BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Jelentős lépés volt, amikor 1997-ben megszületett a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény. Mi jó néhányan, akik akkor is képviselők voltunk, nagyon büszkék voltunk arra, hogy sikerült ezt a törvényt megalkotni, mert úgy éreztük, hogy egy olyan törvény született, aminek a szemléletmódja nagyon korszerű, azt is mondhatnám, hogy az Unióban uralkodó szemléletmódot hozta haza, pedig akkor még nem voltunk az Unió tagországa. Olyan törvény született, amelyik kimondottan a gyermekek mindenek felett álló érdekét képviselte végig, minden témán keresztül. Olyan törvény született, amely elősegítette, hogy a gyermekek családban nevelkedjenek.
Sajnálattal kell megállapítanom, hogy ezt a törvényt azóta szinte minden évben módosította az Országgyűlés. Néha előnyére, volt sok esetben, hogy hátrányára. Ilyen volt például szerintem is az, amire a képviselő úr az előbb utalt, hogy egy ponton megszüntette az aktuális kormány a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, ami nagy érvágás volt a szegény családok anyagi helyzetét tekintve. Az ugyanis, a rendszeres gyerekvédelmi kedvezmény, ami jelenleg szerepel a törvényben, nagyon távolról stoppolgatja azt a hiátust, ami a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megszüntetésével keletkezett. Talán csak az első két évben nem nyúlt hozzá a tisztelt Ház ehhez a törvényhez, azóta, mondom, minden évben, volt, hogy többször is.
Ami a jelenleg előttünk álló törvénymódosítást illeti, ezt egy korábbi kormány korábbi minisztere nyújtotta be, és úgy van, ahogy néhányan utaltak előttem arra: nem látni teljesen világosan, hogy a jelenlegi kormány ugyanezekhez a törvényekhez milyen ponton és hogyan fog hozzányúlni, de hogy hozzá fog, azt a közelmúltban ismertetett kormányprogramból mindannyian tudjuk. Ilyen módon nekem is egyfajta dilemmát okozott ezt a javaslatot általános vitára ajánlani, már csak azért is, mert azt gondolom, hogy ha a Bajnai-kormány tervei, az itt szereplő törvényeket módosító indítványok csak módosító indítvány formájában kerülnek be a joganyagba, akkor azzal a kormány bizony megspórolja azokról a nagyon fontos kérdésekről szóló általános vitát a Házban.
Még azt sem látjuk, hogy a részletes vita előtt kapjuk-e meg ezeket a törvénymódosító szakaszokat, amiről a részletes vita kapcsán még esetleg ejthetünk szót, vagy mondjuk utána, bizottsági módosító indítvány formájában. Az a hír járja, hogy a költségvetési bizottság fogja benyújtani azokat a módosító indítványokat, amelyek részét képezik a válságkezelő programnak. Pedig az általános vitát érdemes lenne ezekről a típusú fajsúlyos kérdésekről is lefolytatni, mint amilyen például a családi pótlékra való jogosultsággal kapcsolatban a korhatár szűkítése 23 évről 20 évre.
Utánanéztem, hogy körülbelül hány fiatalt érint ez az intézkedés, és meglepődtem, hogy lényegesen többet, mint én eredetileg gondoltam. Azt gondoltam, hogy ez lényegében egy üres halmaz, hiszen családi pótlék csak azoknak jár, akik a közoktatásban tanulnak, a felsőoktatásban tanulók már régóta nem kapnak családi pótlékot. Azt gondoltam, hogy ez lényegében egy üres halmaz, nincs olyan sok 20-21-22 éves fiatal, aki még a közoktatás valamilyen intézményében tanulna. Kiderült, hogy 43 ezer ilyen fiatal van. Ők elsősorban azok, akik mondjuk, érettségi után nappali tagozatra jelentkeztek valamilyen szakiskolába, szakmunkásképzőbe, szakközépiskolába szakmát szerezni, és ez bizony a közoktatás része. De ugyanez elképzelhető fordítva is, hogy először szakmunkásképzőben vagy szakiskolában tanul valaki, és három év után vált egy középiskolára az érettségi megszerzése érdekében, és ők kiesnek a családi pótlékból. Megjegyzem, jó lenne, ha ez lenne a legsúlyosabb válságkezelő lépés a kormány részéről, de még egyszer mondom: negyvenezres nagyságrendű személyt és ezen keresztül családot fog, azt gondolom, érzékenyen érinteni a családi pótlék elvesztése.
(18.40)
De szerintem ugyanígy az általános vita keretében kellene beszélnünk arról, és egy komoly vitát lefolytatni azzal kapcsolatban, hogy indokolt-e, gazdaságos-e, szakmailag alátámasztható lépés-e a gyes időtartamának három évről két évre történő csökkentése. Nagyon súlyos kérdésnek tartom, ráadásul olyannak, amiből megtakarítás nem lesz, és nemcsak azért, mert - mint ahogy már többen utaltak rá - nem lehet ilyen döntéseket rövid határidővel bejelenteni, ezeket a típusú döntéseket a gyerek születése előtt, egy következő gyerek születése előtt minimum kilenc hónappal ismernie kell a gyermeket vállaló szülőknek, anyáknak, hogy kalkulálni tudjanak. Következésképp ezekből a típusú intézkedésekből sem idén, sem jövőre megtakarítás egy forint sem lesz. De én azt vélelmezem, hogy később sem, mert tipikusan gyest azok a fiatal kismamák vesznek igénybe, akik szülés előtt nem dolgoztak, nem volt munkahelyük, mert ha munkahelyük lett volna akár minimálbéren, akkor már érdemesebb lett volna számukra a gyedet igénybe venni. Tehát olyan kismamákról van szó, akik nem találtak munkahelyet a munkaerőpiacon. Ha kisgyerek mellett elkezdenek a munkaerőpiacon körülnézni és munkát keresni, ebben a ráadásul dekonjunkturális időszakban pláne nem valószínű, hogy találnak, következésképp ők majd megjelennek a munkanélküli-piacon, majd regisztráltatják magukat munkanélkülinek, majd jelentkeznek rendszeres szociális segélyért. De feltéve, de meg nem engedve, hogy mégiscsak találnak maguknak munkát, és hangsúlyozom, hogy nagyon sokan közülük olyan térségben élnek, ahol az átlagosnál is magasabb a munkanélküliség, akkor viszont keletkezik a következő feladat: elhelyezni a munkaidejére a gyermeket bölcsődébe, amiből így is hiány van, tehát bölcsődei férőhelybővítésben kell gondolkodnia a kormánynak. És a bölcsődékhez kapcsolódik egy olyan normatíva, amit adóforintokból fizetünk. Én kiszámoltam, hogy mondjuk, 2 millió 800 ezer forintos jövedelem termeli ki azt a volumenű személyi jövedelemadót, ami egy bölcsődei férőhely normatívája.
Tehát ha itt elkezdünk számolni, akkor egyáltalán nem biztos, hogy egy kormánynak ésszerű dolog itt és most, ebben a gazdasági helyzetben, amikor nincsenek munkahelyek, és nem azért nem mennek a kismamák dolgozni, mert annyira jó dolog 28 ezer forintért gyesen otthon lenni, szóval hogy indokolt-e ebben a helyzetben ezzel a szűkítéssel foglalkozni.
És sorolhatnám még a kérdéseket, amik nem szerepelnek most ebben a javaslatban, pedig a törvénymódosítás részei lesznek, akár a családi pótlék befagyasztásának a kérdése. Hiszen a hatályos törvény, a családok támogatásáról szóló ’98. évi LXXXIV. törvény nemcsak az összegeket sorolja föl pontról pontra, hogy különböző családtípusokban hány forint a családi pótlék összege, hanem a 11. § egyik bekezdése, a (4) bekezdése azt is megfogalmazza, hogy a családi pótlék összegének emeléséről az Országgyűlés évente legalább egy alkalommal dönt. Hosszú időn keresztül szerettük volna beleírni a joganyagba, hogy a családi pótlék is az inflációt követően emelkedik évről évre, nem sikerült megcsinálni, de egy ilyen utalás van a jelenlegi joganyagban.
És kérdés számomra, és megérne egy hosszú vitát, általános vitát a plenáris ülésen, vajon az-e a jó megoldás ebben a helyzetben, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy a különböző összetételű családok, a különböző jövedelemmel rendelkező családok számára fűnyíróelvszerűen egyszerűen befagyasztjuk ezt az ellátást, vagy inkább alkossunk egy olyan jogszabályt, amely figyelembe veszi a családok differenciált jövedelmi helyzetét, amelyik elmozdul abba az irányba, hogy a szegényebb családoknak nagyobb szüksége van a támogatásra, és fordítva, a leggazdagabbak talán le is mondhatnának erről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Most már, mivel nagyon telik az idő, szeretnék azokról a kérdésekről is beszélni, amik benne vannak magában az előterjesztésben. Nem sorolom föl azt a sok kérdést, amivel foglalkozik, hiszen egy közepes terjedelmű törvénymódosítás, 48 szakasz érinti a hatályos joganyagot, illetve még vagy 6 szakasz záró rendelkezések formájában. De ha már erre kitértem, akkor éppen a családi pótlékkal kapcsolatban hadd fogalmazzak meg egy olyan tartalmú kritikai észrevételt, ami a záró rendelkezésekben szúrt szemet nekem. A hatályos joganyagból a családok támogatásáról szóló törvényben az “igény” szót, mármint a családi pótlékra való igény bejelentésének a kifejezését mindenhol “kérelem” szóra cseréli a joganyag. Én nem vagyok nyelvész, és nem is akarok nyelvészkedni, de engem bánt ez a csere. A családi pótlékra való igény egy joggal alátámasztott lehetősége a családoknak. A kérelemben szerintem valami alárendelt státus fejeződik ki. Éppen ezért megütköztem rajta, hogy ezt is végigvezetnék a joganyagon, és nem látom az igazi okát, hogy miért került ez ide bele.
Ami a gyed szabályozásának a módosítását illeti, azzal lényegében egyetértek. Itt kiderül számunkra, hogy a gyedre való jogosultság időtartama főszabályként nem rövidül. Azokban az esetekben rövidül, ha ezt szükséges és elégséges hosszúságú megelőző munkaviszony nem alapozta meg. De szerintem ez rendben van, és örömmel hallottam, hogy a fideszes képviselőtársam is egyetért azzal, hogy a biztosítási hátterét ennek az ellátásnak ilyen értelemben megerősítsük, fölerősítsük. Ugye, 24 hétig kap egy magyar kismama terhességi-gyermekágyi segélyt, ami kifejezett táppénz, és ezt követően a gyerek kétéves koráig, tehát 1 év plusz 28 hétig kaphat gyedet, gyermekgondozási díjat, ami hasonlóképpen táppénz jellegű jövedelemarányos ellátás. Következésképp, ha valakinek megvan az 1 év 28 hétnyi megelőző munkaviszonya, akkor a teljes időintervallumot igénybe tudja venni az én olvasatom szerint, tehát a gyerek kétéves koráig, és akkor nem rövidül ez az ellátás időben.
Most rá szeretnék térni arra a kulcskérdésre, ami nekem, és azt tapasztalom, hogy a szakmabelieknek is a legnagyobb problémát okozza a beterjesztett javaslatban. Ez pedig a családipótlék-folyósítás természetbeni lehetőségének a kinyitása. Úgy fogalmaz a törvény ott, ahol a családok támogatásáról szóló részt módosítja, hogy a családi pótlék a gyermek védelembe vétele esetén részben természetbeni formában is nyújtható. No, ha csak ennyi lenne a változás, akár még rá is tudnék bólintani, tudva, hogy a védelembe vett gyermekek száma olyan 20 ezer, legalábbis a 2007-es statisztika alapján, és ismerve a gyermekvédelmi törvénynek azt a szemléletét, hogy a gyermek családban tartásából kiindulva többféle segítséget próbál nyújtani az alapellátásban ahhoz, hogy ne kelljen kiemelni a családból a gyermeket.
(18.50)
De ebben a folyamatban a védelembe vétel egy nagyon fontos állomás. Azt is mondhatnám, hogy a kiemelés előszobája; az a stádium, amikor súlyosak a problémák a családban, de a családsegítő, illetve a gyermekjóléti szolgálat segítő munkatársai megpróbálnak mindent megtenni annak érdekében, hogy valóban szakmai segítséget nyújtva a családban ott maradhasson a gyermek. Ilyen módon a hatályos törvényben is benne van, hogy gondozási tervet kell készíteni, és ebbe az értelmezésbe belefér az is, hogy segítséget kell nyújtani a pénzügyi problémák megoldásához, például a családi pótlék elköltésének, beosztásának a feladatához.
Tehát ilyen értelemben azt is gondolhatnám, hogy nem is lenne szükséges módosítani a törvényt, hogy ezt alkalmazni és gyakorolni lehessen. De még egyszer mondom, ha csak a védelembe vett gyerekekről lenne szó, akkor el tudnám fogadni, hogy van egy ilyen korrekció, hogy valóban egy pénzügyi tervet is kelljen készíteni a gondozási terv mellé.
Csakhogy az a baj, hogy a joganyag más részében, ott, ahol a gyermekvédelmi törvény módosításáról van szó, egyértelműen kiderül, hogy nem csak a védelembe vett gyerekekről gondolkodik az előterjesztő. A gyermekvédelmi törvény új 68/A. §-a úgy fogalmaz, hogy a települési önkormányzat jegyzője a családi pótlék meghatározott mértékének természetbeni formában történő nyújtásáról szóló rendelkezését és szükség szerint az eseti gondnok kirendelését, valamint védelembe nem vett gyermek esetén a védelembe vétel elrendelését egy határozatba foglalhatja. Tisztelt képviselőtársam, ez az a szakasz, ami árulkodó, hogy itt nemcsak a védelembe vett gyerekek számára nyílik ki ez a lehetőség, hanem a sokkal szélesebb, a százezres nagyságrendű, vagy ahogy hallottuk az államtitkár úrtól, a 205 ezret regisztráló veszélyeztetett kategória számára nyílik meg ez az, úgymond, lehetőség, amire, azt gondolom, sem a szakma, sem a jegyző, semelyik szereplője ennek a rendszernek nincsen felkészülve. A szakma kifejezetten tiltakozik ez ellen. Egyébként pedig én magam is azt gondolom, hogy egy ilyen intézkedés a szegény, a legszegényebb, a sokgyerekes, és mondjuk ki őszintén, a nagyon sok esetben cigány családok büntetését célozza, és ez már nagyon aggályos számomra.
Azokra a részletekre már nem marad időm kitérni, hogy mekkora összegről is van itt szó, hiszen egy háromgyerekes családban gyerekenként 16 ezer forint ez az összeg. Tizenhatezer forint fele 8 ezer, 8 ezer forintból pedig az iskolába járáshoz szükséges feltételeket, megfelelő ruházatot, tanszert, gyógyszert, utazási költséget, s a többi, s a többi (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), biztosítani, beosztani, nos, képviselőtársaim, azt gondolom, hogy lehetetlen; úgyhogy ennek a kérdésnek a szabályozása vonatkozásában nagyon rossz irányba indult el a kormány.
Elnök Úr! Köszönöm a türelmét.
