BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót, nagy türelemmel vártam, hogy egybefüggően tudjam elmondani az álláspontomat a javaslatról.
Tisztelt Országgyűlés! Talán emlékeznek, hogy a tegnapi napon az SZDSZ a napirend levételét javasolta. Ennek az a magyarázata, hogy a miniszterelnök-jelölt már bejelentette, hogy a beterjesztettnél lényegesen szigorúbb megoldásban gondolkodik. Az szerencsés lett volna, ha az általános vitát azokról a konkrét javaslatokról tudjuk majd lefolytatni, amelyeket megoldásként az új kormány valóban elénk tesz.
(11.30)
Ettől függetlenül nem lenne haszontalan ez a mai vita, hiszen olyan kérdésekről van szó, amiben a pártok álláspontja fontos, és ugyanezek a kérdések elénk fognak kerülni. Éppen ezért, ha nem esik szét ennyire ez a vita kétpercesekre, akkor hasznos vagy hasznos lehetett volna.
Én részben arról szeretnék beszélni, ami ebben a javaslatban benne van konkrét lépésként, de néhány bekezdés erejéig arról is, ami nincsen benne a javaslatban, viszont nagyon égető kérdés, és sürgősen hozzá kellene nyúlni, ki kellene nyitni. Ami benne van, abból az első és legfontosabb téma a korhatáremelés, erről az előttem szóló képviselőtársak jócskán megemlékeztek. Azt gondolom, hogy a korhatáremeléssel kapcsolatban fontos kijelentenem, hogy azt az SZDSZ évek óta szorgalmazza és visszatérően szorgalmazza. A mi javaslatunkra került bele a kormányprogramba, hogy ebben a ciklusban rendelkezzünk a korhatár további emeléséről.
A korhatáremelésnek az alapvető fő indoka az, amire itt Vidorné képviselőtársam is utalt, hogy nő a várható átlagos élettartam, nő a 60 éves korban várható élettartam, ilyen módon indokolt a korhatáremelést elkezdeni. Ha van kérdés a parlamentben, amiben egyetértünk vagy egyetérthetünk kormány- és ellenzéki oldalon, az az a kérdés, hogy a korcentrumot növelni kell. Azt remélem, hogy ebben talán még fideszes képviselőtársaink sem mondanak ellent, bár Kontur Pál megnyilvánulása mintha nem ebbe az irányba mutatott volna. Tehát tarthatatlan, hogy 58 év az az átlagos kor, életkor, amikor az egy évben éppen aktuálisan nyugdíjazásukat kérők életkorának átlaga kiszámítható. Hogy ezt följebb kell tolni, az egy nagyon indokolt, erősen foglalkoztatáspolitikai összefüggésű kérdés.
Igazuk van azoknak is szerintem, akik a nyugdíjtörvényünk gyakori módosítását hibáztatják, hiszen a jogrendszertől kiszámíthatóságot és jogbiztonságot vár minden polgár; ha nyugdíjrendszerről van szó, akkor évtizedekre szóló jogbiztonságot és kiszámíthatóságot. Ez az, ami miatt a szabad demokraták a nyugdíjkorhatár-emelés beindítását, meghirdetését annyira fontosnak tartották, hogy tudniillik ez a korhatáremelés ne egy nagyon rapid, gyors lépések sorozatát jelentse, hanem megfelelően lassú, elnyújtott, kiszámítható, előre tervezhető folyamat legyen. Éppen ezért én azt reméltem, hogy érdemben a korhatáremeléssel kapcsolatban arról fogunk vitatkozni, hogy a beterjesztett javaslat mennyire jó és mennyire elfogadható. Tehát ez a megoldás, ami most a kezünkben van, hogy háromévenként emelkedik egy évvel a nyugdíjkorhatár, mennyire találkozik a képviselők elvárásával.
Tisztelt Képviselőtársaim! Lehetne ebben az ajánlottnál lényegesen lassúbb korhatáremelésben gondolkodni. Szoktam hivatkozni a német példára, ahol 65 évről 67 évre emelik éppen aktuálisan a nyugdíjkorhatárt, de ezt a két év emelést, ezt a 24 hónapnyi emelést 18 év alatt csinálják meg. Egyik évről a másikra az adott évjárat számára alig másfél hónappal tolják följebb az éppen aktuális évjáratra vonatkozó korhatárt. Nos, azt gondolom, hogy ennyire lassú folyamatot Magyarországon nem tudunk alkalmazni, több ok miatt. De hogy az ellenkező végletet is szóba hozzam, olvastunk a közelmúltban olyan javaslatot is, hogy a három év nyugdíjkorhatár-emelést három év alatt kellene meglépni. Az én álláspontom szerint ez megengedhetetlenül rapid beavatkozás lenne, aminek nincs meg a szükséges és elégséges indokoltsága.
Elhoztam az adatokat, a konkrét adatokat, amivel dolgozni kell akkor, amikor az ember mérlegeli, hogy milyen tempót is diktáljon a javaslat a korhatáremeléssel kapcsolatban. Egyik évről a másikra ez a várható átlagos élettartam keveset javul, érdemes hosszabb távon vizsgálni az adatokat, mondjuk, ilyen tízéves távlatokban vizsgálni. Tisztelt Képviselőtársaim! 1990 és 2000 között a férfiak születéskor várható átlagos élettartama 2, azaz kettő évvel nőtt tíz év alatt, a női alig egy évvel, 0,9 évvel. És még lassúbb a növekedés, a várható átlagos élettartam növekedése, ha azt vesszük alapul, hogy a 60 éves kort elértek mire számíthatnak. A férfiak a legfrissebb adatok szerint 16,3 év átlagos várható élettartammal rendelkeznek 60 éves korukban, a nők 21,2-del. Ha az esetükben nézzük, hogyan alakul tíz év távlatában ez a javulási tendencia, akkor azt látjuk, hogy a 60 éves férfiaknál - megint csak az 1990 és 2000 közötti tíz évet mondom - 0,6-del javul, tehát alig több mint fél évvel ment följebb a várható élettartam, a nőknél olyan 1 százalék körül van.
Mindebből az következik, hogy ha csak ezt a szempontot veszem alapul, akár tíz évet is javasolhatnánk egyévnyi korhatáremelésnek. De természetesen nem csak ez az összefüggés számít, talán ennél is erőteljesebben számít az az összefüggés, hogy hogyan alakul az aktív létszám, az aktív létszám foglalkoztatása, és hogy Magyarország e tekintetben rosszul áll, azt tudjuk.
Mindent egybevéve személyes álláspontom és szakmai meggyőződésem, hogy ez a javaslat, amelyik négy hónapokat emel a nyugdíjkorhatáron évenként, ez az optimális megoldásra irányuló javaslat. Lehetne egy kicsit lassabb, lehetne gyorsabb is, én a magam részéről ezt a léptéket korhatáremelésre messzemenően tudom támogatni.
A másik fontos téma, amivel foglalkozik ez a javaslat, az a 13. havi nyugdíj kezelése. Nagyon-nagyon kíméletes ez a javaslat, amelyik egy plafonig beépíteni javasolja, és csak a majdani nyugdíjba kerülőktől vonja el teljesen ezt a 13. havi lehetőséget. Én is kedvet éreztem, hogy közbeszóljak, Mátrai Márta képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy szociálisan érzéketlen a kormány; én pedig azt gondolom, hogy az, ahogyan javaslatot tettek a 13. havi nyugdíj által keletkeztetett probléma megoldására, élénk, komoly, súlyos cáfolata ennek a kijelentésnek, hogy a kormány szociálisan érzéketlen lenne.
Amikor szembesültünk a világgazdasági válság begyűrűző hatásaival, akkor azt gondolom, nagyon indokolt lett volna, hogy egy ennél a javaslatnál keményebb lépésre szánja el magát a kormány, ismerje be és jelentse ki, hogy a 13. havi nyugdíjat tovább finanszírozni nem tudja. Itt és most Magyarországon egyhavi nyugdíj összege több mint 200 milliárd forint, és igazuk van azoknak, főként közgazdászoknak, akik az első pillanattól figyelmeztették a kormányt, az akkori Medgyessy-kormányt, aki elkezdte bevezetni ezt a választási ígéretet, hogy ennek bizony nincs meg a fedezete.
(11.40)
Éppen ezért a Szabad Demokraták Szövetségének is az az álláspontja, hogy itt egy fájóbb lépésre kellett volna a kormánynak elszánnia magát. Mondom ezt többek között azért is, mert mindenféle más megoldás, ez a kíméletes megoldás, hogy azért valamennyit hagyjunk ott, valamennyit építsünk be, azzal a következménnyel is jár, amire Csáky András utalt, hogy maga a javaslat felesel a biztosítási logikával, hiszen itt a biztosítottak, a nyugdíjasok egy része 100 százalékban megőrzi ezt a pluszjuttatást, más része viszont lényegesen és arányosan sokat veszít ebből. Tehát azt gondolom, hogy ez egy olyan vitakérdés, ami az új miniszterelnöki javaslat által újra kinyílik. Szeretném felhívni nyugdíjas hallgatóink figyelmét, hogy egyáltalán nem biztos, hogy úgy dől el ennek a javaslatnak a sorsa, ahogy az most előttünk van, és beterjesztésre került.
Mivel nagyon fogy az időm, szeretnék most röviden arról beszélni, hogy mi mindennel nem foglalkozik ez a javaslat, ami pedig égető, és aztán a többi részletről egy újabb normál felszólalásban szólok majd. Három évre vagyunk attól, hogy 2013-tól egy másik, szigorúbb skála lépjen életbe a nyugdíj-megállapítás szabályai számára. Jelenleg a teljes nyugdíjhoz 20 év van kötelező szolgálati időként előírva. Jelenleg, ha 20 év szolgálati idővel rendelkezik valaki, akkor a havi átlag, alapul vehető kereset 53 százalékát fogja kapni nyugdíjként, 2013 után a 33 százalékát. Ugyanezek a számok 40 év szolgálati idő esetében jelenleg 80 százalékos helyettesítést jelentenek, és 2013 után 66 százalékot jelentenek. Igaz, a bruttó kereset van pillanatnyilag a hatályos törvényben, hogy az az alapul vett kereset, de éppen két éve tértünk át egyébként a nettókereset-beszámításra.
Azt gondolom, hogy a kormány sajnálatos módon él, és szinte évenként él azzal a lehetőséggel, hogy rontsa, és egyre jobban rontsa a majdan nyugdíjba menőkre vonatkozó szabályokat. Próbálja védeni a már nyugdíjasok szempontjait és érdekeit, ehhez képest egyre rosszabbak azok a kilátások, amiket a majdan nyugdíjba érkezőkre vonatkozóan eltervez.
De hogy a legfontosabb problémát mondjam: már jelenleg több százezer ember él, akinek nagyon töredezett, jól láthatóan nagyon töredezett a foglalkoztatási életútja, akinek a szolgálati idejét nem évekből, hanem napokból és hetekből lehet lesz majd összeszámolni. Tisztelt képviselőtársaim, alapvetően igazságtalan ebben a rendszerben, hogy egy-egy határhoz kötötten keletkezik a nyugdíjjogosultság, illetve vész el; 20 év, illetve 15 év van előírva résznyugdíjnak, és ha annál kevesebb akár egy nappal is, akkor elvész az összes társadalombiztosítási befizetés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azt gondolom, paradigmaváltásra van szükség, és erről is fogok még egy ismételt felszólalásban szólni.
Köszönöm a figyelmet.
