DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE
DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! A Ganz-Röck Kazán- és Erőművi Berendezések kiskunfélegyházi gyár ügye nem először kerül a Parlament falai közé, remélem, egy sikertörténet részesei leszünk, és akkor utoljára szólalok föl.
Ennek a történetnek azért voltak komikus, tragikus vagy tragikomikus részletei is, és azért azt el kell mondani, hogy ha a gondok nem oldódnak meg, akkor a későbbiekben is minden parlamentáris, médiaeszközzel, médiafelülettel és ne adj' isten, jogi eszközzel is megpróbálok mindent megtenni a cég és a dolgozók érdekében.
Tavaly év végén kétszer ültünk le a Parlamentben - külön megköszönöm Bajnai Gordon miniszterelnök úr és Szigetvári Viktor államtitkár úr segítségét -, és nagyon lényeges alapvetéseket tisztáztunk a Parlament falai között, amiben minden érintett fél egyetértett. Egyik, hogy a cég és a gyár működőképességének fenntartása érdeke azoknak a munkásoknak, akik hónapok óta gyakorlatilag minimális bérelőlegért dolgoznak, fenntartva a termelést. Itt mintegy 400 családról van szó. Egyébként türelmük, kitartásuk kétségtelen, hogy a vége felé tart; a téli fűtésszámlákra gondolok, a 40-50 ezer forintos bérelőlegekre, és akkor különösebb matematikai műveleteket nem kell végezni. Ugyanakkor köszönet nekik, hogy megőrizték a munkabékét olyan szinten, hogy a folyamatban lévő, illetve a potenciális megrendelések teljesítését veszély egy pillanatig nem fenyegette, nem lépett fel olyan pozíció, ami a megrendeléseket lehetetlenné tette volna.
Nyilvánvalóan érdekelt a problémakör megoldásában Kiskunfélegyháza városa, nekünk is érdekünk. Itt az előbb szó volt arról, hogy félegyházi emberekről, családokról van szó, de az is kétségtelen, hogy jelentős mértékű iparűzésiadó-hátraléka is van a cégnek.
Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy abban is megegyeztünk, hogy a cég léte, prosperitása érdeke az államnak, a bankoknak: egy stratégiai ágazatról, stratégiai üzemről, mondhatni azt, hogy nemzeti stratégiai üzemről van szó. Erőművek építése, rekonstrukciója nemzetgazdasági érdekeket rejt magában. Egyébként pedig több száz millió eurós potenciális rendelésállományról van szó, egyetlenegy közép-amerikai, Santo Domingó-i potenciális megrendelésről, egy 140 millió eurót is meghaladó megrendelésről. Ha a felek végre dűlőre jutnának, és ez az üzlet bejönne, véleményem szerint minden eddigi problémát ebből, ennek a vetületéből és hasznából meg lehetne oldani. Nyilvánvalóan, ha ezek a bevételek realizálódnak, akkor a költségvetés és az APEH is hozzájuthat az elmaradt adó- és járulékbevételekhez.
Hogy a tulajdonosoknak miért érdekük ezen vállalat prosperitása, talán itt nem kell részletezni. Ha erre most itt sor kerülne, akkor már igen nagy bajban lennénk.
Összességében mindenki tette a dolgát az elmúlt hetekben, egy-két hónapban, de utalva újra a dolgozók rendkívül nehéz helyzetére, azt kell mondani, hogy talán lehetett volna ezt valamivel ütemesebben, gyorsabban és eredményesebben.
Mindezek alapján az állami szervek, bankok, tulajdonosok részéről kérek további, a fenti alapelveknek megfelelő, konstruktívabb, egyre konstruktívabb és hatékonyabb együttműködést a probléma megoldása érdekében, miniszterelnök úr további figyelmét ügyünk iránt, és lehetőség szerint egy újabb tárgyalási, végső, tisztázó fordulót itt a Parlament falai között, hátha a hely szelleme áthatja ilyen esetben az érdekelteket.
Kérem a tulajdonosok, a menedzsment, a Magyar Fejlesztési Bank szakmai egyeztetését az állami forgóeszközhitel-garancia megítélésében. Itt már egy indikatív ajánlat a Magyar Fejlesztési Bank részéről megszületett, amely feltételrendszert a tulajdonosok is tudomásom szerint elfogadták, vagy legalábbis a teljesítésében konstruktívan együttműködésre képesek és készek, ami azt jelenti, hogy felelősségteljesen óvjuk a magyar állam és az adófizetők pénzét, ugyanakkor a gazdasági ésszerűség határáig elmenve ennek a vállalatnak a későbbi prosperitását és a megrendelésállomány teljesítését is ezzel lehetővé tesszük.
(20.20)
És hát természetesen kérem, és itt talán elmondhatom, hogy talán követelném is a dolgozók elmaradt bérének mielőbbi kifizetését és rendezését.
Kérem továbbá az APEH-moratórium, fizetésikötelezettség-halasztás meghosszabbítását a cég részére április végéig, mely időpontig minden józan elemző szerint ezt az ügyet a végső döntésig és a hitelfolyósítás megítéléséig talán el lehetne vinni, és a tárgyalások ezzel sikeresen be is fejeződhetnek.
Mindehhez felelősségteljes együttműködést, emberi empátiát és jóindulatot kérek minden résztvevő részéről, akiket említettem az előbb, mindannyiuknak sok sikert. Utoljára, nem utolsósorban nagyon egyszerűen, egy rövid mondatban: a munkásoknak munkát és kifizetett bért!
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy ezt elmondhattam. (Taps az MSZP soraiból.)
