BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY
BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Államtitkár úr, teljesen megértem önt. Az a felvezetés is és az a vízió, amit ön mondott, hogy komoly gondok vannak, és ezt összeomlásnak nevezte, ténylegesen előttünk áll. Ezt korábban jeleztük. Jómagam nem egyszer mondtam, többek között a 2003. évi költségvetés elfogadása előtt, hogy nagy baj készül, nagy baj van. 2003-ban hasonló módon próbáltam minden egyes költségvetési javaslatnál a racionálisabb beosztást javasolni. Nem ezt történt, ez már veszett fejsze, de azért, tudja, az az ellenzék feladata, hogy az aktuális kormányt bírálja, nem az, hogy megértse.
Úgy gondolom, mindamellett megértést és toleranciát kell tanúsítanunk ez ügyben. De nézze, az időstől és a gyerektől, a családtól elvenni azokat az alapvető szolgáltatásokat, amelyekre számítottak, létbizonytalanságot von maga után. Rangsorolni kellene, és a legkésőbb szabad azokhoz a területekhez nyúlni, amiket ön emlegetett. Mert lehet, hogy a villamos nem fog járni, lehet biciklizni, de hogy meg kell élnie a gyereknek, meg kell élnie az idősnek, és meg kell operálni, akit meg kell operálni, az holt sicher.
Az államnak vannak tartalékai, és az a problémám, hogy önök nem azt teszik, amit a reformbizottság is javasol, gazdaságélénkítés, az állami kiadások csökkentése, az államra önmagára fordított pénzek csökkentése, nem ezt teszik, hanem önök a harmadik lépéssel, a szociális kiadások megfaragásával kezdik. Ezt nem tudom elfogadni. Ezt hiába kéri tőlem, és Vojnik Mária megsértődhet százszor. Ez nem tisztességes!
A gyereket, öreget és a családot nem lehet kitenni ilyen bizonytalanságnak. Hölgyek, urak, ha ebben az országban ezek az emberek lecsúsznak a lejtőn, a megsemmisülés irányába mennek, ki fogja ezt az országot kihúzni a gödörből? Csakis az emberek. És tudják, ha nem a gazdaság élénkítésén jár a kormány esze, és nem azon, hogy a kormánykiadásokat csökkentse, akkor, kérem, rossz úton járnak.
Köszönöm, elnök úr.
