DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy érdeklődéssel figyelem a vitát, és megmondom őszintén, hiányérzetem van. Hiányérzetem van, mert egyrészt örömmel hallom azt, hogy végre a kormányoldal belátja, hogy 2002-ben az a kétszer száznapos program térítette le az országot a helyes gazdasági útról. És nem hiszem, hogy azok, akik az elmúlt években a jövedelmük egy jelentős részét vesztették el a vásárlóértéket tekintve, vagy huzamosabb ideje munka nélkül vannak a hibás gazdaságpolitika miatt, nagyon értékelik most ezt a visszamenőleges bevallást.
(10.50)
Ami a nyugdíjkérdést illeti, gondolom, azért abban egyetértünk, hogy magának a 13. havi nyugdíjnak az intézménye, ha a társadalombiztosítás elvéből indulunk ki, attól idegen, attól idegen mindenféleképpen, de az a lépés annak idején megtörtént. Kérdéses, hogy néhány évre rá vissza lehet-e vonni egyáltalán ezeket az összegeket, főleg annak fényében kérdéses, amikor a rendszernek van egy olyan tényezője, amihez egyszerűen senki nem akar hozzányúlni.
Tíz év telt el, és ma nyugodtan kijelenthetjük, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer tulajdonképpen hibás lépés volt. Az elmúlt tíz évben több mint 2000 milliárdjába került a költségvetésnek a magán-nyugdíjpénztári rendszer fenntartása, miközben a mostani gazdasági recesszióban most azon vitatkoznak, 20, 30 vagy 40 százalékát vesztették el az alapok a felhalmozott összegeknek, illetve Európa-szerte gondok vannak. Egy tollvonással 375 milliárd forintot lehetne megspórolni a költségvetésnek, nem kellene ilyen szigorítást a nyugdíjas-társadalomra most így hirtelen rázúdítani. Ha egyetértésről és reformról beszélünk, akkor beszéljünk erről, támogassanak egy ilyen kezdeményezést a kormányoldalon (Az elnök csenget.), és enyhíteni lehetne ezeken a problémákon.
Köszönöm szépen.
