DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ
DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem csak a mai napon elhangzottakra szeretnék reagálni, hiszen múlt héten kezdődött meg a törvényjavaslat általános vitája, akkor is részben megismerhettük a bizottságok álláspontját, illetve néhány képviselőtársunk elmondta véleményét. Az általános vita elején azt örömmel tapasztaltuk, hogy koncepcionálisan szinte valamennyi hozzászóló támogatásáról biztosította a törvényjavaslatot, mind a képviselőcsoportok, mind a bizottságok egyetértettek a törvényalkotás szükségességével. A bizottságok egyébként általános vitára alkalmasnak is tartották a normaszöveget.
Fölmerült azonban néhány olyan kérdés a vita során, amire úgy gondolom, hogy érdemes reagálni az általános vita végén. Az egyik ilyen, hogy miért remélhető az, hogy a hitelezők számára az adósságok megtérülésének magasabb lesz az aránya. Véleményünk szerint egyrészt azért, mert a csődegyezség úgy tud létrejönni, hogy az adós a hitelezők számára kedvezőbb és főként gyorsabb adósságrendezési alternatívát ajánl, mint amit a hitelező a felszámolási eljárás végére várhat. Másrészt azért, mert ha nem sikeres a csődeljárás, nem jön létre a csődegyezség, vagy az adós nem tudja betartani, akkor a felszámolási eljárásban egy megőrzött csődvagyon ellenőrzöttebb, gyorsabb értékesítésére kerülhet sor, ami a hitelezők számára elfogadható megoldás.
A másik ilyen kérdés, hogy hogyan biztosítható esetleg egy pénzügyi befektető révén az adós reorganizációja, és ez hogyan tud érvényesülni a csődegyezség során. A tárgybeli törvényjavaslat olyan vállalkozások számára tud lehetőséget teremteni a hitelezőkkel való megegyezésre, velük csődegyezség megkötésére, amely vállalkozások maguk is aktív és szakértő módon próbálják tevékenységüket újraszervezni, és erre törekednek a cégtulajdonosok is.
A jogszabály nem köti meg az adós és a hitelező kezét abban, hogy milyen megoldásokat munkálnak ki az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében. Maga a normaszöveg a 19. §-ban példálózó jelleggel felsorol olyan lehetőségeket - például követelés-vagyon konverzió, adós kötelezettségeinek átvállalása biztosítékok ellenében -, ami egy pénzügyi intézmény vagy pénzügyi befektető számára alkalmas formát teremt a részvételre, de ez azon is múlik, hogy az adós reorganizációs terve alkalmas-e a gazdálkodás veszteségforrásainak megszüntetésére, tevékenységének újraszervezésére.
(14.50)
Említést érdemel az is, hogy a törvényjavaslat úgynevezett biztosított és nem biztosított hitelezői osztályokat ismer, és a pénzügyi intézmények az előbbi hitelezői osztály részeként komoly befolyást gyakorolnak a csődeljárás során az adóst megillető fizetési haladék időtartamára, az adós ellenőrzésére, de főként az egyezség tartalmára és megkötésére.
A harmadik ilyen kérdés a felszámolási eljárásban az adós és a hitelezők érdekeinek védelme. Úgy vélem, hogy a törvényjavaslat megtartja a felszámolás során az egyezségkötés lehetőségét, sőt a tartozások teljes kifizetése esetén az eljárás megszüntetésére kerül sor. Amennyiben a cégtulajdonosok és az adós kellő érdekeltséget mutat ezek iránt, a hitelezőknek is érdekükben áll egyezségkötéssel befejezni az eljárást, és az adós működésének fenntartásához a hozzájárulásukat megadni, mert ekkor hamarabb és nagyobb arányban kapják meg a követelésüket.
A következő kérdés a vezetői felelősség az adósnál. Mint ahogy a parlamenti bizottságokban is elhangzott, a csődtörvény 33/A. §-a azért bír a jövőben nagyobb jelentőséggel, mert a hitelezők érdekeit sértő vállalatvezetéstől a per során marasztalás esetére olyan pénzügyi biztosítékot lehet kérni, amely a felszámolási eljárásban a hitelezők követeléseinek kielégítését szolgálja, és ennek teljesítéséért mögöttesen a cégtulajdonosok is felelnek. A hanyag cégvezetés szankcionálását szolgálja továbbá az egyszerűsített felszámolásban az, hogy egyes mulasztások, például számviteli hiányosságok, a mérlegbeszámoló kötelező közzétételének elmulasztása, azzal járnak, hogy ez a vezető lesz kénytelen viselni a bírósági eljárás költségeit, kifizetni a felszámoló díját.
Nagyon fontos, hogy a csalárd módon csődöt jelentő vállalkozások ne élvezzenek csődvédelmet. Ez az elvárás jogos, és a következő válasz adható. A törvényjavaslat azzal a feltétellel adja meg a moratóriumot már az eljárás kezdetén az adós cégnek, hogy az adós már a csődeljárás iránti kérelem részeként olyan dokumentumokat csatol, amelyek a vagyoni, pénzügyi helyzetét, annak változásait a valóságnak megfelelően tükrözik. Lényeges továbbá, hogy az adós könyvvezetése, iratanyaga rendezett legyen, mert csak így tudja a vagyonfelügyelő a csődeljárás megindítása után a hitelezői követeléseket megbízhatóan nyilvántartásba venni, és ezzel a jogvitákat, a bírósági eljárásokat megelőzni. Támogatható megoldás ezért, hogy a kötelezettségeiket elmulasztó vagy valótlan nyilatkozatokat, adatokat szolgáltató cégvezetők jelentős összegű bírsággal sújthatók.
A törvényjavaslat csődfejezete továbbá úgy épül fel, hogy az adósnak fokozatosan egyre nagyobb arányú hitelezői egyetértést kell megszerezni a fizetési haladék meghosszabbításához, és ezzel párhuzamosan nő a vagyonfelügyelő ellenőrző szerepe és jogköre. A hitelezők akár az eljárás első fázisában kinyilváníthatják, hogy az adós céget nem tartják alkalmasnak az egyezségre, vagy az adóst megbízhatatlannak tartják a további tárgyalásokra. Ekkor az eljárás gyorsított eljárásban szűnik meg, megvonva az adóstól a további csődvédelmet. A jogi lehetőségekkel visszaélő vállalkozás ezzel elveszti azt a lehetőséget, hogy két éven belül ismételten csődeljárást indítson.
Végül, ami felmerült még kérdésként a múlt heti vitában, az uniformizáltság, a kis- és középvállalkozások védelme. Úgy vélem, hogy a törvény mindegyik vállalattípus számára megadja a lehetőségeket; természetesen a hitelezők a nagyvállalkozások esetében, nagyobb kintlevőségeik miatt nagyobb figyelemmel működnek együtt az adóssal és a cégtulajdonosokkal az újraszervezés elősegítésében. Ez azonban nem változtat azon, hogy az életképes és tőkeerejükhöz, bevételeikhez képest nem túlzottan nagy adósságállományt felhalmozó kis cégek is elkerülhetik a felszámolást, különösen, ha nem rendelkeznek túl sok köztartozással vagy magas hitelállománnyal. Figyelmet érdemel továbbá, hogy egy nagyvállalkozás sikeres csődegyezsége, működésének fenntartása számos beszállítóját, üzleti partnerét, azaz jó részben a kisvállalkozásokat védi meg a piacvesztéstől és a fizetésképtelenségtől.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon Ékes József képviselőtársunk egy konkrét ügyet ismertetett velünk. Ez engem abban erősített meg, hogy szükséges ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása, ami előttünk fekszik. A múlt heti vitában elhangzott az, hogy bizonyos szempontból nem igazán élő intézmény a csődeljárás, a csődvédelem intézménye, ezért is láttuk szükségesnek ezt a változtatást, és például a csődvédelemmel kapcsolatban nagyon fontos az, hogy automatikusan a moratórium életbe lép. Természetesen nem a mi portfóliónk, hogy így mondjam, a konkrét ügy, de a kormány felé továbbítani fogom az ön megjegyzéseit.
Horváth Zsolt képviselő úr az elmúlt alkalommal elmondta általános észrevételeit, részben arra is igyekeztem választ adni. Azokat a módosító indítványokat, amelyeket benyújtottak, meg fogjuk vizsgálni. Benyújtásra került néhány más módosító indítvány is. Azt szeretnénk, ha lehetséges, hogy minél nagyobb támogatásban részesüljön ez a törvényjavaslat, és amennyiben ezek a módosító indítványok a törvényjavaslat céljaival összhangban vannak és előremutatóak, akkor igyekezni fogunk támogatni ezeket a javaslatokat.
Hankó Faragó képviselő úr támogató hozzászólását köszönöm, és köszönöm minden képviselőtársamnak, aki részt vett az általános vitában.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
