VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitában eddig is nagyon sokszor elhangzott a “konszenzus” szó. Szeretném feltenni a kérdést: valódi konszenzus van a klímatörvény ügyében Magyarországon, és valódi konszenzus van a klímatörvény ügyében, egyéb környezetvédelmi törvényhozási ügyekben Magyarországon és itt a parlamentben? Azt gondolom, hogy persze adhatunk erre gyors választ, és mondhatjuk azt, hogy megvan a konszenzus, hisz sorolhatjuk: a nemzeti éghajlatvédelmi stratégiát szinte egyhangúlag fogadta el a Ház; a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsát szinte egyhangúlag hozta létre a Ház; a különböző környezetvédelmi terveket nagyrészt széles konszenzussal fogadtuk el, mint a jövőkereső dokumentumot is, sőt azt a határozatot is, hogy szükség van klímatörvényre.
Mégis azt kell állítsam, hogy látszat ez a konszenzus. Én személy szerint meguntam már, hogy folyamatosan gyönyörűeket, szépeket, egybehangzóakat, egymásnak nem ellentmondóakat mondunk itt a vitában, amikor klímavédelemről, környezetvédelemről, természetvédelemről van szó, de ez a gyönyörűség addig terjed, amíg az általánosságok szintjén mozgunk. Rögtön, amikor elérkezünk a konkrétumokhoz, akkor azonnal minden meccset lényegében el szoktunk veszteni, környezetvédők. Lehet, hogy ünneprontásnak tetszik ez a felvezetés, de én azt gondolom, hogy nem a szavak szintjén kell eredményeket elérnünk, hanem a tettekben kellene és az eredményekben, itt pedig hiány van.
Elvesztettük a meccset meggyőződésem szerint a Vásárhelyi-tervben, Ékes József többször elmondta ezt. Vesztésre állunk egyértelműen a termékdíjtörvényben, több módosítással lényegében a hulladékgazdálkodás ügyében óriási visszalépések történtek. Az energiapolitikai koncepcióról Nagy Andor és Ékes József és mások is beszéltek, ott is hatalmasat vesztettünk. Szerintem vesztettünk a bányatörvényben, a vízgazdálkodási törvényben is. Minden konkrét ügyben, ami a mindennapi életet szabályozza, abban nem sikerült eredményesnek lennünk, vagyis úgy tűnik szerintem, hogy csak látszat a konszenzus.
A kérdés az, hogy hogyan lehet ebben változtatni. Éppen ezért van most is hiányérzetem ebben a vitában, mert azok a szereplők, akik benyújtják a módosító javaslatukat, és ezzel megpróbálják elérni, hogy ez a klímatörvény ebben a ciklusban már ne születhessen meg, nincsenek itt vitában, nem vállalják nyíltan az ellenérveiket, nem vállalják fel nyíltan a vitát. Természetesen joga van bárkinek módosító javaslatot benyújtani, és természetesen joga van bárkinek nem eljönni az általános vitára, ugyanakkor számomra ez nem szimpatikus, és ezért érzek hiányérzetet, meg ezért van tehetetlenségérzésem, mert elmondhatjuk a nagyon szép üzeneteket, aztán utána pedig szembesülnünk kell azzal, hogy az eredmények egészen mást mutatnak.
Én nem gondolom különben, hogy pártozni kellene a tekintetben, hogy honnan jön a módosító javaslat, mert teljesen egyértelmű, hogy itt az energialobbi és a gazdasági lobbi az, amelyik a módosító javaslatot benyújtja. Ugyanez a lobbi volt az, amelyik átírta a termékdíjtörvényt, amely a bányatörvényben, a vízgazdálkodási törvényben és minden egyéb törvényben ezzel a módszerrel, nem a nyílt a vitával, nem az egyértelmű állásfoglalásokkal, hanem az eredményes, hatékony, a vitát nem felvállaló, de a közvetlen saját érdeket érvényesítő technikával dolgozik, és eredményes bír lenni.
Ezzel együtt is úgy gondolom, hogy nagyon fontos és érdemi eredmény, hogy elkészült a klímatörvény, és az is, hogy ezt ma még, tehát ebben a ciklusban tárgyalhatja a Ház. Úgyhogy ennek én örülök, azzal együtt is örülök, hogy úgy gondolom, hogy jogos kritikák érik az előttünk lévő tervezetet. Ezeket a kritikákat azonban, nekem is meggyőződésem, a jelen eljárási ciklusban még a jogos kritikákat sem tudjuk a törvény értelmes, jó irányú módosításával rendbe tenni, és ennek az időbeliség elsősorban az oka.
(11.00)
A kritikák jogos irányának gondolom azokat a felvetéseket, amelyek azt mondják, hogy a törvény nagyon általánosan fogalmaz, még kerettörvénynek sem elég konkrét, a végrehajthatóság szempontjából, a számonkérhetőség szempontjából nem ad egyértelmű útmutatókat, fogódzókat, vagyis a gyakorlati életben nehezen operacionalizálható.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Jogosak azok a kritikák is, amelyek a formai szempontokat figyelembe véve inkább országgyűlési határozathoz hasonlítják a törvényt, és jogosak azok is, amelyek szintén formai okokból nem tartják törvényszerűnek. Úgy gondolom azonban, hogy ezen kritikák ellenére is el kell fogadnunk a törvényt, és el kell fogadnunk még ebben a parlamenti ciklusban.
Amikor az eljárás során a törvény különböző szövegverziói készültek, ezeket én is megismertem, egy kicsit csalódott voltam, meg kell mondjam. Sokkal konkrétabb, operacionalizálhatóbb, számonkérhetőbb, a mindennapi életre közvetlenebb hatással bíró törvényt szerettem volna, de be kellett látnom nekem is az előkészítés során, hogy nem volt sem idő, sem alkalom, sem széles megegyezés és konszenzus arra, hogy ennél konkrétabb törvényjavaslat születhessen most. Éppen ezért én magát ezt a törvényjavaslatot is nagy eredménynek és nagy sikernek gondolom, és még egyszer mondom, nagyon szeretném, ha elfogadná a Ház.
Miután túl általánosnak gondoltam a törvényt, ezért most is azokra az elemekre szeretnék koncentrálni, amelyek mégis konkrétan megjelennek ebben a törvényben, mert vannak nagyon fontos konkrét elemei, olyan konkrét elemei, amelyekről évek óta beszélünk, és amelyekben nem tudtunk eredményeket elérni. Talán ennek a törvénynek a segítségével a jövőben az eredmények köre szélesedhet.
Úgy gondolom, ha a konkrétumokról beszélünk, akkor először arról kell beszélnünk, ami a leginkább támadott is ebben a törvényben, és ez az évekre lebontott kibocsátáscsökkentési ütemezés. Az a módosító javaslat, amelyet a gazdasági bizottsági ülésen már tárgyaltunk, és a gazdasági bizottság tagjaitól érkezett, 20 százalékos kibocsátáscsökkentési célt irányoz elő 2020-ra 1990-hez képest, miközben tudjuk már a meglevő adatok alapján, hogy 30 százaléknál járunk. Teljesen egyetértek Ékes Józseffel abban, hogy nálunk sokkal nagyobb gazdasági teljesítményt nyújtó országok is képesek 40 százalék körüli értékeket vállalni, akkor mi nem tehetjük meg, hogy a már elért célokhoz képest is visszafelé lépjünk. Ráadásul ezek a számok egyéb, országunk által már elfogadott dokumentumokban is szerepelnek, tehát erre nem érdemes klímatörvényt alkotni.
Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindenképpen szükség van az ambiciózus célokra, és az ambiciózus célok megfogalmazásában is konszenzust kell teremtenünk, egyszerűen azért, mert az ambiciózus célok nélkül nem indulhatunk el abba az irányba, ami a gazdasági szerkezet változását eredményezheti a világgazdasági válság utáni, már növekedéssel kecsegtető periódusban. A hatalmas kiadáscsökkentés a magyar gazdaság eredménye, ha úgy tetszik, de nem pozitív eredménye, nem egy tudatos politika eredménye, hanem egyértelműen annak a következménye, hogy 1990 után, a nyolcvanas évek legvégétől a kilencvenes évek közepéig olyan mértékben épült le a magyar gazdaság, vesztette el a piacait, amely leépülés éppen hogy nem tudatos, hanem kényszer eredménye volt, és amely önmagában eredményezte a nagyarányú kibocsátáscsökkentést.
Nagyon fontos kérdés, hogy ha elindul a gazdasági növekedés, milyen ágazatokat, milyen irányokat fejlesszünk. Éppen ezért gazdasági szerkezeti szempontból is kiemelten fontos a 40 százalékos cél rögzítése, mert ez kényszerítheti ki azt, hogy a gazdaságszerkezetben a jövőbeli versenyképesség irányába történjen elmozdulás, ne azokat az ágazatokat preferálja a fejlesztés, amelyek klímavédelmi szempontból nem támogathatók és nem elfogadhatók.
Beszéltek többen előttem arról, hogy a 2008-as adatokhoz képesti hiányzó közel 10 százalékos kiadáscsökkentés 2020-ra, ha az energiamérleget tekintjük, a háztartások és a kommunális típusú energiafelhasználás esetében is megnyerhető. Sokan mondják azt, hogy eddig is mindig az ipar volt az, amelyik a veszteségeket elszenvedte, és bár beszélünk róla, hogy a háztartások esetében hatalmas tartalékok vannak, felteszik a kérdést, miért nem itt alakult a szén-dioxid-kibocsátás pozitív irányba, vagyis miért nem csökkent a kibocsátás. Nos, azt gondolom, azért, mert nem működnek az érdekeltségi rendszerek Magyarországon. Éppen azért is létkérdés, hogy ambiciózus célokat tűzzünk ki, hogy egyértelmű szándék legyen minden szereplőben a tekintetben, hogy a kívánt célokhoz megfelelő érdekeltségi mechanizmusok párosuljanak. Ha nincs érdekeltségi mechanizmus, a lakosság nem érdekelt a kibocsátáscsökkentésben, ha nincsenek források az ehhez szükséges technológiai fejlesztésre és beruházásra, soha nem lesz előrelépés.
Én ezért azt gondolom, azért is fontos, hogy az ambiciózus célok megvalósuljanak, mert igenis a gazdasági szereplőknek így jelenik meg az érdekeltsége, az energialobbinak is így jelenik meg az az érdekeltsége, hogy partner legyen a kibocsátáscsökkentés egyéb területen meglevő tartalékainak érdekeltségi alapon való támogatásában, segítésében, a technológiai fejlesztésekben, a szükséges források biztosításában és az összes többi, ezt segítő folyamatban. Ugyanez a helyzet a megújuló energiaforrások tekintetében. Nagyon le vagyunk maradva, ha az ütemes terveket nézzük, e tekintetben is meggyőződésem szerint az érdekeltség az, ami az előrelépést akadályozza.
Fontos konkrétum a törvényben a klímavédelmi célokat szolgáló pénzügyi források megteremtésének egyértelmű szándéka. Többek között például a termékdíjvitában elmondtam én is és mások is, egész addig nem fog érvényesülni az az elv, hogy a szennyező fizet, amíg a szennyezésből származó bevételeket nem elkülönített alapba helyezzük, és ezekből az alapokból nem a szennyezés csökkentését, az ehhez szükséges technológiai fejlesztést fogjuk finanszírozni. Amíg nincs a termékdíjbevételeinkből elkülönített alap, hanem befolyik a költségvetésbe és mindenféle költségvetést finanszíroz, addig nem lesz sikeres az ezzel kapcsolatos politikánk. Ugyanez a helyzet itt is, a klímavédelem elkülönített alapja, ennek az alapnak a kiegészítő forrásai az emissziókereskedelem kapcsán elegendő forrást jelenthetnek ahhoz, hogy az ambiciózus célok teljesítéséhez szükséges kiadások fedezetét megteremtsük, a hitelgaranciákat biztosítsuk, a technológiai fejlődés, fejlesztés bekövetkezzen a gazdasági szereplőknél és a háztartásoknál egyaránt.
A következő fontos konkrétum a törvényben, amelyik megjelenik, a zöldterület egyértelmű védelmének kimondása. A törvény 8. §-ának (2) bekezdése “tilos” szót használ e tekintetben. Úgy gondolom, ez egy olyan eredmény, amit fontos használnunk, amit fontos érvényesítenünk; soha nem tudtuk. Beszélünk arról, hogy a művelésből kivont területek aránya Magyarországon nő. Beszélünk arról, hogy a zöldterületek védelme a városokban nem érvényesül a gyakorlatban. Ez a törvény egyértelműen kimondja, még egyszer mondom, a 8. §-ban, hogy ha valahol csökken a zöldterület, azt azonnal pótolni kell ugyanolyan arányban, illetve meg kell akadályozni az indokolatlan csökkenést.
Szintén konkrétum a törvényben a kutatás-fejlesztés kiemelt támogatása, illetve a kutatás-fejlesztésre fordított hazai forrásokból 10 százaléknak a klímavédelemhez kapcsolódó kutatás-fejlesztésre való elkülönítése. Technológiai fejlesztésről, fejlődésről csak akkor beszélhetünk, ha ennek megvan a finanszírozási alapja, ehhez pedig források kellenek. Kutatás-fejlesztésről is mindenki szeret beszélni, ebben is konszenzus van, a források biztosításában már kevésbé van.
Az egyik legfontosabb eleme ennek a törvénynek, ha a konkrétumokról beszélünk, a 16. §. Itt jelenik meg ugyanis a klímavédelmi szempontból fontos egyedi közigazgatási eljárásokban az ügyféli jogállás biztosítása a civil természetvédelmi és környezetvédelmi szereplők számára.
(11.10)
Képviselőtársaim biztosan emlékeznek az erdőtörvényre, mennyit vitatkoztunk azon, hogyan lehet érvényesíteni az erdő közjóléti funkciójához kötődő társadalmi szempontokat az erdészeti hatósági eljárásokban. Sehogy nem lehet vagy csak nagyon korlátozottan lehet. Azért nem lehet, mert nincs ügyféli jogállás vagy csak korlátozottan érvényesülhet. Ebben a törvényben megjelenik az ügyféli jogállás kimondása. Fontos konkrétum a törvényben, a 19. és 21. § tájékán fogalmazza ezt meg a jogszabály, a tervezési eljárásokban és a hatásvizsgálatokban a klímavédelmi szempontok érvényesítése.
Ha az operacionalizálás, a konkrét végrehajtás szempontjából figyeljük a törvényt, akkor kiemelt jelentősége van a törvény 26. és 6. §-ának. A 26. § a végrehajtási utasításokban az útitervre vonatkozik; ugye, magunk között így emlegetjük, hogy útiterv. Ez az a dokumentum, amely a konkrét lépéseket ütemezi, és szeretnénk, ha ezek számon kérhetően megfogalmazódnának. A 6. § pedig a társadalmi szempontból fontos elemek érvényesülését, érvényesítését segítő integrált szabályozási rendszerre vonatkozik. Nos, én is problémásnak érzem az útitervvel kapcsolatban, hogy az előttünk fekvő törvény országgyűlési határozati formában kívánja azt elfogadni. Ez nem elegendő erő, azt gondolom, ezt is törvényi szinten kellene elfogadni, még csak nem is rendeleti szinten. Ez egy fontos elem lenne, az országgyűlési határozat túl gyenge a jogérvényesítés vagy a lépések kikényszerítése szempontjából. Az intergrált szabályozó rendszert ugyanakkor nagyon fontosnak tartom. Az előttünk fekvő törvény csak utal arra, hogy mit kell érteni az integrált szabályozó rendszer alatt.
E tekintetben megfogalmazok még egy kritikát a törvénnyel kapcsolatban. A korábbi tervek a kibocsátáscsökkentési célok esetében tartalmazták az egy főre vetített arányokat is. A társadalmi és területi különbségeket tekintve óriási eltérések tapasztalhatók ma a kibocsátáscsökkentésben. Egy 35-40 négyzetméteres lakásban élő család a töredékét bocsátja ki szén-dioxid-egyenértékben annak, mint amit egy 200-300 négyzetméteren élő háztartás kibocsát. Egy nagyvárosi közlekedésben egy autóban egyedül utazó ember sokszorosát bocsátja ki annak, mint aki kerékpárral közlekedik, vagy aki vidéken lakik, és sokkal kevesebbszer használja a gépkocsit. Nemzeti szinten határozódnak meg a kibocsátási célok, a társadalom egyes tagjai pedig az össz-szennyezéshez mérhetetlenül eltérő mértékben járulnak hozzá. Nem érdekelt a nagy kibocsátó az arányok csökkentésében, csak akkor, ha többet kell fizetnie. A kis szereplő pedig elvileg abban lenne érdekelt, hogy többet bocsásson ki, hiszen akkor kényelmesebbé válhatna az élete, többet fogyasztana, ugyanakkor meg kell alapozni az érdekeltségét, hogy maradjon alacsony fogyasztási szinten. Ehhez pedig az kell, hogy érvényesüljön egy, akár személyekre is lebontott kvázi kvótarendszer, amelyik a kibocsátással kapcsolatos költségeinket és lehetőségeinket is megpróbálja elosztani a társadalmi szereplők és a térségek között.
Bátran mondhatom, hogy mondjuk, Békés megye kibocsátási szempontból sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint más iparosodottabb területek, ugyanakkor foglalkoztatási szempontból mérhetetlen hátrányokat szenved el, és ez az ott élő lakosságot terheli. A kibocsátáscsökkentés újraelosztása és az ezzel kapcsolatos előnyök területi újragondolása is egy értelmes szempont, ami az áldozatvállalás szempontjából az alacsony kibocsátású területeken élő, ezért fogyasztási modernizációs, foglalkoztatási szempontból hátrányosabb helyzetben lévő vidéki lakosság esetében nagyon fontos, érvényesítendő szempont. Az egész klímatörvénynek meggyőződésem szerint ez lenne a legfontosabb iránya és eleme, ezzel kellene foglalkoznunk a jövőben. Erre utalásokat tesz a törvény, és ez egy nagyon fontos irány.
Nos, végezetül szeretném elmondani tehát, hogy a törvényt magát és annak elfogadását nagyon fontosnak tartom, nagyon helyesnek tartom, és azt is, hogy ez ebben a ciklusban történjék meg. Személy szerint kezdettől fogva támogattam a törvényt, el kell azonban mondanom, hogy frakciónk többsége nem fogja azt támogatni. A vitákat belül lefolytattuk, nyíltan, nem úgy, mint itt; a vitánk eredménye az lett, hogy azok, akik a gazdaság szempontjainak érvényesülését és az azzal kapcsolatos költségeket, illetve azok fedezetét hiányolják, a frakcióban erősebbek voltak. Én azonban nagyon bízom abban, hogy jelentős konszenzussal széles támogatást kap ez a törvény, és abban is nagyon bízom, hogy a következő parlament meg fogja tenni azokat a lépéseket, amelyek konkréttá, végrehajthatóvá és számon kérhetővé teszik a klímavédelem szempontjából előttünk álló fontos feladatokat.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)
