kérés. Másrészt viszont a megoldásokban sajnos egyáltalán nem értünk egyet.
(14.30)
Itt egy erős állam koncepcióját látom előkerülni; ezzel szemben, mondjuk, a német választásokon éppen most nyertes pártok az ellenkező irányba mennek; de hát majd meglátjuk, hogy mi lesz abból, amit most itt ön elmondott, hogy tényleg az-e a megoldás, ha újraállamosítjuk ezt a világot, és újból szocializmust építünk egy más ideológia mentén.
De még egyszer mondom, ez már egy elméleti vita, én azt gondolom, hogy mindannyiunkra ráfér a szerénység, ránk, liberálisokra mindenképpen, mert hiszen mi is tagjai voltunk annak a kormánynak, amely odajutott 2008-ra, ahova jutott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), bár nem szeretném azt itt helyesbítésként elmondani, hogy 2008 márciusában az önök miniszterelnöke kérésére mi elhagytuk ezt a koalíciót.
Köszönöm szépen.
