ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szombaton Pesten voltam egy rendezvényen, éjszaka indultam haza Ajkára, és miközben a 7-esen és a 8-ason is azon kellett gondolkodnom, hogy a hóátfúvásokat hogyan tudom kikerülni, volt egy csodálatos riport Lányi professzor úrral. Lányi professzor úr feltette a kérdést, hogy Magyarország felkészült-e egyáltalán arra, hogy ha 2020-2050 környékén a fosszilis energiák kifogyása következtében hatalmas mértékű árrobbanás következik be az energia területén, akkor a magyar társadalom, a magyar kormányok egyáltalán mit fognak tenni. Ugyanígy feltette a kérdést Lányi professzor úr, hogy rendelkezünk-e egyáltalán olyan természetvédelmi törvénnyel, amely meggátolja a külföldi befektetőket abban, hogy ha egy kereskedelmi központot akarnak létrehozni Magyarországon, idejönnek, és rámutatnak a város legszebb zöldterületére, hogy oda akarnak építeni bevásárlóközpontot, akkor oda fognak építeni, mert ma, jelenleg Magyarországon ez történik.
Lányi professzor úr ugyanígy elmondta azt is, hogy a zöldterületeink csökkenése a város és egyéb más agglomerációkban, ott, ahol az igények úgy mutatkoznak, hogy rengeteg betonkörnyezetben további parkokat vonnak ki, hogy az autókat korszerűen tudják tárolni, csak időközben az embereknek nem jut eszükbe az, hogy felforr a levegő. De ugyanígy feltette a kérdést, hogy tudjuk-e egyáltalán, hogy a termőtalajaink milyen állapotban vannak. Itt van a parlamenti ülésteremben Juhász István, ők tavaly megcsinálták a 2800 mérőhelyen a termőtalajok mérését, és döbbenetes számok jöttek ki belőle, tehát romlás van a termőtalajok területén. És egyből eszembe jutott, hogy Amerikában az elmúlt száz év legnagyobb hóhelyzete alakult ki, és akkor mindjárt arra gondoltam, amit a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa a múlt év végén rakott le a parlament elé, ami úgy szólt, hogy Jövőkép, aminek volt egy százoldalas anyaga, ami sokkoló volt. A bizottsági és egyéb más intelmek alapján ezt a száz oldalt le kellett redukálni 25 oldalra, majd amikor a parlament elé került, akkor már csak 12 oldalra, mert annyira sokkoló volt, hogy nem jó, hogyha a társadalom egésze szembesül azzal, milyen következmények elé nézünk. És ebben benne volt az is, hogy a magyar termőföldet nem szabad kiárusítani, ebben benne volt az is, hogy igenis a vizeinket óvni kell, lehetőleg nemzeti tulajdonban kell tartani. De benne volt az is, hogy a Duna-Tisza közén milyen mértékben süllyedt a talajvízszint vagyis tulajdonképpen a vízbázisunk, és milyen szikesedés és milyen, a felmelegedésből adódó elsivatagosodás indult meg Magyarországon. És ezt a parlament, az összes parlamenti képviselő ezt a száz oldalt nem tudta elolvasni, mert le lett redukálva.
Most itt vagyunk egy klímatörvénynél, és az embernek döbbenet, amikor a gazdasági bizottsági ülésen én próbáltam megvédeni a klímatörvényt, és olyan hangzatos szavakat alkalmaztak képviselőtársaim, hogy de a gazdaság, hogy ugyan szép az, hogy ennyi zöldszervezet állt mögéje, de a gazdaság oldaláról vannak kételyek. Én szeretném a kételyeket eloszlatni. Magyarország ratifikálta a kiotói egyezményt, abból adódóan Magyarországnak is van kötelezettsége. Magyarország belépett az Európai Unióba, Magyarország elfogadta az Európai Unió kibocsátási kvótáját, ami 2020-ig Magyarország számára is egy előírás. Vita volt abban, hogy ez most a 2005-ös kibocsátási alapot próbálja-e meg, vagy pedig a '90-est. Az Európai Unió abba az irányba halad, hogy 2005-höz képest Magyarországnak 20 százalékot kellene megtakarítania 2020-ig. Mi van ebben a klímatörvényben? A kibocsátási mérőszám alapja a '90-es kibocsátási mérték, ahhoz képest 40 százalék. Ahhoz képest mit teljesítettünk már idáig? Több mint 30 százalékot, a kiotói egyezmény alapján már közel 40 százalékot úgy egyébként. Mennyit kellene akkor Magyarországnak 2020-ig tulajdonképpen megtakarítania? 10 százalékot, további 10 százalékot.
(10.30)
Felmerül a kérdés, amikor az árrobbanásról beszélünk, hogy Magyarországon elterjedtek-e az alternatív energiák. Ugye, képviselőtársaim, nem terjedtek el, mert minden egyes törvény mögött, amelyeket az energiával, a globális felmelegedéssel kapcsolatban próbáltunk alkalmazni, kőkeményen ott volt az energialobbi. Itt volt kifogás arra, hogy nincs meg a szabályozhatósága ma Magyarországon. Tessék megnézni, Ajkán az Ajkai Erőműben egy kétszer 50 megawattos vagy 30 megawattos Rolls Royce-motorral olyan gázturbinát telepítettek, amelyet öt vagy tíz perc alatt fel lehet futtatni. Megvan a szabályozása? Megvan. Meg lehet teremteni az alternatív energiák feltételeit? Meg lehet teremteni. Hol tartunk az alternatív energiák területén? Sehol. Úgy egyébként sehol. Ha átlépjük a határt, azt látjuk, hogy Ausztriában, Németországban, tehát ott, ahol a fejlett társadalmak amúgy is könnyebben jutnak a fosszilis energiák kérdésköréhez, hatalmas mértékű beruházásokat hajtanak végre annak érdekében, hogy ha bekövetkezik a fosszilis energiák kifogyása, akkor abban a pillanatban őket ne sújtsa az árrobbanás. De úgy egyébként amikor a fosszilis energiákkal elkezdtük az energiát termelni, akkor is egy árrobbanás volt, mert egy korszerű új technológiával épülő, induló energiaforrást próbált meg a világ a saját maga számára megteremteni.
Mit teszünk? A magyar szabadalmakat abszolút nem használjuk. Voltak magyar szabadalmak a szélkerekek más módon történő üzemeltetésére. Hol találkozunk velük? Tajvanon, Kínában, Amerikában, Kanadában. Annyira gazdagok vagyunk, hogy a saját szabadalmainkat is elengedjük más irányba.
Nézzük meg, hogy van-e vízgazdálkodási törvényünk! Nincs. Van Vásárhelyi-tervünk, de semmi az égadta világon nem lett megvalósítva belőle. Van-e vízgazdálkodási törvényünk? Nincs. Elnézést, nincs! Egyébként semmi nem lett megvalósítva belőle. Meg lehet nézni, hogy a mai adatok szerint a Duna-törvénynél milyen ábrák vannak, hogyan folyik keresztül Magyarországon az összes víz, milyen sebességgel. Ezt is meg lehet vizsgálni. Vízvisszatartás nincs, záportározóink nincsenek, a vízutánpótlással tehát abszolút nem foglalkozik az ország.
A jövőképpel kapcsolatosan: ez a törvény egy kerettörvény. Mit tartalmaz ez a kerettörvény? Azt tartalmazza, hogy a következő kormánynak megvan az esélye arra, hogy kormányzati és ágazati törvényekkel próbálja meg a klímatörvényben foglaltakat úgy ütemezni és a forrásokat úgy átcsoportosítani - adott esetben az uniós forrásokat is -, hogy azzal valóban egy korszerű, alternatív, zöldberuházásokra épülő, kutatás-fejlesztéssel, innovációval megspékelve, akár több ezer vagy több tízezer munkahelyet megteremtve lehessen egy olyan korszerű rendszert elindítani, ami Magyarországon az alternatív energiák területén határozottabb, erőteljesebb lépéseket fog maga után vonni.
Nézzük meg a mai magyar társadalmi szerkezetet! Van egy áfatörvényünk, amely azt mondja, hogy a távfűtött lakásoknál 5 százalék az áfa. De tessék nekem megmondani, hogy Magyarországon hány millió ember él nem távfűtött lakásban. Az állampolgárok döntő többsége vidéken él, a vidéki agglomerációban, 150-200 éves lakásokban. Ezekkel az emberekkel mi van? Nekik is fűteniük kell. S mit használnak fűtésre? Fát, szenet vagy egyéb más szennyező anyagot. Annak érdekében, hogy az elszabadult beszerzési árak lehetőleg ne terheljék nagyon a családokat, kénytelenek olyan eszközöket is használni, amelyek a környezetet adott esetben tovább rombolják. Az ő számukra kilátástalan a helyzet, mert az alternatív energiák területén nem tudnak előrelépni, mert az épületek olyanok, másrészt pedig sajnos az anyagi feltételek olyanok, ráadásul még sújtja őket a 25 százalékos áfa is, hogy egyszerűen képtelenek az alternatív energiák területén gondolkodni, vagy esetleg a saját lakásukban úgy korszerűsíteni, hogy a megfelelő klímavédelmet és a megfelelő korszerű fűtési rendszereket ki tudják építeni. Tehát ezen a területen is van bőven tennivaló.
Nem beszélve arról, hogy ma Magyarországon - ahogy a különböző statisztikai adatok is mutatják - nem az ipar a legnagyobb felhasználó és pazarló, hanem maga a lakosság. Ott van a legnagyobb mértékű pazarlás. Egyébként rossz kifejezés a pazarlás. Tehát náluk a legnagyobb a kibocsátás, mert ott nincsenek meg a korszerű feltételek, hogy adott esetben olyan zöldberuházásokat tudjanak végrehajtani, amelyekkel a kibocsátás mennyiségét lehet csökkenteni. De ugyanilyen a közlekedés kérdése, és lehetne sorolni tovább. Tehát elsődlegesen nem az ipar területén kell erőteljesebb lépéseket tenni, hanem magánál a társadalom összegészénél, ahol a pazarlást csökkenteni lehet, és olyan fejlesztéseket kell megindítani, amelyekkel korszerűsíteni lehet az adott épületeket vagy az adott környezetet.
Itt merül fel az emberben az a kérdés, amit a gazdasági bizottság ülésén is felvetettek: ha maga a gazdaság nem tud egy új szerkezettel kiállni, nem tud alkalmazkodni az alternatív energiák elterjedéséhez és az energiaforrások vételi oldalához, akkor a kvótakérdés is megkérdőjelezhető, mert ha Magyarország késlekedik ebben a kérdésben, akkor abban a pillanatban olyan hátrányt fog elszenvedni, aminek következtében a kvóta és a kibocsátások területén vesztesként fog majd a későbbiek folyamán ebből kijönni, hisz a korszerűsítésre mindenki rá lesz kényszerítve az Európai Unió jelenlegi álláspontja szerint is. Ebből a szempontból nem tudom megérteni, s számomra kicsit mellbe vágó, hogy noha a négy parlamenti párt megegyezett abban, hogy nem nyújtunk be módosítót, hogy ez a törvény lehetőleg még ebben a ciklusban át tudjon menni, ma reggel viszont azt hallottam és azzal szembesültem, hogy a gazdasági bizottság részéről négy módosítót nyújtottak be szocialista képviselőtársaim. Ha ezt fenntartják, akkor sajnos magát az elfogadást is meg fogják akadályozni.
De visszatérnék a jövőképre és a százoldalas anyagra. Maga a százoldalas anyag is rengeteg olyan dolgot tartalmazott, ami Magyarország számára egy 25 éves stratégiát, fogalmazzunk úgy, egy víziót próbált meg felvázolni, és ha ezt a stratégiát Magyarország elkészíti, akkor az Európai Unió irányába is le tudunk tenni az asztalra egy olyan jövőképet, egy olyan stratégiát, amivel az uniós forrásokat is korszerűen fel tudjuk használni. Mert ma - s azt hiszem, ezzel mindannyian egyetértünk - az uniós források nem mindig oda kerülnek felhasználásra, ahol valóban a korszerűség, a környezetvédelem, a természetvédelem vagy adott esetben az alternatív energiák kérdése merül fel, hanem sok más egyéb célra, ami ugyanazt a következményt fogja számunkra is lehetővé tenni, mint amit Görögországban vagy más országban is megcsináltak, ahol rosszul használták fel az európai uniós forrásokat; mindenféle csodákat építettek, a végén pedig mindenki rádöbbent arra, hogy annak a működési költségei jóval többe kerülnek, mint ha meg se építették volna.
Azt hiszem tehát, hogy van mit tenni, és ha a klímatörvény elfogadásra kerül a parlamentben, a következő kormánynak a célok között fel lehet lelnie azokat, hogy az alternatív energia területén kell erőteljesebb lépéseket tenni, a függőségünket kell csökkenteni, hisz ma hatalmas mértékű Magyarország függősége, és a magyar szabadalmakat, a magyar kutatás-fejlesztést és innovációt arra a nagyságrendre fölemelni, amivel valóban versenyképessé tud válni Magyarország az összes többi országgal szemben. Ehhez szükségeltetik egy olyan természetvédelmi törvény, amelynek az előírásait mindenkinek kőkeményen be kell tartania. Sajnálom, hogy államtitkár úr kiment, de én is tudom határozottan, hogy volt olyan beruházás, ahol majdnem meg lettek erőszakolva a hatóságok és a környezetvédelmi tárca, hogy engedélyezze azt a beruházást, holott mindenki tudta és ma is tudja, hogy a törvénytelenség határát súrolja. Ilyeneknek nem szabad bekövetkezni Magyarországon, hogy áthágva a törvényeket, próbálnak politikailag úgy érvényt szerezni egy-egy beruházásnak, hogy az a természetvédelmet és a zöldtörvényt maximálisan sérti.
Úgy érzem, hogy a társadalom, a civil szervezetek és a média kellőképpen társult most ehhez a klímatörvényhez. Én is azt mondom, hogy a négy parlamenti pártnak ezen a törvényen módosító benyújtása nélkül túl kell jutnia, és olyan kereteket, olyan törvényeket kell a későbbiek folyamán meghatározni, felhasználva a hazai és az uniós forrásokat, felhasználva a hazai szabadalmakat, kutatás-fejlesztéseket, hogy ez az ország minta- és példaértékű jövőképpel tudjon rendelkezni. Ennek érdekében mindannyiunknak határozottan meg kell tennünk mindent.
(10.40)
Orosz Sándorral egy picikét talán vitatkozva - mert az elmúlt időszakban ebben a kérdésben ő is nagyon sokszor megszólalt, volt vitaműsora Illés Zoltánnal együtt -, a következetesség akkor tartható be, és akkor válik eredménnyé, ha egy törvényt megalkotunk, és a törvénynek úgy próbálunk meg mindenáron erőt szerezni, hogy a megfelelő forrásokkal valóban azt el is indítjuk. De ugyanígy mondom a Vásárhelyi-tervvel kapcsolatban is, hisz Török Zsolt képviselőtársam mondta, hogy valamennyi elindult, de messze nem az, mint amit 2002 előtt megfogalmazott maga a Vásárhelyi-terv. És azóta már eltelt, képviselőtársaim, nyolc év, és tulajdonképpen a vizeink 93 százaléka határon túlról érkezik, most még nagyobb sebességgel söpör végig Magyarországon, mint ez idáig bármikor végigsöpört. Tehát nincs vízvisszatartó képességünk, és sajnos azok a beruházások mind nem valósultak meg, amelyekre annak érdekében, hogy saját vízbázisunk védelmét ki lehessen alakítani, szükség lenne.
Ma reggel napirend előtt szólt Jakab István képviselőtársam, és döbbenet volt számomra, amikor elmondta, hogy ma Magyarországon termőföldjeink, azt hiszem, 6 százalékát öntözzük. Tehát ha a globális felmelegedésről beszélünk, az elsivatagosodásról beszélünk, a másik oldalon pedig a korszerű növénytermesztésről, állattartásról, és lehetne sorolni tovább az agrárterületen, akkor a feltételei abszolút nincsenek meg annak, hogy a saját termőföldjeinket, a saját tározóinkon keresztül adott esetben kedvezménnyel - tehát nem drágítva, hanem kedvezménnyel - az agrárágazatból élő állampolgárok minden további nélkül úgy tudják használni, hogy valóban olyan terméket tudjanak előállítani, magyar termék- és piacvédelemmel párosítva, ami adott esetben minőségben az európai uniós termékekkel minden további nélkül felveszi a versenyt.
Erre szeretném felhívni a figyelmet, és a Fenntartható Fejlődési Tanács üléseit végigülve, a bizottsági üléseken vitába szállva, aggályokkal magam is megpróbáltam keményen érvelni amellett, hogy valóban szükséges egy klímatörvény, még ha kerettörvény is, és a következő kormánynak van lehetősége arra, hogy ágazati és kormányzati szinten megpróbálja forrásoldalról, munkahelyteremtés oldaláról is olyan programokkal tarkítani és elindítani, amivel valóban a klímatörvénynek és a magyarországi környezetvédelmi kérdéseknek is maximálisan meg tudunk felelni, és ebbe beletartoznak maguk a gazdasági élet szereplői is.
Mert ha a fosszilis energiák elfogynak, tegye fel magában a kérdést mindenki, hogy akkor miből fogunk táplálkozni, ha addig a lépéseket nem tesszük meg. Az idő nem vár, az idő sürget bennünket is, mint ahogy a fejlett országokat, akik hatalmasat léptek előre a zöld- és az alternatív energiák területén. Németországban is megközelítőleg huszonegynéhány százalék környékén mozognak, és Anglia is most készíti el a saját klímatörvényét, ahol 27 százalékot próbál meg megtakarítás szintjén beemelni a kibocsátás területén, és Németországban is most készül a klímatörvény, ahol megközelítőleg 40 százalékot.
Képviselőtársaim, gondolkozzunk el! A mi kilencvenes alapértékeinkhez képest, mondjuk, a 40 százalékot, hiszen abból már harmincegynéhány százalékot teljesítettünk is - ugye, Anglia, Németország ugyan fejlettebbek, biztos, hogy anyagi feltételek oldaláról is sokkal jobban állnak, mint mi, de mégis mernek nagyot vállalni, hiszen, ha nagyot mernek vállalni, akkor ezzel együtt olyan korszerű, új technológiákat fognak beépíteni, amivel mindenkivel szemben versenyelőnybe fognak kerülni.
Ha megnézzük az ázsiai országokat is, ott is azért lehet tapasztalni és látni, hogy hatalmas mértékű beruházásokat alkalmaznak a zöldkörnyezet-védelem területén és az alternatív energiák területén is. Magyarországnak van mit behoznia.
Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és a KDNP soraiban.)
