DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Egy kicsit el vagyok keseredve, megmondom őszintén. Sokat járok az emberek között, és van egyfajta igen negativisztikus hangulat úgy en bloc most már a parlament irányába; ellenzéki képviselőimet megnyugtatom, hogy nem csak a szocialistákkal szemben. Úgy fogalmazzák meg, hogy “úgy el kéne már benneteket zavarni a francba, ahogy vagytok, en bloc mindenestül”. Ehhez talán hozzátartozik az ilyen jellegű vita is, ahol egyfajta önmérsékletet kellene gyakorolnunk. Nem gondolnám, hogy az egyszerű emberek számára szimpatikus az, hogy most ki keresett többet, ki vett föl több olyan összeget vagy természetbeni juttatást, ami megkérdőjelezhető úgy általában, ha nem is jogilag, de emberileg, főleg egy olyan család szempontjából vagy egy olyan ember szempontjából, aki jóval kevesebbet keres. Utána jönnek a különböző dolgok, hogy na, ki lopott többet, még többet lopott.
De arra a kitételre szeretnék kitérni, hogy tönkretették az országot, mert ez körülbelül tíz perccel ezelőtt elhangzott. Elnézést kérek, kedves képviselőtársaim, úgy gondolom, hogy éppen ez a napirend lett volna olyan, ahol egyfajta konszenzusra való törekvéssel, árnyalt megfogalmazással, közös felelősségvállalással tudtuk volna a parlament tekintélyét növelni, mind a két oldal tekintélyét. De természetesen ez a vita sem mutat más képet az én szememben, mint az összes többi, hogy hogyan próbáljuk egymást még jobban lejáratni.
Ha már tönkretettük az országot, ne haragudjanak meg, ellenzéki képviselőtársaim, elég gyakran szoktam babrálni és bogarászni a KSH-kiadványokat. Amikor önök azt mondják, hogy mi van az ígéretekkel, hát mi volt az önök legnagyobb ígérete? Az egyik a 6 százalékos gazdasági fejlődés ígérete (Dr. Szabó Zoltán: 7.) - akkor még több, legyen 7 százalék, amiből pont az utolsó negyedévben 2,9 százalék lett. Ezzel nem haladtunk megint semmivel sem előbbre, hogy önök is mondtak valamit, ami nem úgy van. Azt hiszem, értik, mire gondolok. Próbáljunk együtt gondolkodni, és olyan megoldást találni, ami az emberek többsége számára szimpatikus.
Köszönöm szépen.
(18.40)
