DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY
DR. WIENER GYÖRGY, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! A tegnapi nap folyamán az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság megtárgyalta a T/9080. és T/9081. számú törvényjavaslatokat, és azokat 16:13 szavazati aránnyal általános vitára alkalmasnak nyilvánította.
A többség álláspontja az volt, hogy szükséges egy átfogó választási reform annak érdekében, hogy a választói akarat erőteljesebben, jobban érvényesüljön; szükséges annak érdekében is, hogy a költségek jelentősen csökkenjenek. Egyfelől az egyfordulós tiszta listás választási rendszerre való áttérés egy-egy választás alkalmával 4,1 milliárd forint megtakarítást eredményez, önmagában egy kisebb parlament létrehozása pedig évente akár 4 milliárdos költségcsökkentéssel is járhat. Mindez azt eredményezheti, hogy Magyarországon is érvényesítsük azt az elvet, hogy a parlamentáris demokrácia költségeit a tényleges társadalmi igényekhez és a gazdasági lehetőségekhez igazítsuk.
Az ellenzék álláspontja elutasító volt mindkét törvényjavaslattal kapcsolatosan. Úgy ítélték meg, hogy kizárólag abban az esetben támogatható a kormány által előterjesztett javaslat, ha nem történik meg egy olyan döntés, amely a választási rendszer átalakításával jár együtt. Hangsúlyozta az ellenzék, hogy saját maga is hasonló törvényjavaslatot nyújtott be korábban, ennek lezajlott már az általános vitája 2008. október 7-én és október 27-én, úgy ítélték meg tehát, hogy a saját javaslatuk ilyen szempontból megelőzte a kormányét. Ugyanakkor kormánypárti oldalról elhangzott az, hogy noha tartalmilag azonosnak tűnik a korábbi ellenzéki törvényjavaslat, illetőleg a kormány most benyújtott tervezete, ez utóbbi szakmailag kimunkáltabbnak tűnik.
Az ellenzék fő érve a tiszta listás választási rendszerrel szemben az volt, hogy az megszüntetvén az egyéni választókerületi szisztémát, elszakítja egymástól a választópolgárokat és a megválasztott képviselőket. Ezen túlmenően azt is kifejtették, hogy egy tiszta listás választási rendszer az arányosság elvének érvényesítése következtében rendkívüli mértékben megnehezítheti a kormányalakítást, előidézve olyan helyzetet, amikor is a kormányozhatóság, a stabilitás szempontja háttérbe szorul, s ezáltal nagy nehézségekbe ütközik egy-egy új kormánynak a megalakítása.
Ezzel az állásponttal szemben a kormányoldal részletesen kifejtette, hogy az Európai Unió tagállamainak többségében jelenleg is tiszta listás arányos rendszer működik, és az elmúlt évtizedek tapasztalatai egyértelműen bizonyították, hogy ez a megoldás, ez a szisztéma ma már - szemben a korábbi évtizedekkel - nem akadálya stabil kormányok létrejöttének, nem akadálya annak, hogy egy kormány huzamosabb ideig hivatalban maradjon.
Ellenérvként elhangzott az is az ellenzék részéről, hogy egy tiszta listás megoldás a pártközpontoknak túlzottan nagy szerepet ad, túlzottan, jelentősen felértékeli a jelöltek kiválasztásában az első számú pártvezető és általában a felsőbb szintű pártvezetés pozícióját. Ezzel szemben a kormányoldal azt hangsúlyozta, hogy egy párt belső demokratizmusán múlik elsődlegesen az, hogy mennyire képes érvényesíteni az alulról jövő kezdeményezéseket, a párttagság szerepét a jelöltek kiválasztásában. E téren tehát nem az a döntő kérdés, hogy milyen a választási rendszer, hanem az, hogy milyen mértékben érvényesül a párt belső demokratizmusa, amit előbb már jeleztem.
Végezetül az ellenzék azt is kifogásolta, hogy egy tiszta listás rendszerben a pártok általában túlzottan nagy szerepet játszanak a többpárti parlamentáris berendezkedésben, és ezáltal a függetlenek szerepe háttérbe szorul, az egész politikai szerkezet kizárólag a pártszisztémára épül. A kormányoldal ezzel a felvetéssel szemben viszont azt hangsúlyozta, hogy a többpárti parlamentáris berendezkedés döntően a pártstruktúrákon alapul. A nyugat-európai és a hazai tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják, hogy a függetlenek, pártoktól elszakadt vagy azokhoz soha nem tartozó jelöltek szerepe, illetőleg megválasztott képviselők szerepe minimális, számuk is jelentéktelen, ennek következtében nem ez a változtatás, hanem önmagában a struktúra, a többpárti parlamenti berendezkedés vezet a pártok túlsúlyához.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
