NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN
NÓGRÁDI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a mondanivalóm lényegére rátérnék, engedjék meg, hogy megköszönjem a türelmet, hiszen rendkívül élénk politikai vita után és az érdeklődés homlokterébe került mai tárgyalások után egy kevésbé politikainak mondható szakmai kérdést szeretnék fölvetni, abban a hitben és hiszemben, hogy a politikai viták kereszttüzében sem maradhatnak el olyan stratégiai területek a közbeszédből, amelyek sok százezer ember megélhetését alapvetően veszélyeztetik.
A rendszerváltozás után a területi tervezésnek, a területi politikának megszűnt az alapvető intézményrendszere. 1996-ban a területfejlesztési törvénnyel ugyan tettünk egy tétova kísérletet arra, hogy területi problémák komplex megoldására adjunk választ, ez azóta sem sikerült.
Az európai uniós források 2004 óta megjelentek a területpolitikai, területfejlesztési források keretén belül is, de azok a kormányok, amelyek 2004 óta regnálnak, egyetlenegy alkalommal sem voltak képesek egy átfogó tervezési programra, és arra még kevésbé, hogy egy-egy terület problémáit komplex módon kezeljék. Ebbe a kategóriába sorolható az Alföld és annak jelentős részét kitevő homokhátság, amely nagyon komoly elsivatagosodási problémákkal küzd, veszélyeztetve ezzel több mint száz település létét, köztük nagyvárosokét is, veszélyeztetve ezzel több száz esztendős kultúr- és gazdasági tevékenység eredményét. Hiszen ha a homokhátság elsivatagosodása valósággá és ténnyé válik, akkor megszűnnek a falvak, megszűnik az élettér, megszűnik a gazdálkodási lehetőség, és az országnak e jelentős egysége kiesik a gazdasági-társadalmi erőforrások köréből.
A homokhátság ügyét a rendszerváltozás óta szinte minden kormány zászlajára tűzte, programjában említi, ugyanakkor a rá való fölkészülés és a rá fordított források eltérő módon érvényesülnek. Az Antall-kormány elindítja az Alföld-programot, amely nagy tudományos háttérrel próbálja föltárni az alföldi térségek hátrányosító helyzetét. A Horn-kormány folytatja ezt a munkát. Az Orbán-kormány idején, az európai uniós csatlakozást megelőzően a vidékfejlesztési források igyekeznek pontszerű fejlesztésekkel segíteni az alföldi településeken. Ezt követően az európai uniós csatlakozás hevületében, a nemzeti fejlesztési tervek gondatlan összeállítása közepette a nagyságrendileg nagyobb források viszont már nem tudnak az Alföld-programra és annak jogutódjára, a homokhátság-célprogramra koncentrálni.
2005-ben még a kormány elkülönít 500 millió forintot arra, hogy megtervezze nagyprojektként a homokhátsággal kapcsolatos feladatokat, és ezt benyújtja Brüsszelnek elfogadásra. A nagyprojekt nem készül el soha, az 500 millió forint kézen-közön eltűnik. Ezután egy következő programban komplex programként kerül megtervezésre a homokhátság ügye 400 millió forintért. A pénz elköltődik, az elkészült dokumentum azóta sem tudjuk, merre van. Ezt követően a költségvetés újabb 400 millió forintot tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a homokhátság ügyét valamilyen módon kezelni tudja, és az európai uniós források rendszerében használhatóvá tegye. A 400 millió forintnak nyoma vész, de a homokhátság ügye sehol sem található.
Milliárdos források, amelyek a tervezésre szolgálnak, könyvtárnyi dokumentáció, tudományos alapon meghirdetett programok. Az Európai Unió által előírt kötelezettségként, a magyar kormány elé tárt feladatként a homokhátság-célprogramot mutatja fel a kormány alibiként, hogy a klímaváltozás kedvezőtlen hatásainak kiküszöbölésére tesz valamit, tehát alibinek használja a kormány az Európai Unió felé a homokhátságot, de valójában érdemi döntés nem születik.
117 település és annak több százezer bel- és külterületi lakója, a talajvízszint-csökkenés, a gazdálkodási lehetőségek megszűnése - ezzel együtt csatlakozik a homokhátság ügye az Európai Unió legújabb kihívásaihoz is: energiaválság, klímaváltozás, elsivatagosodás, élelmiszerhiány s az ehhez kapcsolódó demográfiai és migrációs problémák. Ennek ellenére, hogy Európa ajtaján kopognak ezek a problémák, továbbra sincs semmiféle előrelépés abban az ügyben, hogy a homokhátság-célprogramot valamikor is föl tudjuk fedezni akár európai uniós dokumentumban, akár hazai tervezési dokumentumban, akár gazdasági, akár természeti, akár társadalmi kérdésként kezelve. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Kormányhatározatok tucatjai szólnak arról, hogy a gazdasági miniszternek, illetve a területfejlesztésért felelős miniszternek milyen módon kellene ezekkel a kérdésekkel foglalkoznia, ugyanakkor egyetlenegy konkrét előrelépés sincs az ügyben. Hiányolom ezt, és kérem a kormányt és annak jelen lévő képviselőit is, hogy ebben az ügyben azért, hogy ne essen ki a magyar területfejlesztés egységrendszeréből az Alföld és a homokhátság ügye, és ne legyünk tanúi e modern kori Trianonnak, hatékony előrelépést tegyen.
Köszönöm a türelmet, elnök úr. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)
