CSONTOS JÁNOS
CSONTOS JÁNOS
CSONTOS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Számomra különös jelentősége van annak, hogy nemrégen ünnepeltük európai uniós csatlakozásunk ötéves évfordulóját és most itt, ma este a parlamentben a tanyákról és a tanyás térségekről beszélünk. A parlamentben sokszor elhangzik, hogy Magyarországnak vannak fejlett térségei, amelyek fejlettségben hasonlóak az Európai Unió fejlett térségeihez, de vannak leghátrányosabb helyzetű térségei, és külön programot is dolgoztunk ki a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségre vonatkozóan. A napokban majd 140 milliárd forintot fogunk elosztani, hogy ezek a térségek felzárkózzanak.
Azt gondolom, hogy ennek a 31 képviselőnek a lelkiismerete szólalt meg, amikor ilyenekről beszélünk, mert úgy látszik, hogy az országnak nemcsak leghátrányosabb helyzetű térségei vannak, hanem isten háta mögötti térségei is. Ezek a tanyás települések tényleg ilyenek, és annak a 200-210 ezer embernek az érdekében kellett tehát 31 képviselőnek a parlamenti patkó minden oldaláról összefognia, hogy szülessen egy ilyen, néhány soros javaslat, amit nagyon szépen megköszönök Lezsák Sándornak, aki ezt kezdeményezte. Örülök annak, hogy a mai vitában is látszik, de a bizottsági vitákban is érzékelhető volt, hogy a felelősen gondolkodó képviselők félreteszik a politikai nézetkülönbségeiket. Így lehetett egy olyan javaslatot kidolgozni, amivel a kormányzat is egyetért.
Én Hajdú-Bihar megyei parlamenti képviselő vagyok, aki egyébként a nemzeti lovas programmal is foglalkozom, ilyen szempontból többféleképpen érdekelt vagyok ebben a kérdésben. A mi megyénkben például öt nagyobb tanyás térséget lehet megjelölni. Ilyen a régió centrumában lévő Debrecen, Haláp és az Erdőspuszták környéke, ahol mintegy 200-250 lakott tanya található, amelyek körülbelül 50 százalékában foglalkoznak az emberek állattartással, gazdálkodással, a többi alapfunkcióban mint lakás működik, vagy pedig turista-vendéglátó hely. A másik térség ebből az ötből Hajdúnánás, Polgár, Hajdúdorog térsége, mintegy 150 lakott tanya található itt, amelynek több mint 90 százalékán állattartás és gazdálkodás folyik, ez a fő tevékenységük az ott élő embereknek.
A Hortobágy térségében 200 meglévő tanyából 100 lakott egész éven át, ezeknek is több mint 90 százalékán állattartás működik. Csak egy nagyon egyszerű momentumot szeretnék itt megjegyezni a Hortobágy vonatkozásában. Maga a község egy önkormányzattal működik, de az önkormányzathoz kapcsolódó tanyáknál a közlekedési távolságok 50 kilométerben mérhetők. Tehát óriási problémát jelent az önkormányzatnak az ott élő gyerekek beiskoláztatása, egyáltalán az emberek különböző szociális, kulturális, oktatási kérdéseinek megoldása. Az önkormányzat folyamatosan kéri ebben a támogatást a kormányzattól, de egyik kormányzattól sem kapott ebben a kérdésben segítséget.
Például Hajdúszoboszló környékén közel 50 lakott tanya működik, ahol 50 százalékban foglalkoznak növénytermesztéssel és állattenyésztéssel. És az ötödik ilyen térség, ahol jelentős a tanyák száma, Vámospércs, Létavértes és a Nyírség alja, ahol körülbelül 150-200 lakott tanya található. Összesen ez 850 lakott tanyát jelent a megyében, de nagyon sok elhagyott tanyaépület is van, ezek száma 300-400-ra tehető. Bizony-bizony így a megye lakosságának közel 2 százaléka él ezeken a területeken, és ezekről az emberekről beszélünk, ahogy az előbb említettem, az országos szinten 200-210 ezer ember.
Összességében megállapítható, hogy a megyénkben a tanyáknak több mint 60-70 százalékán gazdálkodás, főleg állattenyésztés folyik. Ez tartja életben ezeket a lakóhelyeket. A fenti tevékenységeknek az agrár-környezetgazdálkodás következő ciklusában, a fenntartható gazdálkodásban, a környezeti állapot fenntartásában megnövekszik a szerepük. Azt gondolom, hogy itt is elmondható egy-két pozitívum is, bármennyire is a nehézségekről, a problémákról beszélünk, mert például véleményem szerint az ÚMVP helyes értelmezésében az Új Magyarország vidékfejlesztési program 1-2-3-4-es tengelyében vannak lehetőségek, amelyeket igénybe vehettek már most is a tanyákon élő emberek, ha megfelelően figyelték ezeket a pályázatokat.
Tisztelt Ház! A tanyák és tanyás térségek megőrzéséről, fejlesztéséről szóló országgyűlési határozati javaslat nagyon pontosan fogalmaz, miszerint a tanya mint hagyományos gazdálkodási, települési és létforma a magyar társadalmi, településszerkezeti és gazdaságtörténeti örökség több évszázados múltra visszatekinthető része. Sajátos társadalmi, földrajzi, építészeti, nyelvi, néprajzi és tájképi sajátosságai révén a tanyás településrendszer a magyar nemzeti örökség, ezzel együtt pedig az európai örökség részét képezi. A tanyák igazodnak a természetföldrajzi adottságainkhoz, az itt élő generációk nemzedékről nemzedékre adják át a hazai természetes termesztési, tenyésztési hagyományainkat, a gazdálkodásban megszerzett és felhalmozott tudásanyagot, őrzik tájfajtáinkat, őshonos állatfajtáinkat, ezzel a biodiverzitás gazdagságát, hozzájárulnak a magyar táj fenntartható használatához és a heterogén termelési kultúra fenntartásához.
Üdvözlendő, hogy a parlamenti pártok összefogtak, és közösen nyújtották be e határozati javaslatot, amely reményeim szerint minél hamarabb elfogadásra kerül, hiszen nagyon fontos a tanyák és tanyás térségek védelme és fejlesztése, a tanyavilágban meglévő nemzeti értékeink megőrzése. Mi tehát a feladat, mi a teendő? A gazdálkodás és létforma megőrzésére, továbbá a tanyás térségek fejlesztésére irányuló célok megvalósítása érdekében, figyelembe véve a szubszidiaritás és decentralizáció elveit, át kell tekinteni és össze kell hangolni a vidékfejlesztési, területfejlesztési, mezőgazdasági, infrastrukturális, energetikai, önkormányzati, környezetvédelmi, vízgazdálkodási, táj- és természetvédelmi, építésügyi, oktatási, szociális, kulturális és munkaügyi szakpolitikákat szabályozó rendszereket és támogatási formákat.
Kinek lehet ez a feladata? Csak a kormányzaté. Kormányzati szinten kell mindezeket összehangolni. De szeretném itt hangsúlyozni, mert itt csak a kormányzatnak adunk feladatokat, hogy ebben az önkormányzatoknak is van feladatuk, a kistérségeknek is van feladatuk. Hiszen ezek az emberek ott élnek ezekben a térségekben, és bizony-bizony említi az előterjesztés is, az indoklás is, hogy sajnos ezeknek az embereknek még önkormányzati képviseletük sincs. Ilyen szempontból azzal, amit Lezsák Sándor megemlített, egyetértek, hogy nagyon fontos lenne például az önkormányzati rendszer ilyen típusú átgondolása is, hogy ezek az emberek is tudjanak élni jogaikkal, és az önkormányzati rendszerben valamilyen módon tudjanak kapcsolódni a döntéshozatalba, egyáltalán beleszólásuk legyen környezetük életébe.
Az összehangolás elősegítése érdekében meg kell határozni a hazai tanyavilág fenntarthatóságának feltételeit. Ezek közé tartozik a települések és tanyás terek közötti összefogás erősítése, a tanyákon folyó mezőgazdasági termelés, különösen az ökogazdálkodás, az állattenyésztés és a biotermék előállítása és az ehhez szükséges szaktanácsadás fejlesztése, az energiaellátásuk biztosítása, vízfelhasználásuk és energiaellátásuk korszerűsítése, közúti és kommunikációs elérhetőségük javítása, a tanyasi turizmus fejlesztése, az agrár-környezetgazdálkodás erősítése és a közbiztonság javítása, a tájfenntartó funkció és a hagyományos tanyai építészet alkalmazásának előmozdítása, a közösségi élet és az oktatási rendszer fejlesztése, a szociális ellátás biztosítása és a tanyás térségek hulladékgazdálkodásának rendezése. A megőrzés és fejlesztés sikerének alapfeltétele ezek együttes, komplex kezelése.
Egyetértek azzal, amit Lezsák Sándor mondott, tehát meg kell szüntetni a mostani mostoha körülményeket, és hogy ezeket az embereket még mindig másodrendű állampolgárként kezeljük, mert nem tudnak élni a jogaikkal, olyan körülményeket biztosítunk az állam részéről. Azt gondolom tehát, hogy a tanyás vidékeink teljesen megfelelnek a fenntartható fejlődés és az integrált vidékfejlesztés és többfunkciós mezőgazdaság Európában kialakult fejlesztési modelljeinek, e területek megújítását úgy kell elvégezni, hogy a jövő nemzedéke számára is biztosítsa mindazokat az értékeket, lehetőségeket és szükségleteket, amelyek elvárhatók, és amelyeket az elődeink, az ott élő, a tanyán élő emberek nem kaptak meg. Ez a történelmi felelősségünk és kötelességünk, ha komolyan gondoljuk, hogy az Európai Unió tagjai vagyunk, mert ha azok vagyunk, akkor Magyarország valamennyi állampolgárának biztosítani kell ezeket a feltételeket.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
