DR. KONTRÁT KÁROLY
DR. KONTRÁT KÁROLY
DR. KONTRÁT KÁROLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mindenekelőtt a törvény céljával kapcsolatos álláspontunkat szeretném ismertetni. A Fidesz egyetért a büntetőeljárási törvény jelen javaslatban megfogalmazott módosításának céljával, nevezetesen azzal, hogy az eljárások rövidebb időn belül fejeződjenek be a jelenlegi állapotokhoz képest.
A büntetőeljárások időszerűségének javítására irányuló társadalmi igényre reagált tavaly az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, amikor meghozta a Fővárosi és a Pest Megyei Bíróságon felhalmozódott ügyhátralék kezelése és országos szinten az eljárások időszerűségének elősegítése érdekében szükséges intézkedésekről szóló határozatát. A szóban forgó határozat rögzíti, hogy az eljárások időszerűségének javítása érdekében szükséges az eljárási törvények és más jogszabályok áttekintése, annak érdekében, hogy azokból módosításra vagy elhagyásra kerülhessenek az eljárásokat indokolatlanul elhúzó, az eljárások költségeit indokolatlanul növelő, a felek részéről az eljárások elnyújtására lehetőséget adó, valamint az eljárások, perek számát indokolatlanul növelő szabályok.
A megjelölt céllal magunk is egyetértünk, mert a jogállami igazságszolgáltatás egyik legfontosabb garanciájának tartjuk, hogy az eljárások, ezen belül is a tárgyalt büntetőeljárások ésszerű időn belül befejeződjenek. Ezt kívánja a társadalom, a hatóságok, az eljárásban részt vevő valamennyi szereplő érdeke.
Tisztelt Országgyűlés! Ami a tervezet konkrét rendelkezéseit illeti, a törvényjavaslatban megfogalmazott módosítások nagy része elfogadható számunkra. Jó javaslatnak tartjuk például a bíróval szemben bejelentett kizárási ok visszaélésszerű joggyakorlatának kiküszöbölésére tett javaslatot. Támogatjuk az elektronikus kapcsolattartás lehetőségének bevezetését az eljárás egyes szereplői között. A tárgyalás folytonosságára tett javaslatok szintén támogatásra érdemesek.
Az előzetes letartóztatás időtartamának változtatására tett javaslattal - amelyről az államtitkár úr is és az előttem szóló képviselőtársam is beszélt -, három évről négy évre történő emelésével egyetértünk az életfogytig tartó és a tizenöt évnél hosszabb időtartamot meghaladó szabadságvesztés büntetéssel fenyegetett bűncselekmények esetén. A módosítást különösen az indokolja, hogy a felmérések szerint megyénként körülbelül két-három olyan ügy rendszeresen előfordul, amikor az előzetes letartóztatás időtartama közelít a három évhez, és az előzetes letartóztatás fenntartása indokolt.
Sajnos, a közelmúltban is előfordult, hogy az előzetes letartóztatásból olyan bűnözők szabadultak, akiket szervezett bűnözéshez kapcsolódó bűncselekményekkel vádolt az ügyészség. Mivel meglehetősen bonyolult, összetett ügyekről van szó, és jól fizetett ügyvédjeik segítségével eredményesen tudták húzni az időt, három év után törvényes lehetőség hiányában nem lehetett őket tovább az előzetes letartóztatásban tartani, noha ennek további fenntartása az eljárás eredményességének érdekében teljes mértékben indokolt lett volna. Bár szakmai körökben komoly viták tárgyát képezi, hogy a valódi megoldást az előzetes letartóztatás határidejének megemelése jelenti-e, a társadalom érdekeit szem előtt tartva célszerű megoldásnak tekintjük a határidő három évről négy évre történő felemelését ezekben az ügyekben.
Az előbbi szigorítást kompenzálandó, a kormány javaslata tartalmaz olyan rendelkezést is, amely bizonyos esetekben a jelenlegi három évet két évre javasolja csökkenteni. Ilyenek az öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények, amelyek esetén a javaslat szerint két év lenne az előzetes letartóztatás maximális időtartama. Ezt a differenciálást is támogatni tudjuk. A bizottsági vitában felmerült az a kérdés, hogy az ügyészség és a nyomozó hatóság viszonyrendszerében történik-e, történhet-e változás ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása esetén.
Tisztelt Országgyűlés! Itt és ezúton is szeretnénk nyomatékosan kijelenteni és leszögezni, hogy nem támogatunk - sem most, sem a későbbiekben - olyan irányú módosítást, hogy a nyomozásnak ne az ügyész legyen az ura. A nyomozás tekintetében, a törvényesség felügyelete tekintetében az ügyész az ügy ura, és mi bízunk a magyar ügyészi karban. Bár vannak olyan parlamenti erők, amelyek mostanában az ügyészség munkájának szakszerűségét kétségbe vonják, álláspontunk szerint ez nem szolgálhat alapul ilyen irányú törvénymódosításnak. Mi úgy látjuk, és azt mondjuk, hogy koncepcionális változást a hatályos Be. rendelkezésein nem hajt végre ez az előterjesztés, ennek ellenére elképzelhető, hogy néhány módosító javaslatot ezzel kapcsolatban majd be fogunk nyújtani.
Amint az eddigiekből kiderült, a törvényjavaslat legtöbb rendelkezését támogatjuk. Kételyeink azzal kapcsolatban vannak, hogy ezek az új szabályok valóban alkalmasak lesznek-e az eredeti cél megvalósítására, nevezetesen arra, hogy az eljárásokat rövidebbé, az eljárási időket ésszerűbben kihasználhatóvá tegyék. Önmagában ugyanis senki ne várjon alapvető, látványos javulást ettől a törvényjavaslattól a büntetőeljárások tekintetében, mert bár a javasolt eszközök alkalmasak lehetnek arra, hogy javuljon a helyzet, de ha a nyomozati hatékonyságon, a felderítettségi arányokon, az eljárás hosszán nem tudunk alapvetően változtatni, akkor a közvélemény sem érzékel majd változást, és érdemi változás talán valójában nem is történik.
(11.30)
Ezért azt mondjuk, hogy van némi hiányérzetünk azzal kapcsolatban, hogy a kormány előterjesztésében foglaltak valóban alkalmasak-e az eljárások gyorsítására. Attól tartunk, attól félünk, hogy nem. Ehhez egy koncepcionálisabb változást előirányzó, szélesebb körre kiterjedő tervezettel kellett volna a kormánynak előállnia, nem egy félmegoldást jelentő törvénymódosítással.
Ezzel együtt sem fogjuk egyértelműen elutasítani a tervezetet annak céljára és a javasolt jó szakmai megoldásokra tekintettel.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MSZP soraiban.)
