DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Először is megkövetem a bizottsági előadó képviselőtársakat - nem voltam elég figyelmes. Örülök, hogy itt voltak, és elmondták a bizottságaik véleményét, annál is inkább, mert amihez kapcsolódnék rögtön, Tóth képviselő úr mondandója volt, hogy a bizottságban felvetődött, vajon érdemes-e hozzányúlni ehhez a jogszabályhoz, érdemes-e most tárgyalnunk ezt a törvényt, hiszen elképzelhető, hogy az előttünk álló kényszerű intézkedések bizony ezt is érinteni fogják.
Mindjárt hadd válaszoljuk meg ezt a költői kérdést, hogy igen, feltétlenül, hiszen az önök előtt álló törvényjavaslatban nemcsak ezek a lehet, hogy módosításra váró és esetleg módosítandó passzusok vannak, hanem nagyon-nagyon sok olyan felvetés is, államtitkár úr részletes beszámolóját figyelve, amelyeknek az életbe léptetése nem lenne helyes, ha emiatt időkésedelmet szenvedne.
Ezek közül hadd emeljek ki egy nagyon fontos témát, megint csak említették a képviselőtársaim, és ez bizony a tartásdíj állam általi megelőlegezése. Ezekben a nagyon nehéz időkben is azt kell mondani, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelmet egyszerűen nem adhatjuk fel. Emlékeznek, kedves képviselőtársaim, hogy a “Legyen jobb a gyermekeknek” nemzeti stratégiát, amely a 2007-2032-es évekre vonatkozik, ezt a határozati javaslatot a Ház egyhangúlag fogadta el. Ez a határozat hét pontban foglalja össze a tennivalókat, amelyben nemcsak a kormányzati, önkormányzati szereplőktől, hanem a szélesen vett szakmai, civil szervezetektől is elvárja a közreműködést és egyúttal felkéri a kormányt, gondoskodjon arról, hogy a kormányzati döntések meghozatala során a gyermekek helyzetének javítása meghatározó szempont legyen.
A stratégia céljai, hogy csökkenjen a gyermekek és családjaik szegénységének aránya, és ezzel egyidejűleg közeledjenek egymáshoz a gyermekek továbbtanulási esélyei, életkilátásai. Továbbá fontos, hogy megtörjön a szegénység átörökítése, vagyis hogy megszűnjenek vagy legalábbis enyhüljenek a kirekesztés, a szegregáció és a mélyszegénység szélsőséges formái. Végül a harmadik indokát adta a stratégia ilyen egyhangú elfogadásának, hogy közös érdek az ország fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődése, és ehhez szükséges a gyermekek esélyeinek közelítése, piac- és lehetőleg versenyképes felkészültségük, munkához jutásuk általános biztosítása, a ma növekvő társadalmi szakadékok szűkítése. Úgy gondolom, hogy ez a stratégia nem hagyható figyelmen kívül most sem, a szükséges és fájdalmas intézkedések megtétele során sem.
Ebben a mostani felszólalásomban elsősorban a gyermekszegénység kialakulásának az egyik nagyon fontos színterével szeretnék röviden foglalkozni, nevezetesen azzal, amikor egy szülő egyedül neveli a gyermekét. Magyarországon a családok 15 százaléka egyszülős család. Mind az empirikus felmérésekből, mind a KSH által közölt, a társadalmi kirekesztődés nemzetközi összehasonlítására szolgáló jelzőszámok alapján is tudható, hogy az egyszülős családok szegénységi kockázata az átlagosnál magasabb, még kicsit magasabb is a sokgyermekesekénél. A gyermeküket egyedül nevelő háztartások szegénységi aránya 29 százalék, ami közel kétszerese a gyermekes családok átlagos szegénységi arányának.
Számos ellátás van persze a magyar szociális támogatási rendszerben, amely éppen ezek miatt az okok miatt kiemelten támogatja az egyszülős családokat. Csak felsorolásszerűen: ilyen például az univerzálisan járó - és remélem, eztán is univerzálisan járó - családi pótlék, ahol magasabb ellátásban részesülnek az ilyen típusú családok vagy ezen a módon jövedelemmérés nélkül, tudniillik így tud jól célozni az ellátás a magasabb szegénységi kockázatú családok irányába.
(18.10)
De mondhatnám a gázártámogatást, ahol magasabb súllyal szerepelnek az egyszülős családok, vagy a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultság megállapításánál szintén magasabbra vonja meg a jogalkotó a jogosultsági határt.
A magyar gyermekvédelem rendszerében létezik egy nem olyan nagyon régi ellátás, ez a gyermektartásdíj megelőlegezése, amelyre a jogszabály szerint akkor kerül sor, ha a bíróság a tartásdíjat jogerős határozatban már megállapította, a gyermektartásdíj összegének behajtása átmenetileg lehetetlen, továbbá meghatározza a rászorultsági szintet: a gyermeket gondozó családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el az öregségi nyugdíj legkisebb összegének kétszeresét.
Az ellátás tulajdonképpen azokon a családokon kíván segíteni, ahol a különélő szülő átmenetileg nem fizet tartásdíjat. A szabályozás úgy szól, hogy a folyósítás időtartama a kérelem benyújtásának napjától az alapul szolgáló előrelátható fennállásáig - ki tudja ezt megmondani? -, legfeljebb azonban három évig tart. Indokolt esetben a folyósítás további egy alkalommal legfeljebb három évre ismételten elrendelhető. Bizony erre nagyon kevés esetben került sor, a gyakorlat azt mutatta, hogy leginkább mindösszesen ez a háromévi segítés volt az, amellyel ezeken az egyszülős családokon segíteni tudtunk. Már csak azért is nagyon fontos, hogy az előttünk fekvő törvénymódosítás mielőbb életbe lépjen, mert ennek értelmében ennek a tartásdíjnak a továbbfolyósítása, az ismételt megelőlegezés semmilyen más körülménytől nem függ, mint attól, hogy továbbra sem tudja megkapni az anya vagy a gyermekét egyedül nevelő apa a tartásdíjat.
További nagyon fontos változás még ebben a jogszabályban, hogy mivel az államnak a meg nem térített megelőlegezett gyermektartásdíj hagyatéki tehernek minősül, ezért a javaslat rendelkezik arról, hogy ha a kötelezett gyermekének örökösként a rá tekintettel megállapított tartásdíjhátralékot meg kellene fizetni, azt természetesen teljes összegben el lehet engedni. Nyilván súlyosan méltánytalan lenne, ha ezt az összeget a gyermeknek kellene megtérítenie az államnak.
Azért szögezzük le, hogy ezzel a módosítással, ami nagyon fontos ugyan, még nem lesz teljesen tökéletes ez a rendszer, a megelőlegezés rendszere.
Magyarországon több olyan egyesület is működik, amely az egyedülálló szülők érdekeit kívánja képviselni, többek között van egy olyan is, amely szerint fontos lenne egy úgynevezett gyermektartásdíj-ügynökséget létrehozni, amely megelőlegezné, illetve behajtaná ezt a tartásdíjat, ez lenne a főfoglalkozása. Sajnos ma még nincs mód arra, hogy ilyen szervezetet hozzon létre az állam, de őszintén szólva megfontolandónak tartanám ezt a felvetést, hogy hogyan lehetne még eredményesebbé tenni a gyermektartásdíj megelőlegezését és behajtását.
Mindezen túl fontos, hogy minél több módon segítsük persze az egyedülálló szülőket, illetve azokat a szülőket is, akiknek akaratuk meglenne rá, csak ennek ellenére nem tudják anyagilag támogatni ezeket a családokat.
Egy másik témát hadd említsek még föl, annál is inkább, kedves képviselőtársaim, mert a családi pótlék felének természetben történő nyújtásának témája meglehetősen megosztotta a képviselő-társadalmat, a képviselők körét, de hozzá kell tennem, hogy azt is látom és érzékelem, hogy meglehetősen a kisebbséghez tartozom, azokhoz, azon kevesekhez, akik változatlanul nem igazán értenek egyet ezzel a jogintézménnyel.
Hogy rövidre fogjam, elhangzott már a jelen jogszabályban, tehát a most hatályos jogszabályban is, amennyiben észlelhető és észleli a jelzőrendszer, hogy azokat az összegeket, amelyeket ilyen címen kapnak a családok, a szülők mégsem a gyermekre fordítanák, akkor egyszerűen elindul egy már jól bevált, '97 óta elindult és olajozottan működő szervezet - ott, ahol persze ennek kiépítették a részeit is -, és végső esetben, tehát sok-sok együttműködés, felszólítás és közös munka után végső esetben azt mondja a jogszabály, hogy védelembe veszi a gyermeket a jegyző mint elsőfokú hatóság. A védelembe vétel során a jegyző rendelkezik a határozatban, milyen magatartásszabályokat ír elő, mit szab meg a szülőnek, hogyan kell aztán a későbbiekben, hogy foglalkozzon a gyermekével, hogyan fordítsa rá azokat az összegeket, amit ezért ezen a címen kap. Tehát úgy gondolom, hogy ebben most is lehetőséget ad a jogszabály.
Kedves Képviselőtársaim! Mert hogyan is néz ki az, ha természetben nyújtjuk ezt a támogatást? Ha az a szülővel a baj, hogy nem tudja úgy beosztani a pénzét, például nagyon sokat hallunk, látunk olyat, hogy megkapják a családok a családi pótlékot, a szociális segélyt, és akkor bizony azon a héten az első napokban csipsz és kóla járja, a harmadik héten viszont már komoly gondot okoz a kenyér megvétele is, ezeket a családokat, kedves képviselőtársaim, segíteni, megtanítani kell arra, hogy hogyan lehet és hogyan kell ezeket a pénzeket beosztani és kezelni. Amit mindig elmondtunk, itt is a Házban nemegyszer, hogy egy úgynevezett mentorhálózatot vagy a meglévő - ott, ahol van és jól működik - gyermekjóléti szolgáltatás hálózatát kell arra felhasználni esetleg civil segítőkkel, hogy egyfajta életvezetési tanácsadás mellett napi segítséget is nyújtsanak ezeknek a családoknak. Mert kérdem én, kedves képviselőtársaim, hogy hogyan fogják megtanulni akkor azok a szülők, családok a pénzkezelést, a háztartási feladatokat, a jó megszervezését a háztartásnak, hogy ha végül is kivesszük a kezükből ezt a jövedelmet, ezt a pénzt? Annál is inkább, mert azok a családok azért, ahol ilyen probléma felmerül, legyünk őszinték, leginkább abba a kategóriába tartoznak, ahol az iskolai étkeztetés, óvodai étkeztetés már eleve ingyen van és adott, illetve térítés nélküli és adott. Igazából nem is nagyon tudom elképzelni, hogy majd a gyakorlatban ez hogyan megy. De még egyszer megismételve a válaszát a kormány képviselőjének a mai bizottsági ülésen, hogy csak nagyon végső esetben, nem szankciónak, amikor már semmi mást nem képesek csinálni. Remélem, hogy ez elhanyagolható mennyiségű ügyszám lesz majd.
Mindezzel együtt, kedves képviselőtársaim, azt gondolom, hogy olyan nagyon fontos, lényeges és minél hamarabbi bevezetésre érdemes javaslatok és rendelkezések vannak ebben a jogszabályban, hogy nem habozhatunk még akkor sem, ha tudjuk, hogy nem biztos, hogy minden eleme változatlanul marad, de nem habozhatunk meghozni ezt a törvényt. Erre kérem önöket, és azt gondolom, hogy még azért a részletes vitában tudunk még a részleteiről beszélni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
