BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én őszintén bevallom, örülök annak, hogy a parlament két oldalán egy nagyon fontos kérdésben, egy olyan súlyponti ágazat problémájának megoldásában, mint az építőipar, jelenlegi nyavalyájának, gondjának, bajának megoldásában konszenzus van. Sőt azt is el kell mondanom, hogy jó gondolatok merültek föl e fontos iparág nemzetgazdasági jelentőségének megfelelő reparálásában, az anomáliák megoldásában.
Én csak arra szeretném fölhívni a figyelmet, amit önök is bizonyára pontosan tudnak, hogy ebben az ágazatban 300 ezer magyar munkavállaló él és dolgozna. Ezek a munkavállalók három éve beruházást nem tudtak kapni az uniós forrásokból. Igazából nincsenek támogatási szerződések aláírva, és nem indulhatnak a közbeszerzések és a beruházások. Tehát el kell mondanom azt, hogy a 300 ezer ember, ezenkívül az építőanyag-ipar szögre van akasztva, és három éve várnak arra a rajtpisztolyra, amelyet meghirdetett a kormány különböző szlogenekkel, hogy Európa benned van, meg Magyarország benned van, meg nemzeti fejlesztési terv, és minden szlogen elhangzott.
Én arra kérem, tisztelt miniszter úr, hogy ezekben a kérdésekben, tehát az uniós források beindításában legyen segítségünkre, és ennek a 300 ezer embernek és annak a hazai építőipari vállalkozásnak, amely szeretne dolgozni, induljanak el az uniós támogatással megnyert pályázatok, legyenek meg a támogatási szerződések, indulhassanak közbeszerzések, és dolgozhasson a magyar építőipar. Ugyanis azért azt mindenki biztosan érti, hogy azok a gondok, amelyekről itt most beszélnek - a körbetartozás, az alacsony ár és sok egyéb más anomália -, az mind okozat. Az ok az, hogy ma az építőipari és beruházási piacon nincs elegendő beruházás.
Én nem arra gondolok, hogy a nagy kormányzati, kiemelt projektek menjenek, ugyanis azt fontolja meg a kormány, legyen rá ideje. De azt, hogy a megnyert pályázatoknál megkaphassa a település, a megye és a többi önkormányzat is a támogatási szerződést, és indulhassanak a beruházások, nagyon szépen kérem önöktől, és kérem miniszter urat, miután ebben a beosztásában új, legyen ereje ahhoz, hogy megértesse a kormánnyal, hogy lehet javítani valamit, de nagyon furcsa lenne, ha az éhező embernek beszélnénk a táplálkozás problémáiról. Az éhező embernek enni kell adni, és megszűnnek azok a gondok, amelyek az éhezés kapcsán előálltak. Meg kell etetnünk az építőipart, mert az ott élő emberek munkanélküliek, várják a munkát, az eszközök amortizálódnak, és nagyon sok mentális, morális problémát vet föl az, hogy három éve - és higgye meg, nem beszélek mellé, konkrét példákat tudok mondani - nem indult istenigazából egy-két kivételes beruházáson kívül semmi sem az uniós forrásokból.
Éppen ezért tisztelettel szeretném megkérni miniszter urat, hogy legyen segítségére ennek az ágazatnak - ami gondolom, az ön számára is fontos -, adjunk munkát a magyar építőiparnak! Bízom abban, hogy azok a hasznos intézkedések, amelyeket még mellé terveznek, azok mind-mind megoldják ezt a sok problémát, amelyet az építőipar szegénysége, munkaellátottság-hiányossága generált, hogy áron alul ajánlottak, hogy körbetartoztak, mert iszonyú veszteségeik vannak; ezeket mind a munkanélküliség, a megrendelés, a megbízás hiánya, a szerződéses állomány alacsony volta generálta.
Úgyhogy úgy gondolom, ha a diagnózis megvan - és ebben egyetértünk, úgy látom, a patkó mindkét oldala, tisztelt képviselőtársaim, elfogadja azt, hogy gondok vannak ma ezzel az ágazattal, a munkaellátottságával -, akkor legyen helyes és jó terápia. Más terápia nincsen, mint az, hogy megbízásos, megrendeléses állományhoz juthasson, törvényesen, közbeszerzéssel, de könyörgök, induljanak el a beruházások! Gondolják el, hogy ha majd egyszerre indítja el a kormány nemcsak az elmúlt három év alá nem írt szerződéseinek építőipari hullámát, megrendeléses állományát és hozzá még azt, amelyek aktuálisak, egy hatalmas boom lesz, és ebből különben is iszonyú egyéb más probléma generálódik majd.
Szóval lehetnek ebből problémák, de úgy gondolom, hogy munka kell a magyar építőipari ágazat 300 ezer emberének, vállalkozásainak, minél hamarabb, minél gyorsabban. Amely elő van készítve, el van bírálva a pályázat, annál kapják meg a támogatási szerződést. Igaz, három éven keresztül nem tudtuk igazából pontosan, mi az oka annak, hogy nem kapják meg a támogatási szerződést, ezek a beruházások a támogatási szerződés hiányában nem indulhattak el az országban. Hangsúlyozom, tehát nem kormányzati beruházásokról van szó, és nem azokat reklamálom, hanem az uniós pályázaton elnyert pályázatok támogatási szerződéséről, amely startpisztolya egy beruházás elindulásának.
Rájöttünk később, bár sejtettük, hogy nem volt meg a nemzeti önerő, mert ugye erről mindig hallgatott mindenki, hogy ezekhez a beruházásokhoz és a támogatási szerződés aláírásához nem volt meg a nemzeti önerő a magyar állam, azaz az állami költségvetés sorai között.
(19.50)
Most, miután erre is hitelt kaptunk az Uniótól, könyörgök, ne költsük el másra, ne a költségvetési hiány likvid oldalát próbáljuk ezzel segíteni, hanem indítsuk el a gazdaságot, és ezen belül a beruházásokkal az építőipar és az ágazat termelését. Higgye meg, nagyon sok konkrét haszna lesz annak, nagyon sok gond eleve megoldódik azzal, hogy elindulnak a beruházások, és kevesebb gonddal kell önnek is, nekünk is számolni.
Nézze, személyes példaként hadd mondjam el azt - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) befejezem, köszönöm, elnök úr -, hogy otthon nem tudok már mit mondani. Ugyanis nyertes pályázatról kaptunk értesítést, hálásak vagyunk érte, köszönjük a kormánynak. Egy idő lehetősége az uniós pályázatok megnyerése kapcsán a beruházás elindítása. De mikor indul el? Mindig ezt kérdik az emberek. És akkor az ember fölteszi a kezét, hogy nem tudom.
Köszönöm, ha segít ebben a kérdésben. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
