HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! “Útelágazás” - azért választottam beszédem címéül ezt a nehezen kimondható magyar szót, mert így kezdődött az a ma már rossz álomnak tűnő nyolc év, de főleg azért, mert minden ciklusváltás valamiképpen új utat jelent. Nyolc éve rátértünk egy útra, amiről bebizonyosodott, hogy lefelé vezet.
Néhány kérdést fel kell tennünk, és válaszolni kell rá. Milyen események történtek ez alatt a nyolc év alatt? És ami ennél sokkal fontosabb: milyen politikai gondolkodás és emberi magatartás vezetett ide? De tegyünk mellé még két kérdést: milyen magatartást igényel ez az új út, ami most nyílik számunkra, és vajon megvalósítható-e ezen az úton a nemzeti egység?
Az elmúlt nyolc év eseményei címszavakban: csökkenő gazdasági teljesítmény, csökkenő versenyképesség, növekvő államadósság - hadd idézzem a számokat, nem akarok sokat mondani, de ezt feltétlenül meg kell említeni: 52 százalékkal vette át nyolc éve a kormány, és 80 százalékig sikerült feltornázni -, mindenen eluralkodó rendezetlenség, elhatalmasodó korrupció - megint egy szerény megjegyzést engedjenek meg: nem a beruházások mértéke a fontos, hanem hogy abból mennyi tűnt el saját zsebben -, és végül mindennek következménye az eluralkodó reménytelenség.
Milyen politikai gondolkodás és emberi magatartás vezetett ide? Emlékezzenek vissza az előző ciklus közben történt céltudatos és gátlástalan hatalomátvételre. Vajon azért történt ez, hogy fokozza a családok jólétét, építse az egészséges társadalmat, erősítse a normákat és a közösségeket? Nem hiszem. Magáért a hatalomért. És akkor jelentek meg a politika világában az üzleti világ legrosszabb képviselői, akiknek egyetlen szempontjuk volt a nyereség biztosítása, és erre gátlástanul törtek. Ez a magatartás volt az uralkodó az elmúlt években. Ezért igyekeztek áruba bocsátani a maradék nemzeti vagyont, és ami ennél még súlyosabb: egyéni nyereségük biztosítása érdekében sem voltak gátlásaik. A korrupció fentről leszivárogva átjárta, behálózta az egész társadalmat.
Ha ezt az elmúlt időszakot ezzel a kifejezéssel kell jellemeznünk, hogy nyereségcentrikus gondolkodás, akkor vajon milyen magatartást követel a kilábalás vezetőitől a jövő? Ezt is egy szóval tudnám jelölni: a felelősséget. De nemcsak tőlük, hanem mindenkitől a maga helyén: politikustól felelősséget a nemzet iránt, szülőtől a gyermeke iránt, rendőrtől a potenciális áldozat iránt, a település vezetőitől a segítségre szoruló lakosok iránt, és folytathatnám. Ha a nyereség hajszolását felváltja a felelősség gyakorlása, akkor van esély a nemzeti egységre, ami az országunk történelmének minden sikeres pillanatát jellemezte. Ha csak kettőre utalok: az államalapításkor, Szent István korában megvalósult a nemzeti egység, mert közösen tudták a fontos célt követni, és a trianoni trauma után is a talpra állás érdekében, ha egy paktum kíséretében is, de megvalósult a nemzeti egység.
Úgy gondolom, hogy a felelősség, ha általános lesz, mert a politikai vezetéstől a társadalom egészére átterjed, akkor van lehetőség arra, hogy azok, akik ma megtévesztettek voltak, együtt tudják a nemzeti egységet megvalósítani. Ezt a jövőt kívánom Magyarországnak. Isten óvja országunkat! (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)
