DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Nyilván nem véletlen, hogy nemigen tapadtak a képviselői ujjak a gombokra hozzászóláshoz, mert a lelkünk mélyén érezzük azt valamennyien, hogy itt borzasztó populizmus dúl ennek az egész javaslatnak a hátterében.
Nyilván a napirendre vételnél is volt sokunknak rengeteg aggálya, és azt gondolom, hogy egyébként bárki, aki ezt a vitát kívülről nézi vagy rádión hallgatja, vagy esetleg később a sajtóból értesül, nemes egyszerűséggel ebből az égvilágon semmit nem fog érteni, tekintettel arra, hogy itt megy a dobálózás, hogy ekkor-akkor, annyi százalék, millió, trillió és a többi.
Nyilvánvalóan azzal a szándékkal egyetértünk, hogy a kormány tagjaitól kezdve nagyjából Magyarország legkisebb állampolgáráig is bezárólag itt most a válság okán tényleg összébb kell húznunk magunkat. Magyarul, ennek mindenféle jelét láthattuk, amikor a kormány különböző javaslatokat tett. Ugyanakkor, azt hiszem, az ellen előbb-utóbb tényleg érdemes lenne tiltakozni, hogy az egész államigazgatásból, a törvényhozásból, az egyébként megbecsülésre érdemes intézményrendszerből - bocsánat, tisztelt képviselőtársaim - bohócot csináljunk. Az, hogy gyakorlatilag degradáljuk önmagunkat, az intézményeinket ezekkel a kicsinyes vitákkal, egyszerűen tényleg azt gondolom, hogy az emberek számára vérlázító! Higgyék el, nem az érdekli az embereket, hogy egy miniszternek 100 ezer, 200 ezer vagy másfél millió forint a fizetése, az embert az érdekli, hogy ezért a pénzért mit tesz, mit kap.
Azt mondom, hogy ebben az országban - ugyanúgy, mint más országban - az igazi teljesítményeket illik megfizetni. A miniszterek esetében a végén lehet általában mérlegelni, hogy az ő munkája tulajdonképpen mit is ért. A miniszteri fizetés megelőlegezett bizalom. Ha ezt a megelőlegezett bizalmat így összevissza degradáljuk, pontosan látni fogjuk, hogy miért jutott az egész ország oda, ahol jelenleg éppen van. Köszönöm szépen.