DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném, ha a képviselő úr tolmácsolná együttérzésemet az önhöz forduló család tagjainak és a 16 éves, halmozottan hátrányos fiatalembernek.
Szeretném elmondani, hogy gyógyászatisegédeszköz-támogatásra a Magyar Köztársaság Országgyűlése 45,5 milliárd forintot fordít ebben a költségvetési évben. A mi társadalombiztosítási rendszerünk úgy van megalkotva, hogy a közösségi forrásokból, amelyet a járulékfizetők és az állam egyéb forrásaiból összead, nagyon sok mindenre kell fordítanunk: betegellátásra, kórházra, szakrendelésre, háziorvosi ellátásra, gyógyszerre, gyógyászati segédeszközre, és még sorolhatnám tovább. Természetes, hogy elsősorban azokra az eszközökre és gyógyító eljárásokra kell pénzt fordítanunk, amelyeket az orvostudomány ismer, elismer, és a társadalombiztosítás már csak az orvosi bizonyítékok ismeretében is befogadhat, hiszen tudnunk kell, hogy a közösségi forrásokat mire használjuk fel.
A betegeknek van azonban egy olyan csoportja, akik olyan eszközöket, gyógyszereket használnak, amelyek vagy nagyon ritka betegségek kezelésére szolgálnak, vagy nagyon kevés tapasztalata van még az orvostudománynak, hogy azt mondjuk, hogy általánosan befogadjuk és támogatjuk őket, és van néhány olyan speciális eszköz és eljárás, amelyeket csak beteghez adaptálva lehet hasznosan felhasználni. Ilyen az ön által ismert speciális kerekes szék, amelynek a legkorszerűbb változata is, amely itthon a társadalombiztosításba befogadható - és amely egyébként nagyon sokféle módon szolgálja a beteg mozgását, hiszen nem kell hajtani, elektromos, nagyon kényelmes, beteghez adaptálható -, ennek a társadalombiztosítási támogatásba való befogadáshoz az ára bőven alatta marad az egymillió forintnak, és ennek a 90 százalékát állja a társadalombiztosítás.
Ezt azért kellett elmondanom a képviselő úrnak, mert be kell látnia, hogy az a pénz, amit most a képviselő úr picit lebecsült, amit az Egészségbiztosítási Pénztár egy nagyon speciális eszközhöz a családnak nyújtott a gyermek kerekes székéhez, az a közel kétmillió forint, bizony háromszorosa annak, mint amennyiért a legkorszerűbb kerekes széket ma Magyarországon megvesszük. Én tehát azt mondom, hogy természetes, hogy ha csak erre van lehetősége, hogy ezzel oldjuk meg a helyváltoztatását vagy az emberhez méltó életét ennek a fiatalembernek, akkor ehhez az eszközhöz kell társadalombiztosítást nyújtani, nem is kérdés.
A konkrét esetet nem ismerve azonban sokféle kérdést kell még feltennünk. Ez pedig az, hogy ha valóban a 13 ezer eurós eszköz árát 260 forinttal beszorozzuk, az annyi vagy annál egy kicsit kevesebb, mint amennyiért most ezt az eszközt befogadták. Ezért a képviselő úrnak az a mondata, hogy ezt tudná gyártani a gyártó, és el tudná hozni Magyarországra, de nincs pénzünk megfizetni... - mint látható, ennél drágábbat vettünk meg ennek a fiatalembernek, nyilván a család nagyon nagy anyagi ráfordításával. Másfelől ehhez az is kell, hogy a gyártó maga jelentkezzen ezzel a gyógyászati segédeszközzel: itt vagyok, az én eszközöm, az én gyógyeljárásom a legjobb, és kérem, hogy ez minden beteg számára legyen hozzáférhető, aki erre rászorul.
(13.20)
Az emberi jogi bizottság tagjaként tehát képviselő urat arra kérem, hogy most is és a jövőben is arra legyen figyelemmel, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz megkülönböztetés nélkül mindenki hozzájusson, aki rászorul, és amennyiben a képviselő úr erről a fiatalemberről több adatot is közöl velem a család felhatalmazásával, meglátjuk, hogy milyen gyógyító eljárásokat tudunk még az ő gyógyításához felhasználni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
