TASÓ LÁSZLÓ
TASÓ LÁSZLÓ
TASÓ LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az világosan látszik, hogy a kormánynak annyira hiányzott ez a jelentési kötelezettség, mint egy hátbavágás. Szerették volna ezt minél hamarabb letudni, azt sem bánták volna, ha így szépen csendben beseprik a szőnyeg alá, és nem is hall róla a közvélemény, holott egy nagyon fontos eseménysorozatról, 17 év működéséről szól maga a jelentés. A jelentésre visszatérve, mindenképpen fontos megjegyezni, hogy minden kormány igyekezett a saját döntési mechanizmusához igazítani a szervezeti egységeket, amelyek az állami vagyon eladásában közreműködnek. Az MSZP-SZDSZ-kormányok igyekeztek minél szűkebbre vonni a döntéshozói kört, és mára már elérték a szervezetfejlesztés negatív csúcsát, a megcsúfolását, amikor is a miniszterelnök és pénzügyminiszter emberei az MNV Zrt. zárt rendszerén belül eldönthetik az állami vagyon sorsát.
Nem lehet szó nélkül hagyni azt a korábbi trükköt, amelyet a Horn-kormány idején tapasztalhattunk, amikor bevonták a kárpótlási jegyet abba a folyamatba, amelynek során az államról kétszeres bőrt húztak le. Hosszan lehetne értékelni azt is, hogy vajon mi motiválta a vagyonkezelő szervezeteket, amikor meghatározták a privatizáció menetét, és arról is hosszan lehetne beszélni, hogy alakult ez a folyamat, hogy 1859 állami vállalatból 2007. december 31-ére már csak 129 maradt. Ha valaki időt szánna arra, és a jelentésben megnézné, hogy a kormányok hogy vonultak ki az állami cégekből, akkor biztosan rájönne, és megismerhetné a kiszervezés tematikáját. Azonban mégiscsak elő kell hozni, és hangosan még egyszer, sokszor el kell mondani azt a néhány számot, ami mégis megdöbbentő: azt, hogy 2395 milliárd forint volt az összes bevétel 1990-től 2007. december 31-éig. Ez a nemzeti vagyon 80 százalékának, a 2008-as évvel együtt már a 80 százalékának a bevételét jelenti, és ehhez 1370 milliárd forint költség tapadt.
Nem bántja az emberek fülét vajon, hogy az összes állami vagyon 80 százalékáért tisztán 1022 milliárd forint folyt be a magyar állam kasszájába? Nem bántja az emberek fülét vajon? Szerintem nagyon-nagyon bántja az emberek fülét, az én fülemet meg rettentően bántja. Gondoljunk bele, az 1945 előtti vagyonhoz még hozzájött az 1945 után felépített országnak a vagyona, és mindezek 80 százalékáért tisztán a magyar állam kasszájába 1022 milliárd forint folyt be. 1022 milliárd forint egy hevenyészett adóemelés, ami 2006-ban történt, annak volt ekkora hatása hirtelenjében, mint ami összesen a magyar állam, a nemzet vagyonának 80 százalékáért befolyt.
Világosan kell látni, hogy Magyarország gazdasági problémáit és gazdasági helyzetét ez okozta, ez a privatizációs folyamat okozta, ami 17 év alatt megtörtént az országban. Szembesülni kell, hogy sokféle okozója volt és sokféleképpen okozták a problémákat Magyarországon. Vannak és voltak dilettánsok, és voltak ettől sokkal rosszabbak, akik pontosan tudták, hogy mit csinálnak. Pontosan tudták, hogy milyen folyamatok zajlanak le, és mi lesz a vége, ezért ők a nagyobbik bűnt elkövetők.
Az 1990-től irányító kormányok közül kétfajta magatartásfajtára mindenképpen ki kell térnünk. Az első magatartásfajta az MDF-kormány által vezérelt kormánynak a dilettantizmusa. A másik pedig a szociálliberális magatartásfajta, amellyel, mint mondtam, tervszerűen juttatták ki a vagyont az állami körből a megcélzott vevőkörnek. Van egy harmadik is nyilvánvalóan, egy harmadik magatartásfajta is. Ezt már idézték ugyan, de nem árt még egyszer idézni pontosan, szó szerint: “1998-tól a privatizáció folyamatosan mérséklődik, 2001-2002-re a hangsúly a vagyon működtetésére és a kezelésére tevődik át”.
Nem lehet elmenni a kisebbségi véleményben ismertetett adatok mellett amellett sem és azok mellett sem, amelyek arról szólnak, hogy az állami vagyon eladásával párhuzamosan nőtt az államadósság. Azért mégiscsak megdöbbentő, hogy már 80 százalékos a mértéke annak az eladási tételnek, amit az MSZP-SZDSZ-kormány tett a nemzeti vagyonnal, és mégis az ő kormányzásuk ideje alatt emelkedik az égbe az államadósság.
A bizottsági ülésünkön többen érdeklődtek az önkormányzati szférába került vagyontárgyakról, és kíváncsiak lettek volna arra is, hogy lett-e hozadéka a tulajdonosváltásnak. Rendre azt kaptuk válaszul a jelentésben, hogy ezt nem kell érintenie a jelentésnek. Nyilvánvalóan megértettük ezt, hiszen a jelentéskészítők azt teszik, amire kérik őket és amire felhatalmazzák őket. De mégiscsak meg kell állni egy dolog mellett, mert az elmúlt 17 év alatt az állami vagyonból mindössze 5 százalékot kaptak meg az önkormányzatok. Az állami vagyon, az összes állami vagyon 5 százalékát kapták meg. Pedig emlékezzünk vissza, a rendszerváltásnak volt egy paktuma, mégpedig az arról szólt, hogy az önkormányzatokat fel kell tőkésíteni, és ha ad át az állam kötelezően ellátandó feladatokat, akkor hozzá kell rendelni azt a vagyonkört is, amivel egyáltalán az önkormányzati szféra gazdálkodni tud. Csodálkozunk akkor, hogy milyen ma az önkormányzati szféra helyzete? Nem kaptak állami vagyont, és már úgy néz ki, hogy nem is igen kaphatnak. Még egyszer mondom, 5 százaléka jutott az állami vagyonból az önkormányzati szférának; 5 százaléka, az 156 milliárd forint összességében.
Sőt, 1995-ben az MSZP-SZDSZ gazdaságpolitikájának emblémáját jelentő Bokros miniszter úr mit is csinált? Eladta azt a vagyontárgyat és vagyonelemet, amely mindig hozhatná az önkormányzatnak a folyamatos bevételt. A gázhálózatra gondolok, és a villanyhálózatra gondolok. Ez a két közszolgáltatási lehetőség és ez a két hálózat egyértelműsítené az önkormányzat bevételi rendszerét. Örökös állandó bevétele lenne minden önkormányzatnak, és ezt elvették tőlük. Ki kellene számolni, hogy vajon ez a vagyonvesztés mekkora volt. Borzalmas számot kapnánk, ha ez megtörténne. Nem ezt tették. Ehelyett ez a gazdasági zseni példátlanul nyomott áron adta el például a részvényeket, 40 százalékos áron adatta el az önkormányzatokkal. Sőt, ez a gazdasági fenomén a garázdálkodásának két éve alatt eladta 43 százalékát az állami vagyonnak. (Keller László: A parlamentben vagy, szégyelld magad!) 43 százalékát!
Csodálkoznak-e azon vajon most már az emberek, hogy miért is lett tikosítva minden ilyen szerződés? Nem kell már csodálkozni rajta, elhangzott, 8 százalékos garantált nyereséget reméltek és kaphattak is ezekben a paktumokban a vásárlók. Sokat mond a táblázat, amely a jelentés végén szerepel, amely a 38 legnagyobb értékű privatizációs bevételt mutatja be. Vajon hogy oszlik meg ez a 38 legnagyobb értékű bevétel? Érdekes módon három alkalommal a Fidesz nevéhez köthető, 2 alkalommal az MDF nevéhez köthető. Mit ad Isten: 33 alkalommal az MSZP-SZDSZ-koalícióhoz köthető. Gondolom, ez is mond valakinek valamit.
Összegezve, az állami vagyon privatizációja a világ minden országában két alapvető célt szolgál. Az egyik minden bizonnyal, hogy segítse a gazdaság átalakulását, és beengedje a piac szabályozó erejét, a másik pedig minden bizonnyal az, hogy a jelenleginél hatékonyabban működtesse a vagyonelemeket. De mindkettőnek azonos célt kell szolgálnia, vagyis minél magasabb fokon kell szolgálnia az állami bevétel növekedését, segíteni kell a foglalkoztatási körülményeket, és mindezek hozadékaként pedig javítani kell az ország lakóinak életkörülményeit. Ezzel szemben a magyar privatizáció története példátlan, mert szinte lerombolta, de legalábbis lefékezte a gazdaságot, munkahelyek szűntek meg, és sokkal kevesebb létesült helyettük, az ország elvesztette a piacainak nagy részét, a lakosság kiszolgáltatott helyzetbe került, és mint ahogy elhangzott már, morális és etikai, erkölcsi romlás következett be az országban. A korrupciót maga a magyar privatizációs folyamat erősítette fel, mert a vagyonelemekhez való hozzájutás körülményei maffiaszerűek voltak az első perctől kezdődően. Botrányos sikerdíjak, sikkasztások és lebukások sorakoznak egymás után.
A szolgáltatói szektorban számos esetben találkozunk monopolhelyzettel és olyan lehetőségekkel, amelyek kihasználása nyilvánvalóan a lakosság rovására történik. Elenyésző volt a nyilvános és valóságos verseny, és jól látható, hogy az állami vagyonhoz jutó szféra mindig bennmaradt a körben, magyarul, aki egyszer állami vagyontárgyat vásárolt, az vélhetően a hozadékából újabb állami vagyontárgyakat tudott vásárolni. A magyar privatizáció romba döntötte az ország gazdasági kultúráját, és válságot idézett elő Magyarországon. Az a válság, amelyet most megfejelt az ősszel begyűrűző világgazdasági válság, ennek a folyamatnak köszönhető.
Világosan látszik az is egyébként, hogy a rendszerváltás előtti politikai elit hogy mozgott és hogy törekedett a politikai hatalmat felhasználva az állami vagyon megszerzésére. Azok, akik korábban az ország lakóitól elvették az állam nevében az állam javára a javakat, most az államtól veszik el az állam nevében a saját maguk részére a javakat. De furcsa! Emlékezzünk vissza néhány példára, legyen az MOL, MVM, legyenek maguk a villanyhálózatok, a gázelosztók, a vegyipar, a gépgyártás, acélipar, bányák, kádkőgyárak, kereskedelmi láncok, Malév, a Tankönyvkiadó, gyógyszeripar, talán mondtam már, a MÁV Cargo vagy a hotelláncok.
(16.50)
Előttünk, a szemünk láttára folytatják ugyanezt a gyakorlatot tovább, kivásárlás, azután majd visszabérlés, azután a legújabb módi, a PPP-program - nagyon szép a fedőneve egyébként, elegáns programról van szó -, és a divatdiktátor miniszterelnök úr pedig újra megkezdte újraépíteni ennek a folyamatnak a lényegét, és egy új típust hozott tető alá, ami arról szól, hogy lakossági pénzből, állami garanciával hozzunk létre olyan beruházást, amit magáncégek fognak működtetni, lásd Déli Áramlat, gáztározó, hadd ne soroljam tovább.
Apropó, a gáz: a gázvagyont a magyarok nem tudják kiaknázni. Kanadából kell hozni embereket, vállalkozásokat, akik ezt megcsinálják helyettünk, ki tudja, mögöttük nem áll-e valami orosz érdek. Még az sem kizárt, hogy a végén ez ki fog derülni. Hatalmas biznisz a karbonkvóta, de Magyarországon még nem tudják, ennek egyébként mi lesz a következménye.
A jövő országgyűlési biztosa azt kérte, vonják vissza erdőtörvényt, mert világosan látszik benne, hogy el akarják adni az állami erdőket. Tessenek még egyszer figyelni: el akarják adni az állami erdőket! Ezt korábban már felhoztam, sőt volt egy törvényjavaslatunk a kollégámmal, Kósa Lajos polgármester úrral, ami arról szólt, hogy adják az önkormányzat tulajdonába az állami erdőket, mert különben el fogják adni az állami erdőket magánkézbe, és így fog történni, hogyha nem fog történni valami más.
Tisztelt Országgyűlés! Az országot - úgy érzem, kimondhatom - szándékosan tették tönkre azok, akik tudták, milyen folyamatok zajlanak, amikor hozzákezdtek a folyamat elindításához. Most azt gondolom, szembe kell nézni, és a szembenézéssel pedig el is kell számoltatni azokat, akik ebben a folyamatban részt vettek. Igaza van az államtitkár úrnak, mindenkinek vállalnia kell a felelősséget, természetesen mindenkinek abban a mértékben, ahogyan ebben a folyamatban részt vett. Nem akarom újra felhozni, hogy kinek milyen szerepe volt ebben a folyamatban. Még egyszer mondom: mindenkinek szembe kell néznie, és meg kell történnie az elszámoltatásnak.
De érdekes módon van még néhány gyöngyszem a jelentésben, az is, hogy amikor az MSZP-SZDSZ kormányon van, felgyorsul a privatizáció, ez is benne van a jelentésben.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ennyire érdekli talán az országot a magyar történelem legfontosabb 17 éve, amikor a vagyontárgyainkat eladták, és annak hatásaként kerülünk ebbe a helyzetbe, mint amiben most vagyunk, ennyire érdekli, ennyire akarják, hogy érdekelje az embereket egyébként ez a történet, ennyire akarják. Ha akarták volna, akkor ezt nem kedden tárgyaljuk, hanem mondjuk, főműsoridőben, a másik pedig az, hogy kellő felhajtással. Azt gondolom, megérte volna, hogy az emberek tiszta képet kapjanak, megérte volna az embereket tájékoztatni arról, hogy mi történt a tizenhét év alatt.
A jelentés készítőit - még egyszer mondom - megértem, hiszen nem az ő hibájuk, a jelentés csak annyit tartalmaz, amennyi bele van foglalva, ők erre kaptak megrendelést. De az, hogy a kormány ilyen sunyi módon be akarja seperni a szőnyeg alá az elmúlt tizenhét évet, ez felháborító! Az Állami Számvevőszéket nem is kérték fel arra, hogy véleményezzék a jelentést; fel sem kérték. Eddig évente szokás volt felkérni az adott év munkájáról, tevékenységéről az ÁSZ-t, most ezzel így nem kell felkérni, pedig az Állami Számvevőszék minden egyes alkalommal világosan elmondta, hogy kinek milyen a magatartása, a hozzáállása az állami vagyon kezelésével kapcsolatosan.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! - bár most hölgyek képviselőként nincsenek jelen a teremben. Mégiscsak azt kérem és remélem, hogy a jelentést nem fogadják el, és hozzákezdenek egy sokkal komolyabb, értelmesebb, a valóságot feltáró jelentés készítéséhez, és végre egyszer a lakosság szembenézhet azzal, hogy mi is történt, és aki valóban felelős volt a folyamatban, az álljon oda, és kapja meg jutalmul azt, ami egyébként büntetésül jár neki, mert azt nem hiszem, hogy a jelentésben foglaltakat mégiscsak Orbán Viktor intézte volna el, de amit a jelentésben olvashatunk, az egyértelműen jelzi, hogy milyen munka volt, amit az MSZP-SZDSZ-kormány végzett tizenhét év alatt. Sajnálom, de egyszer ezzel szembe kell nézni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)
