VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2008-as év államháztartási, költségvetési és gazdasági értékeléséről tárgyalunk ma, és ebből a szempontból a parlamentnek mindenképpen két fontos kérdést kell tisztáznia. Az egyik, hogy gazdaságpolitikai értelemben helyes volt-e a kormány 2008-as magatartása vagy sem, teljesültek-e azok a célok, amiket a kormány kitűzött, a másik alapvető kérdésünk pedig, amelyhez valóban az Állami Számvevőszék adott jelentést, hogy törvényességi szempontból a jogszabályok betartásával került-e sor a 2008. évi gazdálkodásra.
Mindjárt hadd kezdjem azzal, hogy a dolgomat megkönnyítik az eddigi hozzászólások, hiszen akár a bizottsági álláspontok ismertetése, akár az expozé vagy éppen most az előbb az MSZP vezérszónokának az elmondott beszéde elég sok részletkérdésre kitért. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy ma reggel a magyar jelnyelvről és a magyar jelnyelv használatáról szóló törvény tárgyalásával kezdtük, és néha egy kicsit úgy éreztem, mintha nekünk is egy jeltolmácsra volna szükségünk ahhoz, hogy az államtitkár által elmondott expozét értelmezni tudjuk, mintha egy másik országban éltünk volna 2008-ban, vagy egy másik világban lettünk volna. Államtitkár úr jelenleg nincs jelen az ülésteremben, de ez elvileg nem akadálya annak, hogy én itt elmondjam a beszédemet. (Dr. Katona Tamás belép az ülésterembe. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Itt van!) Visszatért, köszönöm szépen államtitkár úrnak.
Tehát sokszor úgy érezzük, hogy mintha ugyanazokból a számokból más és más körülményeket éltünk volna meg az elmúlt esztendőben, holott valószínű, hogy azok a körülmények, amelyek 2008-ban az országot jellemezték, elég egységesen érintettek akár lakossági, akár gazdálkodói szervezeteket.
Azzal szeretném tehát kezdeni, hogy gazdaságpolitikai értelemben mi történt. Ehhez persze vissza kell egy kicsit menni az időben, hiszen 2008-at nem lehet megérteni önmagában. Nyilván a hitelesség kérdése, az, hogy különböző gazdasági események nem hirtelen keletkeztek, ez arra kell hogy ösztökéljen bennünket, hogy megértsük azt a folyamatot, ami ebben a ciklusban történt. Persze, ha több időm volna, abba is belemennék, hogy nyilván a 2006-os események megértéséhez pedig 2002-ig kell visszamenni, hiszen igazából ott romlottak el a folyamatok. Itt emlékezzünk csak vissza - hogy egy rövid zárójeles megjegyzést nyissak -, hogy 2002-ben még arról beszéltünk, hogy mikor lesz eurónk. 2002-ben, a kormányváltás után László Csaba akkori pénzügyminiszter, a Medgyessy-kormány pénzügyminisztere arról beszélt, hogy 2007-ben majd euróval fog az ország fizetni; hogy aztán eljussunk a Medgyessy Péter által bejelentett 2008-hoz, hogy aztán eljussunk a Draskovics Tibor által bejelentett 2010-hez, és így tovább.
Tehát nyilván a bajok alapvető gyökere, ha a legmélyebbre akarunk ásni, 2002-ben történt. Én mindig azzal a mondattal szoktam ezt szemléltetni, amit az akkori gazdasági miniszter, Csillag István követett el, aki azt mondta, hogy Angliában sincsen Cromwell-terv, Ausztriában sincsen Mária Terézia-terv, Magyarországon sincs szükség Széchenyi-tervre.
Nos, ezzel a mondattal nem az volt a baj, hogy tévedésen alapult, hiszen Angliában is van olyan kis- és középvállalkozókat segítő program és alapítvány, ami ezt a kört célozza meg, Ausztriában is működik hasonló, ezzel a mondattal alapvetően az volt a baj, hogy azt üzente a magyar vállalkozóknak, hogy ránk, magyar kormányra ne számítsatok. A magyar kis- és középvállalkozói kör megérthette azt, hogy olyan kormányzati időszak kezdődik, amikor nem lesz olyan kormányzati szereplő, aki az érdekeit fogja képviselni. Ez így is történt. 2008 ebből a szempontból világosan megmutatta, hogy annak a gazdaságfilozófiának, annak a szemléletnek, amely a jó magyar mondás szerint a lovak közé dobta a gyeplőt, és azt mondta, hogy hát majd itt a piac körülményei meg a láthatatlan kéz itt rendbe tesz mindent, annak mi lett a világ gazdaságát tekintve is és a magyar gazdaságot tekintve is a következménye.
És itt majd el kell jutnom ahhoz is, hogy Magyarország nem 2008-ban került nehéz helyzetbe, nem 2008-tól számítjuk a bajainkat, hanem Magyarországon már tartósan, olyan öt éve válság van. Ha megnézem a gazdaság teljesítményét, ha megnézem az eladósodás alakulását, ha megnézem az államháztartási hiányt, akkor bizony permanensen 2006 óta, amikor még arról beszéltek egyesek, hogy irigyel bennünket Spanyolország meg Franciaország (Domokos László dr. Kóka Jánosra mutatva: Itt van!), Magyarország 2006 óta lényegében válságban van. A magyar lakosság, a magyar családok a reáljövedelmek csökkenésén, a reálbérek csökkenésén keresztül, az eladósodás folyamatán keresztül ezt élhették meg.
(12.50)
Mi is volt ennek a kiindulópontja? 2006-ban, miután először azt hallottuk, hogy minden rendben van és a gazdaság jó állapotban van, öles, egész oldalas hirdetések hirdették ezt az eszmét, hogy itt irigyel bennünket ez meg az, kiderült, hogy nagy a baj. 2006 júniusában vagyunk. (Kovács Tibor: A Fidesz ellenkampányt folytatott.) Kovács Tibor itt közbekiabál. Csak föltenném a kérdést, képviselő úr, hogy Balatonőszödön is kiabált-e, amikor azt mondta a miniszterelnök, hogy hazudtunk reggel, éjjel meg este. Igen, kiderült, hogy nagy a baj - akkor Kovács Tibor is csendben volt Balatonőszödön, meg előtte is csendben volt -, eltitkolták a magyar gazdaság valós állapotát. Nem beszéltek arról az embereknek, hogy eladósodtunk, hogy számolatlanul vettük föl a hiteleket, hogy a magyar vagyon, állami vagyon jelentős részét értékesítették már akkorra, és nem tudnak elszámolni a bevétellel, hogy azt igazából mire is költötték. Emlékezzünk csak vissza, a Ferihegyi repülőtér, a Malév privatizációja, a Postabank privatizációja, hát szépen folytak itt be a százmilliárdok, képviselő úr. (Kovács Tibor: Pont a Postabank? Ti adtatok oda százmilliárdot a Postabanknak!) Tisztelt Képviselő Úr! Én kivártam a soromat, arra kérem, hogy ön is legyen türelemmel, várja meg, amíg befejezem, és aztán önnek is lehetősége nyílik a hozzászólásra.
Tehát igazából 2006-ban szembesült az ország azzal, hogy mi is történt itt addig. Katona Tamás államtitkár úr egyébként korrekt módon utalt is erre, azt mondta, hogy ha 2006-ban nem nyúlnak hozzá a gazdaságpolitikai folyamatokhoz, akkor 11 százalék körül lett volna az államháztartás hiánya. Így van, államtitkár úr, csak emlékezzen vissza, hogy ön is azok között volt még akkor, akik bőszen állították a magyar lakosságnak, hogy csak 6 százalék környékén lesz az a hiány. A 6 százalék meg a 11 százalék között azért nagyságrendi különbség van. Bizony, emlékezzünk rá, hogy ekkor jelent meg az a Gyurcsány-csomag, amely hivatott volt korrigálni az államháztartási hiány lavinaszerű elfutását.
De mi is történt akkor? Hiszen innen eredeztethető a baj. Rossz kiigazítást hajtottak végre. Megemelték az adókat, úgy gondolták, hogy többletpénzt szednek be a gazdaságból, ezzel eltüntetik majd az államháztartás hiányát, és akkor minden szépen megy tovább úgy, ahogy azt önök korábban elgondolták. Tévedés történt, óriási tévedés. Önök nem ismerték föl azt a magyar gazdaságra jellemző folyamatot, hogy a gazdasági növekedés meg az államháztartási hiány között, a deficit között itt jelentős összefüggés van; hiába próbáljuk meg korrigálni az államháztartás hiányát, ha a gazdaság szerkezetében nem történik változás, akkor annak a növekedés látja kárát. Bizony, 2006-ot követően a magyar gazdaság növekedése lényegében a 0 és 1 százalékos tartomány közé esett vissza, hiába volt akkor még Európában vagy a világgazdaságban konjunktúra, hiába volt, és néztük irigykedve a közép-európai országok teljesítményét. Emlékezzünk vissza, 6, 8 és 10 százalékos gazdasági növekedés volt a régióban, és Magyarország mindebből kimaradt a 2006-os rossz szerkezetű kiigazítás miatt, másrészt amiatt, ami 2006 előtt történt, és aminek a következményét aztán az ország az elmúlt években szenvedte el.
Kékesi Tibor sem beszélt erről vagy Boldvai László sem beszélt erről az elmúlt percekben vagy órákban. Nagyvonalúan siklanak át afölött, hogy a magyar gazdaság nem 2008-ban egy világgazdasági válsággal szembesült csak, hanem a saját, meglévő válságára jött rá, terhelődött rá egy világgazdasági válság. Miközben azért a többi szomszéd ország egy dinamikus növekedés mellett találkozott ezzel a válságszituációval, a magyar gazdaság már javában válságban volt. Tehát mi a világgazdaság háborgó, viharos tengerére egy rozzant, lyukas csónakkal mentünk ki 2008 őszén; ennek aztán a következményeit láttuk is.
Itt jön vissza a következő kérdés, hogy vajon ezt a világgazdasági válságot, ami ekkor beköszöntött, önök vajon jól kezelték-e, vagy felismerték-e egyáltalán. Itt jön az a sajnálatos helyzet, hogy 2008-ban ennek a válságnak a kapcsán a kormány megint nem volt a helyzet magaslatán. Tehát 2006-ban egy rossz szerkezetű kiigazítás volt, 2008-ban pedig először azt mondták, hogy nem is érint bennünket a válság, azt mondták, hogy nem fogja ez a magyar lakosságot és a magyar gazdaságot lényegében érinteni, majd aztán hirtelen azt mondták, hogy igen, van válság, de már el is hárították. Tehát olyanfajta fordulatot hajtottak végre, amit egyszerű ember nem tudott követni, de a közgazdász szakma sem tudta követni, nyugodtan mondhatom, mert önök voltak azok, akik korábban letagadták a válságot, aztán meg hirtelen meg is oldották. De hát erre majd még a 2009-es helyzet kapcsán nyilván vissza kell térni, ez nem a mostani napirend tárgya, csak utalok rá, hogy bizony itt még van mit megbeszélni vagy kivitatni a parlamentben.
Hadd idézzek föl az akkori eseményekből néhányat. Bajnai Gordon, aki akkor még gazdasági minisztere volt annak a kormánynak, amikor ez a válság beköszöntött, arról beszélt a parlamentben is, hogy Magyarország ma stabil, és biztonsággal tekinthet a nehezebb nemzetközi gazdasági viszonyok elé. Mondta ezt itt a parlamentben október 6-án az akkori gazdasági miniszter. Ugyanerről beszélt az akkori miniszterelnök is, Gyurcsány Ferenc, akinek gazdasági minisztere volt Bajnai Gordon. Ő arról beszélt, hogy a direkt hatások lényegében nem fogják Magyarországot érinteni. Előtte, még szeptemberben, amikor a Fidesz már többször elmondta, hogy Magyarországnak és a magyar gazdaságnak föl kell készülni a válságra, miről is beszélt az akkori miniszterelnök? Hogy a válság apostolai vagyunk, akik itt indokolatlanul riogatjuk a magyar lakosságot, holott megjegyzem, időben szóltunk, nemcsak 2008 szeptemberében, hanem 2008 júniusában, a félévértékelőn világosan elmondtuk a nyilvánosság számára is, hogy világgazdasági válság közeleg, erre az országnak föl kell készülnie, mert ha ez az országot felkészületlen módon találja, akkor sokkal mélyebb lesz a válság. Ez sajnos be is következett.
De mit mondott az akkori pénzügyminiszter? Csak néhány mondatban. Először is a válság elején már egyből fölmerült a betétgarancia kérdése. Emlékezzünk rá, ez volt az a helyzet, amikor a magyar lakosság, látva a külső körülmények romlását, elkezdett aggódni a saját megtakarításáért, a saját betéteiért a bankokban. Mit mondott akkor a pénzügyminiszter? Arról beszélt, hogy Magyarországon nem kell változtatni a bankgaranciák mértékét. Idézem szó szerint a miniszter urat, azt mondja, hogy “miközben az európai államok egymás után jelentik be, hogy emelik a bankbetétekre vállalt állami garancia mértékét, Magyarországon nem terveznek hasonló lépést”. Két hét múlva, mondanom sem kell, a pénzügyminiszter bejelentése után már ezt az összeget igenis meg kellett emelni jelentősen, és az addigi 6 millió forint helyett 13 millió forintig kellett garantálni a betétek összegét, hogy aztán később ez az összeg még tovább emelkedjen.
Ugyanez volt a válsággal kapcsolatos pénzügyminiszteri reakció. A pénzügyminiszter úr csak október végén, október 27-én ismerte el először, hogy a válság igenis elérte Magyarországot. Akkor beszélt arról, amikor már a Suzukiban és a Nokiában, a két nagy multicégben tömeges létszámleépítésre került sor, mert talán azok a cégvezetők hamarabb fölismerték azt, hogy mi is közeleg; pénzügyminiszter úrnak ezt a Pénzügyminisztérium 546 fős apparátusával a háta mögött nem sikerült idejében érzékelnie.
Hogy folytassam a sort, Veres János volt az a pénzügyminiszter, aki még október közepén is, miközben már látszott, hogy a világgazdasági válság igenis érinti Magyarországot, arról beszélt, hogy 2009-re milyen növekedési pályája lesz az országnak. Itt is emlékezzünk rá, 3 százalékról beszéltek, hogy aztán október 17-én a pénzügyminiszter még mindig 1,2 százalékos növekedést jósoljon 1,2-re. Itt azért tárgyilagosan meg kell jegyeznem, hogy a kormánynál sokkal hamarabb reagált az MSZP frakciója, Nyakó István szóvivő október 10-én bejelentette, hogy a kialakult pénzügyi-gazdasági helyzetre tekintettel az MSZP befejezi eredménykampányát. Soha nem tudjuk már meg, tisztelt képviselőtársaim, és ez egy nagy hiányossága a múltunknak, hogy vajon mi volt az az eredménykampány, amit szerettek volna bemutatni nekünk 2008-ban. Mert hogy 2008-ban sem volt még olyan helyzetben a magyar gazdaság, hogy arra büszkék lehettünk volna, abban biztos vagyok, de talán egyszer majd Nyakó István is elárulja nekünk, mi is történt itt.
Nem volt azonban még vége az indokolatlan optimizmusnak, a megalapozatlan kijelentéseknek. A kormányfő, Gyurcsány Ferenc azt vizionálta már októberben a válság kellős közepén, hogy Magyarország hamarosan csatlakozhat az ERM-2-es rendszerhez. Az ezzel a témával nem foglalkozó képviselő kollégák számára mondom, hogy az ERM-2-es rendszer az euró bevezetésének az előszobája.
(13.00)
Olyan feltételeket kell vállalnia az euró bevezetését kívánó kandidáló országoknak, amelyek igen komoly gazdasági teljesítményt igényelnek. A miniszterelnök ezt még akkor is reálisnak látta, aztán utána ez a dolog legalább egy évre azért lekerült a napirendről. És még egy idézetet szeretnék itt mondani; a Pénzügyminisztérium szóvivője, aki a minisztérium álláspontját képviseli, október 15-én arról beszélt - idézem szó szerint -: “a kormány köszöni, de a pénzügyi segítségre most nincs szükség” - mondta azt a Valutaalap első felajánlásakor, hogy aztán két hét múlva egy gigaméretű hitelhez jusson Magyarország.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tehát mint ahogy az idézetekből is látszik, tisztelt kollégák, tisztelt képviselőtársaim, a kormány teljesen felkészületlen volt ezzel a válsággal szemben, sőt amikor a válság már beköszöntött, akkor megpróbálta eltitkolni a magyar közvélemény elől a válság mélységét és nagyságát. Nyugodtan mondhatom, hogy félrevezették a magyar közvéleményt, mert azt gondolhatták az emberek, hogy ha a kormány ilyen nyugodt, akkor valószínűleg ez a válság valóban nem érint bennünket, és mint ahogy arra egy miniszter utalt, ez majd valóban csak a tévé képernyőjén keresztül érinti a magyar lakosságot. Hát, ez sajnos nem így történt.
Itt a fiskális politika vagy az államháztartás számai mellett azért hadd engedjek meg egy gondolatot a monetáris politikával kapcsolatban is, hiszen sajnos nemcsak az volt a helyzet, hogy a kormány talán kicsit rosszul mérte föl a helyzetet - nem kicsit, hanem nagyon -, hanem a monetáris politikában is hasonló fejetlenséget tapasztaltunk. Hadd idézzem a jegybank egyik alelnökének a nyilatkozatát, amely úgy szólt az októberi válság kitörésekor: “Komolyabb megrázkódtatásra sem a magyar fogyasztóknak, sem a piacnak nem kell számítania a hitelpiaci válság napokban megjelent újabb hulláma miatt.” - mondta ezt a jegybank egyik alelnöke, hogy aztán megerősítse azzal október 8-án, hogy “ennek a tornádónak bennünket csak az oldalszele fog elérni”.
A jegybankelnök is hasonló tartalmú kijelentéseket tett, ugye, azt mondta, hogy se igény, se szükség nincs arra, hogy az MNB a jelenlegi helyzetben beavatkozzon. Meg kell hogy mondjam, ennek volt a következménye az, hogy aztán októberben a jegybank monetáris tanácsa az október 20-ai kamatdöntő ülésén nem nyúlt hozzá a kamatszinthez, hogy aztán két nappal később, október 22-én egy drasztikus, 3 százalékpontos rendkívüli kamatemelésről döntsön. Tehát sajnos azt kell megállapítanunk, tisztelt Ház, hogy nemcsak a fiskális politika irányítói, a kormány gazdasággal és gazdaságpolitikával foglalkozó illetékesei nem álltak a helyzet magaslatán, hanem a jegybank sem volt abban a helyzetben, hogy megfelelő lépéseket és megfelelő döntéseket hozzon.
Na, ennyit talán arról, hogy ez a felkészülés vajon helyes volt-e vagy nem. Itt azért azt meg kell jegyeznem, hogy ennek az ominózus jegybanki kamatdöntésnek egy későbbi következménye az volt, amikor a Magyar Nemzeti Bank elnöke arról beszélt, hogy a Nemzeti Banknak nincs konkrét árfolyamcélja. Hiszen akkor már folyt a vita arról, hogy vajon a jegybank időnként inflációs célt követ-e vagy árfolyamcélt követ-e, és amikor ez a mondat elhangzott, akkor nem sokkal később az euró átlépte a 300 forintos szintet is, mivel a piacon ezt úgy értelmezték, hogy az MNB, a jegybank nem fog beavatkozni a forint védelmében, és ez további komoly gyengülést okozott a forint árfolyamának tekintetében. Tehát azt kell mondanom, hogy a jegybank annak a jegybanki alapkövetelménynek nem tett eleget ezekben a napokban, ezekben a hónapokban, hogy a hazai valuta értékállóságát megpróbálja biztosítani, és ezt megpróbálja stabilizálni.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a 2008-as októberi “sajnálatos” események azt mutatják, hogy a kormány gazdaságpolitikai értelemben rossz pályán volt, és amikor pályakorrekcióra lett volna szükség, akkor a módosítás sajnos nem történt meg. A 2008-as eredmények ezt mutatják. Akár az államadósság szintjét nézem meg, akár a munkanélküliségi trend alakulását, akár az infláció alakulását, azt kell mondanom, hogy az ország ezekben a makrogazdasági tekintetekben rossz pályán volt.
Ennek van egy 2009-es leágazása, hogy ezt is megemlítsem. A miniszterelnök úr egypár nappal ezelőtt arról beszélt itt, a Ház falai között, hogy már jövünk kifelé a válságból, már látszanak a válságból kijövő pozitív jelek, és az építőipart említette. 2008 kapcsán érdemes megnézni, hogy az építőipar hogy is teljesített 2008-ban. Nos, nemcsak 2008-ban, hanem már 2007 májusától egy nagyon komoly visszaesés volt a magyar építőiparban, látszott, hogy a beruházások alacsony szintje, az építőipari megrendelések alacsony szintje a teljesítmény visszaesését hozza magával, és 2008 júniusában már egy nagyon alacsony bázison volt, nagyon alacsony mutatón volt az építőipar teljesítménye.
Ehhez képest 2009 júniusában valóban van egy 15 százalékos pozitív elmozdulás, de az alacsony bázis mellett ennek az az alapvető oka, hogy 2009-ben önök 20-ról 25 százalékra emelték az általános forgalmi adó felső kulcsát, és az áfakulcsok megemelése miatt az építőipari beruházások egy részét a kivitelezők, a beruházók előrehozták. Nos, ez világosan látszik abból is, hogy aztán a 2009 júliusi adat már újra mínuszban van, mínusz 5,1 százalékkal esett vissza az építőipar teljesítménye, vagyis a miniszterelnök úr megint belekezdett egy olyan sikerpropagandába, ami megalapozatlan volt, és ami indokolatlan volt. Aki az építőiparral foglalkozik, az nagyon jól láthatta ezt ezekből a kijelentésekből.
De amiről én szeretnék beszélni, hogy a 2008-as évben is mindent a kormány alapvetően a költségvetési hiány csökkentésének próbált alárendelni, és ez összességében nem szolgálta sem az ország érdekeit, sem az ország gazdaságának az érdekeit, és nem járt olyan lépésekkel, ami az ország gazdasági szerkezetének megváltozását hozta volna magával. Ezért kell azt mondanunk, ha a “helyes volt-e, vagy helytelen volt-e” kérdésre akarunk válaszolni, hogy a 2008-as gazdaságpolitikája helytelen volt a kormánynak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretnék akkor a másik témáról is beszélni, hiszen azt mondtam, hogy gazdaságpolitikai értékelést kell adni, és a törvényességi értékelést is el kell végezni. A törvényességi értékelésben kedvező helyzetben vagyok, mert a kollégáim itt már szóltak azokról a kirívó esetekről, amelyeket egyébként az Állami Számvevőszék is jelzett a jelentésében. Néhány mondatot hadd idézzek az ÁSZ jelentésének az összefoglalójából: “az államadósság szintje jelentősen emelkedett, az adósság növekedéséhez nagyban hozzájárult a nemzetközi intézményektől történt hitelfelvétel”, erről is beszéltem. Szintén az adósságot növeli a tb-alapok egyre emelkedő hiánya, erről is volt már ma szó. De amiről még kevesebb szó volt, az, hogy súlyos hiányosságokat és visszásságokat állapított meg a Számvevőszék az állami vagyon kezelésével kapcsolatban.
Most itt azért két példát hadd említsek mindenképpen meg. Az egyik ennek az ominózus moszkvai kereskedelmi kirendeltségnek az ügye. Aki belelapoz ennek az ügynek az állami számvevőszéki jelentésébe, vagy egyáltalán tájékozódik ebben az ügyben, az elképed annak a kormányzati döntéshozatalnak a láttán, ami itt történt. 2005 decemberében aláír egy szerződést az akkori moszkvai nagykövet, hogy aztán 2008 tavaszán átutalja valaki pénzt, miközben csak 2008 novemberében, decemberében születik meg a döntés egyébként ennek a kereskedelmi kirendeltségnek az értékesítéséről. Hát, ember legyen a talpán, aki érti ennek az egész ügynek a létrejöttét, a kialakulását. Arról már nem is beszélek, hogy az Állami Számvevőszék nem kapta meg a mai napig sem a 2005-ös szerződés szövegét, tehát amiben szignálták, hogy hogyan is értékesítik ezt a kereskedelmi kirendeltséget.
És ami mindemellett még az embert külön fölháborítja, hogy a moszkvai kereskedelmi kirendeltségben, központban évek óta működtek olyan magyar cégek, amelyek az orosz piacon való jelenlétben érdekeltek, ott vannak ezen a piacon, többek között itt gyógyszergyártó cégekről van szó. Úgy hozták meg ezt a döntést, hogy a kereskedelmi épületet, központot bérlő cégeket nem is hagyták elindulni ezen a versenyen. Zárt pályázatot hoztak létre, csak meghívásos alapon kerülhetett be oda cég, és úgy intézték aztán a szerződés kötését. Nagyon érdekes egyébként maga az egész ügy, jól jellemzi ennek a kormánynak a vagyonnal kapcsolatos döntéseit. Elképesztőnek tartom azt, hogy a szerződést szignáló nagykövet, aki lebonyolítóként vesz részt a tranzakcióban - mondja saját magáról nyilatkozva egy interjúban -, olyan utasítást kap a kormánytól, hogy nem adhat ki információkat.
(13.10)
Ezt Székely Árpád, a korábbi moszkvai nagykövet állította egy interjúban. Most érdeklődéssel várjuk, hogy az a belső vizsgálat, ami állítólag ebben az ügyben elindult, vajon eredményre vezetett-e már vagy sem.
A másik ügy, amit megint csak tőmondatokban kell megemlítenem, ez a sukorói földeladásnak és kiemelt kormányzati beruházásnak az ügye, ami aztán szintén elképesztő fordulatokat és döntéseket hoz magával. Egész egyszerűen, ha csak azt a példát hozom föl a számvevőszéki jelentésből, hogy a földcserével kapcsolatban olyan döntés születik, amely 430 forintos négyzetméterenkénti áron számít be olyan földterületet, amelynél korábban a 19 forintos négyzetméterenkénti ár volt a jellemző, akkor már sejthetik, hogy miről is van igazából szó.
Egész egyszerűen nem értjük a mai napig sem, hogy mi az oka annak, hogy a kormány továbbra is kiemelt beruházásként ragaszkodik ehhez a kaszinótenderhez. Mi az oka annak, hogy a kormány nem tett, nem hozott még nyilvánosságra olyan iratokat, amelyekből meg lehet ismerni ennek a földcserének és ennek a döntésnek a részleteit? Továbbra sem értjük azt, hogy a különböző pénzügyi összefonódásra vonatkozó - vagy megalapozott, vagy megalapozatlan - vádakra a volt pénzügyminiszter, Veres János és Bajnai Gordon miért nem válaszol.
Itt több olyan pont is van még, ami, azt gondolom, hogy egy félmilliárdos hűtlen kezelés gyanúját alaposan megalapozza. Nyilván mi is tudjuk, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség már nyomoz ebben az ügyben, de azt gondolom, hogy a parlamentnek és a zárszámadás elfogadásához pedig a parlamenti illetékes bizottságoknak is alaposan meg kell vizsgálni ezt az ügyet ahhoz, hogy az állami vagyonnal kapcsolatban valóban hiteles és teljes képet kapjunk.
Az Állami Számvevőszék egyébként a maga részéről semmisnek tekinti ezt az ügyletet. Nyilvánvalóan ahhoz, hogy a parlament felelős döntést tudjon hozni, nekünk a zárszámadás vitáját addig mindenképpen fel kellene függeszteni, amíg ezekben, az állami vagyont érintő 2008-as döntések ügyében nem kapunk egy tiszta és világos képet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom tehát, hogy aki akár a gazdaságpolitikai, akár a törvényességi oldalát nézi meg a 2008-as állami gazdálkodásnak, az csak akkor hozhat felelős döntést, ha vagy nemmel szavaz erre a benyújtott törvényjavaslatra, vagy pedig megvárva a vizsgálatok eredményét, akkor hozza meg ezt a döntést, ha a vizsgálatok lezárultak.
A Fidesz-frakció nevében azt szeretném tehát indítványozni, hogy a parlament majd ne zárja le addig ezt a vitát, amíg a moszkvai kereskedelmi kirendeltség és a sukorói földeladás, kaszinótender ügyében a parlament a szükséges döntésekkel nem ismerkedhet meg, és ezeket nem hozhatja meg.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
