DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! A vizitdíjas népszavazás első évfordulóján a reformok elutasításának pártpolitikai okait már ismerjük, az elutasítás okait a Fidesz részéről és a reformok feladásának okait a Szocialista Párt részéről. 2008. március 9. jelentős nap volt Magyarország életében, a reformok ellen, a szocializmusból örökölt vívmányok fenntartása mellett, a szocializmus struktúrái mellett szavazott Magyarország. Köszönöm annak a 700 ezer embernek a szavazatát, akik tavaly március 9-én a reformok mellett, a liberális piacgazdaság mellett, az öngondoskodás mellett tették le a voksukat.
Egy évvel ezelőtt Magyarország többsége arra szavazott, hogy ne legyen reform, arra, hogy nem kell rendbe tenni az állam pénzügyeit, nem kell versenyképessé tenni a gazdaságot, nincs szükség új egészségügyre, kórházra, és nem kell új egyetem sem. Egy évvel ezelőtt Magyarország azt mondta, hogy van sajátos harmadik út, van fájdalommentes magyar modell. Nem kell azt tennünk, amit a körülöttünk lévő országok tesznek. Ezt mondta a Fidesz, amikor egy évvel ezelőtt kihirdette a győzelmet. És ezt mondta Gyurcsány Ferenc is, amikor feladott minden reformot. Csak egy maroknyi képviselő mondta és mondja azóta is a parlamentben, hogy ma a verseny erősebb, mint valaha. Nem ácsoroghatunk, különben nagyon lemaradunk. Ma olyan a politika, hogy egy ország néhány év alatt lecsúszhat, és ugyancsak néhány év alatt fel is emelkedhet.
Magyarország lényegében két-három év alatt elveszítette regionális vezető szerepét, míg Szlovákia, amely végigcsinálta ezeket a reformokat, elképesztő ütemben fejlődött. Az elmúlt években, amikor adócsökkentést, egyszerűbb adórendszert, az állami bürokrácia leépítését javasoltuk, a miniszterelnök gyakran mondta: nem tehetem meg azt, amit a szlovákok. És ezt komolyan gondolta, mert nem is tette meg. Ma a szlovákok évekkel előttünk járnak, van eurójuk is. Ezt Dzurinda kormányának köszönhetik, a reformoknak, egy új politikának. Azt hiszem, hogy mára a kormány egyedül maradt a politikájával, önmagát karanténba zárta, és Magyarországot is egyre inkább karanténba zárja a nemzetközi közvélemény, a nemzetközi pénzvilág előtt.
Ezért nehéz ma az együttműködés a szocialista kormánnyal. Bezárkóztak, és hiába dörömbölünk, senki nem nyit ajtót. Márpedig ez nem jó senkinek, sem a szocialistáknak, sem az ellenzéknek, sem az országnak. Nem tisztem, hogy tanácsot adjak a kormánynak, de az utóbbi hónapok politikájától, azt gondolom, sürgősen menekülniük kellene.
Tisztelt Országgyűlés! 39 napja volt rendkívüli parlamenti ülés, 156 napja volt a nemzeti csúcs, és 170 napja tudjuk, hogy válság van, de a kormány még mindig nem nyújtott be egyetlen számon kérhető javaslatot sem a válság rendezésére. A kormány javaslataival kapcsolatban eddig elmondtuk, hogy a tétlenség jellemzi őket, mára azonban egy rosszabb hírrel is szembesülnünk kell. Kezemben tartom a kormány T/9094. számú törvényjavaslatát, amelyet pénteken nyújtott be az Országgyűlésnek a közszférában foglalkoztatottak foglalkoztatási biztonságát növelő szabályokról. No hát, tisztelt képviselőtársaim, amíg eddig a tétlenség jellemezte csak a kormányt, ettől a törvényjavaslattól fogva azt kell gondolnom, hogy a helyzettel, a racionalitással és a Reformszövetség javaslataival 180 fokban szembe menő javaslatokat tesznek. Arról van ugyanis szó, hogy a közszférában hogyan tudjuk megvédeni a béreket, a juttatásokat, a jutalmakat, a kiváltságokat.
Ez olyan, tisztelt képviselőtársaim, mintha a süllyedő Titanicon kizárólag a kapitány, a kapitány környezete és a zenekar érdekeit, védelmét nézzük. Ma például a parlamentben mintegy 1 órás érdemi munka után haza fogunk menni mi, képviselők, a napirenden ugyanis továbbra sem szerepel egyetlen komoly javaslat sem. Ezt nem nevezhetjük válságkezelésnek. Szépen illeszkedik ebbe a sorba, hogy Gyurcsány Ferenc először a szakszervezeti, majd legutóbb a kafetérialobbival szemben maradt alul, a kormány tagjainak és a közszférában kiosztott jutalmakkal kapcsolatban pedig úgy fogalmazott, “rá is ütnék a kezükre, ha felvennének jutalmakat”. Mára tudjuk, hogy ebből a kézre ütésből nem lett semmi.
Tisztelt Képviselőtársaim! Sok minden függ attól, hogy a kormány mit fog tenni, vagy mit nem fog tenni. Minden közgazdász, minden elemző, az összes volt pénzügyminiszter és az MNB volt és jelenlegi elnökei lényegileg ugyanazt mondják. Higgyünk nekik! Ez a mondat az elmúlt fél évben körülbelül ezerszer hangzott el különböző fórumokon, ma is csak azt tudjuk mondani: tisztelt képviselőtársaim, kérem, higgyünk ezeknek a szakembereknek.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)
