TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT
TÖRÖK ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nézzük kronológiájában, mi történt itt az elmúlt időszakban! Ifjúságkutatásokat végzünk négyévente, szakemberek bevonásával, segítségével, amelyben közreműködnek különböző civil partnerek is. Ezen ifjúságkutatás eredményeinek feldolgozása után került sor a nemzeti ifjúsági stratégia beterjesztésére az Országgyűlésbe, illetve később - szinte egyhangú szavazással - a nemzeti ifjúsági stratégia elfogadására.
Miért hangsúlyozom ezt a sorrendet? Azért, mert az ellenzék padsoraiból akkor is többször többen azt mondták, hogy azonnal kell az ifjúsági stratégia, azonnal kell az ifjúsági törvény, és minden gyorsan kell, ami jogos, hiszen a fiatalság legyen türelmetlen, legyen olyan, aki azt akarja, hogy mindent most és azonnal. De szerintem először célszerűbb megtudni, hogy milyen helyzetben van az ifjúság, mik az elvárásai. Ebből adódóan az ifjúságkutatásra alapozva megtudtuk, hogy például míg 4-5-6 évvel ezelőtt sokkal inkább a kábítószer-probléma foglalkoztatta a fiatalokat, ma inkább az életkezdéssel kapcsolatos gondok azok, amelyek inkább előtérbe kerültek: otthonteremtés, pályakezdés, a munkahelyek, az első munkahely megszerzése, vagy éppen az, hogy hogyan szerezhet olyan végzettséget, amelyet a munkaerőpiacon használni is tud. Mert bizonyos szakmákból ugyan folyik túltermelés - már elnézést a kifejezésért -, potenciális munkanélküli-képzés is folyik egyetemek sokaságán Magyarországon, de olyan szakmákat is oktatnak - akár a szakképzésben, akár a felsőoktatásban -, amivel el is lehet helyezkedni. Például ez foglalkoztatja ma a fiatalságot az otthonteremtés, a pályakezdés, vagy éppen a képzés kapcsán.
Mindezek alapján tehát elfogadtuk az ifjúságkutatásra alapozott nemzeti ifjúsági stratégiát - még egyszer hangsúlyozom, szinte teljes konszenzussal -, majd a kormány az elmúlt hónapokban elkezdte az ifjúsági stratégiában foglalt feladatnak megfelelően a cselekvési program kidolgozását. Ez kétéves időszakokra határoz meg konkrét feladatokat a kormány számára, persze összességében másfél-két évtizedet felölelve, de kétévenként kell ezt majd felülvizsgálnunk, és akár szakbizottságban, akár a parlamentben újragondolnunk, hogy mik azok, amik rövid távon megvalósítandó feladatok, ezt a cselekvési program tartalmazza.
Ezt kiegészítendő, illetve a fiatalság, a magyar ifjúság számára a terepet biztosítandó nyújtottuk be szocialista képviselőtársaimmal az ifjúsági törvényt - rövid nevén; ezt az ifjúsági törvényt, amely lehetőségeket és terepet biztosít a magyar fiatalok számára, lehetőségeket és terepet több területen. Például a demokráciatanulás és a saját sorsuk alakítása területén intézményesített párbeszédformák létrehozását teszi kötelezővé bizonyos esetekben - más esetekben csak lehetővé - az önkormányzatoknál, illetve az államnál, hogy az ifjúság és a döntéshozók folyamatos párbeszédben legyenek, folyamatosan egyeztessenek. Ennek eredményeképpen a fiatalok bele tudjanak szólni az őket érintő kérdésekbe, az ő sorsukat meghatározó döntéseket befolyásolni tudják.
Másrészt az érdekegyeztetésen túl kötelező érvénnyel előírja a törvény bizonyos önkormányzatok esetében az önálló ifjúsági bizottságok létrehozását. Ma az a gyakorlat, hogy az ifjúsággal foglalkozó bizottságok valamely bizottság albizottságai, vagy pedig oktatási, sport és ifjúsági, művelődési, szociális és ifjúsági bizottság, tehát az “és” után még ott van az “ifjúság” szó. Mi azt mondjuk, hogy ettől sokkal előkelőbb helyen kell szerepeltetni a magyar ifjúság ügyét mind az állam, mind az önkormányzati szervek esetében, ezért azt mondjuk, hogy kötelező ifjúsági bizottságokat létrehozni megyei jogú, illetve megyei önkormányzatok esetében.
Természetesen a fiataloknak nemcsak arra van szükségük, hogy a saját sorsuk alakításába beleszóljanak, intézményesített párbeszédformák jöjjenek létre, érdekegyeztetési intézmények alakuljanak ki, bizottságok jöjjenek létre, ahol ők beleszólhatnak saját sorsuk alakításába, hanem a szabadidejük hasznos eltöltéséhez is kell lehetőséget biztosítani. Ennek két módja van: egyrészt a megfelelő intézményrendszer biztosítása, másrészt a költségvetési források biztosítása. A törvény előírása szerint a kötelezően ellátandó önkormányzati feladatok sora e módon forrással is rendelkezne a későbbiekben; ha a törvényt elfogadjuk, akkor az önkormányzatok ehhez forrást is kell hogy kapjanak a későbbiekben. Természetesen megmarad a gyermek és ifjúsági alapprogram jelenleg is több száz millió forinttal feltöltött pályázati kerete, amelyből táborozásokat, közösségi programokat lehet finanszírozni, meglévő önerő mellett. Ez tehát az intézményrendszer és a költségvetési források kötelezően előírt módja.
Az intézményrendszerben még egy elemet hadd említsek meg, ez pedig az, hogy az ifjúság közéleti tevékenységének, az ifjúság szabadidő-eltöltésének tereit is biztosítani kell bizonyos településnagyság, bizonyos önkormányzatméret fölött. Ez azt jelenti, hogy mondjuk, a megyei jogú és megyei önkormányzatoknak kötelező táborokat, táborozási lehetőséget biztosítani a fiatalok számára, míg mások számára ez csupán lehetőség. Azt gondolom, egy megyei önkormányzattól nem nagy elvárás az, hogy egy tábort üzemeltessen vagy tartson fenn, vagy béreljen olyan helyeket, ahol a fiatalok táborozhatnak, a szabadidejük hasznos eltöltése érdekében programokat szervezhetnek, legyen az akár képzés, akár simán egyszerű szabadidős vagy környezetvédelmi program, hogy az előző napirendi pontra utaljunk.
Természetesen a hozzáférést is biztosítani kell; általában az ifjúságnak, általában a fiataloknak, de azt a jogot, hogy a diákönkormányzatok, a hallgatói önkormányzatok kapjanak megfelelő támogatást, jogi hátteret ahhoz, hogy beleszólhassanak sorsuk alakításába, és természetesen ehhez forrásokat is, magyarul: pénzt.
A törvénytervezet tehát hiánypótló törvény, amely a magyar ifjúság sorsának egyik fontos területét kívánja csak rendezni. A nemzeti ifjúsági stratégiában az egészségügyről, a drogprevencióról, az internet-hozzáférés lehetőségeiről is szóltunk, arról, hogy milyen értékeket kell a későbbiekben a fiatalok számára elfogadhatóvá tenni, vagy oly módon megvilágítani ezeket az értékeket, hogy azokat sajátjukként érezzék a fiatalok. Az ifjúsági stratégia is arról szól, hogy a fiatalokra mint erőforrásra, mint egyfajta pozitív lehetőségre tekintsünk, akik a magyar nemzet felemelkedésének zálogai, és ne pedig úgy, mint az elmúlt 20-30-40 évben, mint egyfajta problémára, amelyet meg kell oldani.
Mi, szocialisták tehát úgy tekintünk a fiatalokra, akik óriási lehetőséget rejtenek a nemzet számára, akik Magyarország, a Magyar Köztársaság, a magyar nép továbbélését biztosítják. Ehhez kell megfelelő víziót vázolni, ez az, amit a programunkban vállaltunk, és amit az ifjúsági törvény beterjesztésével is biztosítani kívánunk számukra.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
