HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Sok derűs pillanattal ajándékozta meg a polgárokat az elmúlt héten a baloldal, azokat persze, akiknek van humorérzéke. Ezeket a pillanatokat tetézte be az imént Gyurcsány Ferenc, amikor a választók becsapásáról és az ocsmány beszédről oktatott ki minket.
Végül is megszületett a jelölt, és beszéljünk erről! A folyamat és az eredmény három kérdést vet fel. Az első a jelölés módja. Jogilag ugyan nem, de politikailag és morális illegitim jelölésről van szó. (Szórványos taps a KDNP soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: Viktor, hangosabban tapsolj!)
Másodszor: a kiszivárgott programelemekről. Úgy próbálják kezelni a jelent, hogy súlyos kérdéseket és károkat okoznak a jövőnek. Gondoljanak csak arra - egyetlen példa -, hogy a családtámogatási rendszer megnyirbálásával milyen hatással lesznek az amúgy is rossz demográfiai helyzetre. Abban mindnyájan egyetértünk, hogy árokba borult a szekér, és onnan ki kell húzni, de lehetőleg úgy, hogy ne sérüljön meg közben, mert tovább kell mennie. De itt hadd idézzem a jelöltet, neki más véleménye van erről az irányról: “A kormány abba az irányba tolta az ország szekerét, amely a jó haladási irányt jelzi.”
És végül a harmadik, amit meg kell említenünk, maga a jelölt személye; két problémát vet fel. Az egyik, hogy ő a Gyurcsány-kormány tagja volt, amely kormány idejuttatta az országot, méghozzá a neoliberális gazdaságpolitikájával, a jelölt pedig emblematikus figurája ennek. De mintha nem érezné a problémát, ismét hadd idézzem őt: “Magyarország szempontjából megnyugtató hír az, hogy az elmúlt két év erőfeszítése és sokszor áldozatai eredményeként Magyarország ma stabil, és biztonsággal tekinthet a nehezebb nemzetközi gazdasági viszonyok elé.” Ez nem évekkel ezelőtt, hanem néhány hónapja hangzott el itt a parlamentben.
De nem tekinthetünk el - és ez a kérdés lényege - a jelölt múltjának egy nagy foltjától sem, a Hajdú-Bét ügytől. Engedjék meg, hogy a lényegét idézzem a jelölés napfényre kerülésekor megfogalmazott KDNP-közleménynek: “Az általa tulajdonolt Hajdú-Bét kisemmizett libatenyésztői közül néhányan önkezükkel vetettek véget életüknek, mások azóta is a nyomor szélén tengődnek.” De ha ez az idézet elfogultnak tűnik, akkor egy szocialista képviselőét is idéznem kell: “Kilenc ember ment tönkre, és lett öngyilkos, mert a Hajdú-Bét nem fizette ki tartozását nekik.” Ezt meg lehet bánni, és nem lennék kereszténydemokrata, ha nem ismerném el, hogy egy csendes pillanatban, a lelkiismeret ítélőszéke előtt tisztázni is lehet, de most nem magánemberről, hanem az ország leendő miniszterelnökéről van szó. Egy emberi magatartásról, vezetési gyakorlatról, az emberek sorsa iránti érzéketlenségről van szó.
Annak idején, amikor ez problémaként felmerült vagy kirobbant, így fogalmazott a jelölt: “Nem értettünk hozzá.” Ez is elhangzott tőle: “Sajnos nem tudok tenni ezért az ügyért már, hiszen most nekem az ország fejlesztésével kell foglalkoznom.” Mit mond még magáról és az országról? “Három éve úgy gondoltam, pár évet rászánok az életemből arra, hogy segítsem ezt az országot jobbá, modernebbé tenni.” Megtisztel vele a jelölt minket, nem tudom, hogy méltók vagyunk-e rá, de ezek után ne várják el, hogy rá szavazzunk.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KNDP soraiban.)
(13.30)
