DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ
DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Azért kértem normál hozzászólást, mert ugyan röviden szeretnék szólni, de vélhetően nem férek bele két percbe, és ha már egy kétperces hozzászólás előttem elhangzott, arra rögtön reagálnék is Pettkó András képviselőtársamnak.
Három dolgot emelt ki, és azt kell mondjam, hogy nagyon kiváló dolgokat, és mindhárommal mélyen egyetértek. Tehát itt rögtön van egy közös platformunk. Egy közös ernyőszervezetről sokszor beszéltünk mi is a baloldalon, ez egy végtelenül szükséges dolog. Voltak erre törekvések az elmúlt időszakban. Hogy ez maradéktalanul nem sikerült, ez igaz, és azt gondolom, ebben tovább kell lépni.
Nem feltétlenül törvényi akadályai voltak ennek, hanem egyéb politikai problémák voltak. Ezeket mihamarabb orvosolni kell. Remélem, hogy a következő ciklusban erre mindenképpen lehetőség lesz.
Politikai ifjúsági szervezetek támogatása és állami támogatása - mondjuk, egyáltalán a politikai ifjúsági szervezet mint jogintézmény szabályozása várat magára. Ebben pont Pettkó képviselő úrral volt is egy közös módosító indítványunk még talán két éve, ha jól emlékszem, ez sajnos akkor nem kapott többségi támogatást, de ebben is mélyen egyetértünk, azt gondoljuk, hogy egy átlátható, demokratikus alapot kell teremteni az ifjúsági szervezeteknek és a felnövekvő generációnak arra, hogy demokratikus alapjogokat tanuljon, és politikai ifjúsági szervezetek keretében tudjon politizálni.
Az ifjúsági vagyont nem szabad tovább privatizálni, gondolom, itt a nagy táborokra gondolunk - Zánka, de még sorolhatnánk. Teljesen egyetértek, így van, nem is volt ilyen terv, és nem is lehet ilyen terv a baloldalon, azt gondolom, a későbbiekben sem.
Egy-két pontban azért én is elmondanám a véleményemet a kialakult helyzetről és az idevezető útról, hiszen ez egy nagyon fontos kérdés. Úgy is lehet fogalmazni, hogy 2002 egy demarkációs vonal ebben a tekintetben. Kimondható, hogy 2002-ig semmiféle jogszabályi úton nem fogadott el olyan szabályt, stratégiát, határozatot, törvényt az ifjúságról, erről a korosztályról, erről a korcsoportról, az ezzel kapcsolatos közfeladatokról az Országgyűlés, amiről tetszenek beszélni, hogy az elmúlt nyolc évben miért nem történt ez meg. Magyarán, 2002-ig nem született meg az ifjúsági törvény. Ebben valóban van egy szakmai, nem csak politikai konszenzus, valóban rengeteg civil szervezet és valóban nagyon sok partnerszervezet szerintem minden politikai oldalon ennek az elfogadását kezdeményezte, zászlajára tűzte.
Az azonban mégiscsak igaz, hogy nem is oly régen elfogadtunk a nemzeti ifjúsági stratégiát, közel konszenzussal - ha jól emlékszem, és nem csalnak emlékeim, talán tíz-egynéhány tartózkodás vagy nem szavazat lehetett a Házban -, ami szerintem egy példaértékű dolog. Ennek komoly szakmai előkészítése volt, és végre a négyévenkénti ifjúsági kutatások eredményeit talán egy stratégiai gondolkodás követheti, amely nyilván a megfelelő következtetéseket a közös gondolkodásban, politikai, szakmai oldalról levonja, és ezeket kétévente cselekvési programokkal, konkrét költségvetési számokban is megfogható tartalommal tölti fel.
Tulajdonképpen azt gondolom, hogy a mi munkánk ebben a ciklusban itt le is zárulhatott volna, ha nem lenne mindannyiunk környékén - ha őszinték vagyunk, akik ezzel foglalkozunk - egy nagyon komoly szakmai és civil nyomás abban a tekintetben, hogy jó volna ezeket az ifjúsággal kapcsolatos közfeladatokat, illetve egyáltalán az ezzel a korosztállyal kapcsolatos gondolkodást törvényi szintre emelni, törvényi szinten szabályozni.
A stratégia elfogadása után ez a fajta igény számomra és szocialista képviselőtársaim számára ismét világossá vált, és ismét felvetettük ennek a szükségességét. Többször kezdeményeztünk konzultációt parlamenti pártok ifjúsági szervezetei között erről, hogy esetleg egy többpárti benyújtás talán sikeres lehetne ebben az ügyben. Sajnos, erre nem került sor, nem tudtuk közösen benyújtani ezt a törvényjavaslatot, de azt gondolom, hogy ha a ciklus végén is, de szükségesnek láttuk, hogy ez a törvény a Ház elé kerüljön.
(12.10)
Milyen normaszövege van ennek a törvénynek? Hiszen itt mi nem a részletes vita stádiumában tartunk, valójában az általános vitánál vagyunk, tehát nem merülhetünk el feltétlenül egyes részletekben, de azért azt mondjuk ki, hogy ez a normaszöveg változatlan tartalommal került benyújtásra, és az volt az eredeti kezdeményezők szándéka - és mondok itt kezdeményezőket, hiszen talán az ifjusagitorveny.hu, ha nem csal az emlékezetem, ezen fogtak össze civil szervezetek annak tekintetében, hogy akár népi kezdeményezéssel is éljenek, hogy az Országgyűlés foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Szóval a Nagycsaládosok Országos Egyesületétől a cserkészeken át az úttörőkig nagyon sokféle civil szervezet kezdeményezte ezt, a szakszervezeti világ is talán. Lehet, hogy sok mindenkit kihagytam még ebből a felsorolásból, nyilván így van, de azt gondolom, hogy ez egy olyan politikán túlmutató összefogás volt mindenképpen, még ha lehet talán még másokat is ide felsorolni, ami azt jelenti, hogy ez egy közös felelősségünk, a parlamentben politizáló összes képviselő közös felelőssége ez a benyújtás és a mihamarabbi elfogadás.
Tehát azt gondolom, hogy eleddig nem jött ellenzéki oldalról módosító, ennek nyilván lehet sokféle oka. Lehet az is az oka, hogy azt gondolják képviselőtársaim, hogy már úgysem tudjuk ebben a ciklusban elfogadni, de az biztos, hogy a civilek által kezdeményezett összefogás normaszövegével kapcsolatban eleddig nem volt tételes módosítójuk.
Technikai és elvi lehetőség egyébként lenne még az elfogadásra, ezt mindannyian tudjuk, tehát van olyan technikai lehetőség, amellyel 22-én még a Ház ezt a normaszöveget el tudja fogadni. Jó lett volna talán konzultálnunk arról még korábban, hogy ha itt vannak tételek, pontok, passzusok, amivel nem értünk egyet, akkor ezeket már a benyújtás stádiuma előtt, az azt megelőző egyeztetéseken is lehetett volna javasolni. Arra meg, hogy a civilek milyen normaszöveget kezdeményeztek: nyilvánvalóan az évekkel korábbi folyamat által generált normaszöveget, tehát a szakmai előkészítés során is létrejövő normaszöveget kezdeményezték.
A jogszabály 2011. január 1-jétől lenne hatályos a jelen helyzet szerint. Ez jogokat és persze kötelezettségeket is megállapít, és komoly kötelezettségeket ró valóban az önkormányzatokra, és 2010 nem egyszerű év, hiszen ez az önkormányzatok és az ország életében sem egyszerű év, hiszen válság van. Tehát azt gondolom, hogy az előkészítés kiváló lehetőséget biztosít az önkormányzatoknak is, hiszen még tíz hónapjuk van felkészülni arra az időszakra, hogy mi lesz akkor, ha ezt a törvényt elfogadja az Országgyűlés, tíz hónap alatt erre fel lehet készülni, és a költségvetési hatások is a 2011-es költségvetésben jelentkezhetnek ennek kapcsán. Szerintem ez egy korrekt, megfelelő idő, és azt gondolom, hogy ha valóban nem tudunk olyan technikai értelmű konszenzusra jutni, hogy 22-én ezt még elfogadja a Ház, akkor május-június magasságában a következő Országgyűlésnek ez alapján az egyébként benyújtott törvényjavaslat alapján van lehetősége akár apróbb módosításokkal is elfogadni ezt a törvényt. Ha meg elfogadja, akkor az önkormányzatoknak is és minden szereplőnek van ideje erre a továbbiakban felkészülni.
A törvényt azért nyújtottuk be képviselőtársaimmal, mert szakmai körökből és az ifjúsággal foglalkozó körökből kérték ezt. Igen, ez egy valóban régi adóssága a Háznak, húszéves adóssága, ez két polgári-jobboldali kormánynak is adóssága, és végül is fogalmazhatunk úgy, hogy a baloldali kormányoknak is, bár az egyetlen határozott keret az ifjúságról való gondolkodás kapcsán a tavalyi évben a szocialista kormányzás idején jött létre. Tehát 2009-ről beszélünk, nemzeti ifjúsági stratégiáról beszélünk és ez alapján létrejövő cselekvési programokról, amelyek már, azt gondolom, önmagukban markánsan változtatnak azon a kereten, ahogy gondolkodhatunk, és mindenképpen az ifjúság valós és itt elhangzó problémáiról, a kábítószer-fogyasztásról, munkahelyzetről, lakhatási helyzetről világos kép és világos stratégia, hogyan lehet ezen javítani, változtatni. Valószínűleg ezért fogadtuk el ezt a jogszabályt konszenzussal.
A civilek kérték, hogy legyen még egy lépcső, lépjünk tovább, ezt a folyamatot indítottuk el, és ezt a folyamatot szeretnénk még ebben a ciklusban befejezni. De kívánom a következő Országgyűlésnek, hogy ha ez most nem sikerül, akkor ebben a civil és szakmai gondolkodásban továbblépve fogadja majd el ezt a jogszabályt.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
