DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Meg kell mondjam, hogy nekem egyik szemem se nevet pillanatnyilag. Az egyik sír, de a másik se nevet. Viszont azt látom, azt tapasztalom, és valamennyien azt tapasztaljuk, hogy valamiképpen ezzel a mai általános vitával a nyugdíjtörvény módosításának ürügyén számos olyan dolog kerül felszínre, amire eddig igazán hatékony választ nem tudtunk adni. Úgy tűnik, az egész életünk esélykockázati rendszerében mindenki rendszeresen egy kicsit a maga szintjén valami jobbító szándékkal és elkötelezettséggel, de mégis a kivitelezésben bukdácsolva haladt, illetve a végén már nem is figyelt oda, és az utánfutó-szervizelésre bízta azt, hogy majdcsak megoldódik valahogy, és majdcsak lesz valami.
Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az egész biztosítási rendszerünk, az egész úgynevezett nyugdíjbiztosítás, egészségbiztosítás kérdése már jóval régebben fölvetődött. Csak idézni szeretném azt a gondolatot, hogy akárcsak az egészségbiztosítéki járulék, a nyugdíjjárulék is évtizedekig a közös társadalombiztosítási kasszába folyt. A társadalombiztosítási kasszát 1993-ban, az Antall-kormány idején választották ketté, így létrejött a Nyugdíj- és az Egészségbiztosítási Alap, egyúttal létrehozták az ezeket felügyelő civil szervezeteket, a társadalombiztosítási önkormányzatokat. A polgári oldal idején, majd a Horn-kormány idején különösen a szakemberek kezdték vizsgálni: hová lett a rendszerváltozás előtt befolyt pénz? Annyit biztosan lehetett tudni, hogy a tb-nek jelentős többlete volt, mert egyesek még emlékeznek talán - ha emlékeznek -, hogy 1989-ben az akkori kormány újsághirdetést tett közzé, amely szerint a többletből lakáskötvényeket vásároltak. Idővel már az derült ki, hogy a nyugdíjalapnak óriási hiánya van.
Itt többször fölvetődött az, hogy milyen korszakban hogyan alakultak a dolgok. Azt hiszem, nagyon eklatáns példája, ha ismertetem azt, hogy a nyugdíjak csökkenő vásárlóértéke százalékosan hogyan alakult az elmúlt két évtized alatt. Lehet látni, hogy az Antall-kormány idején mínusz 8,2 százalék, a Horn-kormány idején mínusz 11,9 százalék, az Orbán-kormány idején - bármennyire berzenkednének a kedves kormánypárti képviselők - 22,2 százalékkal megemelkedett. Utána, a Medgyessy-kormány idején még valamelyest tartott ez, plusz 19,6 százalék volt, tehát magasabb volt; aztán jött a Gyurcsány-kormány, illetve a Gyurcsány-kormány különböző fázisai - most a legnehezebb és a legrosszabb fázisban vagyunk -, amely mínusz 3,8-4 százalékos vásárlóérték-csökkenést jelzett és jelez.
Miért mondom mindezt el? Azért, mert többek között azzal a realitással is számolnunk kell, hogy amikor egy általános vitában a nyugdíjas létet, a nyugdíjasság kérdését tárgyaljuk, akkor elválaszthatatlan ez a kérdés a maga rendkívüli rendszert igénylő megközelítésében az idősödés kérdéseitől. Tehát az idősödés kérdései világviszonylatban és nálunk is meghatározó szemléletet és gyakorlatot igényelnek. Márpedig azt tudjuk nagyon jól, hogy pillanatnyilag három vagy négy robbanás zajlik a világon, a földi űrbárkánkon, az egyik a népességrobbanás - 6 milliárd 400 millió körül járunk -, a másik, hogy hosszabban élünk. Ez azt jelenti, hogy az általában hosszabban élő társadalmakban, népességekben bizonyos életkörülmények között több nemzedék él hosszabban egymás mellett, aminek önmagában van egy rendkívüli kihívása, hogy a nemzedékek együtt hogyan tudnak élni, hogyan tudják egymásnak a transzfereket átadni. Ma egy nagyon divatos fogalom a tudományban is a transzfer, tehát hogy mit ad az idősödő a fiatalabbnak, a fiatalabb mit ad a gyerekeinek, az unokáknak, s a többi, és azok hogyan mit adnak és mit tudnak biztosítani viszont. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a korszakonkénti változása jellemzi is annak a társadalomnak leszűkítve a belső életét és az emberi magatartását.
Még szeretnék azzal kapcsolatosan is mondani néhány adatot, hogy beszélünk, beszélünk arról, hogy igen, hát abból lehet csak valamit biztosítani, ami van. Ami nincs, ami negatív vagy ami fogyatkozó, abból nem tudjuk biztosítani azt az igényt - még a szükségletet sem -, amit egyébként józanul és normálisan belátunk. Annak idején Rákosi Mátyásnak volt kiváló megfogalmazása, hogy ne együk meg a jövő aranytojást tojó tyúkját, mert akkor nem lesz aranytojás, és akkor majd nem lesz mit enni. Nagyon jól tudjuk, hogy annak a korszaknak azok az alapozó, befolyásoló tényezői politikailag, szakmapolitikailag, emberileg, társadalmilag súlyos következményekkel jártak.
De hogy visszatérjek még egy pillanatra ahhoz, hogy hogyan is állunk mi most itt a népességi kérdésekkel, szeretném egy kicsit megismételni Béki Gabriella képviselőtársnő hozott adatait: Magyarországon napjainkban a születéskor várható átlagos élettartam a férfiak esetében 69 év, a nők esetében 77,4 év.
(11.50)
Ha belegondolunk, hogy mekkora különbség van önmagában a két nem között, ez önmagában az életpályára, a szükségletekre, az igényekre, az életben való biztonsági dolgokra, a szociális biztonságtól kezdve egészen az anyagi biztonságon át sok mindenre kihat. De hadd mondjam azt, hogy ilyen különbség, ilyen aránytalanság az Európai Unió tagállamaiban, különösen a 10-eknél, de már a 15-ök közül is többet megfigyelve messze nincs. Tehát a nők és a férfiak közötti várható élettartam-különbség speciálisan nálunk a legsúlyosabb. Ezért ezt nem lehet kihagyni a nyugdíjkérdésből sem meg a megélhetési kérdésből sem.
Továbbmegyek: ami a most 60 éveseknek csak 59,3, illetve 63,4 év volt, sőt azok is bízhatnak abban, hogy még sokáig fognak élni, akik jelenleg már “öregek”. A 60 éves férfiak várható élettartama viszont még átlagosan is több mint 15 év, 16,3 esztendő, a 60 éves nőknél pedig még a 20 évet is meghaladja, 21,1 év. Itt is óriási az aránytalanság. 70 évesen a férfiak azt remélhetik, hogy még átlagosan 10,7 év, az ugyanilyen korú nőknek pedig még ennél is több, átlagosan 13,5 év van hátra az életükből - persze ez egy ömlesztett adat, ennek átlagai vannak, a Gauss-görbe alatt nézzük, hogy kik a kilógók, hova, merre tartoznak. A 80 éves férfiak átlagosan további 6,4, a nők 7,2 évet remélhetnek.
A világban végbemenő nagy demográfiai robbanás, a népességrobbanás mellett van a hosszabbéletűség robbanása, amit úgy mondunk, hogy őszülő világ, őszülő társadalmak, csak nem mindegy, hogy a reprodukció hogy alakul. De emellett van még egy harmadik nagy robbanás is, ez az információrobbanás, az ismeretekhez jutás, az ismeretek levétele, megértése, értelmezése, értékelése, beépítése az életpálya-alakító életmódba például, ami megszabja természetszerűen nemcsak a motivációt, a jövőre irányultságot, hanem megszabja azt is, hogy egyáltalán miért érdemes élni, hogyan érdemes élni, és mit hozunk hozzá, mit teszünk hozzá személyesen, csoportosan, kis- és nagyközösségileg egyaránt.
A várható átlagos élettartam, a nemek közötti jelentős különbségek persze mindenütt fellelhetők valamennyire, ami azt eredményezi, hogy a jóval több idős nő, mint férfi megszabja az egészségügyi, a szociális és egyéb biztonsági támaszok szükségletét és igényét is.
A másik dolog, hogy hogyan is néz ki ma Magyarország és a magyar népesség nyugdíjasainak a nyugdíja: azért most vegyük elő azt, hogy konkrétan hogy is néznek ki ezek a nyugdíjak! Szomorú mondanom, hogy bizony 10 és 30 ezer forint közötti nyugdíjjal - most nem biztos, hogy abból élnek, de ez mégiscsak egy statisztikai adat, egy támaszpont - 24 650 magyar állampolgártársunk rendelkezik. 30 ezer és 50 ezer forint közötti nyugdíjas 276 526 van. És ha megnézem, az 50 és 55 ezer forintos, tehát a 60 ezer forintig terjedő csoportba, sávba, 337 119 nyugdíjasunk tartozik, ennyien rendelkeznek ezzel az összeggel, ha összességében ezt a 60 ezer forint alatti réteget megnézem, akkor 638 296 nyugdíjasunknak 60 ezer forint alatt van a nyugdíja.
Tudjuk nagyon jól, hogy hol van a létminimum, hogy hol húzzuk meg jelenleg, hol vannak a megélhetési viszonyokhoz szükséges feltételek, kik azok, akik még hátrányosak, és ezenkívül még sok mindent tudnék mondani, de a lényeg az volt, hogy bemutassam ennek a bizonyos korfán belüli, mégiscsak egy fix biztosított nyugdíjellátottságát. Kétségtelen az is, hogy vannak olyanok, akik frissiben belépnek 200 ezer forint fölötti nyugdíjjal.
Én azt hiszem, nagyon hibás lenne az, hogyha szembeállítanánk az embereket aszerint, hogy most mennyi nyugdíjat kap, mikor mit kap és miért kapja. Persze, akkor egy nagy társadalmi revíziót kellene tenni. Remélem, egyszer majd, valamikor száz év múlva erre is sor kerülhet, ugyanis akkor, ha a regisztráció, a statisztikai regisztrációk megbízhatóak lesznek, fogjuk tudni például azt, hogy a nyugdíjasoknak hátratekintve milyen bázisuk van, de ez egyelőre nem született meg, jóllehet Barát Gábor főigazgató úr már tavaly-tavalyelőtt is jelezte, hogy erre bizony nagy szükség van.
De nézzük meg, hogy a 60 éven felülieknek, a 60 éven felüli magyar állampolgároknak hogy néz ki például Magyarországon - az idősödést megint nem lehet kikapcsolni - az egészségére és a szociális életére vonatkozó néhány adat! A 60 évesek vagy idősebbek 50 százaléka, inkább 51 százaléka szenved ma krónikus betegségben. Hoppá! Egytizede két, 3 százaléka három vagy több ilyen betegségben szenved. 45-50 százalékuk - 45-50 százalékuk, és ha azt mondjuk, hogy a 60 évesnél idősebbek ma Magyarországon 2 millió fölött vannak már, akkor a 45-50 százalékuk - szív- és érrendszeri betegségben szenved. 16 százalékuk csont-, izom-, ízületi megbetegedésben szenved, elhúzódó, krónikus, vissza-visszatérő különböző reumás, gyulladásos, kopásos panaszokkal pedig ennél lényegesen többen, körülbelül 60-70 százalékuk szenved, arról nem is beszélve, hogy az érzékszerveknek, a látásnak, hallásnak a romlása, csökkenése egy bizonyos életkor után természetes.
Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a mai magyar nyugdíjasok életében az idősödésük során, minél inkább idősödnek és idősödünk - hiszen én is odatartozom -, annál inkább több kockázat mellett többféle, nem is egy, hanem több egészségügyi probléma alakul ki, amelyeknek a kezelése és a nem kezelése, ezeknek a nem figyelembevétele, ha ezek a fiskális szemléletű nyugdíjrendelkezésekből származó következtetésekkel nem kapcsolódnak össze, akkor az életminőség és a fenntartható egészség szempontjából Magyarország népességének, idős népességének súlyos problémái alakulnak ki.
Hadd mondjak még valamit! A statisztikák szerint - tudjuk, mindegyiknek megvan a maga faultja - ma az európai uniós tagországokban élő embereknek a meglévő élettartamon belül körülbelül 8-10 évvel több év jut, mint a magyaroknak, hogy a fenntarthatóan kielégítő egészségük biztosított legyen. Tehát nem mindegy, hogy hogy gondolkodunk a várható élettartamokról, a biztonságról, a szociális biztonságról, az egészségi biztonságról és a többiről.
A nyugdíjasok 20 százaléka kis lakásban él, 35 százaléka egyedül, 30 százaléka egy másik időssel, és 42 százalékuk komfort nélküli lakásban él, a 70 évesnél idősebbeknél pedig ez eléri a 60 százalékot. Hadd ne folytassam ezeket a statisztikai adatokat, bár megint csak bőségesen volna hivatkozási lehetőség arra, hogy ma az idősödés ügyétől Magyarországon a nyugdíjaskérdést nem lehet elválasztani. A nyugdíjasság kérdése persze része az idősödés életminőségének, fenntartható egészségének.
De nézzünk egy kicsit tovább, milyen következményekkel járnak azok a változások, változtatások, amelyek részben ebből a bizonyos népességi változásból, ezekből a statisztikai adatokból és egyébként a politikából származnak. Mit látunk? Politikai vonulatainkban bármelyik törvényalkotásunknál úgy csapunk össze, és azt látjuk, hogy bizony a szociális hangok mellett szociális értékű tartalmak nem valósulnak meg. Továbbá az idősödés esélyei zuhannak, a kockázatai megugranak - vagy részben.
És akkor a hátralévő pár másodpercben még azt is elmondom, hogy a mai nyugdíjtörvény-módosítás tárgyalásánál az idősödés kihagyása műhiba lenne, az idősödésen keresztül az egész társadalom vonulatainak működését és változásait figyelembe kell venni. Mi szükséges? Kérem szépen, biztosan szükség új politika, új kormány, új szociális és nyugdíjtörvény, más szemlélet és közfelelős közkötelesség, mert mindenkinek fájni fog - ahogy azt a jelölt mondta és mondja.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
