DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Mármint a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács tiszteletbeli elnökének, Szili Katalin képviselő asszonynak köszönök így, aki egyik aláírója és - mint itt hallhattuk - beterjesztője is volt az éghajlat védelméről szóló törvényjavaslatnak.
Gondolkodj globálisan és cselekedj lokálisan! Ez a jelszószerű mondat nagyon sok civil szervezet, elsősorban természetesen a globális kérdésekkel és ezek sorában is a környezetvédelmi kérdésekkel foglalkozó szervezetek egyik jelszava.
A sors úgy hozta, hogy túl azon, hogy egy fontos törvényjavaslatot megvitatunk, ennek a jelszónak a szellemében járhatunk el, merthogy másként gondoltuk ezt néhány hónappal korábban.
Az éghajlat védelméről szóló törvényjavaslat előkészítéséről maga az Országgyűlés döntött, és ha talán szabad emlékeztetnem rá, a vita utolsó szakaszában, amikor az erről szóló országgyűlési határozatról folyt itt a Házban a vita, akkor elfogadtunk egy módosító javaslatot, ami belehelyezte a mi éghajlatvédelmi törvénnyel kapcsolatos előkészítő munkánkat a remélt koppenhágai folyamatba.
(10.10)
Koppenhágától nem kaptunk segítséget, így hát értelme lett annak a mondatnak és gondolatnak, hogy gondolkodjunk globálisan és cselekedjünk lokálisan, mert attól, hogy Koppenhágában nem sikerült megegyezni nagyon fontos kérdésekben, attól még a problémák - és erről Koppenhága is tudatosította a világ közvéleményét - léteznek, attól ezek a globális problémák feszítik a társadalmat, a gazdaságot, feszítik a környezetet, csak éppen ott nem sikerült adekvát választ találni rá. Nem marad más nekünk hátra, mint hogy látván ezeket a problémákat, és érezve azt a többletfelelősséget is, amit egy még inkább kitett ország, tehát a változásoknak, a problémáknak még inkább kitett ország vezetése kell hogy viseljen, előznünk kell. Előznünk kell, és bár szerettünk volna a koppenhágai folyamat keretei között éghajlatvédelmi törvényt elfogadni, föl kell vállalnunk azt a szerepet, amiben egyébként bennünket a britek már megelőztek, hogy fogadjuk el egy olyan, az éghajlat védelméről szóló törvényt, ami szolgálja az ország érdekeit, egyidejűleg a nemzetközi közvélemény figyelmét is ráirányítja arra, hogy nagyobb felelősséggel kell ezekben a kérdésekben dönteni. Szimbolikus jelentősége van tehát annak, hogy ma a magyar parlament erről tárgyal, de még komolyabb jelentősége és nem csak szimbolikus jelentősége volna annak, hogyha a beterjesztett törvényjavaslatot, hitem szerint változatlan formában a Magyar Köztársaság Országgyűlése el is fogadná.
Én őszintén örülök annak a gondolatnak, gondolkodásnak, amelyik nem a ciklusok hosszához méri, szabja az ügyek fontosságát. A klíma nem ismer jobb- vagy baloldali politikát, csak a klímaváltozást értelmesen kezelő politikát. Ebben a folyamatban az elmúlt időszakban a Magyar Köztársaság Országgyűlése több felelős döntést hozott, hiszen maga a klímavédelmi törvény előkészítéséhez vezető út végig az úgynevezett zöldalkotmányozás különböző döntései mentén haladt, és ezekben a zöldalkotmányozást érintő kérdésekben a Ház nem pártpolitikai alapon szavazott. Nemzeti ügyként fogta föl egyként a patkó mindkét oldala, és remélem, hogy egyként fogja fölfogni a mostani döntéshozatal során is. És törvény kell. Magam jogászként időnként elborzadok, hogy a végrehajtó hatalom az Országgyűlés aktusait hogyan kezeli. Ha valami csak országgyűlési határozatban van, az felejthető. Időnként nehézséget okoz ez fontos környezetvédelmi kérdésekben, hiszen a különböző környezetvédelmi programok is ilyen megítélés alá esnek. Ezért, és ezen rossz tapasztalatok okán én is azt gondolom, és a Magyar Szocialista Párt azt támogatja, hogy törvényben foglaljunk állást az éghajlat védelméről.
Van-e arra lehetőség, hogy ezt megtegyük most, különös tekintettel arra, hogy nem vita nélküli. Miért is lenne vita nélkül való egy ilyen, a társadalom minden egyes tagját, a társadalom minden egyes szegmensét érintő törvényjavaslat? Elsősorban is azért látok és lát a Magyar Szocialista Párt lehetőséget, hogy ezt a törvényt változtatás nélkül elfogadjuk, mert ez az ország érdeke. Ez az ország érdeke, ez az itt lakó állampolgárok mindegyikének az érdeke, ez a Kárpát-medencében lakók érdeke, és ez Európa érdeke is. Márpedig hogyha ezt belátjuk, akkor azt gondolom, egy felelősen gondolkodó Országgyűlés a ciklus utolsó napján is akár meghozhatja ezt a döntést, ugyanis ez nem egy aktuális kormányra szabott fogalmazás, ez nem egy aktuális kormányra szabottan megfogalmazott törvényjavaslat. Ez akkor is így van, hogyha hitem és reményeim szerint a mostani színezetű, akkor is, hogyha nem így alakul, egy más színezetű kormány van, a Magyar Köztársaságban lakó valamennyi állampolgár érdekében köteles azt a folyamatot folytatni, amit ennek a törvénynek az elfogadásával kezdünk. Merthogy egyébként egy folyamatról van szó, egy folyamatról, és arról, hogy ennek a konkrét belső tartalma, időzítése és időnként az ehhez rendelt eszközök miként alakíthatók, abban a mindenkori kormányoknak a felelőssége jelenik meg, vissza kell hogy hozzák útitervként ezeket az elképzeléseiket a Házhoz.
Azt gondolom, hogy mivel így is, úgy is magyar lesz a következő kormánya is Magyarországnak, a magyar érdeket természetes módon tiszteletben fogja tartani, mi több, érvényesíteni fogja. Nem is úgy általában valamilyen érdeksérelemről lehet hallani, sokkal inkább bizonyos gazdasági érdeksérelmek azok, amik borzolják a kedélyeket, és időnként olyan érzetet keltenek, minthogyha valami túlzás, a gazdaság szereplői ellenében való döntésről lenne itt szó. Szili Katalin is gazdagon érvelt amellett, hogy a gazdaság általános érdeke is, hogy e törvény elfogadtassék, és hogy ennek megfelelően a gazdaság működése átalakulhasson.
Gyanítom, hogy gazdaságpolitikává is kell tudni formálódnia a környezetvédelmi törvényben megfogalmazott kívánalmaknak, és hogy ez így lehessen, és valóban egy olyan új, versenyképes gazdasági struktúra alakulhasson ki Magyarországon, ami a jövő versenyképessége szempontjából elengedhetetlen, ahhoz meg elengedhetetlen, hogy ezt a törvényt meghozzuk. De miért is? Azért, mert aki nem indul időben, az nemcsak a rövid távú futóversenyeken, hanem a gazdaságban is lemarad, márpedig itt, ennek a törvénynek a kapcsán nem attól kell félni, hogy a kibocsátáscsökkentési vállalásunkat megtesszük-e avagy sem, hanem igazából attól van félnivalónk, hogyha tovább halogatjuk a döntést, és ezáltal a nemzetközi gazdasági versenyképességi futóversenyben lemaradunk. Ez egy rossz hír volna a magyar gazdaság szereplői számára, de ennél sokkal rosszabb üzenet volna az, ha ez egyidejűleg az emberek, az itt élő emberek kiszolgáltatottságának a növekedésével járna. És nem feltétlenül csak azért, mert egy nem versenyképes gazdaság bizony nem ad stabilitást a munkahelyek tekintetében, hanem egészen szigorú biológiai létük vonatkozásában, napi szükségleteik kielégítése vonatkozásában növelné a kiszolgáltatottságot.
Éppen ezért arról kell beszélni, hogy vajon a kibocsátáscsökkentésre a törvényjavaslatban vállalt számok helyesek-e vagy sem, de itt is elhangzott, ezek teljesíthetők, és hogyha ezt bevállaljuk, és ennek megfelelően lépünk, akkor új iparágak, új munkahelyek és nagyobb biztonság az energiafelhasználás tekintetében, ezek lépnek az előtérbe. Ennek megfelelően tehát a Magyar Szocialista Párt úgy gondolja, hogy ezzel a kibocsátáscsökkentési vállalással egyetemben, még egyszer ismétlem, változtatás nélkül lenne indokolt ezt a törvényjavaslatot elfogadni.
(10.20)
Maga a törvényjavaslat egyébként, bevallom, én is úgy látom, a preambulumát tekintve egy kicsit újszerű, de a kihirdetett törvények, a kihirdetett nemzetközi szerződéseink és az Európai Unió Magyarországon is egyre gyakrabban olvasott jogszabályai ugyanezt a technikát követik. Emellett harminc paragrafusban - vagy ahogy más jogászok mondják: harminc szakaszban - tartalmaz előírásokat, és a fogalommeghatározásokat mellékletben rögzíti. A fejezetei között rögzíti a célokat, a hatályt, az alapelveit. Nagyon fontos, hogy a megelőzés elvét érvényesítő, az éghajlatváltozást előidéző tényezők csökkentésére tartalmaz előírásokat. Az emberek nagy többsége számára valószínűleg nem ez, hanem az alkalmazkodás lesz a mindennapok meghatározója. Rendkívül fontos, hogy a törvény nem kívánja a véletlenre bízni, ezért pénzügyi és gazdasági eszközöket is rendel az elképzelések mögé. Külön fejezetben rendezi a társadalmi vonatkozásokat, és nagyon fontos, hiszen sok-sok program működik ebben az országban, hogy előírja annak a - mondjuk így - törvényi kényszerét, hogy ezeknek az összhangja és a fenntarthatóság jegyében való harmonizációja is történjen meg.
Azt gondolom, hogy egy olyan előkészítés, amely a ma Magyarországon létező lehető legszélesebb érdekkört volt hivatva megcélozni. Hogy pontosan sikerült-e, azt én nyilván nem fogom tudni megítélni, de hogy a döntés, aminek eredményeként ez a törvényjavaslat idekerülhet, konszenzussal született egy olyan fórumon, ahol egy rendkívül széles merítés alapján odakerült delegátusok foglaltak állást, az azért azt mondatja velem, hogy rendkívüli társadalmi támogatással, nagy társadalmi konszenzussal elénk terjesztett törvényjavaslatról van szó. Ezt a társadalmi konszenzust, azt gondolom, nem egyszerűen ennek a szajkózásával, hanem a most, ebben a vitaszakaszban esetleg felmerülő új vagy újnak tetsző gondolatok megvitatásával kell kezelni, ha ilyenek lesznek, azt is meg kell beszélnünk. Azt gondolom azonban, hogy olyan radikálisan új már ilyen előzmény után nem igazán lehet, ami szövegszerű változtatást indokolna.
Éppen ezért engedelmükkel azzal szeretném befejezni, hogy megköszönöm a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács civil közreműködőinek az előkészítő munkát, megköszönöm képviselőtársaimnak, akik egyébként a patkóban ülő frakciókat is képviselték a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsban, és Szili Katalin tiszteletbeli elnök asszonynak, hogy ezt a törvényjavaslat előkészítésében való közreműködést vállalták, azt ide benyújtották. Megköszönöm a kormány itt is elhangzott, a törvényjavaslatot támogató hozzáállását. És ugyanilyen támogató magatartásra és szavazásra hívom fel valamennyi képviselőtársamat a Magyar Szocialista Párt nevében, hogy ha már ez a ciklus, úgy tűnik, a vitatkozás és időnként az acsarkodás ciklusa, legalább a végén, valami jó ügyben, tudjunk együtt felmutatni valami szép konszenzust mindannyiunk és az ország érdekében.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)
