VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Bár magam is - hadd mondjam nagy örömmel - részese vagyok az előterjesztés elkészítésének, úgy gondolom, egy olyan ügyet hoztunk a parlament elé, ami valóban széles konszenzus alapján támogatható. Szerintem nagyon kevesen vannak még az urbanizált Magyarországon élők között is olyanok, akiknek nincs közvetlen kapcsolatuk a tanyával vagy áttételes kapcsolatuk a tanyával.
Hadd kezdjem a hozzászólásomat azzal, hogy én először egyetemi hallgatóként vettem részt olyan szociológiai, szociográfiai kutatásban, amely a tanyákat kutatta. Aztán az előterjesztő által, Lezsák Sándor által említett Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének dolgozójaként több tanyakutatáson vettem részt Békés megyében, Szabadkígyós, Újkígyós környékén, aztán Jakabszállás környékén, Bóly környékén és sok más területen, ahol fiatal kutatóként valóban megismerhettük azt a létformát, amely a szocializmus utolsó időszakának már erősen leépült életét jellemezte a tanyán. Ez volt az az időszak, amikor a háztáji gazdálkodás adta lehetőségek egyfajta perspektívaként jelentek meg a tanyán élők számára, ugyanakkor több olyan adminisztrációs, adminisztratív szabály volt, ami nem adott igazi perspektívát ennek az életformának, ami korlátozta az építési, beruházási tevékenységeket, és korlátozta a tanya hagyományos funkciójának megőrzését, erre pedig az akkori mezőgazdasági termelési gyakorlat, működés - akár termelőszövetkezeti, akár szakszövetkezeti területről is volt szó - alkalmat teremtett volna a tanyán való élet kiteljesedésére és bővülésére vagy bővítésére.
Az előterjesztés és az előterjesztő Lezsák Sándor is mindkét irányról helyesen beszélt. Egyrészt a hagyomány fontosságáról, másrészt pedig az e területen perspektívát kereső emberek lehetőségeiről. Nem szeretném ismételni az általa elmondottakat; valóban, a magyar kultúrtörténet, hagyomány nagyon fontos területe zajlott a török hódoltság után átalakult fizikai térben, elsősorban az Alföldön, ahol az aprófalvas településszerkezet megbomlott, és létrejött az ideiglenes és az állandó lakóhelynek ez a kettőssége, amely először mozgásban, aztán utána állandó letelepedésben jelent meg a belterületi területektől távolabb levő tanyás térségeken, ahol a gazdálkodás és az élet egysége megvalósult a szórvány elhelyezkedés kapcsán.
Én tehát nem a hagyományra, hanem a perspektívára szeretnék koncentrálni. Említettem már, hogy a rendszerváltás előtt elindult volna a mezőgazdasági tevékenység okán egy előrelépés, ezt adminisztratív okok akadályozták. A rendszerváltást követő agrárgazdasági visszaépülés, úgy gondolom, súlyosan érintette a tanyás területeket is, és ez adatokkal is bizonyítható, egyfajta gyorsuló leépítést, kevesebb perspektívát jelentett.
És nagyon egyetértek azzal az észrevétellel, amely az érdekképviseletben és ehhez kapcsolódóan a fejlesztésekben is hátrányossá tette a külterületi lakosokat, vagyis a tanyás térségekben élő embereket. Ennek a megváltozatása fontos szempont lenne.
Ha a tradicionálisan a tanyákon élők gondjairól beszélünk, kevésbé a jelenben, de az elmúlt 10-15 évben valóban két olyan ügy merült fel, amelynek megoldása mindenképpen fontos lenne, a villamosítás és a közlekedés, a közutak ügye. Ezt a jelen felé közeledve, kicsit általánosabban megfogalmazva úgy mondhatjuk, hogy a közlekedés, a közbiztonság és a közművek biztosítása az, ami perspektívát teremthet a tanya számára, és ami egyúttal az ezt az életformát hagyományosan élő idősebb, tanyákon élő emberek számára is megfelelő feltételeket teremt az ottélésre.
Egy picit ha leragadhatok a közműveknél, a villamosításról sokat beszéltünk, erről beszélt Lezsák Sándor is többet. Úgy gondolom, ez egy olyan alap-infrastruktúra, ami nélkülözhetetlen. A technika, a technológiai fejlődés következményeként azonban már az egyéb közművek biztosításának olyan új lehetőségei vannak, amelyek rugalmasak biztosíthatják a szükséges szolgáltatásokhoz való hozzáférést a tanyán élőknek. Jó pár évvel ezelőtt még fel sem merült az a lehetőség, hogy minden tanyáról telefonálni lehessen; ma a mobiltelefon időszakában, az informatika jelenlegi fejlettségi szintjén lényegében az informatikai típusú szolgáltatások teljes köre biztosítható a tanyás térségekben, ami a biztonság szempontjából is egy fontos feltétel.
Úgy gondolom, a technológiai fejlődés a szennyvízkezelés ügyében is új perspektívákat, új lehetőséget teremt. És a környezetvédelemre is nagyon oda kell figyelni, nemcsak akkor, ha agrárgazdaság, állattartás folyik ezeken a területeken, hanem akkor is, ha kommunális hulladékkezelésről beszélünk. Vagyis a szabályozásban követni kell azokat a technikákat, amelyek rugalmas megoldásokat tesznek lehetővé, és amelyek nem a nagy aggregációs egységekre vagy a nagy népességre szorítkozva határoznak meg hatékonysági küszöböket. A szórvány elhelyezkedés többletköltségeket igényel. Azonban minden társadalom kötelessége ezeknek a többletköltségeknek a biztosítása akkor, ha állampolgárok ilyen térségekben is laknak.
A differenciáltság, a perspektíva kinyílása a tanyán élők számára, és úgy, ahogy - ismét Lezsák Sándorra hivatkozom - említette az előterjesztésben, ma a külterületi élet nemcsak az agrárgazdaság területén, hanem a rekreáció, a turizmus területén, a hagyományőrzés, az életforma-megőrzés és ennek bemutatása terén, és természetesen az agrárgazdálkodás terén is, illetve egyéb gazdasági tevékenység terén is perspektívát jelenthet.
Úgy gondoljuk, úgy gondolom, hogy ez az országgyűlési határozat lendületet adhat annak a szükséges előkészítő és összerendező munkának, amely ezt a komplex problémakört immár nem ágazati és nem részérdekek mentén próbálja rendezni, hanem megpróbálja a komplexitásnak megfelelően egységesen kezelni.
(20.30)
Nagyon örülök neki, ha jól láttam, akkor az összes véleményező bizottság lényegében egyhangúlag támogatta. Ezt annak is betudhatjuk, hogy ebben a határozati javaslatban többségében feladatokat ad a parlament a kormánynak, illetve a különféle szereplőknek, de ígérhetem - azt gondolom, mindannyiunk nevében -, hogy ezeket a feladatokat számon is fogjuk kérni. Nagyon bízom benne, hogy ez az országgyűlési határozat nem egy olyan országgyűlési határozat lesz, amire már sok példát láttunk, hogy gyönyörű szép gondolatok kerültek rögzítésre és elfogadásra, azt követően pedig a gyakorlat mit sem változott.
Úgy gondolom, hogy a javaslatnak az az eleme, amely kétévente részletes beszámolót ír elő, garantálni fogja, hogy ha nincs is megfelelő ütemű előrelépés - reményeink szerint lesz -, akkor is a mindenkori parlamentnek szembesülnie kell azzal, amivel hosszú évek vagy évtizedek óta legfeljebb kutatói, kutatási előterjesztések kapcsán szembesülhetett, hogy e téren érdemi előrelépés nem történt. Úgy gondolom, hogy széles konszenzussal valódi előrelépés következhet be, én remélem, hogy ez lesz a jövő.
Támogatjuk a javaslatot, és helyesnek tartjuk az elfogadását.
Köszönöm szépen. (Taps.)
