DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN
DR. KOVÁCS ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a törvényjavaslatot a munkatársam letöltötte a honlapról, akkor először azt hittem, hogy egy újabb vecsési számlagyárral érkezik be a szobába, de hát kiderült, hogy ez az új törvényjavaslat, amit az IRM beterjesztett a parlament elé. Ezzel nem a mi munkánk megkönnyítését vagy megnehezítését akarom itt most fejtegetni, hanem szeretném elmondani azoknak, akik netán a mai délelőtt folyamán a magyar igazságszolgáltatással, a jogszolgáltatással vagy egyáltalán az ügyfélbarát közigazgatással kapcsolatos vitát hallgatják, hogy miről is van szó, milyen törvényjavaslatokat módosít ez a törvény, amely előttünk fekszik. Többek között a hadigondozásról, az erdőbirtokossági társulatról, a termőföldről, a vízgazdálkodásról, a személyi jövedelemadóról, aztán a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és ehhez kapcsolódó törvénymódosításról, a kémiai biztonságról és még lehetne sorolni, összesen 152 törvény kerül módosításra, amelyen maga a tárca is több hónapon keresztül dolgozott, a parlamentben pedig az elmúlt hetekben került a képviselők asztalára.
Tisztelt Országgyűlés! Kezdjük azzal, ami jó ebben a törvénytervezetben! Elismerésre méltó a fogalompontosítási rendszere, az aktualizálása, az egységes fogalomrendszer bevezetésével az államigazgatás helyett a közigazgatási eljárás fogalmának a használata, és tulajdonképpen dicsérni is lehet az eljárás gyorsítását, amely megjelenik koncepcionálisan a törvényjavaslatban. Azonban a hamar munka sosem jó, hiszen az adminisztratív terhek csökkenése fontos a vállalkozók számára, fontos az ügyintézők számára, azonban ez a törvényjavaslat nemcsak technikai jellegű módosításokat tartalmaz, hanem jelentős tartalmi módosítások is becsempészésre kerültek ebbe a törvényjavaslatba. Gondolok itt például a társadalombiztosításra, a nyugdíjjal kapcsolatos törvénymódosításra, amely álláspontunk szerint a jogbiztonságnak és a kiszámíthatóságnak mint alapelvnek az érvényesülését nem segíti ebben a törvényjavaslatban, és nem segíti az Országgyűlés törvényalkotási rendjét sem, hiszen ez egy kevésbé áttekinthető, még ha egységesnek tartott jogszabály is.
Az Alkotmánybíróság már több esetben állást foglalt ilyen jellegű salátatörvények vonatkozásában, kifejezetten károsnak tartva az ilyen jogalkotási törekvéseket, hiszen, mint ahogy említettem is, több esetben egymással össze nem függő törvényjavaslatok nemcsak eljárási oldalról, hanem tartalmi szempontból is kerültek egy törvényjavaslatba. Példát is szeretnék mondani: a környezetvédelmi törvények vonatkozásában 19 törvényjavaslat kerül módosításra, az agráriumból pedig 25 törvényjavaslatot módosítanak.
Minden törvényjavaslatnak van egy előzetes társadalmi vitája. Itt - és erre majd később visszatérek - álláspontunk szerint az nem társadalmi vita, amikor 2100 oldalt feltesznek a honlapra, és várják az észrevételeket ezzel a 2100 oldal munkaanyaggal kapcsolatosan. Gyakorlatilag sem a KÖEF-en, sem a különböző szakmai szervezeteknél erről az utolsó törvényjavaslatról, amely előttünk fekszik, egyeztetés nem történt, pedig egy ilyen nagy hatású törvény esetében ez feltétlenül szükséges.
Nem mehetünk el a jogbiztonság kérdése mellett sem, hiszen az eljárás gyorsítása mellett, mint ahogy már említettem, csorbul a jogbiztonság kérdésköre is. Több esetben megszűnik a fellebbezési lehetőség, az elsőfokú döntés jogerőssé válik, kinyit egy bírói utat az ügyfelek előtt. Ahol viszont kétfokú a fellebbvitel, pontosabban van másodfokú eljárás, abban az esetben az ügyfél, aki az elsőfokú eljárásba nem jelentkezett be, a másodfokú eljárásban már nem kerülhet be a jogorvoslati eljárásba.
A jogszabályi hierarchiában jelenleg törvényi szinten szabályozott kérdéskörökben alacsonyabb rendű jogszabályokba, kormányrendeletbe, illetve miniszteri rendeletbe utal jó néhány szabályozási kérdést, amely ilyen módon a korábbi magasabb rendű jogszabállyal ellentétes mozgást valósít meg.
Feltehetném a kérdést egyébként, hogy miért várt eddig a kormány egy ilyen hatalmas joganyag előkészítésével. Tudjuk, hogy az év végéig ezt meg kell alkotnia, de rövid idő alatt, kapkodva, átverve az Országgyűlésen nem szerencsés, hiszen ez rendkívül sok ágazatot érint. Erre mi sem jobb bizonyíték egyébként, tisztelt képviselőtársam, mint hogy a 80. oldalon a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló '95. évi LXVI. törvény módosításába beékelődik az egyes vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségről szóló 2007. évi CLII. törvény módosítása. Úgy gondolom, hogy ez is a kapkodás jele. Ez abszolút szerencsétlen megoldás.
Ezeken a bevezető általános gondolatokon túl engedjenek meg néhány rövid megjegyzést az önkormányzatokat érintő módosításokkal kapcsolatban. A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról a '96. évi XX. törvény 4. § (4) bekezdése határozza majd meg a természetes személyazonosító adatokat, amelyek közül kimarad a polgár neme, amely jelenleg e körbe sorolt adat. A javaslat szerint a polgár az ügyféli terhek csökkentése érdekében csak egy azonosító mód alkalmazására kötelezhető. Ennek igazolási módját saját maga választhatja meg. Ilyenkor eszébe jut az embernek a régi szakállas vicc: két kismama tolja a babakocsit, találkoznak egymással; kérdezi az egyik a másiktól, hogy kisfiú-e vagy kislány, mire a válasz: majd ha felnő, eldönti. Hát, körülbelül ez a véleményem a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló módosításról.
A javaslat szövegében ugyan nincs benne, de az indoklásban szerepel, hogy a polgár szabadsága arra is kiterjed, hogy az azonosítás során akár természetes személyazonosító adatait, akár törvény alapján képzett azonosító kódját bármely hitelt érdemlő módon bizonyíthatja, például személyi igazolvány helyett más közokirattal vagy akár teljes bizonyító erejű magánokirattal. Ez a 392. oldalon található.
(13.00)
A személyazonosságnak a teljes bizonyító erejű magánokirattal való igazolási módja nem szerencsés, mivel az adatok pontossága kétséges lehet, és adott esetben - láttunk már példát erre is - visszaélésre is okot adhat. Ugyanez a probléma felmerülhet közokirat esetében is. Korábban a kézzel kitöltött okmányok, a régi személyi igazolványok esetében is több tévedés történt, mint a jelenlegi rendszernél. Az önkormányzatok ezeket a személyi adatokat 2000 óta folyamatosan az okmányirodákban a születési, házassági bejegyzéssel való egyezés érdekében javítani kénytelenek.
A javaslat módosítja a 289. oldalon a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvényt. Eszerint főszabályként a kereskedelmi tevékenységre vonatkozó szándékát a kereskedelmi hatóságnak jelenti be a kereskedő, ugyanakkor törvény előírhatja, hogy meghatározott termékek forgalmazása kizárólag engedéllyel történhet. Utalt erre Balogh képviselőtársunk is, hogy ez fontos a gyorsítás érdekében. Azonban, ha a tevékenység formáját a kereskedő szabadon maga választja meg - például üzletben folytatott kereskedelmi tevékenység, mozgóbolt, piaci árus -, ez esetben is elrendelheti a jogszabály, hogy bizonyos tevékenység kizárólag hatósági engedéllyel folytatható.
A javaslat meghatározza a különböző kereskedelmi formákat, kiemelve egyes tevékenységet, például: lovas szolgáltató tevékenység. Nem tudom, hogy ezt miért kell kiemelni. Ez ennyire fontos? Lovas nemzet vagyunk, államtitkár úr, lehet, hogy ezért került ez kiemelésre. Ugyanakkor nem tér ki a szélesebb körben folytatott tevékenységre.
Probléma, hogy a mozgóboltok elszaporodása esetleg a lakók nyugalmának megzavarásával járhat. Pontosítani kellene az így végezhető tevékenységek körét véleményünk szerint. A csupán bejelentésköteles tevékenység esetében megnehezül az ellenőrzési tevékenység, hiszen a hatóság nem feltétlenül szerez arról tudomást, ha bejelentés nélkül folytat valaki kereskedelmi tevékenységet. Nem tisztázott továbbá az sem, hogy ezen tevékenységek esetében szakhatósági engedélyek beszerzése milyen módon fog majd megvalósulni.
A bejelentésköteles tevékenység ugyan szélesíti a szabad vállalkozáshoz való jog érvényesülését, ugyanakkor egyes rendelkezések túlzottan bekorlátozzák a vállalkozói szabadságot. Tehát egyik kézzel adunk, a másikkal elveszünk. Például az üzletköteles termékek közül az üzletben kizárólag a működési engedélyben megjelölt termék forgalmazható. Ezek szerint az üzletben bejelentésköteles tevékenység viszont nem folytatható. Szükségesnek tartjuk, hogy a részletes szabályozás pontosan határozza meg a bejelentésköteles tevékenységeket, az engedélyek kiadásának rendjét, feltételeit, az illetékek, díjak tekintetében is egyértelmű legyen a szabályozás, ha már az illetékekről szóló törvényt is módosítjuk.
A törvényjavaslat több esetben a hatósági jogkörben eljáró szervek konkrét nevesítése helyett a hatóság feladatkör szerinti megjelölésével a kormányra bízza annak eldöntését, hogy mely szervhez célszerű telepíteni az adott közigazgatási hatósági jogkört, például a jegyző lehet ilyen. A javaslat értelmében - egy példát szeretnék mondani - a temetkezési szolgáltatási tevékenység a temetkezési szolgáltatást engedélyező hatóság engedélyével folytatható - ez a 201. § (2) bekezdés -, s a kormánynak ad arra felhatalmazást, hogy a temetkezési szolgáltatásokat engedélyező hatóságot rendeletben kijelölje. A hatályos szabályozás szerint a jegyző ez a hatóság, tehát jelenleg a törvény adja a hatáskört a jegyzőnek, illetve nevezi meg a hatáskör címzettjét. Ez most kormányrendeletben gyakorlatilag bárki lehet.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Tisztelt Országgyűlés! Változik többek között a bírósági végrehajtásról szóló törvény, bár a végrehajtás rendszerét mihamarabb egészében át kellene tekinteni véleményünk szerint, mert a szabályozás nem igazodik a felgyorsult életünkhöz, a végrehajtói tevékenység egyre kevésbé hatékony. Más ágazatokhoz hasonlóan a szabályozást úgy kellene átdolgozni, hogy a behajtás hatékonyságát, gyorsaságát segítse elő, ezzel a hitelezők védelmét szolgálja. Jelenleg az önálló bírósági végrehajtók túlterheltek, az eredményes behajtásban nem igazán érdekeltek.
A pontosítások tekintetében azért sikerül néhány pongyola fogalmazást is behozni a rendszerbe. Például a Magyar Állatorvosi Kamaráról, valamint a magán-állatorvosi tevékenységről szóló törvény szükséges szintű nyelvtudást ír elő. Ilyet az állami nyelvvizsgarendszer nem ismer. Mi az a szükséges szintű nyelvtudás? Ha ezt a kamarára bízzuk, akkor meg nem biztos, hogy itt kell szabályozni; ráadásul a tagfelvételről szóló határozatnak a kérelmezővel való közlési ideje 22 munkanap, ami talán feltűnően sok egy gyorsító törvény esetében.
Ha már a kamaráknál tartunk, és beszéltem arról, hogy milyen egyeztetéseket folytattak le a törvényjavaslat vonatkozásában, szeretnék néhány sort felolvasni a Magyar Mérnöki Kamara tiltakozásából a törvényjavaslattal kapcsolatosan. Barsiné Pataky Etelka európai uniós képviselő pedig a vitában szeretne majd még felszólalni ezzel kapcsolatosan, jelzem előre.
Mit mond a Mérnöki Kamara? Tiltakozik azon törekvések ellen, amely a szakmai minőség megőrzésére alkalmas igazgatási mechanizmusokat korlátozni, a szakmai szervezetek jogalkotási tevékenységben történő részvételét csökkenteni kívánják. Ez látható abban, hogy az előkészítés során figyelmen kívül hagyják a jogalkotásról szóló törvény rendelkezéseit, s a kamara tevékenységét érintő kérdésekben előzetes egyeztetések elhagyásával születhetnek törvénytervezetek. Jele ennek a korábban is tapasztalt törekvésnek az a tény is, hogy a törvénytervezet úgy került az Országgyűlés elé, hogy arról a Magyar Mérnöki Kamara hivatalos tájékoztatást nem kapott, előzetes véleményt nem mondhatott. A társadalmi veszteségek kockázatát növelő következmény mellett ez a gyakorlat véleményünk szerint alkotmányossági szempontból is kifogásolható. Ezek miatt tartjuk indokoltnak és javasoljuk a hivatkozott törvénytervezetek azonnali felülvizsgálatát, a tárgyalásoknak a szakmai egyeztetés végrehajtásáig történő felfüggesztését - mondja a Magyar Mérnöki Kamara.
A területfejlesztésről szóló törvény, amely az önkormányzatok világához tartozik sok tekintetben, a kormány további befolyásának erősítését szolgálja ebben a rendszerben. Emellett egyébként az állami főépítész hatásköre is nő a térségi területfelhasználási engedély vonatkozásában. Az illetékes miniszter a regionális idegenforgalmi bizottságok működésének szabályozására kap felhatalmazást, és a kormányrendeletekben történő szabályozások köre is jelentősen nő.
Fontosnak tartanám kiemelni a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény változásait is. Nem tisztázott, hogy mit jelent pontosan a jegybanki ellenőrzés időtartamának legfeljebb hat hónapban történő meghatározása. Az ellenőrzés időszaka terjedhet ki legfeljebb hat hónapi időtartama, vagy magának az ellenőrzésnek kell hat hónap alatt lezajlania? Mi történik egyébként a bírósági felülvizsgálat során, ha a Fővárosi Bíróság az MNB határozatát megváltoztatná? Érdekes egyébként, hogy a gyorsító rendelkezések között az MNB ügyintézői számára három hónapot ad a törvény az általános egy hónappal szemben. Miért ez a kiemelés? Az MNB hatáskörébe tartozó ügyekben célszerűbb lenne hosszabb elévülési idő, vagy az is megoldás lehet, ha itt egyáltalán nem szabályozzuk az elévülést. Ez egyébként nem eljárási, hanem tartalmi kérdés.
Az is tartalmi kérdés, hogy mondjuk, az MNB által megállapítható szolgáltatási díjakat ki határozza meg. Jelen esetben a javaslat szerint az MNB elnöke. Végig lehetne gondolni, hogy ezt más jogalkotó is megtehetné.
Ami igazán kérdés, hogy miközben 2009. október 1-je a hatálybalépés, az MNB-re vonatkozó szabályok 2011 közepéig nem lépnek hatályba. Mi az oka ennek - tehetjük fel a kérdést -, hogy plusz másfél évet kap az MNB erre a felkészülésre?
Az adózás rendjéről szóló törvény, a Ket. és az adóügyi eljárás viszonya már eddig is eléggé átláthatatlan volt, ezzel nem lett világosabb maga a rendszer.
(13.10)
Néhány szót szeretnék szólni az agráriumról is. Az előterjesztés módosítja az állattenyésztésről szóló törvényt, az állatfajták közzétételének módját. Fontos szabályozási változtatás, hogy a minisztérium hivatalos lapja helyett most már a minisztérium honlapját jelöli meg az állatfajták közzétételének módjaként. Egyszerűsíti a tenyésztési hatóság ellenőrzési munkájának leírását, viszont lényegi módosítás, ami a teljesítményvizsgálatot állami feladatként határozza meg.
Az erdőbirtokosságról szóló ’94. évi LXIX. törvény is módosul. Erre utaltam az imént, hogy vannak pontosítások, és vannak pongyola fogalmazások is. Itt például a módosítás arról szól, hogy a tag neve megfogalmazás helyett - rendkívül fontos módosításként - a tag családi és utóneve legyen ezt követően a módosítás szerint, amit ilyenkor meg kell jelölni. Azt gondolom, a tag neve eddig is tartalmazta a családi és az utónevet, viszont az eredeti szövegben szereplő cégé - mert van, akinek cége van - továbbra is benn maradt a rendszerben, ahelyett, hogy a képviselt vállalkozás vagy a képviselt szervezet lépett volna előtérbe.
A termőföldről is történik módosítás, ami szerintem tartalmi módosítás, és ezt a képviselőtársak figyelmébe is ajánlom, hogy a tulajdonszerző képességét nem kívánja érvényes tartózkodási engedélyhez kötni tagállami állampolgárok esetében. Szerintem ez egy fontos kérdés, ez nem eljárási kérdés, hanem ez egy fontos tartalmi kérdés.
A közelmúltban módosított hegyközségi törvény esetében a szőlőtelepítés, ami meghatározza, hogy milyen fajta hova kerül - és eddig ezt a hegyközségi tanács, illetve annak elnöke engedélyezte -, ezt a döntést kiveszik a helyi és a hegyet ismerő hegyközségek kezéből, és központosítják ezt a döntést is.
A vízgazdálkodásról szóló törvény esetében az ártéren való építkezés kártalanításának szabályait hatályon kívül helyezi, és a vízkészletjárulék után fizetett késedelmi pótlékot is eltörli. Ma egyébként, amikor bevételekre törekszünk, ezen közben különböző díjakat, bevételeket ez a törvény nem tartalmaz.
A másik kamara, a Magyar Állatorvosi Kamara, a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlásáról szóló törvény esetében a kamarai tagság feltételeit pontosítja a törvény, néhány új felvétel elutasításának feltételét és következményeit rendezi, és hatályon kívül helyezi a magán-állatorvosi tevékenység végzésére már nem alkalmazható szövegrészeket.
Közraktár vonatkozásában sokkal szigorúbb feltételeket állapít meg, ezeket nem kívánom felsorolni.
A természet védelméről Orosz Sándor képviselőtársunk beszélt a bizottság véleménye alapján. Az eredeti szövegben a kártalanításról a természetvédelmi hatóság határozattal döntött. E szerint a javaslat szerint - amire én utaltam, hogy a jogbiztonság sérül - a hatóság csak eldönti a kártalanítás mértékét, ami ellen nincs helye fellebbezésnek.
A vad védelméről és a vadgazdálkodásról szintén szóltam már általános kérdések körében, hogy aki az elsőfokú eljárásban a vadászterületi határ megállapításáról intézkedik - ez volt a legnagyobb vita most, hogy hogyan osztják fel a vadásztársaságok egymás között a területeket, és az erdőbirtokosságok tulajdonosai is érintettek voltak ebben meg az önkormányzatok is -, aki ebben az elsőfokú eljárásban nem vett részt, az ezt követően már nem vehet részt magában az eljárásban.
De módosítják az Országos Magyar Vadászkamaráról is a törvényt, és az eljárási szabályokat is a halászatról és a horgászatról szóló törvényben. De ez nemcsak eljárási szabályokat jelent, hanem az állami horgász- és halászjegy kiadását - idézőjelbe téve - gebinbe is ki lehet adni, miniszter rendeletben határozhatja meg, hogy ezt ki végezheti ezt követően.
És csak a kis színesek körében hadd mondjam el az önök számára az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényről: veszélyes állat tartása esetén nagyobb lehetőséget biztosít az állat tartójának a tartás feltételeinek jogszabály általi biztosítására. A kísérleti állatok tartásának feltételeit alakítja. Ezek egyébként nem eljárási, hanem mind tartalmi szabályok. Meghatározza az állat ilyen tartójával szemben fennálló követelményeket, és még a cirkuszi állatok tartásáról is intézkedik… (Az elnök csenget.)
