BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Mint ahogy képviselőtársam már felvezette, mi tartózkodtunk a törvény általános vitára bocsátásának szavazásakor. Mégpedig azon egyszerű oknál fogva, mert igaz ugyan, hogy problémás kérdéseket vet fel a javaslat, és most utólag próbál reagálni rossz előző szabályozásokra, de ezt sem igazán úgy teszi, ahogy egyébként véleményünk szerint egy tisztességes, jól kiszámítható és szakszerű jogalkotás folyamatának végső szakaszában ildomos lenne.
Méghozzá pontosan azért, mert - amiről képviselőtársam beszélt - nemcsak egy válságban kell a gazdaságnak jól kiszámítható kereteket szabni, jól alkalmazható és rugalmas jogszabályi mozgási lehetőséget adni ahhoz, hogy jól működjön a gazdaság, hanem egyébként akkor is, amikor nincs válság, méghozzá pontosan azért, mert akkor talán abban az időszakban fel lehet halmozni annyi költségvetési bevételt, ami elég akkor a bajból való kilábalásra, amikor egyébként válság van.
Én javasoltam volna, és ott el is mondtam az úgynevezett szakértőnek, hogy legalább a saját indoklásukkal ne legyenek ellentétben. Ugyanis szóban elmondják, hogy azért van ez a jogszabály, hogy jobb legyen a munkaadóknak és a munkavállalóknak, és itt dübörögjön a gazdaság, és kilábaljunk a válságból, ugyanakkor az indoklásban pedig a következő szerepel: a javaslat fő célja, hogy egyszerűbbé, a jogalkalmazók számára áttekinthetőbbé és könnyebbé, alkalmazhatóvá tegyék a szabályozást. A jogalkalmazó alatt értsd hatóság, értsd hivatal, az összes idevonatkozó jogszabály erre vonatkozik. Nem arról szól az indoklás, hogy a jog alanyai számára, a munkaadók, munkavállalók számára teremtsünk kedvezőbb lehetőségeket, hogy megtartsák a munkahelyeket, és hogy prosperálóbb legyen a vállalkozásuk, ne kelljen elbocsátani, nagyobb legyen a bevétel, több legyen a költségvetési befizetés, hanem a hivatalok számára egyértelmű legyen.
A másik indoklás pedig az, hogy állami érdek. Szerintem ebben a pillanatban nem arról kellene beszélni, hogy mi az állami érdek, hanem arról kellene beszélni, hogy mi azoknak az embereknek az érdeke, akik egyébként veszélyeztetve vannak egy rossz gazdasági helyzet miatt az állásukban, és azoknak a vállalkozásoknak mi az érdeke, akik egyébként a megszűnés, a lét-nemlét határán tántorognak, legtöbbször azért egyébként, mert az állami pályázatokon elvégzett munka után nem jön meg nekik időben a fizetés. Lásd például: tegnap a parlament szocialista többsége leszavazta Bencsik képviselőtársunknak azt a törvénykezdeményezését, ami ezen segítene. Úgyhogy azért ez is megkérdőjelezi ennek a jogszabálynak a komolyságát.
Ez az előterjesztés - ha jól számoltam, de lehet, hogy kihagytam belőle valamelyiket - kilenc törvényt próbál meg módosítgatni. Ezeknek a jogszabályoknak az egy verzióval ezelőtti vitájában pontosan azt mondtuk el, hogy hol van pontatlan fogalmazás, hol van jogilag értelmezhetetlen előírás, hol van egyáltalán az élettől elrugaszkodott, íróasztalszagú elképzelés, és ezeket nem vették akkor figyelembe. Most utólag ezzel kezdünk el foglalkozni. Legalább ezt belátták. Ebben mi próbálunk segítséget nyújtani, módosító javaslatokat fogunk benyújtani a tervezethez, de ez egyébként ezt az egészet, úgy, ahogy van, nem nagyon fogja tudni igazán jóvá tenni, ezt komolyan elő kellene venni. Az összes idevonatkozó jogszabályt egyébként, mert például a közbeszerzési törvény javarészt a legutóbbi módosítás után alkalmazhatatlan a valóságban.
Arról pedig, hogy most valami nagy, csodálatos szocialista vívmánynak állítjuk be azt, hogy rugalmasabban lehet szervezni a munkaidőt: egy 2003-ban elfogadott európai jogszabály most, 2009-ben érkezett el hozzánk, mikor Európában ezt már 2003 óta lehetne alkalmazni, ami egyébként mindenkinek jó. Tehát ezért mondtuk azt, hogy ez átgondolatlan, nem kellően kiforrott, de nem állunk az útjába annak, hogy erről beszéljünk, és talán ha belátják, hogy lehet javítani rajta, akkor javítsunk ezen az elképzelésen.
Köszönöm.
