DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Bókay képviselő úr mondott egy olyat, hogy szerinte nem helyes, ha a gazdasági élet változásához igazodnak a kormánytagok fizetései, és ha jól megy a gazdaság, akkor többet lehet emelni, ha rosszul megy, akkor nem lehet emelni. Egyetértenék ezzel az állásponttal, ha ezt konzekvensen képviselnék, és akkor kimondanák azt is, hogy kérem szépen, a közalkalmazotti szféra is ugyanez a szegmense a dolgoknak. Érdekes módon a közalkalmazotti szféránál minden szívfájdalom nélkül érvényesítik azt az elvet, hogy ha rosszul megy a gazdaságnak, akkor vissza kell venni belőle, de nem is keveset, hanem igencsak sokat.
Azt gondolom, az lenne tisztességes eljárás önök részéről, ha nem egyszerűen csak hasraütésszerűen bemondanának egy százalékos értéket - mondjuk, 15 százalékot -, hanem végigszámolnák azt, hogy 2002-től számítottan hogyan alakult, mondjuk, a közszféra reálkereset-értéke, ez milyen mértékben nőtt vagy éppen változott, és ehhez viszonyítva a kormánytagok fizetése és reálkeresete milyen mértékben változott. Ha ezt a kettőt egymáshoz közelítenék, és százalékos értékben a csökkentés olyan lenne, amilyen érintette a közszférát, akkor azt mondom, hogy még igazságos is. De az a baj, hogy a kettő egymással köszönő viszonyban sincs.
Csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy mondjuk, a két világháború közötti Magyarországon a kormány és a kormánytagok fizetése a közalkalmazotti közszféra díjazásához volt arányosítottan megállapítva. Így volt teljes az a fajta hierarchia, amiről Szabó képviselő úr méltóztatott beszélni. De ez ma nem így van, teljes mértékben elszakadt a kettő egymástól. Azt gondolom, hogy a kormány ilyen szempontból nem lehet kivételezett, ha a másik oldalon pedig az egész közszférát teljesen más szempontból közelítik. A kettőt össze kellene kapcsolni, százalékos értékben - még egyszer mondom -, és nem ex has bemondani a 15 százalékot.
Köszönöm.
