PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Egyetértek Mikola képviselőtársammal, mértékletesség, őszinteség és őszinte beszéd is, minősítés nélkül, képviselőtársam, merthogy nem gondolom, hogy ön az egészségtudománynak vagy az egészséggazdálkodás területének a szakembere lenne. De nem kívánom önt minősíteni semmilyen tekintetben.
Viszont vissza szeretnék utalni Kökény képviselőtársamnak, aki azt mondta, hogy miattunk buktak meg a reformok, sőt idézett egy folyóiratot is, nem tudom, kinek a szavait idézte, mert mi akadályoztunk meg mindent. (Babák Mihály: Minden reformot!)
(14.50)
Az önök reformoknak nevezett intézkedései nem azért buktak meg, mert a Fidesz kisebbségben lévő képviselői nem szavazták meg a reformokat, hanem önök azért buktak meg, mert a társadalom támogatottságát nem élvezték a reformoknak nevezett intézkedések mögött. (Keller László közbeszól.) Ez nagyon nagy különbség. Beszélhetünk demagógiáról; demokráciában, én úgy gondolom, egy népszavazás pontosan alkalmas arra, hogy intézkedéseket minősítsen.
Kiárusítás igen vagy nem, arra nem kívánok reagálni, majd önök elszámolnak ezzel, hogy történt-e kiárusítás vagy nem történt.
Egy szűk területről szeretnék beszélni, mégpedig az európai ügyek bizottságának a kisebbségi véleményét szeretném elmondani az európai uniós források vonatkozásában a 2008. évi zárszámadásról. Bár kisebbségben vagyunk a bizottságban, de a társadalom többségének a támogatását élvezzük, és ezért el tudom önöknek mondani, hogy ezt a zárszámadást mi nem találjuk általános vitára alkalmasnak. Mielőtt részletezném, két pontban szeretném rögzíteni, hogy miért nem: egyrészt azért, mert az önök gazdaságpolitikájának a legsúlyosabb kritikája éppen a 2008. októberi események, amikor majdnem fizetésképtelenné váltunk, csak a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank és az Európai Unió segítségével sikerült elkerülni azt, hogy az Unió történetének első fizetésképtelen állama legyünk. Nem kívánok beszélni a mögöttes GDP-államadósságról, arról, hogy az állampapírpiac mennyire lefagyott, és nem működött, vagy hogy a kis- és közepes vállalkozásaink az egyre növekvő adóterhek miatt milyen versenyképtelenek a favorizált régiós versenytársaikkal szemben, sem a munkanélküliségi rátáról, sem az elmaradó beruházásokról, sem a fizetésképtelen cégek drámai mértékű növekedéséről, de ez mind a háttere annak a történetnek, amelynek a keretében önök az európai uniós forrással valahogy nem gazdálkodtak helyesen.
Engedjék meg, hogy néhány számot mondjak, és idézzem ezeket a számokat, talán, gondolom, pontosan. Az első megjegyzésem a számokkal kapcsolatosan: alultervezés, alulteljesítés, és nem jutottak el az európai uniós források a címzettekhez, a potenciális kedvezményezettekhez. Vagyis az állításom az, hogy önmagukhoz képest jelentős mértékben csúsztak. A költségvetésben megjelenő uniós forrásoknak a felhasználása a 2008. év viszonylatában 45 százalékkal maradt el a tervezettől. Tehát amit önök terveztek, azt 45 százalékban nem sikerült teljesíteni. Így összességében sikerült azt elérni, hogy a 2009. évre a 2007-13-as időszak 8 százalékát sikerült kifizetni. Ez sem időarányosan, sem tervezetten, semmilyen magyarázattal nem szolgálhat arra, hogy önök arról beszélnek 2008-tól, amikor már úgy gondolták, hogy a határnál nem áll meg a válság, hogy a válságot majd az európai uniós forrásból fogják kezelni. Hogy akarják önök a válságot kezelni az európai uniós forrásokkal - amelyekkel, megjegyzem, lehetne kezelni -, ha 2008 októberétől 2009 júliusában jutottak el oda, hogy döntés született az átcsoportosításokról? Majd' egy év telt el, egy válságidőszakban majd' egy év alatt, az alatt az idő alatt nem sikerült az intézményen átvinni egy döntést. Nem tudom, hogy így hogy lehetne a válság szolgálatába állítani.
Nézzük a rendszernek a problémáit, ami megkérdőjelezi a zárszámadásnak az elfogadhatóságát, mert végül is csak a számokkal van baj, pedig egy zárszámadás elfogadásához ez mindenféleképpen szükséges. Először vegyük a kohéziós alapot, és nézzük meg, hogy mi van a tervezetthez képest! Nem mondok újságot, elmondtuk már egy évvel ezelőtt is, most szinte meg is ismételhetném azt, vagy a jegyzőkönyvből kivághatnám a szavaimat, de azt mondom, hogy a korábbi évhez képest jelentős elmaradás tapasztalható a tervezetthez képest. 107 milliárd volt a teljesítési kiadás, eltérő európai uniós és hazai költségvetési forrással.
Két kritikus projektstruktúra van. A közlekedési projekteknél probléma például, hogy a számlakifizetések átcsúsztak 2009-re. Nem azért, mert nem teljesültek, nem azért, mert nem valósult meg a projekt, hanem azért, mert sokszereplős a kifizetési folyamat, és a technika, az eljárásrend egyszerűen olyan, hogy minden elcsúszik. Környezetvédelmi projekt: nem volt meg az önerő, államtitkár úr, nem volt meg az önerő, és épp ezért nem sikerült kifizetni a számlákat - sokat emlegetett válságkezelés. Új Magyarország fejlesztési terv: megint lassulás, a kifizetések elcsúszása, sőt válságban forráshiányos agrárvállalkozásaink hitelhez sem jutottak, így aztán szintén nem volt meg az önerő.
Van egy háttér-informatikai rendszer, amely biztosítaná az adatok átláthatóságát, és biztosítaná azt, államtitkár úr, hogy ez a zárszámadás most nagy biztonsággal elfogadható legyen, mert valahol ez a rendszer szolgáltatja az analitikai adatokat ehhez a szintetizált kimutatáshoz. El szeretném mondani, hogy ebben a rendszerben jelentős problémák vannak. Jelentős probléma van például a tekintetben, hogy bűvészkednek az adatokkal, ezek az adatok nem egyeznek. Mielőtt azt mondanák, hogy hazudok, vagy nem mondok igazat, szeretnék néhány példát mondani állításom alátámasztására. Például nem tudom, hogy mivel lehet azt magyarázni, hogy a 2008-ig történő összes kifizetés és a 2007., valamint a 2008. évi beszámoló összesített adatai nem egyeznek - mégis csak egyezniük kellene, ha ugyanabból a rendszerből jönnek az adatok. Nem tudom, mivel lehet azt magyarázni, hogy a kohéziós alap vonatkozásában nem 2008-ról, hanem 2005-ről és 2006-ról nem készült el a beszámoló, az éves beszámoló. A magyarázat az, hogy olyan törvényi, rendeleti változások voltak, hogy nem biztosítható az adatokból a szükséges beszámoló. A strukturális alapok vonatkozásában egész egyszerűen nem történt meg a zárás 2005 és 2008 között.
Hogy lehet zárszámadásról beszélni, 2008. évi zárszámadásról nagy biztonsággal, hogy az ebben lévő adatok helyesek, hogyha ezek mind-mind hiányoznak hozzá? Nem lett volna önöknek idejük 2005-től ezeknek a hiányosságoknak a pótlására? A rendszer fejlesztése többször megtörtént már, milliárdokért történt meg, nincs ott szakember, aki alkalmas lenne, hogy elmondja, hogy milyen fejlesztési irányokat célszerű meghatározni, hogy itt egy zárszámadást el tudjunk fogadni? Én azt gondolom, hogy ez egy olyan ellenőrzési probléma, egy olyan rendszerprobléma, amelyre, amelynek a kiépítésére önök milliókat, százmilliókat költöttek, hiszen legelőször ide pumpálták a forrásokat.
Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy nagyon sokszor előfordult: a schengeni alapból például a vízágyúbeszerzésnek a tipikus története. Sokszor elhangzott: abból szerezték be, nem abból szerezték be. Olvasom, kiderült, hogy azt a 300 milliós vízágyút végül is most már nem is abból az alapból szerezték be. Most mennyire hitelesek ezek az információk? Kik közlik ezeket az információkat? Mire alapozva közlik ezeket az információkat? Vagy kétséges a helyzet, hogy ha elfogadja az Európai Unió, akkor jó, ha nem bukunk le, jó, ha visszautasítja, akkor kivesszük a rendszerből, és azt mondjuk, hogy ezt egy hazai költségvetési forrásból szereztük be.
A törvényi szabályozásnak a hiánya, ellentmondása. Meggyőződésem, hogy egy lépést sem tettek annak ellenére, bár többször elmondtuk, hogy törvény nélkül, rendeleti háttérrel nem lehet az európai uniós forrásokat szabályozni. Ehelyett mit tettek? Az elmúlt években háromszor módosították a rendeleteket, hogy teljes káoszt teremtsenek ebben a rendszerben, ahelyett, hogy egy törvényi háttér lenne, megfelelő országgyűlési kontroll mellett. Ilyen körülmények között nem csoda, ha az ÁSZ azt mondja, hogy nem tudja ellenőrizni a források megbízható felhasználását, nem tud ellenőrizni, és azt mondja az Állami Számvevőszék, hogy mindenre kiterjedő, általánosan alkalmazandó előírás elkészítését javasolja; megjegyzem: elegánsan teszi. A probléma az, hogy évről évre, már több éve ugyanezt mondja. Az Állami Számvevőszék intézkedési javaslata arra való az önök fogalma szerint, hogy az íróasztal fiókjába bekerüljön.
(15.00)
Nagyon kevés ezek közül az intézkedések közül, az önök által vállalt feladatok közül, ami megvalósul, aminek a javítása megtörténik. Nem tudom, minek dolgozik az Állami Számvevőszék, vagy mire használják a jelentését? Mert mi, ellenzéki képviselők elolvassuk, de úgy érzem, önök nem okulnak ezekből a jelentésekből, és nem is használják fel ezeket a jelentéseket a következő év jobbá tételére, akár ellenőrzési oldalról, akár intézményfejlesztésről beszélünk.
Összességében ez a zárszámadás, adatait tekintve nemhogy nem ad megbízható, valós képet arról, hogy mi történt, hanem nem alkalmas arra, hogy ezt a zárszámadást egyáltalán tárgyalni tudjuk. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, önöknek olyan adatokkal kellene rendelkezni, amelyekre, úgy érzem, nem tettek szert az elmúlt évben, sőt nem is kívánnak lépéseket tenni. Egyetlenegy elv vezérli önöket, hogy ezt a zárszámadást minél előbb elfogadják, túl legyenek rajta; mint egy nehezéket, kezelik a zárszámadás elfogadását. Arra kérjük a tisztelt kormányt, arra kérjük államtitkár urat, arra kérjük a szocialista és szabad demokrata képviselőket, akik együtt viselik ennek a kormányzásnak a felelősségét immár hét éve, mi meg viseljük a következményeit mindannyian immár hét éve, hogy gondolják meg: semmiféle elhamarkodott szavazásra nincs itt szükség. Mi azt gondoljuk, hogy ez a zárszámadásról szóló törvényjavaslat nem bocsátható általános vitára. Még egyszer mondom, ez a bizottságunk kisebbségi véleménye, de a megítélésünk az, hogy önök vannak jelen pillanatban kisebbségben, mert a társadalom többségének a támogatását élvezzük.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
